Előkarácsony

Előkarácsonyt tartottunk. A segítsüti licitnyertese úgy kérte ugyanis a süti leszállítását, hogy az advent első vasárnapjára érjen oda egy távoli városba. Így azokat – diós aprósütemény-válogatást, másnéven karácsonyi süteményeket, úgy is, mint vaníliás kifli, moszkauer, diós puszedli – ma kellett megsütnöm. Ráadásul ebédre halat sütöttem, mert felfedeztem, hogy a szupermarket mirelitrészlegén csinos pisztrángokat árulnak kettesével csomagolva. Csak egy hétig hagytam, hogy izgassák a fantáziámat, aztán a tettek mezejére léptem…

Pisztráng citrommal, kakukkfűvel

A fantáziámat régóta izgatta az a kép is, amit a híres szakácskönyvben már régóta nézegettem, a látvány adta a recept alapját. Ráadásul a kertben még mindig hozza a leveleit a kakukkfű

Hozzávalók

Pisztráng

Citrom (ha lehet, bio)

Friss kakukkfűágak

Olívaolaj

Só

Fokhagyma

A pisztrángokat megmossuk (ha fagyasztott, sós vízben kiolvasztjuk, mintegy 2 óra alatt), szárazra töröljük, tepsibe fektetjük őket. Hasukat megtöltjük citromkarikákkal és kakukkfűágakkal. Meglocsoljuk olívaolajjal, és egy kis vizet is öntünk alájuk.

A sütőben 175 fokon körülbelül fél órát sütjük, amíg már csak egy kis víz van alattuk.

Közben olívaolajba préselünk 3-4 fokhagymagerezdet, egy fél teáskanál sóval összekeverjük. A halakat bekenjük a fokhagymás péppel, és a sütőbe visszatolva még kb, tíz percig sütjük őket, amíg a víz teljesen el nem párolog.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Kisfiam nem volt feldobva a haltól, talán megijedt tőle, hogy az ételen eléggé látszik, hogy egy igazi élőlényből lett. Ezt, mondjuk meg tudom érteni, sohasem értettem a középkori lakomák képeit, hogy miért is jó az, hogy a különféle sültek úgy érkeznek a nagy tálakon, mintha még viselnék a gyönyörű tollruhájukat. És persze a kismalac, citromkarikával a szájában sem nyerő nálam. Hát szóval a hal alakú hal nagy feltűnést keltett gyermekeim körében.

Miközben a karácsonyi hangulatot gyertyafény és meghitt zene tette teljessé, nagyobbik gyermekem azt kérdezte:

-        Ez a hal tudta, hogy én fogom megenni?

-        Hát már hogy tudta volna, Mimikém, azt sem tudta, hogy a világon vagy, talán még azt sem, hogy ő maga a világon van.

-        Dehogyisnem tudta, hogy a világon van – szólt az ellenállás hangja – csak lehet, hogy már nem volt kedve élni, és épp ez lett a veszte.

Mindig mondom, hogy ez a gyerek menjen pszichológusnak (igaz, hogy ő erre meg azt szokta válaszolni, hogy dehogy is, nem akar rengeteg szomorú emberrel találkozni – mondom én, hogy ért a lélek dolgaihoz – a lelki szemeim előtt pedig megelevenedik az élni nagyon is akaró pisztráng, amelyik ellenállási mozgalmat szervez tenyésztői ellen).
 Mimi persze így rögtön saját magának is felmentést adott, hogy nem is olyan nagy baj, hogy megette azt a szegény lényt. Finom volt.

Ui: a fényképezőgépemet egy ügyes mozdulattal elhajítottam, így fellázadt a munka ellen, nem pisztráng ugyebár, hogy ficánkolnia kelljen. Úgy hallottam, a karácsonyi angyalok meglepnek majd eggyel...

 

Vászon és terítő - Citromos habcsókpite (Lemon Meringue Pie)

Karinthy egyszer vendéglőbe ment egy gazdag ismerősével. A sokfogásos vacsora után a gazdagember lazán a főpincér kezébe ejtett egy bankót és azt mondta:

-          Ezt osszák el.

