Resztli. Bécs 4.0

A bécsi polgár tudja mi a jó és él is vele. Ebben az összeállításban azokról a helyekről esik szó, amelyek méltán fontos helyet foglalnak el Bécs gasztrotérképén, de a korábbi összeállításokban (Würstelstand, Naschmarkt, Kávéházak) nem esett még szó róluk. Resztli. Maradék.Pofátlanság így nevezni, hiszen bármelyik darab világbajnok.

 Julius Meinl am Graben – üzlet a Grabenen

A Meinl nekünk, magyaroknak is ismerős, hiszen üzlethálózata a rendszerváltozás után Magyarországon is megjelent. Sőt, az idősebbek arra is emlékezhetnek, hogy a II. világháború előtt is működtettek üzleteket itt. A nagymamám például mindig azt mondta a sarki kisboltra, amit már réges rég a Közért Vállalat üzemeltetett, hogy lemegyek a Meinlbe. Amit én úgy értettem, hogy lemegyek a mennybe, aminek nem volt értelme, tekintettel arra, hogy oda felmenni szokás, de hát ki tudja.

Japán teaház

Csíkos tészta

Szénhidrátpolc

Ezen a sarki bolton kívül a Meinl Rt.-nek 1939-ben már több mint 1000 üzlete volt európaszerte. A vállalkozás egy 1862-ben I. Julius Meinl által alapított, zöldkávét árusító, bécsi első kerületi boltból indult ki, ahol később már pörkölték is a kávét. A kávéhoz aztán egyéb, magas minőségű élelmiszerek is csatlakoztak. A marketinghez nagyon értettek, a Meinl jól ismert logóját, a piros fezes mór kisfiúfejet Joseph Binder, osztrák grafikus tervezte 1924-ben. Az évezred végén aztán úgy döntött a Meinl család, hogy az élelmiszerüzlet-hálózatot eladja, az ausztriai üzleteket a Spar- és a Rewe-konszern, a kelet-európaiakat a belga Delhaize vette meg. A család az eredeti kávépörkölő-üzletágat tartotta meg magának és egy üzletet a Grabenen. Ezenkívül néhány lengyel bolt is megmaradt és egy chicagói kávéház.

   A Grabenen található boltban nem lehet végigmenni folytonos nyálcsorgatás nélkül. Elképesztő a választék. Kávé természetesen, aztán lekvárok, fűszerek, borok, sajtok, sonkák garmadája. Tésztafélék, színesek, csíkosak, mindenféle alakúak. Majonézes saláták, hidegkonyhai készítmények, olajbogyók, kimért savanyúságok. A teát két kimonós japán hölgy árulja egy „japán teaházban”.  Csokoládé, édesség, karamella, pékáru. Nosztalgiatermékek, poszterek is kaphatóak és egy vendéglő is helyet kapott a falak között.

   Magyar terméket lehet-e kapni vajon itt, ahol az élelmiszerek a világ mind a négy sarkáról adnak találkozót egymásnak? Van pirospaprika, de nem az, amit én vennék meg, ha egy jó kis pörköltet készülnék főzni. A boros pult – vagyis inkább pultrendszer  - legalján, a LEGALSÓ POLCON találunk tokaji aszút. Villányi, badacsonyi, vagy egyéb magyar borvidék nedűi sehol. Szóba állunk az eladóval. Azt mondja, tudja, hogy vannak remek magyar borok (Villányt említi), de nem rendelnek, mert eladhatatlan. A tokajit is alig tudják eladni, mert nem ismerik. Értik? NEM ISMERIK. Budapesttől három órányira. Ha én lennék a magyar Agrármarketing Centrum, mindent megtennék, hogy megismerjék. Ennek egyik jó módja lenne ebbe a boltba bekerülni, hiszen a világ minden tájáról érkeznek ide turisták, ha csak pár órájuk van Bécsre, ebbe az üzletbe akkor is betérnek és nem kevés százeuróst hagynak itt, hogy magukkal vigyék az európai ízeket, mondjuk a Távol-Keletre, Amerikába, Ausztráliába. 

   Az üzletben, a lépcsőforduló korlátjának a tetején ott ül a kis mór, fából kifaragva. Figyeli az üzletmenetet, V. Julius Meinl birodalmát.

