Rácponty vagyis csirke

 

Oh, sport!

No sport – mondta Churchill, amikor a hosszú élet titkáról faggatták. No sport – mondták mindenféle edzők és tornatanárok amikor a sportpályán véghezvitt ténykedésem láttán három perc alatt konstatálták, hogy belőlem nem lesz világbajnok, sem olimpikon. Abban az időben nem volt divat a mozgásért, egészségért való sport, vagy legalább is inkább papíron létezett. Így saját edzésprogramba fogtam, bicikliztem, fára másztam, lábtengóztam nyarakon át, korcsolyáztam, tollasoztam, sőt még kést is dobáltam homokba (bocs, Anyu). Akkor még csak éreztem, most már tudom is, hogy a mozgás tart életben. (Churchillnek meg valószínűleg olyan vasszervezete volt, hogy még ezt is kibírta).

   Szerencsére ma már sokféle sportot űzhet tehetségre való tekintet nélkül kicsi és nagy, csak győzzük pénztárcával. Kisfiam azzal állt elő januárban, hogy ő focizni szeretne. Az első osztályt úgy kezdte, hogy nem járt különórára, épp elég megterhelő a medvebocsok számára helytülni az iskolapadban, majd kialakul később, hogy milyen különóra jöhet szóba. Januárra eldöntötte, hogy focizni szeretne. Felmértem tehát a terepet – focis anyukák kikérdezése – és megtudtam, hogy a gyerekek nagyon jól érzik magukat a fociedzésen, jó kis csapat alakult ki és a fociedzés benne van a Bozsik-programban, tehát jelképes összeget kell fizetni érte. Nagyon sok kisgyerek szeretne ide járni, ezért válogatnak közöttük. Hááát, azt tudtam, hogy gyermekem nem sok labdaérzéket mutatott fel eddig, de hát ezért anya az anya: nagy levegő…..és becserkésztem a tanárnénit, aki az edzéseket tartja. Azt mondta, menjen le Macika az edzésre és majd meglátjuk. Vajon mért volt olyan ismerős érzésem? Mackóval megbeszéltük, hogy ez egy próba, ő is mondhatja, hogy nem szeretne járni, meg az edző néni is mondhatja, hogy nem fér bele a csapatba.
   Magam is megtekintettem a sportfoglalkozást és pont azt láttam, amit sejtettem: kisfiam a pályán való tartózkodást apropónak érzi a futkározáshoz. Amit imád, már akkor is futott, amikor még járni se tudott, csak háton feküdni, pont olyan mozdulatokat tett, mint aki helyben fut. A helyváltoztatásnak egyetlen értelmes formáját ismeri: a futást. Gyors is, apukája gyermekkorában többször is Budapest-bajnok volt. Hát szóval futkorászott az én gyermekem a pályán fel és alá, sebesen szedve a lábait, a labdát inkább zavaró tényezőnek fogva fel. Talán még a szemét is becsukta, ha felé szállt az ágyúgolyóbis.
   Edzés végén magam is szemlesütve somfordáltam az edző színe elé. Azt mondta, jöjjön fiacskám máskor is, egy edzés alapján nem tudja eldönteni. Mentünk hát rendületlenül. Közben aggódtam, mikor szólnak, hogy ne erőltessük. És azt is láttam, hogy a sportpalánta egyre ügyesebb. Nagyon sokat fejlődött pár hét alatt. Áprilisra eldőlt, hogy maradhat.
   Áprilisra ő is eldöntötte, hogy nem szeretne járni többet. Nincs barátja, és ő a legügyetlenebb a csapatban, ezek voltak az érvei. Szerencsére megint egy húron pendültünk mi, szülők, alapvetően nem szeretjük, hogy könnyen feladjon az ember valamit, amibe belefogott. Azt mondtuk neki, hogy rendben van, de ezt az évet már járja végig. Utána pedig másik sportot válasszon, mert sport az kell.
   Így hát állunk a falusi focipálya szélén, legeltetjük a szemünket a rendkívül aranyos minicsapaton. Kisfiunkban nincs meg az az agresszió, ami kellene ehhez a sporthoz. Igazi angol úriember, bárkit lefut, de aztán udvariasan átengedi neki a labdát: kérem, csak Ön után. Az edzés végén a gyerekek maguk értékelik egymást, gyakran elhangzik a mi gyermekünk neve is, mint jó játékosé. Szerintem ez sokszor a barátságnak szól, mert időközben megkedvelték őt és barátok is érkeztek a csapatba. És talán nem csak mi vettük észre, hogy sokat fejlődött. Hogy mit hoz a szeptember?