A folyamatosan pénzgondokkal küzdő, de folyton viccelődő Karinthy pedig egy jelentéktelen összegű érmét csúsztatott a főúrnak:

- Ezt pedig szorozzák meg.

Valami ilyesmi gondolat vezetett arra, hogy egy új sorozatot nyissak a blogban. Ha már utazni, wellnessezni, jacuzziban pezsgőzni nincs pénzünk kedvünk, attól még utazhatunk a képzeletünkben és filmek segítségével. Ha pedig valamilyen hozzáillő ételt választunk a mozis estére, akkor még teljesebb lehet az illúzió.

Vászon és terítő

Mildred Pierce

 Ha egy film úgy kezdődik, hogy süteményt sütnek benne, az csak jó lehet. Ha ez a film ráadásul minisorozat, még jobb. Imádom a süteményeket és szeretem a minisorozatokat. Ezek ugyanis nem nyúlnak a végtelenségbe, a történet kerek egész tud maradni. Nem kell szembenéznünk a hosszasabb sorozatok alapvető hibáival: A) az eredeti sztori már tulajdonképpen feledésbe merül, sosem lesz megoldása, B) minden megesik mindenkivel, egyre vadabb verziókban, hogy a nézők ingerküszöbét újra átvigyék. A pár részes sorozat ráadásul elég részletes ahhoz, hogy sokféle aspektusát megismerjük a történetnek. Kedvelem hát ezt a műfajt, és azt sem bánom, hogy az egyes részeket kitűnő érzékkel és éles ollóval természetesen ott bontják részekre, ahol a lehető legizgalmasabb, hogy az meber alig tudja kivárni a folytatást.

A Mildred Pierce, az HBO minisorozatának alapjául egy családregény szolgált, ami nem meglepő módon a címszereplő életén keresztül mutatja be a 30-as évek Amerikáját. Itt rögtön muszáj megjegyezni, hogy nagyszerű a zene, a kosztümök és a látvány, valóban illúziókeltőek.

Mildred (Kate Winlet – Emmy- és Golden Globe-díjat kapott ezért az alakításáért) háziasszony – a nők sorsán keresztül nagyszerűen be lehet mutatni egy táradalom színét, fonákját -, olyan háziasszony, aki épp a gazdasági válság idején válik el. Életösztöne és veleszületett intelligenciája révén kiverekszi magát a fenyegető éhezés rémképe elől. Anyatigris mivolta is segíti ebben, hiszen gyermekeinek nem kenyeret, hanem kalácsot akar a szájukba adni. Sőt nemcsak kalácsot, hanem citromos, almás, tökös pitét ad nem csak lányai, hanem emberek ezreinek a szájába, révén hogy olyan vállalkozásba kezd, amihez a legjobban ért: éttermet és piteboltot nyit, amit két másik vendéglő megnyitásával tetéz.

Mildred a szabad lehetőségek hazájában él, ahol nem számít, hogy nő, sikeres üzletasszony, tárgyalófél. De a nők egyenlő jogainak itt mintha vége is szakadna, magánéletében nem ő az irányító. Akaratlan bábként hagyja, hogy férjei semmibe vegyék, lánya terrorizálja, sőt még pofon is üsse. A filmszereplők kapcsolatainak dinamikája végig leköti a nézőt. Mildred ahogy egyre sikeresebb az üzleti életben, úgy épül le egyre jobban a családi élete, mígnem majdnem tragédiába fullad kapcsolata nagyobbik lányával, a csodálatosan éneklő koloratúrszopránnal, Védával. És a baj persze nem jár egyedül: a magánéleti zűrzavar mellett nem jut kellő figyelem az üzletre sem, ami meg is bosszulja magát. A történet végén - feltehetjük a kérdést: körutazáson vett-e részt Mildred ahol a végállomáson leszállva a vonatról, azt konstatálhatja az ember, hogy éppen innen indult, vagy a „sajnáljuk, lépj vissza a kiinduló mezőre!”-üzenet egy megerősödött játékost szólít újra csatába.