Tichy, a fagylaltszalon

Onnan lehet tudni, hogy megérkezett a tavasz Bécsbe, hogy kinyílik az ibolya a Tichy. Nem véletlenül várják sokan ezt az időpontot, a felhőtlen fagyizások, a fagyifelhők idejét. Alig lehet választani a sokféle nagyméretű fagyikehely közül, én mégis a cég reklámarcát, a Marillenknödel-t, azaz a barackos gombócot ajánlom. Elsőre kicsit hülye ötletnek tűnik. Minek megcsinálni egy édes ételt egy másik édes alapanyagból? De nem kell mindig okoskodni, mert a végeredmény ellenállhatatlan. Ez az igazi fagyigombóc. Vanília fagylalt, melynek a közepén barackszósz van, a gombóc pedig cukros darált mogyoróba van forgatva, pont úgy néz ki, mint egy prézlibe hempergetett túrógombóc, a híres kremsi Marillenknödel mása. A fagyigombóc család tagja a Himbeerknödel (málnás gombóc), amely mákborítást kapott, valamit a Schokoknödel – a név nem igényel magyarázatot - és a Schneeball, azaz hógolyó is. Ez utóbbi közepén déligyümölcs szósz van, a külseje pedig apró habcsók pöttyökkel van kirakva. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy déligyümölcs, vagy téligyümölcs? Végül is a déligyümölcsök télen kerülnek a boltokba. Teljesen indokoltnak érzem hát ezt az ízkombinációt. A fagylaltszalon zászlóshajójára olyan nagy az igény, hogy ezt a terméket nem csak itt kínálják, hanem sok vendéglátóhely csalogatja vendégeit a Tichy-gombócok plakátjaival. A fagyigombócok haza is vihetőek. Én most például nagyon bánom, hogy nincs a mélyhűtőmben egy pár adagocska.

Szalon

A fagylaltozóban a hagyományos módon, tölcsérben, kispohárban is lehet fagyit kapni – a környéken hömpölyögnek a fagylalt szerelmesei – azonban ha erre vetett a jó sorsunk, akkor mindenképpen üljünk be a fagylalt-szalonba, amelynek berendezése egy biedermeier otthon szalonjára emlékeztet. Minden habos, minden rózsaszín, minden csillog. Hellokitty, Barbie és Mylittlepony legszebb álma.

A Tichy család második generációja üzemelteti a fagylaltszalont, amely szlogenje szerint 1955 óta „biztosítja a bécsiek édes életét”.

Trześniewski – a kimondhatatlanul jó szendvics

Nem is annyira kimondhatatlan, „magyarul” Trezsnyevszki. Sosem találnák ki: ezt a boltot is a Grabenen alapították, 111 éve, méghozzá Franczisek Trześniewski, aki egyenesen Krakkóból érkezett.

A kínálat apró szendvicsek, kis sörrel. A toplista élén a szalonnás-tojásos szendvics áll. Kapható 22 féle szendvics, ebből 18 a kezdetek óta változatlan receptúrával, szalámis, gombás, paprikakrémes, paradicsomos, tonhalas, lazacos, tojáskrémes, elvitelre is, akár vegetáriánus, vagy halas összeállításban is. A kencefincék összetétele titok. Az elmúlt több mint egy évszázadban sokféle újítást próbáltak ki, például megpróbálták automatizálni a szendvicskenést, de hosszútávon nem vált be, villát használnak. Meg válogatott, friss alapanyagokat. Igazi tartós sikert csak egy újítás hozott, az, amikor a húszas években feldarabolták a szendvicseket. Szokatlan a sörméret, szintén kicsi, nyolcadliter, a neve Pfiff. Talán éppen ebben a praktikus méretben és az ahhoz szabott árakban rejlik az azóta lánccá nőtt üzlet sikerének titka. Vagy a tojásfőzésben.

Haas & Haas – Teázó

A teabolt, amely a Stephansdom mögött található már első látásra is jó érzéssel tölti el az embert. Mintha csak egy középkori patikába lépnénk be, gyönyörű fából faragott polcok, mérlegek, csinos dobozok látványa fogad. Teák, gyógyteák illata lengi be a teret, maga az egészség esszenciája száll az orrunkba. Ami magával ragad, az mégis az igazi gyümölcsléből készült zselék és a gyönyörű teáskannák. Karácsonyi vásáruk is van, jó ajándék lehet egy csinos csomag egészség vagy finomság.