Ráccsirke

(Nem összetévesztendő a rácscsirkével. Pácsó nem kell hozzá.)

Az eredeti étel pontyból készül, amit helyettesíthetünk szépen kiklopfolt tarjával vagy akár csirkével is. Most ez utóbbira esett a választásom méghozzá római tálban elkészítve. Igazi nyári étel. Mennyiségeket nem írok, ez a sütőtál méretének a függvénye. Elrontani nem lehet.

Hozzávalók

Csirkehús

Bacon
Krumpli
Hagyma
Paradicsom
Paprika
Só
Tejföl
Pirospaprika

Felkarikázzuk a zöldségeket, és a hozzávalókat a következő sorrendben tesszük egy jénaiba, tepsibe, római tálba: bacon, krumpli, paprika, paradicsom, hagyma, és a végén a hús.

Az egyes rétegeket enyhén besózzuk.

Körülbelül egy órán át sütjük. Ha nem fedeles tálat használunk, a félidőnél megfordítjuk a hússzeleteket, hogy mindkét felén megpiruljanak. A római tál fedelét levehetjük az utolsó 20 percre, hogy a hús piruljon.

A tejfölt összekeverjük a pirospaprikával, és a hús tetejére halmozzuk. A sütőtálat visszatoljuk a melegre és még 10-15 percig sütjük.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Kisleányunk olyan sportot választott, ami szinte nem is az, másfelől meg nagyon is: a tánc szerelmese, hetente öt órát áldoz ennek a szenvedélynek. Hivatalosan, mert az összes fennmaradó idejében is táncol, én leginkább úgy főzök-mosogatok, hogy a fejem 180 fokos szögben kitekeredve van, mert épp a legújabb kunsztokat kell szemrevételeznem.

   Mimi születésnapjára biciklit kapott, nem sokat kellett rá várni, kerek két napot, hogy kifejezze abbéli óhaját, hogy a barátnőjével elmenjenek bicajozni. Abszolút érthető, nem kívánhatom tőle, hogy a kertben kőrözzön, ugyebár. Viszont sohasem biciklizett utcán, teljesen tapasztalatlan, az autóforgalom pedig igencsak megnőtt azóta, hogy én voltam gyerek. Videókonferenciát hívtam össze és családi tanácsra úgy döntöttem, legalább az első alkalommal velük megyek. Kerítettem a szomszédból biciklit is hozzá. Ha a vállalati edzőteremben megesett szobabiciklizést nem számítjuk, olyan 14 éve nem ültem drótszamár nyergében. És gondolom, hogy az sem számít, hogy legalább ugyanennyi ideje vagyok Tour de France rajongó, szigorúan fotelből nézve. Azzal bíztattam magam, hogy a biciklizést nem lehet elfelejteni. Azt nem is, de a tériszony nem kellemes útitárs akkor, amikor a túraútvonal úgy szól, hogy először is kerekezz le egy hegyről. (Igaz a folytatás meg úgy hangzott, hogy most pedig kerekezz fel egy másikra – hát nem is tudom, melyiket szeressem jobban).
   Maga a kerékpár is kihívás volt, hiszen én kontrafékes, nem váltós biciklikhez vagyok szokva. (Máig nem felejtem azt a kirándulást, amikor az összecsukható kempingkerékpárom folyton össze akart csukódni, jó félórás késéssel a többiek után érkeztem a célba). Szerencsére a gyerekek megmutatták, hogy hol a váltó – nem, nem az, az a csengő – és azt is, hogyan kell használni.
   Útközben többször eszembe jutott Kepes András, aki azt mondta, hogy amikor kiderült, hogy a lánya krisnatudatú hívő lett, akkor nem jajongani kezdett, vagy eltiltani, hanem vele ment a templomba. Hiába, a jó fej szülőktől néha nehezebb megszabadulni.
   A kirándulás nagyszerűen sikerült, gyönyörű tájakon kerekeztünk, igazi májusi időben. A túrát két „sérüléssel” abszolváltuk. Kislányom esett el végül, szerencsére nem nagyot, a tenyerét horzsolta fel. Másnap pedig azt konstatáltam, hogy izomláz lett – na nem a lábamban (lányom táncos szenvedélyét én is osztom, nem vagyok edzetlen) – hanem az alkaromban, a folytonos, görcsös fékezés következtében.

