Sváb spenótos derelye

Sváb spenótos derelye

Rómában edd azt, amit a rómaiak!

Svábországban meg amit a svábok – aktualizáltam a több ezer éves okosságot. És milyen jól tettem! Mert a freiburgi családias-házias, a belvárosban egy több száz éves épületben otthont kapott kisvendéglőben a Sváb derelyére, azaz a Schwäbische Maultaschéra – azaz sváb pofazacskóra – esett a választásom. Spenóttal töltött tésztatáskák, pirított hagymával-sonkával (közel van a Fekete-erdő) a tetején…hmmmmmmmm. És a szép tál ételhez még egy nagy adag saláta is járt (a számlát pedig egy itthoni étteremben is bevállaltam volna).

Találóskérdés: mi a jutalma a Húsvét után nem sokkal füvet nyírónak?

Megtalálja az összes, Nyúl által a zöld fűbe elrejtett, de a gyerekek által meg nem talált csokit-cukrot.

Mert a fű ilyenkor dús és magas tud lenni, a tavasz színe a zöld. És ha beleharapnánk egy jóízűt ebbe a sok zöldbe, akkor azt jóleső érzéssel tehetjük a spenótba például.

Hozzávalók

A tésztához

30 deka liszt

3 tojás

1 tk. olaj

só

A töltelékhez

20 deka spenót – püré vagy friss, ha frisset választunk, akkor forró vízben pár percig elő kell főzni, majd lecsepegtetni

1 fej vöröshagyma

5 deka füstölt szalonna

2 szelet kenyér

15 deka lángolt kolbász

2 tojás

Frissen őrölt bors,

Szerecsendió

bazsalikom

4-5 ek. tej

só

A tetejére

2 fej vöröshagyma

15 deka füstölt, húsos szalonna, vagy sonka

Pici olaj

A töltelékhez a szalonnát felkockázzuk, és zsírjára sütjük. A szalonnakockákat kihalásszuk a zsírból, a serpenyőt félretesszük, jól jön az még a hagyma pirításakor. A kolbászról lehúzzuk a héját. Az összes hozzávalót jól összekeverjük.

A hozzávalókból összegyúrjuk a tésztát.

A tésztát kétfelé osztjuk, mindkét felét vékonyra nyújtjuk. Egyenletes távolságban halmokat helyezünk el az egyik tésztalapon a spenótos töltelékből. Ráhelyezzük a másik lapot, a széleket lenyomkodjuk (esetleg a ráhelyezés előtt egy ecsettel benedvesítjük a tésztát a töltelékek között, hogy jobban ragadjon.

Egy derelyevágóval kivágjuk a derelyéket, és lobogva forró vízben addig főzzük, míg fel nem jönnek a víz színére. Akkor még várunk egy-két percet, és kimerjük őket egy tálba. Esetleg a szalonnazsírral egy kicsit meglocsoljuk, hogy ne ragadjanak össze. Csakis azért.

A tetejére megpirítjuk a hagymát és a szalonnát a félretett szalonnazsíron, és azzal tálaljuk.

Mea culpa, nem könnyű, és nem is túl gyors étel. Na de az íze kárpótolja ezen hiányosságokat.

A Nyuszi rikkant egyet, amikor megérkezik! – emlékezett vissza kisfiam a tavalyi évre, amikor a Húsvéti Nyuszi, a Nyúl, azaz Anyúl, már maga sem érti, hogy miért, de valóban elnyuszogta magát, jól hallhatóan, mintegy jelezve, hogy ki lehet fáradni a kertbe a keresgélésre. Nem sejtette akkor, hogy hagyományt teremt. Így hát mit volt mit tenni rikkantott idén is, böcsülettel. Az eufória pillanatai után, a jó megfigyelő kisfiú azt találta mondani:

- Megöregedett a Nyuszi! Tavaly sokkal vékonyabb hangon rikkantott.

