Borban sült kacsamell rozmaringgal, gombával, szalonnás nokedlivel tálalva

-Jijiiii dejeeeee! – ez volt az első mondat, amit a kisfiam kimondott és persze csak az anyai fül értette, hogy azt jelenti, ’Mimi, gyere!’. Egészen pontosan az anyai és a nővéri fül, hiszen a kislányom tudta, hogy őt hívja a testvére játszani. Neki szólt tehát az első mondat. A mindig vidám, sok mókát ismerő, megnevettető, a világról mindent tudó, a halandzsanyelvet tökéletesen (meg Anyulnál is jobban) dekódoló, a megvigasztaló, a közös játékra mindig kapható, a versenyfutó, együttrollerező, hintáztató, a vasárnapi reggelen mesétmondó, a bunkit építő, a napköziből kivevő, leckében segítő, az edzésre kísérő, a szülők távollétében vigyázó és szerető nővérnek.

Amikor Mimi Anyult elkísérte a „babamoziba”, azt mondta neki az orvos:

- Mégsem Húgod lesz, hanem kisöcséd! – amin valljuk be Anyul és Apul igencsak elámult, tekintve, hogy a nagy napig már nem volt túl sok idő hátra és az első rózsaszín ruhácskák már ott lapultak a kis komód fiókjában. Nos, Mimi ekkor is tudta, hogy mit akar, hogy nem véletlenül kell minden szembejövő babakocsist megállítani és a kisbaba neve és kora után érdeklődni, mert Mimi nem mást szeretne, mint testvérkét, legyen az fiú, vagy lány, Mimi ezt válaszolta tehát az orvosnak:

- Én akkor is szeretni fogom!

És ez így is van azóta is, kölcsönösen, hiába a korkülönbség, hiába a nembeli különbség, hiába ébredt a „nép” a tudatára és hiába kezdett lázongani a „fennhatóság” ellen. A hosszú hét végén, a sok iskola, lecke, különóra után, még mindig tudnak együtt játszani. Látom, hogy „hiányoztak” egymásnak a feladatok sodrásában.

Borban sült kacsamell rozmaringgal, gombával, szalonnás nokedlivel tálalva

Amíg gyermekeim lefoglalják egymást, engem lefoglal a konyha. Vagy én a konyhát. Mostanában feltűnt a hentes-pultban a kacsamell-filé. Nohát, mit is csináljunk vele?

Hozzávalók

Kacsamellfilé

Füstölt szalonna

Fehér bor

Friss rozmaring

Kis fejű barna sampinyon

Só

 (nem írok mennyiséget, elronthatatlan)

A füstölt szalonnát felkockázzuk és megpirítjuk egy mély serpenyőben. A sült szalonnakockákat és a kisült zsír felét kivesszük az edényből és külön-külön félretesszük. Célszerű a szalonnazsírt abba az edénybe tenni, amibe a kifőtt nokedlit tesszük majd.

A kacsamelleket egymás után mindkét oldalán megpirítjuk, és szintén félretesszük, amíg mindegyik kisül.

Ha ezzel kész vagyunk, felöntjük a kisült szalonnazsírt borral. És addig kevergetjük, amíg a lesült pörcdarabok elválnak az edény faláról. Visszatesszük a kacsamelleket és kiegészítjük a bort úgy, hogy ellepje a melleket. Hozzátesszük a gombafejeket. Megszórjuk rozmaringlevelekkel, és enyhén megsózzuk.

Addig főzzük, amíg a bor lényegében véve le nem fő róla, csak egy kisebb szaft marad belőle. Időnként óvatosan elrendezzük a kacsamelleket, hogy minden része átfőjön.

Elkészítjük a nokedlit. Összekeverjük a szalonnazsírral, hogy ne ragadjon, és a tetejét megszórjuk a kisült szalonnakockákkal.

Tejfehérjementes.

Az aprónép öntudatára ébredt és lázongani kezdett. így hozzánk is beköszöntött a testvéri viták ideje.

A testvéri küzdelmeket rafináltan is lehet vívni. Kisnagylányunk például emígyen szól hozzánk az öccsével folytatott szópárbaj után:

- Anyukám, Apukám, ne haragudjatok, hogy a Krisi rajtam keresztül azt tanulta meg, hogy a nagyobbakkal lehet csúnyán beszélni!

Vita után viszont ki kéne békülni, hogy lehessen folytatni a játékot.

-          Krisi, ne veszekedjünk!

-          Jó.

-          Miért veszekedtünk, tiszta hülyék vagyunk, hogy veszekszünk.

-          Én nem! – és megint kihúztuk a „Vissza a startmezőre!” – szerencsekártyát.

A szülőnek nem könnyű úgy igazságosnak lenni a testvérek között, hogy nagy lánya és kis fia van. Úgy adni jogokat és úgy kérni kötelezettségeket, hogy minden gyerek úgy érezze, igazságos helyzetben van. Hiszen a testvérféltékenységi háborúkat a szülők figyelméért és szeretetéért vívják. Jó, ha az embernek olyan okos nagylánya van, aki átlát a szitán, és azt kérdezi:

- Én nem tettetem magam cuki mókusnak, mint Krisi, de azért ugye szeretsz?