Folytatás:
A kirándulást megismételtük Anyák Napján. A lovardáig mentünk, estefelé volt, épp hajtották be a lovakat. Az egyik kis önfejű barnát épp úgy hívták mint az én önfejű barnámat: Mimi. Onnan értesültünk róla, hogy a lovász az egész völgyet bezengő hangon azt üvöltötte: Mimi, hol a helyed? Én is megismételtem a kérdést: Mimi, hol a helyed?
- Az anyukám mellett!

Epilógus: gyermekeim apjának számos diplomája közül az egyik tornatanári működésre jogosítja őt. Tulajdonképpen életem egyik nagy rejtélye, hogy mit láthatott bennem egy tornatanár, és főként hogy választhatott élete párjának? (a hátbatérdelős jelenetet ő sem hagyta ki – na, most itt rádtérdelek, és figyeld meg, hogy előre fogsz tudni hajolni – ez neki se jött be). 

 

Erdélyi töltött paprika

Amikor Alice a fizetség felől érdeklődött Csodaországban, melyet gyermekmegőrzői feladataiért kapott volna, a válasz az volt:
- A fizetség lekvár. Lekvár holnap, lekvár holnapután, de sohasem ma.
- Úgysem szeretem a lekvárt. – válaszolta Alice, és elvállalta a munkát.

Nos, fotó holnap, fotó holnapután, de sohasem MA!
Na jó, előbb-utóbb lesz, főleg ha megjavul a masinám, de csak azért, mert tudom, hogy az Olvasók szeretik a fotókat.

Talán mert a paradicsomot leginkább nyers formájában szeretem, püré formában viszont kevésbé, és talán mert a Nagymamám inkább „szőke” ételeket főzött, nem pirosakat – óóó, de hiányoznak a finom ebédei! - megtetszett ez a recept. Sokfelé készítik hasonlóan.*


Hozzávalók
1 kg darált hús (legjobb, ha a fele marhahús, a fele disznóhús)
15 deka rizs
1 tojás
3 fej vöröshagyma
14 közepes méretű paprika
4-5 deci tejföl
1 nagy csokor kapor
2-3 gerezd fokhagyma
Étolaj
2-3 ek liszt
Só
Bors
Pirospaprika


Felaprítjuk a vöröshagymát, az étolajon megdínszteljük.

Amíg a hagyma dínsztelődik, összeállítjuk a tölteléket. Közben arrahaladó családtagjainkat megkérjük, hogy időnként keverjenek a hagymán. A töltelékhez a kaprot felaprítjuk, felét a masszába adjuk, a másik felét félretesszük. A töltelékbe belekeverjük a dínsztelt hagyma felét, a megmosott rizst, a tojást, a fokhagymagerezdeket, egy teáskanál sót, ízlés szerint pirospaprikával, borssal fűszerezzük.