A filmet, mely James M. Cain regényét hűen követi – még a párbeszédek is azonosak benne – számos egyéb jelöléssel és díjjal is jutalmazták.

Citromos habcsókpite
- Oh My, a lemon pie!

 

Ahogy megláttam a citromos pitét a film nyitójelenetében, rögtön tudtam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom.

A receptet egy arizonai gasztroblogger, BackCountryBelle oldalán találtam, aki nagymamájától egy levélben kapta meg. Együtt akarták megsütni, de erre nem került sor, ezért a nagymama tollat ragadott, hogy az unokája mindenképp megkapja azt a receptet, amit negyven éven át használt. Bloggerünk nagynénje a nagymama temetésének előestéjén összegyűjtötte családja hölgytagjait a házában és együtt megsütötték a nagymama híres süteményeit, hogy így is emlékezzenek rá.

Hozzávalók

A tésztához

1 1/2 bögre liszt

12,5 deka vaj

1 tk cukor

1 kk só

6-8 ek hideg víz

A citromos töltelékhez

1 ½ bögre cukor

6 ek. étkezési keményítő

2 bögre hideg víz

5 tojás sárgája

2 és fél citrom reszelt héja és leve

2 ek. vaj

A habhoz

5 tojás fehérje

5 ek kristálycukor

1/8 tk borkősav

A tésztához összekeverjük a liszttel a cukrot és a sót. Hozzáadjuk a kockákra vágott hideg vajat, és a mixer dagasztóspiráljával keverünk rajta párat. Ezután elkezdjük hozzáadni evőkanalanként a hideg vizet. Bármilyen hihetetlennek is tűnik eleinte, ettől szépen össze fog állni a tészta.

Folpackba csavarjuk, hűtőbe tesszük pihenni legalább 2 órára (akár kér napig is eláll).

A pihenőidő után alálisztezünk, kinyújtjuk és a kivajazott sütőformába fektetjük.

A fodrosszélű kerámiatálamat használtam, de nem véletlen a hagyományos piteformák ferdén dőlt oldala: ebben szépen a helyén marad a tészta széle, nem hajlik vissza.

175 fokon 20 percig elősütjük. Kivesszük a sütőből, kihűtjük.

Ráhalmozzuk a citromkrémet:

Az 5 tojás sárgáját kicsit felverjük egy acéllábosban.

  

Összekeverjük a cukrot és a keményítőt a vízzel, hozzáadjuk a tojássárgájákhoz. Állandó keverés mellett lassú tűzön felforraljuk, majd még egy percig főzzük. Valóban az utolsó percben sűrűsödik össze pudinggá.

Ekkor beletesszük a citromhéjat, a citromlevet és a vajat. Jól elkeverjük.

Langyosan ráhalmozzuk a tésztára.

A tojásfehérjéket összekeverjük a borkősavval és a cukorral, keményedésig verjük.

Ezt a puding tetejére tesszük, ízlésesen elrendezzük.

Van, aki egy nagy kúpot formáz, van, aki több kis halmocskát.

Visszatoljuk a sütőbe és még 10-15 percig sütjük.

A filmben nem sütötték át még egyszer, de a gyakoribb megoldás mégiscsak az átsütés – talán más is tart a nyerstojástól, épp úgy, mint én.

Isteni citromíze van. Mondogattam kislányomnak, aki a krémet keverte, hogy esetleg víz egy része helyett legközelebb lehetne beletenni összetört epret is, vagy más passzírozott gyümölcsöket. Ez csak addig tűnt jó ötletnek a számára, amíg meg nem kóstoltuk a krémet, azt mondta, hogy ez csakis citromos lehet.

Melegen-hidegen egyaránt lehet tálalni, sőt fagyit is kínálhatunk mellé.

Én melegen jobban szeretem, mint a legtöbb ételt. A szombat reggel a frissen vett kiskifli melegségét például mindenféle módokon próbáljuk megóvni, mert az a legjobb, amikor a tányérunkon kettévágva ráolvad az aranysárga vaj.

