2009. november 7., szombat

Márton-napi libacomb (bocsi Lúdanyó!)




E receptre a baráti kör tagjai hívták fel a figyelmemet, amelyhez tartozom. Mirzánál találtuk, itt. Azóta közös kedvencünkké vált. Némileg módosítottam, egyszerűsítettem a recepten. Nagyot nem hibázhattam, kicsi fiam, miután a tegnapi vacsorát tisztességesen elpusztította, áttelepült a kanapéra, és azt mondta:

- Akkor most adjál libacombot!

Az ugyanis nem jutott el a fülecskéjéig, hogy holnap ebédre lesz a libacomb. Ő már a vacsora utáni desszertként is szívesen elropogtatta volna.

Nagy kedvenc lett tehát, a családi névnapokon túl még egy indok, ami a novembert elviselhetővé teszi.

Hozzávalók

4 libacomb (idén feleannyiért vettem, mint tavaly)

mustár

2 fej vöröshagyma

3-5-(8-123 a nyulaknak) szál sárgarépa

1 csokor petrezselyem

1 csokor zellerzöld (elmaradhat; de milyen jó, hogy a nyári friss zellerről a zöldet szépen lefagyasztottam)

majoranna

bors


A libacombokat előző este bepácoljuk: megkenjük mustárral és egy szép lábosban, amiben a combok bőven elférnek – ebben fog főni a comb -, elhelyezzük, miközben alul-felül-középen meghintjük a karikákra vágott vöröshagymával. Éjszakára a hűtőbe tesszük.


Másnap felöntjük vízzel, megsózzuk 1 púpozott teáskanál sóval,

hozzáadjuk a megtisztított, három darabba vágott sárgarépákat, a petrezselymet és a zellerzöldet. Feltesszük főni, és a forrástól számított 1 órán át főzzük.


Ezután az egész egységcsomagot árhelyezzük egy tepsibe, a lével együtt. A combokat bőven meghintjük majorannával, meg is borsozzuk. 200 fokon másfél órán át sütjük, miközben a lével negyedóránként locsolgatjuk. A sütési

idő felénél megfordítjuk a combokat. A végén én még egy plusz negyedórát is rádobok, akkor visszaforgatom, hogy a teteje megint szép ropogós pecsenyevörös legyen.


Akkor jó, hogy ha a combok pecsenyevörösek, vagy aranybarnák – ki hogy szereti -, illetve ha a lé elfőtt és csak a zsír (olajszerű halmazállapotban) maradt vissza.


Almás párolt káposztával és hagymás krumplival, valamint a libával együtt sült-főtt répával tálaljuk. Úgyis mindenhol azt írják, hogy a répát valami zsiradékkal kell együtt enni, hogy az A-vitamin felszívódhasson. Nos a zsiradékban itt biztosan nincs hiba!

Azt is elárulhatom, hogy a képen látható itóka nem kóla!


A visszamaradt zsírt átszűrjük. Isteni zsíroskenyereket lehet kenni vele, nemcsak a hús, hanem a zöldségek és fűszerek aromája is beleivódik. Abbahagyhatatlan.


Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Kalóriadús.


Kisfiam érdeklődve szemléli a combokat az asztalon.

- Ez a lába volt? – kérdezi a combokra mutatva. Majd az igenlő válasz után tovább fejti a rejtélyt:

- Ezt a libát lelőtték!

Mivel nem akartunk a libamészárlás részleteibe belemerülni, csak annyit mondtunk: levágták.

Bennem felrémlett, amikor annak idején kislányunkat először vittük a Mezőgazdasági Múzeumba. Nem volt titok, hogy az a finom husi, szalámi és májkrém honnan kerül az asztalunkra, de azért túlzottan nem feszegettük a témát (lévén, hogy kiugrott vegetáriánus vagyok). Nos, ott, a Múzeumban rájöttünk, hogy ez tulajdonképpen másról sem szól, mint hogy hogyan lesz abból a kedves aranyos állatból, a mesehősökből, a bociból-kacsából-kismalacból-kiscsibéből élelmiszer. A legaprólékosabban kellett végignéznünk az összes termet, az összes tárlót, végigolvasnunk az összes feliratot, különös tekintettel a mészárszék és a hentesbolt folyamatainak ábrázolására.

Szerencsére a gyerek lelke nem tört meg. Tudomásul vette, hogy ilyen világban élünk. Győzött a kolbász.

1 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Megtiszteltetés ez a recept :) Sajnos ki is fogom próbálni :)