A paprikák csumáját-szárát eltávolítjuk. A tölteléket a paprikákba töltjük úgy, hogy lehetőség szerint ne maradjon benne levegő, de a végén hagyjunk egy kis helyet, hogy a fővő rizsnek legyen módja tágulni.

A megdínszelődőtt hagymához hozzáadjuk a kapor másik felét, egy kicsit – egy percet - kevergetjük vele. Félrehúzzuk a tűzről, a lábosba helyezzük a paprikákat és a töltelékeket, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, megfűszerezzük 1 kk pirospaprikával.

Háromnegyed óra alatt készre főzzük.

Ezalatt elkészítjük a tejfölös habarást: a tejfölt habverő segítségével összekeverjük a liszttel, és egy kis vízzel.

Amikor megfőttek, a paprikákat és a töltelékeket egy külön tányérra szedjük. A főzőléből egy kicsit hozzámerünk a habaráshoz, elkeverjük, és ezt többször megismételjük. Végül a meleg tejfölt beleöntjük a lábosba, alaposan elkeverjük, és addig kevergetjük, amíg be nem sűrűsödik. Ekkor a paprikákat és a töltelékeket visszatesszük a lábosba.

Petrezselymes krumplival tálaljuk (amit margarinon forgattunk át).

Nagyon praktikus tud lenni, mert több napig jó marad. Bécsi kiruccanásunk előtti nap készítettem, így mikor odaértünk, már csak melegíteni kellett, sőt még másnap is jót ebédeltünk belőle. Meg harmadnap is. Az ízek még jobban összeérnek a hűtőben.

A nyári szünet végét bútorszereléssel töltjük. A bútorbolt felé autózva kislányunk megjegyzi, hogy ez a hegy akkor is itt volt, amikor Mosonmagyaróvárra mentünk.** Hát bizony mi tagadás, nem hordták el azóta. Bár néha az az érzésem volt, hogy ez előbb fog megtörténni, minthogy egyszer bútorvásárlásba fogunk. De ez is eljött végre. A ruháink szekrényben várják a színrelépést. Kicsi fiúnk persze nagyon akar segíteni. 2 napig együtt „építi” apjával a bútorokat. Ennyi idő kell neki, hogy rájöjjön, vagy ráunjon, hogy érdemben nem igen tud beleszólni a bútor-összeszerelésbe. Ezért a nővérével bunkert építenek a feleslegessé váló kartonokból, és makett várost vágnak-ragasztanak-festenek a hungarocellekből.
Pihenésként sétálunk a környéken. Néhány utcában az a szokás, hogy a levágott füvet az útra szórják szépen elrendezve (aszfalt nincs). Messziről nézve sajátos látványt nyújt. A gyerekek persze tudni vélik mi az:
- Fekvőrendőrt építettek lókakiból!
(oh pardon, ez nem igazán gasztrotéma)

*Először Lajos Mari 99 zöldségtál című könyvében futottam bele.

** Tudom ám, hogy arra gondolt, hogy Mosonmagyaróvárra is errefelé mentünk.

VKF XXXVI. Világjáró fazék

Tévút – Muhammara

Már régóta szemezgettem a Cyprus Today remek gasztronómiai rovatának hasábjain megjelent Muhammara – Csípős paprikaszósz receptjével. Mivel „mindig is birizgálta a fantáziámat”, hát botmixert ragadtam, hogy a végére járjak a csábító eledel rejtelmeinek. Nos annyira nem kellett volna sietnem. A recepttel hiba nincsen, leellenőriztem többfajta forráson, a Muhammara, amely Szíriából indult bendőhódító útjára, éppen így készül, a baj velem van. Az össze nem illő alapanyagok nálam nem válnak be. A hideg még évtizedes távolból is kilel a mézes fokhagyma gondolatára, mellyel náthámat gondoltam gyógyítani, és amire egyesek esküsznek. Kicsit felvontam a szemöldököm, amikor a muhammara összetevői között egyaránt olvastam pirított zsemlemorzsát, citromot, fokhagymát, gránátalmaszörpöt, de hát reménykedtem…