A figyelmes olvasó megtalálhatja a szerzőt a képen 

Gyümölcszselé

   

Seyidoğlu

Baklava, török pékségek

Bizony, a baklava és a török pékáru igencsak hozzátartozik Bécs gasztrokultúrájához. Tekintettel a Törökországban eltöltött évekre, elfogult vagyok a friss török búzakenyér utcára kiáradó illatával szemben. Nem tudok ellenállni a szezámmagos, fekete köményes kerek fehérkenyereknek, a simitnek, azaz szezámos karikának, az ayčöreknek, a félhold alakú süteménynek. A baklavának sem, de ha megkaptam az adagomat, félévig nem kívánom újra. Most lejárt a baklavamentes időszak és lelőhely után néztünk. Jó helyre, autentikusra ültünk be, Seyidoğluhoz. Mert a baklava nem ám akárhonnan, egyenesen Isztambulból érkezik mindennap frissen, repülővel. Kipróbáltuk a sárgarépásat, amihez jócskán adagoltak pisztáciát is. Teát is kaptunk, ajándékba. Cserébe a török szóért, amivel mindig sikerül meglepetést okozni. A baklavás tehát egyáltalán nem baklövés, sőt!

Manner

Nem csak vinnék (magyar termékeket), hoznék is. Túl kicsi a Manner nápolyi kínálata Magyarországon. Követeljük az Dragee Keksi Zartbitter Orange-t ide is! A félhold alakú keksz nem hiába ízlett annyira, 2014-ben az év keksze lett.

És igen, a Mannert is a XIX. században alapították. A recept pedig azóta változatlan, 5 ostyaszelet között 4 réteg cukorból, mogyoróból, kakaóporból és kókuszzsírból készült massza. A szelet mérete 49x17x17 milliméter, súlya pontosan 7,5 gramm. Mivel a mogyoró Nápoly környékéről érkezett, nápolyi szeletnek, Neapolitaner Schnitte-nek nevezték el. Kezdetekben darabonként árulták, mert egy-egy szeletet időnként minden polgár megengedhetett magának. 1924 óta árulják az ismert 2x5-ös csomagolásban. A nápolyikat Pergben gyártják, itt található a világ legnagyobb ostyakemencéje, amiben naponta 49 tonnát lehet kisütni.

Itt a vége, fuss el véle? Nem, semmiképp. Írni kell még a Heurigerekről, a Wiener Schnitzelről, a bécsi fánkról. Ezek még további tanulmányozást igényelnek. És hát „lassen wir uns überraschen”, hagyjuk magunkat meglepni, ki tudja mit hoz még Bécs és Ausztria gasztronómiai hedonizmusa?