Ha a tovasiető Nyúl ezt még hallotta volna, bizonyára kap egy kisebb szívinfarktust, mert ebben a Nyúlévben kerek évszámot ünnepelt amúgy is, ami kissé megrángatta az önbizalmát. Na de nem annyira, hogy ne akarja kijavítani a csorbát.

A Nyuszi mifelénk kettőcör jár, ahogy az egyszeri kisfiú szemrehányóan közölte, amikor kiderült, hogy idén nem tudnak jönni az unokatestvérek hozzánk Húsvétkor. A Nyúl ugyanis remek ráérzéssel mindig akkor jön másodszor, amikor az unokatestvérek itt vannak. Nos hát, mint említettem, a hagyomány nagy úr, tehát ha némi késéssel is, de megérkezett a család, és velük együtt a Nyúl is. Nemhiába dúlta-fúlta magát már egy hete, készült a nagy színrelépésre, egy gyönyörűt sikerült rikkantania.

- Na ugye milyen fiatal volt a Nyuszi hangja. – mondtam kisfiamnak örömmel.

- Igen, fiatal és csinos Nyuszi volt! – kontráztak rá a rokonok azon nyomban.

- Á nem is, a tavalyi sokkal fiatalabb volt. – hangzott a válasz.

A könyörtelen idő múlásával nem lehet vitába szállni.

Spenótos lepény

Kisfiam azt hitte rosszul hall, amikor megmondtam, mire készülök. Spenótos sós torta. Ez csak egy rossz vicc lehet. Már hogy lehet egy torta sós??? És miért tesz épeszű ember bármilyen ennivalónak nevezett valamibe spenótot???? Szerencsére rajta kívül a többi családtag értékelte a – fáradozásaimnak nem is nevezném, olyan gyorsan kész lettem vele.

Ennek a lepénynek a tésztája ugyanis nagyon egyszerű, de amilyen egyszerű olyan finom, és nagyon könnyen kezelhető.. Tölteni pedig bármivel lehet. Én a következőkkel tettem:

Hozzávalók

A töltelékhez

15 deka spenót (püré, vagy enyhén előfőzve, csíkokra vágva)

15 deka túró

1 kis szelet kenyér tejbe áztatva

1 fej apróra vágott vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

szerecsendió

bazsalikom (szárított vagy friss)

A tésztához

25 deka liszt (lehet teljesőrlésű is)

7,5 deka vaj (a vaj itt tényleg vajat jelent)

1 teáskanál só

6-8 evőkanál hideg víz

A sütőt előmelegítjük 200 fokra.

Egy fordrosszélű jénaitálat kivajazunk. A tésztához összekeverjük a hozzávalókat, majd nagyon enyhén lisztes deszkán kinyújtjuk és beleterítjük a tálba.

A töltelék összetevőit összekeverjük (a beáztatott kenyeret kinyomkodva adjuk bele), és a tésztára terítjük, egyenletesen eloszlatjuk. Előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük.

Gyors vendégváró falatnak is beválik.

Tojásmentes.

Jajj, milyen gyarló tud lenni a szülő. Gyönyörködik csemetéjében, örömködik, amikor valamilyen új mutatványt tud. Például azt mondja: csibe. A kis testből jövő vicces, kedves hangocskán. Csibe, csibe csibe. Hát ezt muszáj megörökíteni.

- Mimike, mond szépen azt, hogy csibe! – közelítek felé a kamerával.

A gyereknek több esze van annál. Persze közben olyan bambán néz, mint aki most érkezett a Holdról. Fogalma sincs, miről beszélek neki.

- Felveszem filmre, és később te is örülni fogsz neki, ha nagy leszel. Mondd szépen, hogy csibe.

- ….

- Ha azt mondod, hogy csibe, akkor kérhetsz valamit.

- ….

- Te nem is tudod azt mondani, hogy csibe.

- De.