Tudja ezt a meleghez való vonzódásomat a kisfiam is, aki a kiránduláson a napsütötte tisztáson lelt tobozzal a kezében örömmel szaladt oda hozzám:

 - Még meleg!

A citromos habcsókpite pedig mától bevonul a családi kedvencek közé.

Morzsás túrós pite

- Anyu, te szeretnél bennszülött lenni?

- Nem.

- Mért nem?

- Hát mert a bennszülötteknek nincs túl sok esélyük az életben.

- Mert megeszik őket a vadállatok?

Ennek a túrós pitének sincs túl sok esélye az életben(maradásra), mert pillanatok alatt megeszik a vadállatok.

Hozzávalók

A talpazathoz

12 deka cukor

15 deka vaj

4 tojássárgája

25 deka liszt

1 tk. sütőpor

A túrós töltelékhez

75 deka túró (most egy kilót vettem, mert akció volt)

3-4 ek. tejföl

4-5 ek. Porcukor

1 citrom reszelt héja

2 cs. vaníliás cukor

Némi mazsola a rajongóknak

A morzsához

fél csésze barna cukor
1 csésze rétesliszt
4 evőkanál hideg vaj vagy margarin

A tésztához összekeverjük a vajat és a cukrot, majd egyesével belekeverjük a tojássárgákat. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet.

Gyúródeszkán kicsit nagyobbra nyújtjuk, mint a tepsi, mert így lesz egy kis pereme is.

A tésztát a kilisztezett-kivajazott tepsibe helyezzük.

Rátesszük a hozzávalókból kikevert tölteléket. Ha könnyebbre szeretnénk, akkor a tejföl egy részét vagy egészét kicserélhetjük a habbá vert tojásfehérjékkel is.

A morzsa összetevőit is összekeverjük. Mivel hideg a vaj, és kevés is, nem lesz belőle krém, csak morzsa. Ha mégis úgy látnánk, hogy kezd összeállni masszává, akkor hagyjuk abba a keverést. A morzsát rászórjuk a túróra (épp, mint a morzsás cseresznyés piténél).

175 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a széle aranybarnává kezd válni (50-60 perc).

Melegen-langyosan-hidegen is isteni. Napokig eláll (ha-ha).

- Eltakarítom a havat a kocsibeállóról. – szól a férjem

- De a kertből ne! – kiált aggódva a kisfiam.

Nos, ezt megtette a tavasz, vagy a magát tavasznak álcázó szélfuvallat. Ezeknél a globalizált frontoknál sohase lehessen azt tudni…..

Erzsébet- és András-napi citromtorta

Úgy látszik, nem tudok szabadulni ettől a citromvágytól. Még citromosabbat, még krémesebbet szerettem volna, mint a múltkori – egyébként remek – citromos-joghurtos kenyér. És Anyukámnak is szerettem volna kedveskedni valamivel a névnapjára. Így hát a kellemeset a kellemessel összekötve újra csak a citromospult felé vettem az irányt….
És mivel Andrásunk is van a családban, és a tortácska után mind a tíz ujjukat megnyalták az érintettek – nem úgy néztek ki, mint akik citromba haraptak, pedig de - ma újra beszerzem a szép sárga gyümölcsöket – amik ebben a náthás időszakban amúgy is jó szolgálatot tesznek…
Kedves Olvasó, működik már a Pavlovi-reflex?

Hozzávalók

A tésztához
4 tojás
15 deka cukor
7.5 deka liszt
1 citrom reszelt héja
és a felének a leve

A krémhez
30 deka mascarpone (ha 25 dekás kiszerelést kapunk, az sem baj)
Vaníliapuding másfél deci tejből (nem főzős)
1 citrom reszelt héja
2-3 ek porcukor (ízlés szerint)

A díszítéshez
Vékonyra szelt citromkarikák
1 zacskó tortazselé
2 citrom leve
1 mandarin leve
4 ek kristálycukor
Esetleg mandulaforgács

A tészta Nagymamám receptje (az is fog következni hamarosan, a megfelelő krémmel együtt), és tulajdonképpen egy citromos piskóta.

