Házi pogácsa

Négyéves a kisfiam

Nem gondoltam, hogy gyerekszülinapi bulival szeretném megünnepelni e jeles eseményt, a nővére is 5 éves korában ünnepelt először a barátaival.

   Viszont fiacskánk még a tavasszal meghívta a kedves, nálánál 3 évvel idősebb szomszéd kislányt a születésnapjára, ami októberben esedékes. Így hát az ovi előtt a tavaszi simogató napsugárban állva megtudtam, hogy akkor születésnapi partit kell szervezzünk (ami egyébként jogos, ha a nővérének jár, neki is, ugyebár). Sőt Intézkedős Ember a nagymamáját is felhívta:

- Nagyi, gyere el a születésnapomra! Nyugodtan jöhetsz, nem epertorta lesz, hanem csokitorta! – mondta a telefonba. Nem mintha Nagyi nem szeretné az epertortát. Ebből azonban azt is megtudtam, hogy csokitortát sütök majd.

   A nővérének elmesélte, hogy sisteregni is fog a tortája, úgy, hogy SSSSSSSSSSSSSSSS. Szóval lesz rajta csillagszóró is, írtam hozzá a képzeletbeli előkészületi listához.

   Hogy összekapcsolós legó tűzoltó lesz az ajándék, az már természetes folyománya volt mindennek, ezt nekem mesélte el egy álmodozós hétvégi reggelen.

  S mint ahogy az egy jó népmeséhez illik, mindez így is lett.

  

Házi pogácsa

A pogácsát a Mama készítette el a jeles napra.

Hozzávalók

1 családi dobozos tejföl (3-4 deci)

1 kocka élesztő (5 deka)

2 tojássárgája

1 kk só

rétesliszt (80 deka)

1 kocka margarin (25 deka)

A tetejére

tojás

só

A hozzávalókat összegyúrjuk egy mély tálban. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük. (legjobb este bekeverni a tésztát).

Másnap újra átgyúrjuk, deszkán, körülbelül másfél centisre nyújtjuk. A tetejét egy nagy késsel beirdaljuk, azaz csíkokat húzunk rajta keresztben és hosszában.

Kis pogácsa-szaggatóval 2-3 cm átmérőjű – pogácsákat szaggatunk belőle. A tenyerünk élei között megsodorjuk a szélét, hogy egyenletes legyen és alaposan kivajazott-zsírozott sütőlapra tesszük.

A tetejét megkenjük egy felvert tojással és megszórjuk kis sóval.

175 fokon kb. 20 percig sütjük, amíg a pogácsák aranysárgák nem lesznek.

A nap végén a Boribon születésnapja című opuszt kellett mesélnem.

- Te már nem három éves vagy, mint Boribon! – mondta kisfiamnak örömmel a nővére.

- Tudod mennyi? – kérdeztem én.

- Igen! – válaszolta lelkesen az ünnepelt, ujjacskáin mutatva nagy nehezen a négyet, mert persze a kisujját görbítette be, amit ilyen kis sete-suta kezecskével nehéz még megtenni.

- És az mennyi? – firtattam.

Kisfiam hangosan számolva mutogatta az ujjait:

- EGY, KETTŐ, HÁ, ROM!