Közben megérkezik a felmentő sereg, a nagynéni. Egyből magáénak érzi a feladatot, és fölényes mosollyal veszi át a kamerát. Félóra múlva sikertelenül teszi le. Vagyis dehogyis: a felvételen bájos kislány játszik rendületlen nyugalommal, a háttérből pedig két egyre elszántabb hangon beszélő felnőtt ismételgeti egyre csak a mondatot:

- Mimike, mondd szépen azt, hogy csibeeee!!!!

Szülőtársaim! Ne beszéljetek túl sokat bekapcsolt kamerával a kezetekben. A gyerek tényleg örülni fog a felvételeknek nagykorában. De egész más okból. (Az élelmesebbje még a fészbúkra is felteszi, vagy zsebpénzzsarolási célokra használja majd.)

Kávéleves

avagy Spenótos-csicseriborsós rizs Amikor megfogalmazódott bennem a spenótos rizs gondolata, akkor rögtön mellé társult az is, hogy valamilyen magvat is szeretnék tenni az ételbe. A csicseriborsó már egy ideje a kamrapolcon várakozott arra, hogy ő is színpadra léphessen végre. Így rá esett a választásom, de csak azért, mert annyira kérte. Így azonban csak egy rövid időre tudtam beáztatni. Nem baj, gondoltam, legfeljebb ha majd kemény lesz, vagy ízetlen, vagy mindkettő, akkor nemes egyszerűséggel kipöcköljük a tányér szélére, mint a meggymagot. Vagy mint a kávészemeket a középkor magyarjai, akik nem tudták, hogy hogyan is kellene belőle fekete levest főzni. Nekiláttak hát, a jó szokás szerint – egy kis hagymával-szalonnával, kolbásszal. Finom is lett a leves, csak azt nem értették, hogy a törökök, akiktől a kávébabokat szerezték, minek teszik bele, amikor anélkül is jó… A csicseriborsó azonban puha lett és finom. Hozzávalók ½ kg spenótlevél, friss vagy mélyhűtött 1 nagy bögre rizs ½ bögre csicseriborsó 3 gerezd fokhagyma olívaolaj só bors A csicseriborsót, ha lehet, előző nap beáztatjuk. A spenótleveleket lemossuk, leszárazzuk, és csíkokra vágjuk. Olívaolajon megdínszteljük, amíg zsírjára nem sül (mert a spenót zsíros étel ugyebár). Ekkor megfuttatjuk rajta az áttört fokhagymát, addig, amíg az illatát meg nem érezzük. Hozzáadjuk a megmosott rizst, a csicseriborsót, a sót és frissen őrlünk rá borsot is. Felöntjük kétszeres magasságú vízzel. Addig főzzük, amíg a főzőlé el nem párolog, illetve a rizs puha nem lesz. A tűzről lehúzva keverünk rajta még egyet, hogy a rizs és a spenót szépen egyenletesen keveredjen a lábosban. Önállóan is megállja a helyét, de nálunk sült csirkecomb volt hozzá. Tejfehérjementes. Gluténmentes. Tojásmentes. Olvasgatom a régebbi feljegyzéseimet. Ezeket a gyöngyszemeket kislányom kíváncsisága szülte. Nézegeti a kindertojás papírját, ahol sok nyelven fel van tüntetve a termék ismertetője. - Ez titkosírás? – kérdezi meglepve, amikor a gyönyörűen rajzolt, kalligrafikus arab írást felfedezi rajta. Van egy étel, amit annyira utálok, hogy főzni sem vagyok hajlandó. Még a gyerekeim kedvéért sem. És ide most egy pironkodó szmájlit tennék, ha létezne ez az opció a blogger programjában. Ezért kislányom egy ideig nem is sejtette miféle étel lehet a tejbepapíR…. A férjem ráunt a makacsságomra és kézbe vette azóta az ügyeket, úgyhogy a család nem marad tejbegríz nélkül. Már csak a tintalevest kéne kitalálni a tejbepapírhoz. Apropó a tintahalat sem igen kedvelem….

Ronda és finom

Spenótos gombaszósz

A kép nem lett meggyőző, talán a szöveg.

Egy írásművemmel éppen pályázom egy internetes oldalon. Nagyon szeretnék nyerni, könyvcsomag az ajándék. Azon gondolkodtam, hogy ez lenne az első alkalom, hogy az írásommal keresek valamit. De rájöttem, hogy nem. Gyerekkoromban már nyertem könyvet verseim jutalmául, amiket fel is olvastak a rádióban. Személyesen Miska bácsitól érkezett a csomag. A levelesládástól. Igaz, a következő levelében megdorgált, hogy nem köszöntem meg a szép ajándékot. Igaza volt, tényleg nem köszöntem meg, jól el is szégyelltem magam. Talán az is közrejátszott, hogy 2.-os voltam, és a Képes történelem sorozatból a Fortélyos félelem igazgat című kötetet kaptam, ami a Horthy korszakot elemzi.

Ja és persze ott vannak a Mikulás-levelek is. Kisnagylányom minden évben beleírja a levelébe, hogy nekünk, szülőknek mit hozzon. Tavaly bocikaramellát kért, idén marcipánrudat. A gondos Télapó persze a felnőttekről sem szokott megfeledkezni.

Bár a marcipánrudat lehet, hogy becserélném erre a szószra. Az igaz, hogy elég hülyén nézne ki a csizmámban.

Hozzávalók
többféle friss gomba 40 deka
kevés szárított erdei gomba 5 deka
friss vagy mélyhűtött egész spenótlevelek 30 deka
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
kevés piros húsú paprika
tejszín
olívaolaj
rozmaring (friss vagy szárított)
só
bors

A szárított gombákat beáztatjuk. Különösen finom, még gombásabb ízt adnak majd az ételnek. A friss gombát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk, a hagymát és a paprikát (én 2 szeletet használtam fel) apró kockákra, a spenótleveleket csíkokra.

Olívaolajon megdínszteljük a hagymát a paprikával. Hozzáadjuk a gombát, a spenótlevelet, a szárított, beáztatott gombákat (a levet leöntjük). Ha nem dobná ki idejében a levét, öntünk hozzá, egy nagyon kevéske vizet, a lényeg, hogy az étel ne kapjon oda. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a rozmaringgal.

Zsírjára sütjük. Azaz időnkénti kevergetés mellett addig főzzük, amíg a lé elfő róla. Ekkor hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, addig keverjük, amíg az illatát meg nem érezzük. Félrehúzzuk az edényt a tűzről, és óvatosan hozzáadunk egy kevés tejszínt. Visszahúzzuk a tűzre és időnként megkeverve addig főzzük, amíg újra besűrűsödik.

A mennyiségek hozzávetőlegesen értendők, nem lehet elrontani az arányokat.

A toplistás krumplifőzelék egybesült fasírttal menühöz készítettem. További felhasználási lehetőségek: krokett és natúrszelet mellé, spagetti szósznak, zsömlébe, kiflibe tölteléknek, kis sajttal megszórva, sütőben, grillben átsütve.

Mostanában egy kis fából készült cicával beszélget a kisfiam esténként. Elmeséli neki – vagy nekem, ezt ő sem tudja pontosan – hogy ma finom volt-e az ebéd, ott volt-e a barátja az oviban, hogy nem a kertbe mentek, hanem színházban voltak délelőtt, meg hogy látott egy cirmos cicát az úton.
- <!--[endif]-->És kutyust is láttál? – kérdezi a cica ijedt hangon.
- <!--[endif]-->Nyugi cicus, nem kell ide-oda szaladgálnod, kutyust nem láttam!

Az említett pályázatra épp egy Mikulásos történetet írtam. Elolvashatod itt.