Játékszabályok

Kicsi fiúnk szeret nyerni, mi tagadás. Látszólag nyugodtan viseli, ha nem nyer. Csak az anyai szív tudja, hogy a szolid fújtatás az orron át micsoda feszültségeket ereget ki a kéményen, mintha csak szunnyadó vulkán szabadulna meg a mélyben tomboló forróság egy részétől.  (feljegyzésekből tudjuk, hogy a felhúzott orr és fújtatás már az édesanyjánál is biztos jele volt annak, hogy valamit nem akar). Krisi olyan jelenetekkel nem szórakoztatja környezetét, mint barátja és sakkostársa, aki a sakkverseny negyedik fordulójában begyűjtötte első vereségét és rettentő sírásra ragadtatta magát. Olyakkorára, hogy amikor kiderült, hogy az én gyermekemmel sorsolták össze a mindent eldöntő ötödik menetre, őszintén kívántam, bárcsak az enyém vesztene, hogy meg tudjon nyugodni valamennyire az a másik kisgyermek. Nehéz dolog ám veszteni – és ezt Mama is tudja, aki, hát, hogy is mondjam, még csalásra is vetemedik a játékban a siker érdekében. Sportpszichológus mondta a rádióban, hogy az élsportoló egyik ismérve lehet, ha nem tud veszíteni. Nem is tudom, hogy elég motiváció-e az, hogy nincs más elfogadható eredmény, csak a nyereség és nincs más út, csak az előre. A felégetett hidak stratégiája, amikor a túlerővel és a biztos vereséggel szemben a hadvezér azt a stratégiát alkalmazza, hogy az egyetlen menekülésre szolgáló utat, a hidat felégeti, így késztetve seregét az egyetlen módra, hogy életben maradjon, azaz a győzelemre. Nem tudom, nem tudom, valami kis hang az sutyorogja a fülembe, hogy igenis tudni kell veszíteni, és ha valami nem megy, akkor alternatív utat, kompromisszumot találni. Kétségeim vannak afelől, hogy a „győzni akarás mindenáron” eredményesebb, mint a „győzni akarás” önmagában.  Az ötödik játszmát kisfiam nyerte, mert a győzelemhez meleg lábra és hideg fejre van szükség.

   Persze, hogy az ember nyertest akar nevelni a gyermekéből. Szerencsére a mienk rafináltabb annál, hogy sem a véletlenre bízza a sikert. Kitalált egy szójátékot, amelynek lényege, hogy tízbetűs szavakat kell mondani és a szabályok szerint, aki mond egy tízbetűs szót, az lehetőséget kap arra, hogy még kettőt mondjon és ez így növekszik exponenciálisan, míg csak összesen mondott már tíz darab tízbetűs szót, mert akkor nyer (ha nem tudna többet mondani, akkor kerül a következő játékos sorra). Hamar átláttam, hogy nagyszerű, önfoglalkoztató játékot talált ki gyermekem, a folytonos nyerés bebiztosítása mellett, mert az ötletével akkor rukkolt elő, amikor szép csendben már kellő számú tízbetűs szót összegyűjtött. Mivel ő kezdte a játékot, gyorsan elmondta a tíz darab tízbetűs szót és már nyert is. Jipijéééé, éljen!

A mi dolgunk pedig csak annyi, hogy hátradőlünk és élvezzük a tízbetűs szavak áradatát. Ilyesféléket például: napfényhang vagy jelvényente. Ez utóbbival hetek óta próbálok értelmes mondatot alkotni. Vajon milyen felhasználási területe lehet ennek a szónak? Az biztos, hogy jelvény a siker egyik jelképe, és ez mindenképpen arra utal, hogy valaki többet is kapott belőle. Elmémbe folyton a következő tolakszik: a katona tíz jelvényente kapcát vált. És mi az Ön mondata, Kedves Olvasó?

Csokoládés-ribizlis muffin

Az édes csokoládé és a savanyú ribizli jól kiegészítik egymást.

A képen látható muffint kisleányom készítette

A muffin-készítéshez az alapreceptet használtam.

Nem tudok megbarátkozni a muffin szóval, nincs ennek valami jó magyar megfelelője? Ha lehet kérni, mondjuk tízbetűs?

A cupcake még jobban bosszant, mármint maga a szó, mert a csinos kis kalap, amit ez a muffin kapott, igencsak kedvemre való.