Kizsírozunk egy kisebb tortaformát (23 centi átmérőjű), kilisztezzük, hogy a széleire is jusson liszt (zsír ne)।

A tojásfehérjéket felverjük habnak.

A tojássárgákat gyors mozdulatokkal összekeverjük a cukorral, a citrom héjával és levével, és a liszttel. Ha ügyesek vagyunk, akkor ennyi idő alatt nem esik össze a fehérje, és nem is kell robotkart mosogatni. Mivel a fehérje után lehet használni a sárgájához, csak fordítva nem megy. Sörre bor…borra sör…

A krémhez . a citromhéjat és a cukrot összekeverjük a mascarponéval. A puding utasításainak megfelelően elkészítjük arányosan a másfél deci tejből a pudingot. Hozzákeverjük a mascarponéhoz, hogy lágyabb, de még mindig kenhető állagú krémet kapjunk.

A tortát kétfelé vágjuk, megkenjük a krémmel úgy, hogy a tetejére is jusson. Egy kicsit tegyünk félre, hogy a végén az oldalát is bekenhessük vele. A tetejét ízlésesen díszítsük citromkarikákkal.

Helyezzük vissza a tortakarikát úgy, hogy kibéleljük alufóliával – hogy ne ragadjon rá majd a krém. Ez fogja megtartani a zselét.

Elkészítjük a tortazselét, de ne vizet használjunk hozzá, hanem a gyümölcsök levét. Mivel a citrom savanyú, több cukrot adjunk hozzá.

A zselével díszített tortát a hűtőbe tesszük, dermedésig. Onnan kivéve levesszük róla a tortakarikát, bekenjük a krémmel az oldalát, adott esetben mandulaforgáccsal is megdíszítjük.

Ha a tortaformánk nagyobb lenne, akkor értelemszerűen szorozzuk fel a mennyiségeket!

(Csak bátran, bátran, leírni majdhogynem hosszabb volt, mint elkészíteni.)

Kislányom rákapott a kártyázásra. Az iskolában römiznek (tavaly szenvedélyesen hímeztek, a fiúk is). Végül is ez így igazságos, éljen az egyenjogúság. Ennek nagyon örülök, mert én is szeretek kártyázni, és így már van könnyen kapható partnerem is hozzá. A vita tárgyát csak az képezi, hogy hagyományos, vagy rablórömi-e. (Csakis rabló, mi más?)
Na és ez a szenvedély átragadt kisfiamra is, ő a Fekete Pétert nyomja napestig…igazi bűnbarlang lettünk, forgatjuk az ördög bibliáját a hosszú, sötét estéken। Paralell folyik a Fekete Péter: Kicsi Banditám és nagymama , valamint a rablórömi: Violatekintetű-ám-de-csavaros-észjárású Mimi és Banditanyu
A kártyacsaták közben is dolgozik azonban a természet, Haramiabandika odaadja a kezecskéjében levő kártyalapokat a Nagymamájának:
- Elmegyek pisilni, addig tudsz játszani egyedül? Majd meglátod, Te fogsz nyerni!


Kép is jön hamarost, most épp otthon lapul a könyvespolcon, a reggeli rohanásban nem tettem be a táskáम्बा….addig is egy szép virágzó citromfa….

A citrom régi szenvedélyem….

Joghurtos-citromos-ribizlis kenyér

Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.

Hozzávalók

20 deka barna cukor

10 deka vaj

3 db tojás

1 citrom héja

1 doboz joghurt

25 deka liszt

2 tk. sütőpor

egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs

Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.

A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.

Beletöltjük a sütőformába.

175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Jutott azért mulatás is.

Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).

- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.

- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.

- Na látod, nem kellett volna elmenned!

- De én jól éreztem magam ott!

- Jobban, mint itthon???