Reménykedtem én már egyéb tévútjaimon is. Amikor barátnőm versenykerékpárját kölcsönkaptam, és életemben először, gyakorlatlanul hajtva egy ilyen csodás példányt, hatalmasat zakóztam vele (ez volt az én Tour de Francom). Hol máshol essen az ember egetrengetően nagyot, arccal az aszfaltra bukva, mint az SZTK előtt? Reménykedtem, hogy talán nem tűnt fel senkinek…kár volt, mert bizony hogy feltűnt. Egyre több cipőorrot láttam magam körül gyülekezni a földön. Tudtam, hogy kutyabajom, azért nem pattantam fel, mert azon elmélkedtem, hogyan is karikázhatnék el feltűnés nélkül (akkoriban nyugodtan indulhattam volna a Világ Legszégyenlősebb Embere vetélkedőn). A nőttön növekvő jószándékú tömeg meg azon tanakodott felettem, hogy hogyan is kellene engem megmenteni. Végre valaki fejéből kipattant az isteni szikra, hogy vigyenek be a rendelőintézetbe. „Na azt már nem” – gondoltam magamban, és mintha puskából lőttek volna ki, felpattantam, körülöttem a tömeg tátott szájjal kettévált, mint a Vörös-tenger, én meg, mint aki jól végezte dolgát, elbicigliztem. A továbbiakban maradtam a Csepel camping kerékpáromnál. Mint ahogy inkább maradok a kőrözöttnél…

Hozzávalók

2 nagy piros kaliforniai paprika

2 ek csípős paprikakrém (Erős Pista)

1 gerezd zúzott fokhagyma

¾ bögre zsemlemorzsa

1 fej (lila)hagyma

¾ bögre darált dió

3 ek citromlé

2 ek gránátalmaszörp

1 ek joghurt

köménymag

1 tk só

¼ bögre olíva olaj

A tálaláshoz

török lapos kenyér (pide), vagy pirítós

A paprikákat sütőben addig sütjük, amíg héjuk barnulni kezd (félóra). A sütőből kivéve letakarjuk alufóliával, vagy egyéb alkalmatossággal negyedórára. Utána már könnyen le tudjuk húzni a héjukat. A paprika húsát felszeleteljük, és botmixer segítségévél pépesítjük.

Megpirítjuk a zsemlemorzsát, apróra vágjuk a hagymát, megdaráljuk a diót.

Hozzákeverjük a paprikapüréhez. Hozzáadjuk a többi összetevőt is. A citromlevet, a sót, a fokhagymát, a gránátalmaszörpöt, a joghurtot, a köménymagot és az olívaolajat.

Egy napra hűtőbe tesszük érlelni.

Pirítóson, vagy török lepénykenyéren tálaljuk.

Tojásmentes.

Tejfehérjementes.

Csaknem sikerült csődületet okoznom egy rendelőintézet előtt a minap is, amennyiben kisleányomra hallgatok. Anyajegyet ellenőriztetni mentünk egy nagyszerű orvoshoz, akit régebb óta ismerek, mint a férjemet, pedig az már több évtizedes múltra tekint vissza (de erről majd később) – az anyajegyelleőriztetést pedig forrón ajánlom mindenkinek (közszolgálati felhívásunkat olvasták). Mondom leánykámnak még az autóban, hogy kisebbfajta dolgom támadt (amit egyébként a rendelő e célra minden kívánalomnak megfelelő helyiségében gondoltam orvosolni).

- Hát akkor guggolj ide! – mutatott széles mozdulattal a gyönyörű villákkal körülvett temlpom mellé ültetett platánfák tövére.

- Nem. – mondtam én.

- De mért?????