Hozzávalók

 ¼ bögre porcukor

¾ bögre tej

1/3 bögre étolaj (semleges ízű)

2 bögre liszt

1 tojás

csipet só

10 dkg étcsokoládé

1 cs. sütőpor

egy marék ribizli (fagyasztott is lehet)

Díszítésnek

2 deci tejszín

cukrozott kakaópor

friss gyümölcs

Az étolajat és a csokoládét összeolvasztjuk.

A tojást összekeverjük a cukorral.

Hozzáadjuk a kihűlt olvasztott csokoládét, egy csipet sót, elkeverjük.

Beleadagoljuk a tejet, ezzel is eldolgozzuk.

Hozzáadjuk a lisztet és a sütőport és rövid idő alatt készre keverjük a tésztát.

Végül hozzáadjuk a ribizliszemeket és fakanállal belekeverjük a tésztába.

A muffin-sütő mélyedéseibe adagoljuk, és 25-30 perc alatt 175 fokon megsütjük.

A tejszínt a cukrozott kakaóporral habbá verjük. Ezzel és a gyümölccsel díszítjük a süteményt.

Gyengém a kakaós tejszínhab (a 80-as évek gofridivatjának maradéka), de nem csak nekem, hanem életem párjának is, aki szívből gyűlöli a tejszínhabot és épp ezért nem is volt hajlandó elhinni, hogy ez pedig az. Ő is fújtatott az orrán át, ez a metakommunikációs jel viszont ebben a szövegkörnyezetben azt jelentette, hogy minél gyorsabban szeretne a következő adaghoz jutni a nagyforgalmú tejszínes tálból (eposzi jelzőként pedig elnyerte a Dáthvéder nevet).

Játékszabályok a nagyobbaknál is vannak, igaz a társasjátékot, ami izgalomban tartja az ifjúságot, nem sakknak, nem focinak, nem tízbetűs-szógyűjtőnek, hanem járásnak hívják. Van, aki úgy gondolja, hogy mindenképpen járni kell valakivel. Ki is szemeli hát az ember lánya magának az egyik fiút az osztályból (azt, aki maga sem hitte volna, hogy ez vele megeshet), és sms-ben lerendezi vele, hogy mostantól együtt járnak. Az sms-csatát természetesen a barátnők gyűrűjében végrehajtva, így téve izgalmassá a napközis délutánt.

-        Anyu, olyan izgatott vagyok! – mondja gyermekem a reggeli készülődés során – Ma találkozik Tina és Dani először, amióta járnak!

Hm….érdemes lenne megversenyeztetni ezt a mondatot a katonáról szólóval….

+1 TIPP: a párválasztás egy fontos szempontja lehet, ha az illető, akivel sorsunkat összekötni kívánjuk, nem szereti a tejszínhabot. Így egész életünkben dupla adagra számíthatunk ebből a finomságból, kivéve, ha elővigyázatlanul kakaóport is tettünk bele a felverés előtt. És hogy mindezt honnan tudom? Annyit elárulhatok, hogy a szerelmem ezt nem sms-ben írta meg.

Winnetou avagy Pecsenyekacsa-máj zsírjára sütve szalonnapörccel, friss salátával

Előkerültek a padlásról Édesapa gyerekkori könyvei. Jules Verne, Dékány András művei, Cooper indiános könyvei és a Winnetou három kötete Karl May tollából. A quadrológia első kötetét hamar kivégezte az olvasópalánta. Azonban a második kötet hiányzott, akárhogy kerestük, nem lett meg. Kisfiam elfogadta a könyvajánlómat és az iskolába egy másik művet vitt magával.
   A könyvesboltok már sok dolgot elrendeztek családunk életében, nagy szerencse, hogy az autót is épp egy könyvesbolt mellett parkolom le rendszeresen. Így hónom alatt egy csodaszép zöld kötettel mentem kisfiamért délután az iskolába.
- Jaj, olyan jó ez a könyv, már sok oldalt elolvastam belőle! – fogadott lelkendezve délután a kisfiam.
 - De jó Neked, nekem ugyanis ma nem volt időm olvasni – mondom, hónom alatt pedig éppen gyerekszemmagasságban kikandikált a zöld könyvfül. Erre már a csemete is odanéz, vajon mi az a jó kis könyv, amit nem tudtam egész nap olvasni…nagy volt az öröm! Azóta már a negyedik kötetnél jár, amit szomorúan kezdett el, hiszen a címe ez: Winnetou halála (és mi lesz az ötödik kötetben? – kérdezi csodálkozva a hétkötetes harrypotter- és narnia-rajongó lányom).
    Csodálatos az emberi elme, Karl May ugyanis sosem járt Amerikában, „élményeit” Xántus János Éjszakamerikából írott leveleiből szerezte. Xántus magyar természettudós, utazó, néprajzkutató volt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és a budapesti Állatkert első igazgatója. A Szabadságharc utáni fogságból szökött egészen Amerikáig, ahol a nagy vasútvonal felmérésén rajzolóként dolgozott, majd a Smithonian Museum felkérésére tudományos expedíciót vezetett. Nem csak leveleket írt, hanem tudományos felfedezéseiről európai előadókörúton számolt be. A drezdai Karl May Múzeumban ma is megtekinthető az a levél, melyben Karl May Xántus engedélyét kéri, hogy róla mintázhassa hősét, Old Shatterhandet. (Én tudom ám, mint jelent az Old Shatterhand! – na, mit jelent? – kérdezem és örülök, hogy most valamit megtudok, ami az utóbbi hónapok angol nyelvvizsgára való készülődésében kimaradt a tanulmányaimból – hát azt, hogy jó öreg Shatterhand!).
    Csodálatos az emberi elme, gyermekem annyira belovasította a napközis csoport tagjait a Winettou-Old Shatterhand páros kalandjaiba, hogy délutánonként winetúsat játszanak, habár a többiek nem olvasták, nem látták a történeteket. Sőt, filmet is fognak készíteni belőle, mondta el kisfiam komoly pofácskával, még a sámlira is felállt, hogy nyomatékot adjon bejelentésének. Szabi, a szőke hajú, kékszemű kisfiú lesz Winnetou, magára pedig jó öreg Shatterhand szerepét osztotta. Azt is kitalálták, hogy a felnőttek piknikeznek, szalonnát sütnek, amíg a gyerekek leforgatják a filmet. Szabi szerint még a moziba is be fogják vinni.

Pecsenyekacsa-máj zsírjára sütve 

Azt nem tudom, hogy Winnetou evett-e pecsenyekacsa-májat, gyanítom nem. Sajnálhatja!

Hozzávalók 
pecsenyekacsa-máj (ha könnyű ebédre. előételnek szánjuk, annyit vegyünk ahányan vagyunk – vagy többet, valaki úgyis repetázni fog)
füstölt szalonna
pici só

A tálaláshoz 
salátalevelek
tökmagolaj
lilahagyma
fehér kenyér

 A füstölt szalonnát felkockázzuk, aranybarnára sütjük, majd kivesszük a sütőedényből. 

A pecsenyekacsa-májat a szalonnazsíron mindkét oldalán átpirítjuk, egy kis vízzel felötjük, épp csak egy ujjnyival. Sózni nem szabad, csak a tányéron, ha szükséges lenne (a szalonnazsír eleve sós)!

Fedő alatt puhára pároljuk, amíg a víz el nem fő róla. Sütés közben meg is fordíthatjuk.

Közben a salátaleveleket összekeverjük nagyon kevés tökmagolajjal, sóval. A szalonnapörcökkel meghintjük, a tányér szélét nagyon vékonyra vágott édes lilahagymával díszítjük, majd a kacsamájat ráterítjük.

Fehér kenyérrel (is) isteni.

Tojásmentes. 
Tejfehérjementes. 
Gluténmentes. 

Édesapja felvetette, hogy a film forgatásához nem ártana, ha a többiek is elolvasnák a könyvet. Így az első kötet másnap reggel az iskolatáskába vándorolt, hogy egyenesen Szabi kezeibe kerüljön.
 - Én az olvasásnak szentelem az életem! – ezt mondta a kisfiam, amikor a hónom alól kezébe vette az indiános könyvet.

Epilógus:
A tanítónéni ezt írta a közösségi oldalon a poszt ajánlójához: Krisi tegnap, a 30-40 centis fűben hason kúszva súgta oda nekem: "Mióta a Winnetou-t olvasom, már kúszni is tudok"; és itt kezdetét vette a kúszva becserkészős játék, amibe szép lassan bekapcsolódott az egész osztály, volt, hogy csak egy-két kikandikáló sapit vagy popsit láttunk a nagy fűben  Nagyon élvezték a gyerekek