- Na, ne ijesztgessen! – ezt mondtam a kutya-macska boltosnak, aki mellékfoglalkozásként újságot és fociskártyát is árul, amikor elmesélte, hogy a 25 éves fiaival is járt ki bolhapiacra cserélgetni a kártyákat. Arra már én is rájöttem, hogy a jövő szezonban új album lesz esedékes. A kisfiamnak viszont hiába magyarázom, hogy biztos lehet benne, hogy a kártyákat a gyártók úgy adagolják, hogy egyes focisták csak a szezon vége felé kerülnek majd forgalomba. Ő ezt nem és nem akarja megérteni, legjobban 100 csomag fociskártyát szeretett volna Karácsonyra. Ha annyit nem is, azért Mikulás és Jézuska is hozott jó párat. Ezenkívül pedig marad a cserélgetés. Meg az azzal járó bonyodalmak.
- Anyu, Te mit csinálnál a
helyemben? Norbi vissza akarja kapni azt a kártyáját, amit tegnap cserélt el
velem, és azt mondta, hogy megver, ha nem adom vissza!
Nemcsak engem, az apját is
megkérdezte. Egymástól függetlenül szinte szóról szóra ugyanazt mondtuk:
-
Add vissza a kártyát és mondd meg neki, hogy többet nem
cserélsz vele, mert nem becsületes üzletember.
-
Nem, nem adom vissza!
-
Jól van kisfiam. Ez a te döntésed, és neked is kell
viselned a következményeket.
Másnap a munkahelyi ebédlőben is
elmeséltem a beszélgetésünket. Láttam, ahogy az életet nálunknál praktikusabb
oldaláról szemlélők csóválják a fejüket ezt a szofisztikált bölcsész-választ
hallva, és helyeslően bólogatnak a kisfiúnk álláspontjára. Egyes sportolók még
azt is megüzenték neki, hogy alulról kell lebontani az embert.
-
Na, mi volt Norbival? - kérdeztük a kisiskolást a
napközis foglalkozás végén, némi megkönnyebbüléssel eltelve, mivel láthatólag
haja szála sem volt meggörbülve.
-
Semmi. Odajött hozzám, megkérdezte, hogy elhoztam-e a
kártyát, én meg mondtam, hogy nem! És ezután elment.
Azt hiszem érdekérvényesítő-tanfolyamra a kisfiunkhoz kell
beiratkoznunk.
Sütőtökkrémleves tökmagolajjal, snidlinggel
A sütőtökkel úgy jártam, hogy régebben nem szerettem, ám
fognélküli, enni tanuló gyermekeim szájába olyan sebesen kellett bekanalaznom,
hogy magam is megkóstoltam, mi lehet ebben olyan jó. Egész megkedveltem. A
gyerekeim azóta tudnak rágni, a sütőtökből kiszerettek, én viszont benne
ragadtam. Ha látok egy szép darabot a boltban, nem tudom ott hagyni. Leves
formájában pedig mégis csak a család asztalára tehetem.
Hozzávalók
Egy kiló sütőtök
2 kisebb-közepes szétfővő krumpli
10 borókabogyó
2 ek vaj
Só
Frissen őrölt bors
1 ek alma- vagy borecet
Levesbetétnek
2 ek tökmag
1 ek apróra vágott snidling
4 ek tökmagolaj
3-4 ek olívaolaj
Pirított kenyérkocka
A tököt és s krumplikat megtisztítjuk, felkockázzuk. A
borókát apróra zúzzuk. Mivel nincs mozsaram, egy húsklopfolóval jó párat
ráütöttem a vágódeszkán.
A vajban röviden átpároljuk a tököt, a krumplit és a
borókát, majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk és közepes lángon kb.
15 perc alatt puhára főzzük.
Botmixerrel összepépesítjük a levest, hozzákeverjük az
ecetet.
A kenyereket felkockázzuk. Egy tepsibe alufóliát teszünk,
ezen eloszlatjuk a kenyérkockákat, óvatosan meglocsoljuk olívaolajjal. Alsó és
felső lángon addig sütjük, amíg aranybarna nem lesz.
A tökmagolajat. a snidlinget és a kenyérkockákat a tányérban
adjuk a leveshez.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.
Gluténmentes.
A focisalbum természetesen Nagyiékhoz is velünk utazott Karácsonykor.
Nagynénje is belelapozott.
- Ó. Most már értem ezt a fociskártya-dolgot! – mondta,
miután megcsodálta benne az idei szezonban játszó sok csinos sportolót.