Ez itt az igazi nyár

Ratatouille

Az igazi nyár az, amikor padlizsánt és sárgabarackot vásárolunk délelőtt, és sziesztaidő alatt a Tour de France-t bámuljuk, ami épp a dél-francia tájakon halad. Már több mint tíz éve űzzük ezt a szenvedélyt, még a nyaralást is megpróbáljuk ehhez igazítani. Sőt, január táján már visszafelé számolunk. Sokan csodálkoznak, ha mindez kiderül. Pedig felhőtlen szórakozás szájtátva csodálni a gyönyörű francia tájakat, élvezetes a két műsorvezető, Sipos János, egykori országúti kerékpáros és ifj. Knézy humoros és nagyon szakszerű kommentálása, izgalmas követni a verseny alakulását, a versenyzők sorsát.

A szenvedélyünk elég ragadósnak bizonyult, már gyermekeink is szeretik a túrdefranc-t (ahogy kisfiunk mondja). Kedvenc versenyzőjük a jelenleg sárga trikós Andy SCHRECK (Schleck), aki bármily érthetetlen is, de nem a Radio SCHRECK (R. Shack, a hétszeres győztes Armstrong csapata) versenyzője. Csodálkozva hallgatják, hogy a versenyzők eldobják kullancsaikat (kulacsok), és a szökevények az ő nyelvjárásukban a foglyok. Kisfiam számtalanszor megkérdezi, hogy a foglyok megadják-e magukat? (azaz hazaérnek-e a főmezőny előtt).

Ehhez a hangulathoz igazán illik a ratatouille, a francia, vagy mediterrán lecsó, már ha szeretjük az olyan jelzőket, mint például a magyar Alain Delon.

Hozzávalók

1 padlizsán

1 cukkini

1 kaliforniai piros húsú paprika

1 zöldpaprika

5 paradicsom

1 fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

só

frissen őrölt bors

kakukkfű

olívaolaj

Az étel lényege, hogy a hozzávaló zöldségeket külön-külön pirítjuk meg. Először azt gondoltam, hogy ez macerás, de nem. Amíg az egyik zöldségfajta sül, addig a másikat vágom fel.

A padlizsánnal és a cukkinival kezdjük, felkockázzuk, megsózzuk, hogy a keserű levét kidobja.

A vöröshagymát apróra vágjuk, olívaolajon megdínszteljük. Ha kész, szűrőlapáttal áttesszük egy másik lábosba.

A lesózott zöldségeket lemossuk, a visszamaradt olajra dobjuk. Közben felszeleteljük, felkockázzuk a paprikákat.

Borsot tekerünk a megdínsztelt hagymára, ráhalmozzuk a megpuhult cukkinit és padlizsánt. Így a frissen őrölt bors aromája benne marad az ételben.

Amíg a paprikák dínsztelődnek, felnegyedeljük a paradicsomokat.

Amikor minden hozzávalót megpuhítottunk, áttettünk a másik lábosba és enyhén megborzoztunk, akkor hozzáöntjük még a visszamaradt olajat (ha kell, rásegítünk egy kicsit egy leheletnyi fehérborral, csakhogy egyszerűbben kijöjjön az edényből). Apróra vágott petrezselyemmel, egy teáskanál sóval, friss vagy szárított kakukkfűvel ízesítjük.

Negyedórát főzzük még.

A férjem első ránézésre megkérdezte, hogy nem raktál bele virslit??? Nos nem, de belátta, hogy ez így is jó volt.

Önmagában is ehetjük. Mi a maradék rizsre, illetve bulgurra halmoztuk. Kihűlve is ehető, akár pirítósra is kenhető (hasonlít a vega tatárbeefsteak-hez).

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

A szökevények és üldözők csatájának izgalmai megmozgatják mindenki harci szellemét. A tegnapi futamban a főmezőny behozta a szökevényeket.

- Holnap a foglyok nyernek! – mondja a kisfiam.

- Hát ezt meg honnan tudod? Mutatta a tévé?

- A szememben láttam. Becsuktam, és láttam.