Két hét Bécs 3.0 - Kávéházak

Nem, nem hittem a szememnek, amikor először láttam, hogy a Sacher hotellel és kávéházzal pontosan szemben telepítette egyik lerakatát a Starbucks. Ez minimum akkora szemtelenség, mint hogy, mi, magyarok tanuljunk rántott-csirkét sütni kentákiból, vagy a szegedi gulyás a bécsi étlapokon, ami olyan pörkölt, ami savanyú-káposztát tartalmaz. Mi van???
A kávéház a bécsi életstílus egyik szimbóluma. A mindennapoknak keretet ad: a jó bécsi polgár elindul a megszokott kávéházba, vagy pékségbe reggelizni, majd munkába, végül a törzskávéházába. Szeretik múlatni az időt itt, beszélgetni, újságot olvasni, nézni a többieket, csak úgy lenni. Csak semmi sietség. Kényelmesen, barátságosan, otthonosan. Ez a hely a Gemütlichkeit maga. A lefordíthatatlan fogalom, amit legtöbbször kedélyességnek szoktak hívni. Az osztrák életérzés.
A kávéház munkahely is egyben. Elsősorban a 19. század végén, a 20. század elején, az íróké, költőké, művészeké, ahogyan az Budapesten is volt egykor. Arthur Schnitzler, Hugo von Hofmanstahl, Felix Salten a Café Griensteidl-ben műlatta az időt, a Café Museum törzsvendégei közé tartozott Klimt, Schiele, Kokoschka (ők mind átköltöztek időközben az igazi múzeumokba), Lehár Ferenc. A Café Herrenhofé Franz Werfel és Robert Musil.
A legenda szerint a Bécs alól elvonuló török seregek által hátrahagyott zsákban találták az osztrákok első kávészemeket, amiket először teveeleségnek véltek. Valójában egy örmény, Johannes Theodat alapította az első bécsi kávéházak egyikét 1685-ben. 1900-ban már 600 kávéház közül választhatott a nép. Mármint a férfiak, nők csak férfikísérővel léphettek be a kávéházakba. (Hát csoda, hogy elindultak a nőmozgalmak?)
Törzshelyük van a bécsi polgároknak, a művészeknek és nekünk is. A mienket Frauenhubernak hívják, a Kärtnerstrasse egyik mellékutcájában található, 2 percre a hömpölygő tömegtől. Bordó bársonyhuzatú nyugalom szigete. Pont, mint akár száz éve is lehetett. Nádból készült újságtartó a thonet-fogasra akasztva. Elegáns pincérek. Ha úgy látják, hogy szükség van rá, megtörölhetik a kedves vendég szemüvegét. Házias sütemények sorakoznak az üvegvitrin mögött. Nem túl nagy választék, de éppen elég. A szilvás rétesbe (Zwetschkenstrudel), Sacher-tortába, túrós süteménybe beleteszik, amit kell. Megkérdik, melegen kívánja-e fogyasztani a kedves vendég. Csak semmi műanyag, cukrászdai műízek. Épp így a kávé. A jó bécsi kávé kellően erős, nem híg lötty, de nem is szemet kiugrasztó gyűszűnyi méreg. Épp megfelel annak a földrajzi szélességi körnek, ami északról dél felé halad, és amely mentén Európában a csésze kávéról beszélve az átlátszó „teától” megyünk a sűrű, sötét fekete felé, a kávé méretében egyúttal fordított fejlődést mutatva, északon nagy, délen kicsi az adag. A tejszínhab is igazi rajta. Az osztrák sokféle kávét ismer (capuccinót a világért sem, Kapuziner a becsületes neve!), majdnem annyit, mint amennyi fröccsöt a magyar. Az anekdota szerint korábban színskálát tartottak a vendég elé, ami alapján kiválasztotta, hogy milyen fajtájú kávét kér. Az egyik leggyakrabban fogyasztott fajta a melange, ami fél rész kávé, fél rész tej. Nem löttyinteném ki a Fiaker-t sem, a nagy adag mokkát cukorral, pohárban, szilvapálinkával vagy rummal felöntve. A kávéházban a kávét fényes szervírozó tálcán hozzák, és mindig adnak mellé egy pohár vizet is.
A kávéházak eredeti funkciója mára kiegészült az éttermi kínálattal is. A bécsiek szívesen fogyasztják azonban itt is a megszokott virslijüket. Nem a méret a lényeg. Dehogynem! Vágja rá a jó bécsi és a hagyományosnál fűszeresebb, sötétebb, füstölt virslit rendel: a Sacher-Würstelt, ami jóval hosszabb a többieknél, 25 centi! (A virslinek csak a neve közös a híres kávéházéval, igazából a Trünkel nevű cég gyártja az eredetit). A bécsiek egyébként már 1906-ban feltalálták a hotdogot, „virsli sláfrokban”, azaz, virsli köntösben (hálóingben) „Würstel im Schlafrock” néven. Ha túl sok lenne egy pár a Sacher-virsliből, akkor némely helyen egyes fogatot (Einspänner) is lehet rendelni, akkor csak egy szálat hoznak. Einspänner néven fut a klasszikus kávékreáció is, ami nem más, mint egy eszpresszó, jó vastag tejszínhabréteggel befedve. Nevét az egyes fogatot hajtó kocsisokról kapta, akik egyik kezükben a szárat, a másikban a forró italt tartották, ami a tejszínhab-szigetelés miatt sokáig meleg maradt. A forró kávét szokásosan a hideg habon át kell kortyolni.
A kávéházak nyáron szeretnek kitelepülni az utcára. Ezeket a helyeket, kis „kertecskéket” Schanigarten-nek hívják. Ez abból adódik, hogy a főnök, tévedhetetlenül tudja, hogy itt a jó idő, hogy a vendégeknek nem akarózik már odabent ücsörögni, sokkal inkább odakünn, a „természetben”. Akkor odaszól a lóti-futi pincérfiúnak. „Ugyan Sanyikám, rittyentsd már ki az asztalokat a kertbe!” Annyi módosítással, hogy Schani nem Sanyi, hanem Zsani, azaz Jean (mint a Gabin), azaz Johann, vagyis Jani, hiszen minden fiút Johannak hívtak abban az időben, amikor Bécs igazi császára Johann Strauss volt, és a polgárok pedig a francia kultúrát tekintették még mintának és nem az amerikait. Mindenesetre a legszebb Schanigarteneket most is kiírják az újságban. (Mint ahogyan azt is megszavaztatják a néppel, hogy jövőre milyen színűek legyenek a bécsi virágágyások; 2015-ben tojás-sárgák lesznek).