Pár perc múlva megkérdezem tőle:

- Hiányoztam neked?

- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:

- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.

Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.

Hozzávalók

20 deka barna cukor

10 deka vaj

3 db tojás

1 citrom héja

1 doboz joghurt

25 deka liszt

2 tk. sütőpor

egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs

Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.

A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.

Beletöltjük a sütőformába.

175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Jutott azért mulatás is.

Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).

- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.

- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.

- Na látod, nem kellett volna elmenned!

- De én jól éreztem magam ott!

- Jobban, mint itthon???

Pár perc múlva megkérdezem tőle:

- Hiányoztam neked?

- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:

- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.

VKF XXXVI. Világjáró fazék

Joghurtos-citromos sütemény

Ezt a nagyon egyszerű süteményt sokfelé sütik a mediterrán vidéken. Jelen recept szintén a Cyprus Today-ből származik, melyet az Észak Ciprusi Török Köztársaságban adnak ki. Ezt az államot a világon egyedül Törökország ismeri el, minket azonban ez a tény egy cseppet se korlátozzon fehérhomokú, égszínkékvizű tengerének, ízes gyümölcseinek, megkapó karavánszerájainak élvezetében, hagyjuk magunkat elvarázsolni a helyiek vendégszeretete, a táj és az épített környezet szépsége által, figyeljük szájtátva az épen maradt többezer éves mozaikokat, melyeket egész ókori város vesz körül, többszázéves kolostorokat, templomokat, többévzizedes, bárányfelhőméretű leánderbokrokat, és egészen frissen készült ételeket, halakat, salátákat, süteményeket, török pizzákat (ez utóbbiak után csukjuk is be a szánkat), már amennyiben jó sorsunk erre vezérelne minket.

Hozzávalók
3 tojás
½ bögre porcukor
1 ½ bögre joghurt
50 g olvasztott margarin
1 ½ bögre liszt
1 ½ bögre gríz
1 cs sütőpor
2 cs vaníliás cukor
kókuszreszelék

A sörbethez
1 bögre víz
1 bögre cukor
2 citrom leve és reszelt héja (vagy narancsé)

Keverjük össze a tojásokat a cukorral. Adjuk hozzá az olvasztott margarint, a joghurtot, a lisztet, a grízt, a sütőport és a vaníliás cukrot. Keverjük mindezt el.

Kizsírozott, kilisztezett tepsibe tegyük, mely nem túl nagy, az enyém 35x18 centis jénai tál.

200 fokon, előmelegített sütőben addig süssük, amíg aranybarna színe nem lesz. (30-40 perc).

Amíg a sütemény sül, készítsük el a sörbetet. Egy lábosban sűrű kevergetés mellett főzzük össze a vizet, a cukrot és a reszelt citromhéjat, valamint a citromlevet. Nálunk narancs volt itthon, azzal is jó, bár nem olyan karakteres ízt kapunk. Addig főzzük, amíg valamennyire összesűrűsödik (negyedóra).

Ha a sütemény kisült, vegyük ki a sütőből. Tíz perc pihentetés után vágjuk fel kockára a tepsiben, és öntözzük meg a sörbettel, hogy jól beleigya magát a tésztába.

Ha szeretjük, a tetejét szórjuk meg kókuszreszelékkel.

Az egyetlen étel, amely az én értelmezésemben értelmet ad a gríz létezésének.


Kislányunk nagyon szeret zongorázni.
- Ugye nem kell majd másik hangszeren tanulnom? – kérdezi.
- Én el tudnálak képzelni gitározni is.
- A gitár az olyan lányos lányoknak, mint amilyen én vagyok, nem való.
- Pedig szerintem nagyon jól illene hozzád, ahogy a tábortűznél gitározol és énekelsz.
Ez a kép megtetszhetett neki, de azért a dackorszakból megőrzött jócskán a tarisznyájában egy életmentő első segélynyi adagot.
- Hát legfeljebb rózsaszínű gitár lehet! – ragadta meg a hangszeres zenélés lényegét a nagyonlány.

Nagy sütés

Zabpelyhes sütemény mascarpone-lime krémmel

A gyerekek, egy fővel kiegészülve csöndesen játszottak a gyerekszobában. Jó gyerekek egyébként, de ez a csönd azért a leggyanútlanabb szülő figyelmét is felkelti. Bekukkantottam hozzájuk, vajon mi az, ami ennyire leköti őket. Egy süteményes könyv volt, amit a szomszéd kislány áthozott.
- Anyu képzeld, most nagy sütés hetet tervezünk!
- Tényleg és hogy fogjátok csinálni?
- A hétvégén 2 napig mindent beszerzünk, utána 5 napig megsütünk 27 süteményt, és ami jól sikerül azt eladjuk!
- Szép tervek. – mondtam és gondolatban azt tettem hozzá, hogy a vállalkozás melyik pontján lesz ebből vajon csalódás.
- És miből fogtok vásárolni? – próbáltam a realitások talaja felé irányítani a képzelet szárnyain suhanó terveket (hiába, én már csak ilyen földhözragadt vagyok, vagy egyszerűen csak túlságosan felnőtt).
- Van zsebpénzünk és az erdőben málna.
- Gyerekek én sem tudok megütni naponta 5-6 süteményt, pedig én gyakorlottabb vagyok.
- De mi ketten vagyunk! – szólt a lelkesedés hangja.
Ezek után megnéztük a süteményeket a könyvben. Tényleg szépek.
- Tudjátok mit, válasszatok ki egy sütit, azt holnap megsütöm veletek, és ha akarjátok, akkor hetente megsütünk egyet, így előbb-utóbb mind meglesz, és ti is belejöttök a süteménysütésbe. – azt gondoltam magamban, hogy a gyakorlat talán rávilágít, hogy milyen nehezet gondoltak ki maguknak.
A lányoknak tetszett az ötlet, a választás pedig a
Csipkés sütemény lime krémmel töltve
című opuszra esett. Apu hazafelé meg is vette a

Hozzávalókat
75 g zabpehely
75 g vaj vagy margarin
100 g porcukor
1 tojás
5 deka liszt
1 tk sütőpor
A töltelékhez
250 mascarpone
25 g porcukor
1 lime vagy citrom vagy narancs reszelt héja

A margarint felolvasztjuk, fakanállal belekeverjük a zabpelyhet és 2-3 percig állni hagyjuk, hogy megszívja magát a zsiradékkal.

Hozzákeverjük a porcukrot, a tojást, és a sütőporral elkevert lisztet.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe púpozott teáskanálnyi adagokat ültetünk egymástól jókora távolságra.

175 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

A sütőből kivéve egy élesebb szélű lapát segítségével azonnal tányérra szedjük a süteményeket, majd ott megdermednek (későbbmár törik).

A krémhez összekeverjük a hozzávalókat és két-két lap közé töltjük.

Az eredeti receptben 2 teáskanálnyi liszt szerepel, ezt én kevésnek ítéltem, annyira folyós lett a tészta, hogy púpozott kanálról szó sem lehetett. Így került bele több liszt, legközelebb a liszt felét lehet, hogy kicserélem zabpehelyre.

A lányoknak nem volt nehéz dolguk, tényleg könnyen mesütötték a süteményt. A levezető gyakorlatot – 5 tepsi elmosása, mosogatás stbstb. azonban én csináltam, így nem biztos, hogy teljesen felmérték, hogy mitől is fárasztó a sütés. Fogjuk fel ezt most beetető akciónak, legközelebb rendet is ők raknak majd (jajj…).
A lányokkal amúgy könnyű dolgom volt, mivel ugyanúgy hívják őket. Nekem csak annyit kellett mondanom, hogy Mimi és máris ketten szorgoskodtak a sütemény elkészültén.
A sütik egyébként villámgyorsan elfogytak, pedig dupla adagot készítettünk.

A könyv, amiből a receptet származik:
Fiona Patchett: Nagy sütiskönyv gyerekeknek
A történet folytatódik….