Igazán láthatna öt számjegyet is...

Sütőzacskóban párolt tengeri hal

A férjem fejében a kímélő étel kifejezés összekapcsolódott a „párolt” szóval. És mivel kímélőt szeretett volna enni, ki is adta a jelszót: valami pároltat ennék. Én meg valami nyárias könnyűre vágytam, a két vágy legnagyobb közös osztója (vagy legkisebb közös többszöröse? mindenki ossza be magának) lett ez a villámétel. Hozzávalók tengeri halfilé 1 kaliforniai paprika 2-3 paradicsom 3-4 gerezd fokhagyma friss bazsalikom 3-5 ek olívaolaj só sütőzacskó A tengeri halfiléket megmossuk, a sütőzacskóba tesszük. A paprikát felkockázzuk, a paradicsomot gerezdekre vágjuk, mindkettőt egy tálba tesszük, hozzáadjuk az olívaloajat, belepréseljük a fokhagymát, beleaprítjuk a bazsalikomot, hozzátesszük a sót és jól összekeverjük. A zöldséges katyvaszt a halra halmozzuk a zacskóban. Majd művünket lezárjuk, és egy tepsiben elhelyezzük. 175-200 fokon ¾ órát sütjük, addig, amíg látnivalóan megpárolódott a hal a sütőzacskóban keletkezett lobogva forró főzőlében. Petrezselymes újkrumplival tálaltam. Az egykilónyi halat négyen szépen el is tüntettük. Ja és persze a figyelmes olvasó észrevehette már, hogy ez az étel nem más, mint tengeri halas lecsó… ha már nem pörkölt, akkor legyen ugyebár lecsó… Tejfehérjementes. Tojásmentes. Gluténmentes. Mostanában több, valamilyen testrészre vonatkozó megfigyelését osztotta meg velünk kisebbikünk. A szomszéd kutyusra vigyáztunk, amíg a gazdái távol voltak. Vittünk neki vizet. Kisfiam csodálattal nézte, ahogy az eb a nyelve segítségével, varázsos ügyességgel kiitta a tálka tartalmát: - Vizes lett a szája, és a nyelve a törölközője. – nyugtázta a vízivás technikai részleteit. Nem hagy fel őrző-védő lovagi szerepével (szerencsére). Ezért most ezt találta ki: - Amikor elmegyek oviba, az egyik szemem itthon hagyom, és az fog vigyázni a házra. A miénk mindenestre kikerekedett az ötlet hallatán. - A lepkék is összeházasodnak! – újságolja örömmel az apónép. - Igen, és hogyan? – kérdem gyanútlanul. - Hát úgy hogy összeérintik a popsijukat és úgy repülnek. Az ügy további részletei nem érdekelték azonban, és én be is tartom az aranyszabályt, hogy akkor kell válaszolni, ha a gyerek kérdez. Azt hiszem nálunk nem a méhecske a virágporral lesz a kiindulási alap.

Bulgurral-gombával töltött paprika

Jó dolgom van: összegyűjtve megkapom a Cyprus Today gasztronómiai rovatát. A lapot az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban adják ki, számítva az egykori angol gyarmati idők miatti angol nyelven olvasó közönségre. A rovat nagyszerű, a török konyha képezi a receptek forrását, ami sok zöldséget, gyümölcsöt, sovány húst használ. Ízvilága a mediterrán jellegzetességek mellett hasonlít a mienkre is, mivel a közös történelmi idők miatt a török konyha – akár más balkáni népek közvetítésével – hatással volt a magyarra is. Mindkét konyha szereti a töltött zöldségeket például.

Ebben a receptben bulgur is szerepel, amit nem győzök népszerűsíteni. Szinte minden nagyobb, élelmiszerboltban kapható már, és kifejezetten egyszerű, emellett gazdaságos elkészíteni. Kisfiam csak úgy, natúr módon is szereti, szívesen bekanalazza, akárcsak a rizst. Az ételt a magyar sajátosságokhoz igazítottam.

