2008. december 11., csütörtök

Karácsonyi sütemények III.


Mogyorós puszedli


Mindenkinek van favoritja a karácsonyi sütik között – hogy még véletlenül se maradhasson ki egyik se. A mogyorós puszedli Apukámé és a férjemé….meg a húgaimé, meg a kislányomé, meg az enyém, meg…….



Hozzávalók
3 tojásfehérje
22 deka cukor
15 deka darált mogyoró (török, mókus neveken szokott futni, egyszóval nem amerikai, hanem magyar, a bokorról)
3 deka zsemlemorzsa
1 zacskó vaníliás cukor


Egy tojásra lebontva is megadom a mennyiségeket és akkor azt felszorozva tetszőleges mennyiséget lehet készíteni. Ez akkor is jó taktika lehet, ha a mogyoró ára láttán úgy döntünk, hogy „inkább csak tíz dekát tessék adni, köszönöm szépen”.
Szóval nem is felszorzásról, hanem elosztásról beszélhetünk.

És itt el kell, hogy süssem kedvenc anekdotámat Karinthyról, amiből kiviláglik, hogy mennyire zseniális elme volt (Kosztolányi Dezsőné visszaemlékezéseiben olvastam).

Karinthy egyszer együtt vacsorázott egy nagyon gazdag ismerősével. A vacsora végén a gazdag ember egy meglehetősen nagyértékű bankót nyomott a pincér kezébe:
- Ezt osszák el, fiam.
A folyton pénzhiánnyal küzdő Karinthy egy jóval szerényebb összeget adott:
- Ezt pedig szorozzák meg!


Na és akkor az egy tojásra kivetített alapmennyiség:
1 tojásfehérje
7 deka cukor
5 deka mogyoró
1 deka zsemlemorzsa
némi vaníliás cukor---áááh egyszer élünk, döntsük bele az egész tasakot

A tojásfehérjéket felverjük kemény habnak, óvatosan hozzákeverjük a lehetőleg átszitált porcukrot (nagy göbök ne legyenek benne), a mogyorót, a zsemlemorzsát és a vaníliás cukrot.

Diónyi gombócokat formálunk belőle és sütőpapírral kibélelt sütőlapra tesszük egymástól kb. 5 centi távolságra.

150 fokon sütjük-szárítjuk, amíg a felülete repedezni illetve pirulni nem kezd.

A képen látható pirossági fokozatot nem szoktam elérni, inkább halványan veszem ki a sütőből. Így is jó volt, azért.



Tejfehérjementes.


Kisfiamat öltöztetem reggel. Egy hosszú betegség után először megy oviba. Mindent elkövet, hogy hátráltassa a folyamatot.
- Kisfiam, ne nehezítsd meg a dolgom, én érted dolgozom! – mondom neki az öltözködést értve a munkán.
- Ő viszont helyesen értelmezi a szituációt, a munkának azt a tevékenységet érti, ami elvesz tőle, ami miatt messzire megyek, és őt otthagyom az oviban:
- Én pedig nem érted megyek az oviba! - mondja mérgesen.
- Hát kiért?
- Apuért!
Estére már nagyon hiányoztam neki, mert bevallotta, hogy értem is megy az oviba. Remélem egyszer majd saját magáért megy oda…











7 megjegyzés:

Dia írta...

Ez nagyon fincsinek tűnik, azt hiszem kipróbálom:)

Névtelen írta...

Szia!

Régóta szeretném ezt a receptet, most elhatároztam meg is csinálom! A mogyorót milyen formában teszed bele, apró darabokban v teljesen ledarálva? Még kezdő vok....:)

Anyul írta...

Darálva...már javítom is a blogban!

Névtelen írta...

Tudom, hogy sok recept eseteben ez picit problemas, de mas receptek eseteben is lehetnenek ilyen 1 szemelyre szamitott mennyisegi sugok. Sajnos minden recept amit talalok a neten 4-6-8-10-12 szemelyre szolnak, es akarmilyen finomnak is latszik, nem merem elkesziteni, mert sajnalom a vegen a felet kidobni (ami meg olyan, hogy nem kellene, az meg szamomra bonyi). Probaltam mar elosztani, de ugy meg borzalmak jonnek ki a konyhaajton, es az meg nem jo.

Amugy nagyon jo a blog, par recepten elgondolkodtam, hogy talan meg nekem sem lenne nehez megcsinalni. Nem rossz dolog a fozes, de utalok napokat a konyhaban tolteni.

Anyul írta...

Hron!
Biztos, hogy ezt a megjegyzést ide szántad?

Mi amúgy egy négytagú család vagyunk és a mennyiségek körülbelül ennyiünknek vannak szánva.
Biztosíthatlak, hogy ezt a mogyorós puszedlit egymagad is el fogod tudni pusztítani!!!;)

Mariannkper írta...

Szia!

Nagyon tetszik ez a recept, és karácsonyra szeretném megsütni. Ezt megsüthetem hamarabb? Dobozban kell tárolni? Mert akkor szerdán megsütném, de csak ha eláll és ugyanolyan finom majd pár nap múlva is...Előre is köszi a választ!

Anyul írta...

Szia Mariann,

igen, készítsd el előre nyugodtan és tárold dobozban. :)