Hajnalban eszembe jutott, hogy kiről is beszélgettünk a szomorúsága miatt.
- Kár, kááááár. - hallatszott kintről.
- Fülemüle. - mondja a kisfiam.
- Nem fülemüle, varjú. - így én.
- Azt mondja, hogy kár?
- Igen.
- Mert szomorú.
- Hát lehet, hogy szomorú.
- Mért szomorú, azért mert nincs ott a barátja?
Hát így esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése