Mimi mindig is szerette a bolygókat, csillagokat, ezért idén a Naprendszer adta a keretet a születésnapi parti játékaihoz. Már tavaly is kétségeim voltak, hogy amikor játszani kezdünk, a gyerekek nem fognak-e egy laza mozdulattal félresöpörni, és asztalontáncolós tombolós buliba fogni, de nem, fel sem merült bennük, szépen hagyták magukat elvarázsolni. Szerencsére idén sem volt ez másképp, noha a kétségeim csak fokozódtak az elmúlt év óta. De azért megpróbáltuk. Lehet, hogy egy-két év még benne van a pakliban.
A játékok kitalálása a legnehezebb feladat, sokfelé kutattam, mire összeállt a repertoár. Igaz, több elemet átvettünk a korábbi évek varázslós, illetve honfoglalós bulijaiból, de így legalább emlékeztettünk a kisfiamra, aki dínóknak gyűjt gyógynövényt, kalózokkal hadakozik, lovagként vív csatákat, megnyeri a formula 1 világbajnokságot, mindeközben mi csak azt látjuk, hogy hat éve csak szalad, szalad és szalad, miközben nagyon beleélős fejet vág (már a pocakomban is futott, és a pelenkázó asztalon is, hanyattfekve, hiszen felegyenesedni még nem tudott). Na szóval vannak játékok, amik mindig olyan fényben tűnnek fel, amiben mi szeretnénk, ha akarjuk kifordított bundakesztyű, vagy papucs orrán pamutbojt….
A gyerekek szépen egymás után megérkeztek, és az emeleti gyerekszobából kezdtek olyan hangok leszüremkedni a földszinti nappaliba, amik kétségessé tették, hogy jó egészségnek örvendenek-e mindannyian (igen, homloktörölgető szmájli). Na éppen emiatt találtuk ki a szervezett játékot. Pedig idén az igazi nagyágyúk el sem jöttek… Mire mindenki megérkezett, egy süvítőhang kíséretében lepottyant az égből egy meteorit kő is, éppen a gyerekszoba elé. Egy levélbe volt csavarba, amiben az ufók segítséget kérnek a gyerekektől. Eltévedtek, és azt kérik, hogy a gyerekek mutassák be a Naprendszerüket, hogy beazonosíthassák azt. A meteorit igazából egy rádió, és azon keresztül hallgatják az űrhajóban, hogy miket mondanak.
A játékokat a bolygók köré voltak csoportosítva tehát. Mindegyik bolygóhoz tartozott egy kártya, az egyik oldalán a képével, a másikon egy kis útleírással. Mivel a jószerencse úgy hozta, hogy a gyerekek az ökotáborban éppen ezen a héten voltak Planetáriumban, elég tisztességesen felismerték vagy a kártyán található képről, vagy a rövid leírásról, hogy melyik bolygóról van szó.
Két csapatot is választottunk, a Csillagokat és a Bolygókat, hogy annál izgalmasabb legyen a játék. Egy-egy feladat nyertes csapata elnyerte a bolygókártyát a leírással együtt.
Az első feladat az Uránuszhoz kapcsolódott, és ez az Almatánc volt. Itt szűkös fantázia öhöm időszűke miatt nem került közelebbi meghatározásra a játék és az Uránusz kapcsolata, csak annyiban, hogy az alma is olyan szép kerek, mint a bolygók. A játék lényege pedig abban áll, hogy a gyerekek párokat alkotnak, a homlokuk közé egy almát szorítanak, és úgy táncolnak, amíg az alma ki nem esik a homlokuk közül. Az utolsó pár csapata nyeri a kártyát. Az almát a gyerekek a játék után rendeltetésszerűen használták fel.
Ezután a kinti ugrálós játékok következtek.
A Napfogó, mely tulajdonképpen 
egy halászfogó. Keresünk egy vállalkozó szellemű gyermeket, a fejére illesztünk egy napformájú korongot, ő lesz a fogó. Ha megfog valakit, akkor ketten kergetik a többieket. Mint ahogy a Nap is magába olvaszt mindent, ami a közelébe kerül, úgy a fogó is magába olvasztja a megfogottakat, azaz lánccá alakulnak, és úgy kergetik a többieket. A nyertes csapat az, akinek a játékosa utoljára marad (ezt többször is el kellett játszani).
A Szaturnusz, a leglátványosabban gyűrűs bolygó. Mi más is lehetett volna itt a játék, mint hullahopp karikázás. Párokban versenyeztek a gyerekek. Nem is volt egyszerű, sokan itt találkoztak először a hullahopp-karikával (mint ahogyan a szörppel is – mivel többféle okból sem vagyok hajlandó ilyenkor kólát, fantát és hasonlóakat venni; volt gyerek, nem is egy, aki a szörpsűrítménybe azonmód, hígítás nélkül belenyalt, hiába a Nagyi készítette szörpök is lassan a múlt homályába vésznek…).