Hát persze, hogy imádjuk!  

Ha böjt, legyen kövér

Risotto Royale - Rizottó vargányával, parmezánnal

Jött jó sok vendég. Nem hozzám személyesen, de hozzám is. A svájci delegáció tagjai pedig svájci estet tartottak. Rendkívül lelkesen jelentkeztem a feladatra, hogy segítek nekik a konyhában tolmácsolni. Lelkesedésem persze, hogy a svájciak miatt is őszinte volt, az egyik szakdolgozatomat a svájci nőirodalomból írtam, érdekel az ország nagyon, de ne vegyék bűnömül, elsősorban a profi konyhának szólt, ahová végre bebocsájtást nyertem. A konyhai személyzet kajánul végignézte, hogy hogyan aprítok fel egy hagymát. Nagyon igyekeztem, gondoltam, legalább egy hármast szeretnék elérni. Szerintem nem kaptam meg az áhított jegyet, mert amikor kész lettem, megkérdezték, hogy az összes hagymát szeretném-e felvágni, mert van ám aprítógép is. Meg még mi minden! Vízszűrő, profi sütő, fűszerfal, sok-sok láng, serpenyő, lábos, és minden acélosan csillog.
A svájci vendég az ország olaszok lakta vidékéről, Ticinoból jött. Talán ez a mediterrános lazaság mondatta vele, hogy ráérünk még elkezdeni a főzést, sőt a nyugalmát akkor sem vesztette el, amikor én izgága kelet-európaiként a vacsora kezdete előtt 20 perccel sokadszorra ajánlottam, hogy fogjunk neki az étel elkészítésének (nekem lett igazam, de a késés nem volt kivárhatatlan). Mert a manyana-életérzést azért eddig nem gondoltam a svájciakra jellemtőnek. Roberto bőkezűen szórta az előírt sáfránymennyiség többszörösét az ételbe. Mikor kérdeztem, hogy nem lesz-e sok, mondta, hogy ó, ugyan, ez lesz a Rizotto Royale. Mi készíthetjük azért egyszerűbben is. Sáfrány helyett kurkumát használva, a szárított gombával is csalhatunk, egyszerűbb fajtát választva és egy kis erdei gombaport beleszórva. Amúgy böjti ételnek egy hétvégén kitűnő választás.

Hozzávalók
10 deka vaj
15-20 deka finomra reszelt parmezán vagy grana padano
1 közepesen finomra vágott hagyma
2 dl száraz fehérbor
400-500 g arborio/vialone/carnalori rizs
5 deka szárított vargánya
1 tasak sáfrány (ízlés szerint)
3 liter tyúkhúsleves (biokockából, zöldségleves kocka is lehet)
A megadott mennyiségek irányadóak, ízlés szerint lehet változtatni rajtuk.

A vargányákat hideg vízbe áztatjuk, majd 1-2 óra múlva kivesszük a vízből és felszeleteljük. A visszamaradt vizet felhasználhatjuk a húsleves alaplé kiegészítéseként (akkor annyival kevesebb alaplé kell.

Egy magasfalú, széles lábosban kevés vajat olvasztunk, a hagymát világosbarnára pirítjuk rajta.

A rizst hozzáadjuk és kevergetjük, amíg oda nem kezd kapni az edény aljához.


Hozzáadjuk a gombát és a sáfrányt. Ekkor felöntjük a borral és addig kevergetjük, amíg a rizs teljesen elválik az edény aljától. Hozzáöntjük a gomba levét és a húslevest is.

Ez utóbbiakat lehet kisebb adagokban is hozzáöntögetni. Kisebb adagokban hozzákeverjük a vaj többi részét és a sajtot is.

Addig kevergetjük, míg a rizs beissza a folyadékot és megpuhul. Egy kissé „folyékony“ maradhat.

Sózni nem kell, a húsleves és a sajt eleve sós.

A tányéron még megszórhatjuk sajttal.

A svájci est keretében egy speciális svájci főtt kolbásszal ettük, aminek az ízesítésében szegfűszeg is volt, de a pontos receptúrát nem lehet tudni, mert ez mionde hentes féltve őrzött titka.. Remekül illettek egymáshoz.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Utazni jó. ismeretlen vidékekre barangolni, új emberekkel megismerkedni izgalmas. Sokan hódolnak ennek a szenvedélynek, ha tehetik…
- Amikor sétáltunk, velünk jött a kiskutya és nektek hoztuk ajándékba! – mondta a leleményes szomszéd kisfiú, amikor megkérdeztem, hogy ez az aranyos, magát border collinak álcázó spániel keverékebecske, aki épp a mi kertünkben segít nekünk ásni, az ő kutyájuk-e vajon. Mert eddig még nem láttuk. Hm. Hát szóval ez elveszett kutya. A szomszédapuka is megerősítette a tényállást. Sétáltak a falu fölötti hegyen és ez a kutya levakarhatatlanul jött velük. Jól ápolt, csinos. Lehet, hogy kirándulók hagyták el? Boszorkányos ráérzéssel épp azt az állatorvosi rendelőt hívtam elsőnek, amelyik vasárnap délután nyitva volt a „közelben”. A kutyus, mint aki erre a sétakocsikázásra készült, készségesen beugrott az autóba. Kislányom fogta, simogatta a hátsó ülésen, amíg az orvoshoz nem értünk. Többször átfutott az agyamon, hogy az ebédről maradt kacsacombbőrt és némi husit talán mégsem az autózás előtt kellett volna odaadni neki. No, mi gyakorlatlanok vagyunk kutya-ügyekben. De nem lett semmi baj. Kisleányom mondta is, hogy ennek a gyönyörű tavaszi napnak nem is lehetett volna szebb befejezése. Pedig akkor ,még nem is tudtuk, mi a történet vége. Az állatorvosi rendelőben is kedvesen fogadtak, csak hát csip, az bizony nem volt a kuttyban. Így elővettem a másik ötletem, felhívtam a falusi állatorvost, aki egyébként messze lakik, és vasárnap nem rendel, hogy leírás alapján ráismer-e. Az ő tippje az volt, hogy ez Rumli lesz a Berkenye utcából. Így már csak a térképen nem létező Berkenye utcát kellett megkeresni – második nekifutásra meg is lett -, egy kerítés nélküli házhoz a vaksötétben odaosonni, reménykedve, hogy nem ugrik egy vérkutya a nyakunkba (az összes többi háznak volt kerítése-kapuja, de nem volt csengője), a háziak legnagyobb rémületére bekopogtatni az ablakon, és a kerti ásásra használt öltözetben (egy kis piros sapkával dobva a jelenségen) egy valószerűtlen mesét előadni az elveszett Rumliról. Szerencsére a leírás alapján itt is ráismertek a többszörösen visszaeső renitensre, és kiderült, két házzal lejjebb lakik. Azt nem mondom, hogy kutya és gazdája egymás nyakába borult a viszontlátás örömére, a háziak valószínűleg többször átélték ezt, a kutyus pedig úgy tett, mintha a jutalomüdülésről túl korán ért volna haza. Mi azért büszkék voltunk magunkra, hogy a beszélni nem tudó, csiptelen eb otthonát megleltük. A nagyot álmodó Rumli kutya újra otthon van. Igaz, nem sokáig….

Epilógus: a benzintankot ábrázoló csekklámpa már az állatorvos felé vezető úton kigyulladt, de azt gondoltam, hogy kutyával-gyerekkel nem tankolok, és többszörösen kipróbáltam, hogy ilyenkor még egy oda-vissza-oda út benne van a tankban. A berkenye utca utáni hajkurászást nem vettem bele a tervembe, így egy kicsit izgultam, amikor a ma reggel a másik gyermekemmel a hátsóülésen a dugóban araszoltunk. Jelentem, a benzinkutat sikeresen elértük.

…..

Erdei gombás gnocchi tejfellel, túróval

Ciki, nem ciki, azt hiszem ezért tanultam németül. A Schwarzwaldklinik miatt. Persze másért kezdtem el, családi indíttatás, személyes kapcsolatok, miegymás. De a ködös novemberi estéken ez az érzés vitt a tanfolyamra, tartott a tankönyv mellett. Hogy van egy erdő elérhetetlen messzeségben, ahol minden rendben van. Ahol közelről is makett a táj. Aszfaltszalag kanyarog a dúsfüvű mezők, ligetek között. Hömpölyög a muskátli, elvágólag állnak a fűszálak. Igaz, kicsit idiótán, de mindenki boldog. A gondokkal teli, rendszerváltás előtti, szürkére festett, hiánygazdaságos Magyarországon jól esett ezt nézni.
Aztán persze el is jutottam oda, és a két gyerekes elvált kórházi nővér valóban meg tud élni a fizetéséből arrafelé, nem is akárhogy, ötszobás lakást bérelve és a Cote d’Azur-ön nyaralva. Igaz, hogy szállásadónőmként elutazása előtt elébb befőző gumit tett a mosógép ajtajába ügyesen biggyesztve, hogy leellenőrizhesse, hogy használtam-e a masinát, míg ő távol volt. De hát nem mindig kell a dolgok mélyére nézni, ugyebár. Nem vagyok én Günther Walraff*, hogy álruhába öltözve mutassam fel a társadalom visszásságait.
I LOVE Bayern - a nemzeti eledel, a Brezel


Mi Asszonyunk és a muskátlik


Most megint arra jártam, illetve nem is arra, egy tartománnyal errébb, Bajorországban. Innen, távolról nézve elhanyagolható különbség, de a bennszülötteknek nyilván nem az. A bajorok különösen büszkék hazájukra, a fehér-világoskék kockás nemzeti színekbe öltöztetik, sőt egyiküktől azt is megtudtam, hogy Németország rövid neve, a BRD mit is jelent valójában: Bayern und Reste Deutschlands (azaz Bajorország és Németország Maradék Részei – ezúton is elnézést minden érintettől). Kíváncsi voltam hát nagyon, milyen is lehet München és környéke, ahová a jegyem szólt. Mit mondjak, lenyűgöző élményben volt részem. A Bajor Alpokban, egy alpesi legelő mellé épített egykori Kurort** helyén épült tanulmányi központban láttak vendégül. Tökéletes szervezésben és kiszolgálásban volt részem. Semmi sem zavarta az okulást, és minden rendelkezésre állt a kikapcsolódáshoz: mesebeli hegyek, kiépített gyalogos és kerékpáros turistautakkal, futópályákkal, az ember szinte várja, hogy egyszer csak elébetoppan Piroska kis köténykéjében, vagy netán a farkas. Helyettük pisztrángok toppantak elénk, akik az erdő közepén, egy hegyi patak mellett csinos kis medencéikben nevelkednek, és bár egyáltalán nem várják, de előbb utóbb fel is tálalják őket, sütve, ropogós kenyérrel, tejszínes friss tormával, pohár sörrel, 4 euróért. Elibénk toppant továbbá Münchenben a csodálatos koncert, amelyet az Operaház előtti téren tartottak az Operaház zenészei, a bajor zászlóshajó nagyvállalat, a BMW jóvoltából grátisz, az Alte Pinakothek, a híres gyűjtemény a régi festményeivel, amik megnézéséhez a kasszíros kisasszony szerint legalább tíz év szükséges (igaza van), valamint a belváros főterén, a Rathaus előtt rendezett leszbikus fesztivál.

Aranyos volt, lehetett vele fotózkodni

Aztán ott volt a bevásárló szombat, hömpölygő néppel, aki mindent vesz és esz. Így tettünk mi is, a piacon kezdtük a reggelt, friss süteményt majszolgattunk a tejeskávé mellé. Éppen gombaszezon volt, a piac tele rókagombával, és egyéb gombaterménnyel. Szert tettem erdei gombaporra, amit már régóta szerettem volna valahol beszerezni. A reggeliből kellő erőt merítettünk ahhoz, hogy felpróbáljunk fejenként vagy 50 ruhát és beszerezzünk szeretteinknek olyan dolgokat, amik nélkül nem is érthető, hogyan bírták eddig. Életem párja például egy focimeccseken használatos kürttel lett gazdagabb (ahogy e sorokat rovom, kisleányom megjegyzi, hogy ő nem is kapott focikürtöt, tisztáztuk, szerinte ő az életem párja.)
Aztán betoppantunk a Hofbräuhausba, sült kolbászra és savanyú káposztára. Nagyot néztek ugyan a kérésemre, de elém tették a vörösbort, igaz kétdecis üveges kiszerelésben. Tán nem bíztak benne, hogy ha kinyitnának egy hétdecis üveget, akkor az el is fogyna az este folyamán, bár a vendégjárásra nem lehet panaszuk, egyszerre 6000 embert lakatnak jól. Ebből a hatezerből mi egy fiatalokból álló társaság mellé kaptunk helyet. Egyikük meglehetősen kapatosan, folyton ölelgetve arról akart meggyőzni, hogy ő a kedvenc amerikaim.
Mi nem stimmel a képen?


Eső, Alpok, meleg, a logikus következmény pedig: gomba, gomba, gomba

A sör hazájában sikerült azért mindenhol bort is fellelnem (sajnos nem bírom meginni a sört), igaz vonakodva, de adtak mindenhol. A tóparti népünnepélyen is, ahol a német tanulótársaim is mélyeket sóhajtottak annyi gazdagság láttán. Népviseletben vonult a nép. A hölgyek méretre varratott drindliben, buggyos ujjú, bőszoknyás ruhában, csinos köténykével, ami mindenkinek jó alakot csinál. Amilyen szép a női népviselet, annyira vicces a férfi. Már eleve a bőrnadrág kötött zoknival…hmmmm…maradjunk annyiban, hogy nem tudom elképzelni, hogy James Bond valaha is felvegyen egy ilyet (és már megint bocsánat). És akkor ott van az egész tetejébe a zergetollas kalap. Amire az a szabály vonatkozik, hogy minél nagyobb a zergetollad, annál nagyobb a…..öööö…. BMW-d! A kisebbek darabját 2-3 ezer euróért mérik, de láttunk nem egy olyan pamacsot is, ami beborította az egész kalpagot, annak az ára bizony a tízezer eurót is elérheti! Nem tudom, hogy mennyire biztonságos néhány korsó legurítása után kedélyesen magunk mellé tenni a sörpadra, de ez nem is az én gondom. Az biztos, hogy az a nyugalom és megelégedettség, ami az arcokból sugárzott, hát az bizony hosszú évtizedek munkája. Ilyet kívánnék magunknak is. Nagyon tetszett, ahogyan ápolják a hagyományokat, a népzenét, a népviseletet, a hagyományos kosztot, a népi építészetet. Nem díszletszerűen, hanem a lehető legtermészetesebben, a midennapokba épülve. Jó volt vendégnek lenni arrafelé.

A gombaporból pedig a következőt főztem, hoppsz, ez nem is bajor koszt …

Erdei gombás gnocchi

Hozzávalók
2-3 deka szárított erdei gombapor
20 deka liszt
1 kiló héjában főtt krumpli
1 tojás
1 tk só

A tetejére
Bacon felkockázva és kisütve (ha BMW-nk van, akkor vigyünk haza benne fekete erdei sonkát is, kitűnő vele)
Juhtúró
Tejföl

A főtt krumplit megpucoljuk, összetörjük. Hozzákeverjük a tojást, a lisztet és a sót. Összegyúrjuk. Kis labdacsokat csípünk belőle és a villa hátával is meghengergetjük egy kicsit, hogy recésen csinos legyen.

Lobogva forró vízben kifőzzük, a szalonna zsírjával meglocsolgatjuk, hogy ne ragadjon össze.

A szalonnával, a túróval, tejföllel és friss salátával tálaljuk.


Itthonmaradt életem párjai nagyon vártak haza. Kicsi fiam így bókolt nekem:
-Anyu, te szépebb vagy, mint ahogyan a pocakodban gondoltam!

És még ezt is túlszárnyalta a csokifesztiválon tett megjegyzésével:
- Anyu, én téged jobban szeretlek, mint az édességet!

* G.W. újságíró. A nyolcvanas években álruhába bújva leplezte le a nyugat-német társadalom visszásságait. Különösen nagy vihart kavart Ganz unten (Legalul) című könyvével, amelynek megírása során török vendégmunkásnak öltözve egészen megdöbbentő élményeket szerzett.
** Fürdő, gyógyhely. Legismertebb a Thomas Mann Varázshegy című regényének hátteréül szolgáló davosi gyógyhely (igaz, az svájci).

Babos-sonkás rizs

A téli szünet utáni első munkanapot nem a munkahelyemen töltöttem, hanem a kisfiam óvodájában. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel kérte, hogy megint „látogassam” őt meg a „dolgozójában”. Az ovónők egyetlen szemrebbenés mellett mondták, hogy jó, így hát boldogan léptük át kézenfogva a csoportszoba küszöbét. Jó kis nap volt, az angyalok az oviba pont mostanra hozták meg a sokféle okosító játékot, ráadásul Milának még születésnapja is volt. Őt kiültették egy külön kisasztalhoz a szoba közepére kettesben azzal a kisgyerekkel, akit kiválasztott. A gyerekek énekeltek neki olyan dalokat, amiket kért – jó hosszan, majd következett a torta, és aki akart, az sorba állhatott Mila színe előtt, hogy elmondja a jókívánságait. - Azt kívánom, hogy legyen egy hatalmas nagy csokitortád! – hallhatta Mila az első kívánságot, de látni a jókívánság mondóját alig láthatta a hatalmas csokitorta mögül. - Azt kívánom, hogy legközelebb engem hívj ki ide a kisasztalhoz magad mellé! - Azt kívánom, hogy kapj sok szép ajándékot! - Azt kívánom, hogy hívj meg a szülinapodra! - Azt kívánom, hogy nagyon szép legyen ez a napod! - Azt kívánom, hogy legyen egy pónilovad! – kívánta a kisfiam. Egy egész jó kis Laár pour Laár-szám lehetne belőlük. Ezután jött a torta elmajszolása, majd a kerti játék, ami Haramiabandikám egész ősszel tervezgetett, hogy majd hogyan fog előlem elbújni, és megtréfálni. Ezzel szemben egész végig a havat kotorták Barnival és az új bobcattel. Mitagadás, én is megettem volna azt a jó kis csokitortát, bár az ember azt gondolná, hogy az ünnepek után már nem vágyik ilyesmire. Hát de. A nagy dínom-dánomok után azonban jöjjön most valami pénztárca és időkímélő, ami azért melegít ezeken a hideg téli napokon. Szokásomtól eltérően most nem saját receptet adok közre, hanem a Nők Lapja konyha egy opuszát, ami a családunkban nagy népszerűségre tett szert (kicsit átköltöttem, persze). Hozzávalók 1-2 babkonzerv 10 deka húsos szalonna, vagy szalonnás sonka, vagy színsonka 1 kis fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 3-4 fej gomba (elmaradhat, főleg, ha a családban akad olyan, aki kipilinckázza a még oly jól elrejtett gombadarabkákat is, és szemráhányó hangon számonkér, hogy mi ez itt???) 1 csokor újhagyma 20 deka rizs 1 húsleveskocka (lehetőleg bioÖ Olívaolaj Só Bors Bazsalikom (friss vagy száraz) 10 deka reszelt sajt a tetejére (vagy több) Az olívaolajba belekockázzuk a sonkát, az apróra darabolt hagymát, kicsit pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát, és addig főzzük, amíg a levét elfővi. Belepréseljük a fokhagymát, megfuttatjuk rajta, éppen csak addig, hogy az illatát megérezzük. A leveskockát feloldjuk fél liter vízben. A rizst alaposan megmossuk, a lábosba tesszük, a lecsepegtetett babbal, a felkarikázott újhagymával és a fűszerekkel együtt. Felöntjük a levessel és annyi vízzel, hogy kétszeres mennyiségű legyen. Óvatosan összekeverjük. Fedő alatt készre főzzük. Ha nem lenne elég puha a rizs, akkor óvatosan kis mennyiségű vizet még adunk hozzá. Reszelt sajttal tálaljuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes (sajt nélkül, vagy növényi sajttal). Biztos vagyok benne, hogy a Laár pour Laár Társulat tagjai sokat merítenek az ovisoktól. Fogadjunk ezt is egy kis töpszli mondta: „Boborján, mi a kedvenc ételed?” „Az ebéd!” – nos nekem is az.

Gombapaprikás - ahogy én szeretem

Gyerekkoromban ki lehetett volna üldözni a világból a gombával. A legelkeserítőbb napot az jelentette, amikor az oviban gombaleves, tejbegríz volt az ebéd. Aztán szépen lassan megváltozott az ízlésem, és megszerettem a gombát. Nem kis szerepet játszott ebben Judit, az őriszentpéteri szállásadónő-barátnőnk, akinek a vendégházába rendszeresen visszajárunk. Elvitt minket gombászni az erdőbe és el is készítette a gombapaprikást, amit azóta szívesen készítek úgy, ahogyan tőle láttam. Magam begyűjteni nem merném, pedig jó lenne megtanulni, mert igencsak gazdaságos módja az élelembeszerzésnek a gyűjtögetés. Azonkívül, mint kisfiamban a vadászgén, bennem a gyüjtögetőgén él és virul az évszázezrek hagyományaként.

Ha nem is ennyire takarékos módját találtam ma az élelmiszer-beszerzésnek, de majdnem. A gombákat meglehetősen akciós áron kínálták ugyanis. Húgommal vásároltam, akinek épp ma van a születésnapja. „Azt főzök neked, ami kérsz”. – ez volt az ajánlatom. Ő egy ideig a Janssen úr megkísértése felé hajlott, aztán mégis átpártolt a holnapra levadászott-begyűjtött gomba mellett. Talán mert távolabb él a hazai ízektől, szülinapi tortának túrógombócot választott. Egy kedves hölgy meghallotta a tejespult melletti tanakodásunkat, és gyorstalpaló tanfolyamon megosztotta velünk a hamis túrógombóc receptjét. Ez úgy szól, hogy olyan tejbegrízt kell főzni, amiben megáll a kanál, vaníliás cukorral ízesíteni és pirított zsemlemorzsába forgatni. A jóindulatú háziasszony nem tudhatta, hogy az ovis menüsor első összetevőjével ugyan már megbarátkoztam, de a másodikkal, a tejbegrízzel sohasem fogok. Engem ezzel az étellel vallatni is lehetne. Így aztán megvártuk, míg látótávolságon kívülre kerül, és gyorsan bedobtuk a kosárba a hagyományos túrógombóc hozzávalóit.

Hozzávalók

½ kiló gomba

1 nagy fej vöröshagyma

olívaolaj

friss vagy szárított kakukkfű

egy csokor petrezselyem

szárított erdei gomba (elmaradhat)

pirospaprika

piros arany

só

2 deci tejföl

2 kanál liszt

Az erdei gombát az előírásnak megfelelően beáztatjuk.

A hagymát apróra vágjuk, olívaolajon megdínszetljük. A megtisztított (hámozott) gombákat vékony szeletekre vágjuk, hozzáadjuk a hagymához. Megsózzuk, hozzáadjuk a zöldfűszereket, a beáztatott erdei gombát, a pirosaranyat. Ha már valamennyi levet eresztett, akkor a piros paprikát is beletesszük. Addig főzzük, amíg a gomba puha nem lesz. Ez körülbelül negyedóra – 20 perc. Ha a levét nagyon elfőné, akkor egy kis vízzel pótoljuk.

Közben összekeverjük a tejfölt a liszttel. Kis vizet is adunk hozzá, és habverővel szép egyenletesre keverjük. A gomba főzőlevéből lassan hozzámeregetünk, majd ha kellően meleg, az egészet belezúdítjuk a gombapörköltbe. Folytonos keverés mellett besűrítjük.

Uborkasalátával, nokedlivel, vagy főtt tésztával tálaljuk.

Tojásmentes.

Rákaptam a mozgásra. Sajnos a tornanatárnő lesérült, ezért elmaradt a tegnapi óra. Én viszont nagyon készültem rá, hogy mozogni fogok, így a vánszorgásos jellegű, közröhej tárgyát csak közönséghiány miatt nem képező futásom (hahaha, inkább ütemes sétafikálásom) után tornáztam egyet itthon. Gyerekeim is mellém telepedtek, majd ők is bemutatták azokat a gyakorlatokat, amiket maguk találtak ki. Kell-e mondani, hogy ők lényegesen több kalóriát égettek el, mint én, és hármunk közül én voltam a végén a legfáradtabb. Kicsi fiamat a gyerekek örökmozgása mellett az a szenvedély is fűti, hogy erősebb legyen, mint az apja. Most új cél is társult a régi mellé. Erősebb akar lenni, mint Misi.

<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Mért gondolod, hogy Misi az erősebb?

<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Hát mert ő nagyon erős.

<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->De lehet, hogy te erősebb vagy nála.

<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nem, ő sokkal erősebb. Ő akar lenni a világ parancsnoka!

Úgy látszik, ez a trükk nagyon hatásos. Hiába öregszünk jó pár évtizedet, mi felnőttek is elhisszük még mindig, hogy az a legerősebb, aki a legnagyobb hangon követeli magának az első helyet.

Bulgurral-gombával töltött paprika

Jó dolgom van: összegyűjtve megkapom a Cyprus Today gasztronómiai rovatát. A lapot az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban adják ki, számítva az egykori angol gyarmati idők miatti angol nyelven olvasó közönségre. A rovat nagyszerű, a török konyha képezi a receptek forrását, ami sok zöldséget, gyümölcsöt, sovány húst használ. Ízvilága a mediterrán jellegzetességek mellett hasonlít a mienkre is, mivel a közös történelmi idők miatt a török konyha – akár más balkáni népek közvetítésével – hatással volt a magyarra is. Mindkét konyha szereti a töltött zöldségeket például.

Ebben a receptben bulgur is szerepel, amit nem győzök népszerűsíteni. Szinte minden nagyobb, élelmiszerboltban kapható már, és kifejezetten egyszerű, emellett gazdaságos elkészíteni. Kisfiam csak úgy, natúr módon is szereti, szívesen bekanalazza, akárcsak a rizst. Az ételt a magyar sajátosságokhoz igazítottam.

Hozzávalók

2 nagyobb piros pritaminpaprika

75 g bulgur

1 fej vöröshagyma

2 fej gomba

2-3 gerezd fokhagyma

5-10 deka erősebb ízű sajt

só

fűszer – az eredeti recept zsályát ír, én a bazsalikom mellett döntöttem

olívaolaj

A bulgurt elkészítjük, mint ahogyan a rizst szoktuk főzni (leírás a bulgursaláta receptjénél).

A hagymát elfelezzük, vékony szeletekre vágjuk. A gombát felaprítjuk, olívaolajon megdinszteljük a hagymát. Hozzátesszük a gombát, zsírjára sütjük. Belepréseljük a fokhagymát, egy picit megkeverjük a tűzön, de csak addig, amíg az illatát megérezzük. Megsózzuk, megfűszerezzük. Összekeverjük a főtt bulgurral és a bazsalikommal.

A sajtot lereszeljük, a felét a bulguros-gombás elegyhez keverjük.

A paprikákat félbevágjuk, a csumáját, ereit eltávolítjuk. Beletöltjük a bulgurt.

A reszelt sajt másik felével megszórjuk.

Tepsibe tesszük a paprikákat, kis vizet öntönk alá. 175 fokon 30-40 percig

sütjük.

Tojásmentes.

Kisfiunk szereti a bulgurt, de a spenótot nem. Mikor neszét vette, hogy spenótos merénylet készül ellene, laza hangon így szólt hozzám:

- Anyu sajnos olyanra szültél engem, hogy nem szeretem a spenótot!

Mit mondjunk, igaza van…nem is kell megennie.

Ronda és finom

Spenótos gombaszósz

A kép nem lett meggyőző, talán a szöveg.

Egy írásművemmel éppen pályázom egy internetes oldalon. Nagyon szeretnék nyerni, könyvcsomag az ajándék. Azon gondolkodtam, hogy ez lenne az első alkalom, hogy az írásommal keresek valamit. De rájöttem, hogy nem. Gyerekkoromban már nyertem könyvet verseim jutalmául, amiket fel is olvastak a rádióban. Személyesen Miska bácsitól érkezett a csomag. A levelesládástól. Igaz, a következő levelében megdorgált, hogy nem köszöntem meg a szép ajándékot. Igaza volt, tényleg nem köszöntem meg, jól el is szégyelltem magam. Talán az is közrejátszott, hogy 2.-os voltam, és a Képes történelem sorozatból a Fortélyos félelem igazgat című kötetet kaptam, ami a Horthy korszakot elemzi.