Hozzávalók

2 nagyobb piros pritaminpaprika

75 g bulgur

1 fej vöröshagyma

2 fej gomba

2-3 gerezd fokhagyma

5-10 deka erősebb ízű sajt

só

fűszer – az eredeti recept zsályát ír, én a bazsalikom mellett döntöttem

olívaolaj

A bulgurt elkészítjük, mint ahogyan a rizst szoktuk főzni (leírás a bulgursaláta receptjénél).

A hagymát elfelezzük, vékony szeletekre vágjuk. A gombát felaprítjuk, olívaolajon megdinszteljük a hagymát. Hozzátesszük a gombát, zsírjára sütjük. Belepréseljük a fokhagymát, egy picit megkeverjük a tűzön, de csak addig, amíg az illatát megérezzük. Megsózzuk, megfűszerezzük. Összekeverjük a főtt bulgurral és a bazsalikommal.

A sajtot lereszeljük, a felét a bulguros-gombás elegyhez keverjük.

A paprikákat félbevágjuk, a csumáját, ereit eltávolítjuk. Beletöltjük a bulgurt.

A reszelt sajt másik felével megszórjuk.

Tepsibe tesszük a paprikákat, kis vizet öntönk alá. 175 fokon 30-40 percig

sütjük.

Tojásmentes.

Kisfiunk szereti a bulgurt, de a spenótot nem. Mikor neszét vette, hogy spenótos merénylet készül ellene, laza hangon így szólt hozzám:

- Anyu sajnos olyanra szültél engem, hogy nem szeretem a spenótot!

Mit mondjunk, igaza van…nem is kell megennie.

Gombás paprikás pulykarolád csomborral

B - terv grillezéshez

A terv az volt, hogy az alufóliába tekert pulykaroládokat majd a parázsban sütjük meg a krumpli mellett. Persze volt B-terv is, eső esetére. A tréfás kedvű természet nem esőt hozott, hanem orkánerejű szelet. Így jött a B-terv. Azaz a sütőben sütés.
A friss csomborcsokrot a piac eldugott szegletében találtam. A bevásárlókosaram ékességeként vittem haza.

Hozzávalók
pulykamellfilé
gomba
piros húsú paprika
vöröshagyma
olívaolaj
fokhagyma
egy csokor csombor (vagy kakukkfű – lehet száraz is)
só
bors

Elkészítjük a tölteléket. A gombát szeletekre, a hagymát és a paprikát kockákra vágjuk. Olívaolajon megdínszteljük a hagymát, hozzáadjuk a paprikát. Kicsit megfuttatjuk rajta a fokhagymát, épp csak amíg érezni kezdjük az illatát. Hozzáadjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk, és a csombort (vagy a kakukkfüvet) is hozzáadjuk. Zsírjára sütjük, azaz addig főzzük, amíg a levét el nem fővi a ragu. Időnként keverünk rajta egyet.

Közben kiklopfoljuk a hússzeleteket.

Ha kész a gombás ragu, a hússzeletekre fektetjük, szépen feltekerjük és alufóliába csavarjuk.

A tekercsek a sütőben 200 fokonegy bő órát sültek.

Rizzsel tálaltam.

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

Kisfiam az óvodába készülődött. Kérdeztük tőle, hogy mi lesz ott. Hiába, a hülye szülők szeretik felmondatni a gyerekkel a leckét…Vártuk, hogy majd szóba kerül a homokozó, a gyerekek, az ovónénik, a játékok.
- Lyányok, sok lyányok! – felelte az amorózó-palánta.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a férfias játékok kerültek előtérbe. Egész nap életeket mentenek, hajót, repülőt, vonatot vezetnek a kis ovisok. Tenger alá is merülnek, ha kell.
Mindez csakis együtt igazán jó.
- Ma a Bence volt a barátom. Remélem, holnap is az lesz! – összegzi a jól sikerült napot gyermekem.