A Merkúr az istenek hírvivőjéről kapta a nevét, aki az úton levők istene is, így hozzá a bolygó hollandi nevű fogó kapcsolódott, a hajóról elnevezve, amely nem találja a kikötőjét. Ezt úgy kell játszani, hogy a gyerekek kört alkotnak. Ketten kiállnak, ők lesznek a fogók. Kiválasztanak másik két gyereket, akiket meg akarnak kergetni. A körön kívül, ellentétes irányba kell szaladniuk, és az a páros nyer, aki előbb visszaér a helyére.
A Mars a háború istenéről kapta a nevét. Egyértelmű, hogy az Adj király katonát! nevű, jól ismert játék került erre a helyre. Nagyon élvezték a gyerekek. Kicsit drukkoltunk, hogy sérülés ne legyen, nem is lett szerencsére.
A Plútó messze esik a Naptól, 2006 óta nem is számít már bolygónak. Sok tehát a sötétség, az árnyék rajta. Kifeszítettünk egy nagy lepedőt, a gyerekek elhelyezkedtek a két oldalán, és az egyik csapatnak ki kellett találnia, hogy a másik csapatból kinek az árnyékát látják a lepedővászonra kivetülni (úgy álltunk, hogy a Nap minél nagyobb árnyékot vessen rá). Nem volt különösebb kihívás, ámde nagyon jó szórakozás.
A nyugalmasabb játékok sora következett, amiket bent is lehet játszani (ez a hétvégi szélviharban épp idejében jött).
A Jupiter vörös-fehér csíkozású, a nagy viharok keltik ezt a képet. Azon a feladaton kellett párosával elgondolkodniuk a gyerekeknek, hogy hogyan tudnak egy papírlap mindkét oldalán végighúzni egy ceruzát anélkül, hogy felemelnék a hegyét. Nagyon elmés és jó megoldások születtek. Az „igazi” megoldás nem ennyire szabadon szárnyaló, mint a gyermeki fantázia, a Möbiusz-szalag lett volna. A gyerekek viszont a levegőben forgatták a papírt, behajtották, csúsztatták, így tényleg nem emelték fel a ceruza hegyét, mégis végigért a csík a lap mindkét oldalán.
A Vénusz a szerelem és szépség istennőjéről kapta a nevét. Mivel a gyerekek nem csak szépek, hanem okosak is, ezért egy okos-totót kellett kitölteni, ami a marslakók létezésétől kezdve a Naprendszer leghidegebb pontján át a legmagasabb hegycsúcsig szemezgetett az érdekességek közül (nem, -235 fok a Neptunusz Triton nevű holdján,
A Földhöz Activity tartozott, amihez a Naprendszert érintő szavakat tartalmazó kártyákat sk gyártottuk le. Csak mutogatni és rajzolni kellett. Apullal különösen jól szórakoztunk azon, hogy a gyerekek félmozdulatokból is megértik egymást. Például valaki kitárta mindkét karját, és már vágták is rá a többiek: Naprendszer!
A Hold tiszteletre a Sajtból van a hold! című örökbecsű slágert kellett eldallani karaoke segítségével. Itt kicsit megingott a játék menete, mert a gyerekeket alig lehetett elválasztani a mikrofonoktól.
Azért szerencsére kíváncsiak voltak a játék végére. Ez pedig a jólbevált kishalhorgászat volt Neptunusz bolygó, és Neptun, a tenger istene áthallás miatt. A gyerekek ügyesen kifogták a gumilapból készített halakat, és jól megjegyezték a hátán található mintákat. Tudták, hogy nekik az ezzel a jellel ellátott kis ajándékot kell megtalálniuk.
Konkrétabb utasítást nem adhattam, mert valaki éppen szomjas volt, így én már arra értem ki a kertbe, hogy a gyerekek saját maguktól rájöttek, hogy az összes bolygókártyát egybeolvasva kell bejárniuk a Naprendszer bolygóinak az útját (a kártyán található utasítások szerint), hogy a körtefa a kiindulópont, ami a Napot jelképezi, és olyan sorrendben kell a kártyákat elolvasni, ahogyan azok a Nap körük keringek. Éppen a kettős elágazású fánál, azaz a Jupiternél tartottak, mire utolértem őket. A kis csomagban található anyósnyelvet és buborékfújót szépen fújogatták, a famatricákat és a nyulas csiptetőket cserélgették, amíg megterítettünk.
Az uzsonna a szokásos volt: pogácsa, sült csirkecomb, fasírtgolyó, kukorica és görögsaláta . A túrótorta után jött az ajándékozás. És a karaoke felszerelés megkaparintása.
Az ufók egy újabb kőbetekert levélben megköszönték a segítséget és elröppentek.
A gyerekeknek viszont persze, hogy alig akarózott hazamenni…
Mi is jól éreztük magunkat velük, pedig a kiscsillagok levonulása után úgy is érezhettük volna magunkat, mintha egy armageddon söpört volna rajtunk keresztül. De ez, csak úgy mint az izomláz, csak másnap derült ki.
Kicsi nagylányunk a lefekvéskor még megkérdezte, hogy a meteorit a Vénuszról jött-e vajon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése