2009. december 6., vasárnap

A világ legbénább Mikulása

- Anyu, az én ablakomba tegyük a csizmámat!
- Hát persze - mondom, gondolatban félresöpörve a férjem szemevillanását, ami annyit tesz, hogy jobban járnánk, ha a nappali ablakába kerülnének a cipőcskék. Kényelmesebb lenne, de hát ennél egyszerűbb a világon nincs, mint két téli álmot alvó medve mellett beosonni a szobába és becsempészni az ajándékot a csizmákba. És a medvécskék reggelre kelve rögtön megpillanthatják a meglepetést.
Az elképzelés természetesen léket kapott. Mert a medvék helyett két izgága nyulacska fogadott, akik arra a kis neszre is felébredtek - igaz begyógyult ürgeszemekkel -, ahogy mi szülők éjfél körül a hálószobák felé közeledtünk kezünkben a csomagokkal. Nem buktunk le. Viszont új haditervet kellett szőni.
Beállítottam hát az órát egy éjjel fél kettes csendes rezgésre. Idegességemben az óra előtt ébredve először is puma léptekkel felderítést végeztem, hogy alszanak-e már gyermekeink. Nem volt könnyű dolgom, a gyerekszoba padlója ugyanis el volt aknásítva markolókkal, kockákkal, autókkal. Körülbelül olyan feladat volt ez, mint a híres filmjelent, amikor Angelina Jolie jó előre begyakorolt mozdulatokkal átjut a bank lézersugarakkal teleszőtt akadálypályáján a széfig. Igen ám de én nem gyakoroltam, és termetem is inkább a Télapóéra emlékeztet - ráadásul a kezemben levő zacskók csörögtek észveszejtően. Különösen a páncélos felszerelést rejtő zacskó. Már régen izgultam ennyire. Bérlet nélkül utazni a BKV-n ehhez képest kiskutya füle. Lassan azért elértem a célt...hopp sikerült belecsúsztatni a csizmákba az ajándékokat, rendben, a páncél és a hímzőkészlet is megérkezett..na még ezt a vágy régi tárgyát, ezt a hópehely alakú lyukasztógépet még ideteszem...már épp vállon veregettem volna magam, hogy megy ez megy ez, mert innen már könnyű dolgom van, ha fel is ébred a leendő páncélos lovag és a hímezgető hercegkisasszony, már van indok, csak meg akartam nézni, vajon megjött-e a Mikulás. Hát nem szabad előre örülni, a kézigránát súlyú lyukasztó kicsúszott a kezemből, rá a radiátorra...akkorát döndült a tökéletes éjszakai csendben, mint az ágyúlövés. A családom viszont valahol a téta-álom szakaszban járhatott már, meg sem rezdültek. Végül is mélyalvási tesztnek beválna a módszer.
Visszafelé osontomban majd kiugrott a szívem a helyéről. Az órán láttam, hogy ez a körülbelül tízméteres útszakasz negyedórámba került...






5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a legcukibb mikulásos sztori, amit eddig olvastam :-)

Moha írta...

Jót nevettem, én ébresztőóra helyett hajnali egyig darvadoztam, mire a legkisebb biztosan alfa állapotba kerül....

Fruzsi írta...

Teljesen magam elé képzeltem az egészet és jókat röhögcséltem rajta! :)

Ágianyu írta...

:)))))

Nelli írta...

Szeretnélek meghívni egy szavazásra, de nem akarok kommentben belinkelni. Ha írsz egy emailt a címemre, akkor elküldöm, vagy ha Neked nem gond, ide is beírhatom. Köszönöm!

Nelli