Ja és persze ott vannak a Mikulás-levelek is. Kisnagylányom minden évben beleírja a levelébe, hogy nekünk, szülőknek mit hozzon. Tavaly bocikaramellát kért, idén marcipánrudat. A gondos Télapó persze a felnőttekről sem szokott megfeledkezni.

Bár a marcipánrudat lehet, hogy becserélném erre a szószra. Az igaz, hogy elég hülyén nézne ki a csizmámban.

Hozzávalók
többféle friss gomba 40 deka
kevés szárított erdei gomba 5 deka
friss vagy mélyhűtött egész spenótlevelek 30 deka
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
kevés piros húsú paprika
tejszín
olívaolaj
rozmaring (friss vagy szárított)
só
bors

A szárított gombákat beáztatjuk. Különösen finom, még gombásabb ízt adnak majd az ételnek. A friss gombát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk, a hagymát és a paprikát (én 2 szeletet használtam fel) apró kockákra, a spenótleveleket csíkokra.

Olívaolajon megdínszteljük a hagymát a paprikával. Hozzáadjuk a gombát, a spenótlevelet, a szárított, beáztatott gombákat (a levet leöntjük). Ha nem dobná ki idejében a levét, öntünk hozzá, egy nagyon kevéske vizet, a lényeg, hogy az étel ne kapjon oda. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a rozmaringgal.

Zsírjára sütjük. Azaz időnkénti kevergetés mellett addig főzzük, amíg a lé elfő róla. Ekkor hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, addig keverjük, amíg az illatát meg nem érezzük. Félrehúzzuk az edényt a tűzről, és óvatosan hozzáadunk egy kevés tejszínt. Visszahúzzuk a tűzre és időnként megkeverve addig főzzük, amíg újra besűrűsödik.

A mennyiségek hozzávetőlegesen értendők, nem lehet elrontani az arányokat.

A toplistás krumplifőzelék egybesült fasírttal menühöz készítettem. További felhasználási lehetőségek: krokett és natúrszelet mellé, spagetti szósznak, zsömlébe, kiflibe tölteléknek, kis sajttal megszórva, sütőben, grillben átsütve.

Mostanában egy kis fából készült cicával beszélget a kisfiam esténként. Elmeséli neki – vagy nekem, ezt ő sem tudja pontosan – hogy ma finom volt-e az ebéd, ott volt-e a barátja az oviban, hogy nem a kertbe mentek, hanem színházban voltak délelőtt, meg hogy látott egy cirmos cicát az úton.
- <!--[endif]-->És kutyust is láttál? – kérdezi a cica ijedt hangon.
- <!--[endif]-->Nyugi cicus, nem kell ide-oda szaladgálnod, kutyust nem láttam!

Az említett pályázatra épp egy Mikulásos történetet írtam. Elolvashatod itt.

Gombás paprikás pulykarolád csomborral

B - terv grillezéshez

A terv az volt, hogy az alufóliába tekert pulykaroládokat majd a parázsban sütjük meg a krumpli mellett. Persze volt B-terv is, eső esetére. A tréfás kedvű természet nem esőt hozott, hanem orkánerejű szelet. Így jött a B-terv. Azaz a sütőben sütés.
A friss csomborcsokrot a piac eldugott szegletében találtam. A bevásárlókosaram ékességeként vittem haza.

Hozzávalók
pulykamellfilé
gomba
piros húsú paprika
vöröshagyma
olívaolaj
fokhagyma
egy csokor csombor (vagy kakukkfű – lehet száraz is)
só
bors

Elkészítjük a tölteléket. A gombát szeletekre, a hagymát és a paprikát kockákra vágjuk. Olívaolajon megdínszteljük a hagymát, hozzáadjuk a paprikát. Kicsit megfuttatjuk rajta a fokhagymát, épp csak amíg érezni kezdjük az illatát. Hozzáadjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk, és a csombort (vagy a kakukkfüvet) is hozzáadjuk. Zsírjára sütjük, azaz addig főzzük, amíg a levét el nem fővi a ragu. Időnként keverünk rajta egyet.

Közben kiklopfoljuk a hússzeleteket.

Ha kész a gombás ragu, a hússzeletekre fektetjük, szépen feltekerjük és alufóliába csavarjuk.

A tekercsek a sütőben 200 fokonegy bő órát sültek.

Rizzsel tálaltam.

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

Kisfiam az óvodába készülődött. Kérdeztük tőle, hogy mi lesz ott. Hiába, a hülye szülők szeretik felmondatni a gyerekkel a leckét…Vártuk, hogy majd szóba kerül a homokozó, a gyerekek, az ovónénik, a játékok.
- Lyányok, sok lyányok! – felelte az amorózó-palánta.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a férfias játékok kerültek előtérbe. Egész nap életeket mentenek, hajót, repülőt, vonatot vezetnek a kis ovisok. Tenger alá is merülnek, ha kell.
Mindez csakis együtt igazán jó.
- Ma a Bence volt a barátom. Remélem, holnap is az lesz! – összegzi a jól sikerült napot gyermekem.