Café Central

Igazi időutazást tehet az ember a Café Central-ban. Neogótikus stílusú kávéház, az elmaradhatatlan márvány-asztalokkal Sissivel és Franz Joseffel a falon. Úgy éreztem magam itt, mintha csak egy filmbe csöppentem volna. Hihetetlen, hogy ez igazi, és mégis az. Ráadásul megettük a császármorzsák császárát is itt. A pincér figyelmeztetett, hogy nagy lesz.
 - Keine Panik (csak semmi pánik)! - így én. Mivel ebédnek

Nagy a sürgés-forgás

A császármorzsák császára - Kaiserschmarren
Háttérben a Sacher-Würstel

szántam ezt a finomságot, amelyet belecsurgatott, karamellizált vajascukorral készítenek ehelyütt és természetesen jó nagy adag szilva-röszter is jár hozzá (Zwetschkenröster, darabos szilvalekvár, amit sütéssel készítenek és jobb helyeken rummal összekeverve tálalnak). Mit mondjak, majdnem leestem a székről, amikor kihozták. Ettem és ettem. Küzdöttem. Pihentem. Folytattam. Újrakezdtem. Nem ment. Feladtam.
- Mondjon egy jó érvet, hogy miért nem ette meg? – kérdezi a pincér, barátságos hangon.
- Hiszen ez akkora, mint egy hegy!
- Ez nem elég jó érv.
- Sosem ettem jobbat! – Ez elég meggyőzően hangzott. Így is gondoltam.

 A bécsi kávéházi kultúrát az UNESCO 2011-ben a kulturális világörökség részének nyilvánította. 

Bónusz-track: kis német nyelvlecke. A kávé német neve der Kaffee, a kávéház das Café, vagy das Kaffeehaus.

Borban párolt tejszínes-mustáros hekk

-->

Nagyon szeretek múzeumba járni, és a gyerekeimet is sikerült beetetni. Szerencsére nagyon sok vonzó programot kínálnak a múzeumok az aprónép számára is, gyakran „mindent a kéznek, lábnak, fülnek (most az anatómiai atlasz felsorolásától eltekintek)”-mottó jegyében. Egyet nem tudtam eddig elérni, hogy a kisfiam is szeresse a festményeket. Pedig annyi érdekes dolog látható rajtuk, gondoltam, hogy színes képeket a gyerekek szeretnek nézegetni. Ha nem is úgy nézné a képeket, mint érdeklődő nővére, aki az ecsetkezelés technikájára is felfigyel, és alaposan végignéz mindent, de egy kicsit több érdeklődéssel. Ha fehér papírlapokat mutogatnának neki, az is nagyobb ovációt váltana ki belőle. Megnéztük Munkácsy Trilógiáját. A család olyan áhitattal lépett be a terembe, mint egy szentélybe, többször végignéztük az összes képet. Kisfiamat egyáltalán nem érdekelte (ez érthető persze, tudom én, de azért még próbálkozom néha). Annál jobban tűzbe jött a Nemzeti Galéria előterében látható Agyágyú című konstelláció láttán, mely kortárs művész, Haraszty István munkája. Olyan hevesen mutogatott, és magyarázta, hogy hogyan működik, hogy rá is szóltak, hogy lépjen hátrébb. Így csak a szemével simogatta tovább a rendkívül izgalmas példányt. Hiába no, ő a modern művészeti alkotásokra fogékony….

Kisleányom rendkívül precíz, a múzeumlátogatást is a teljesség igényével hajtja végre. A keszthelyi Babamúzeumban négy éves korában mind az ötszáz babát végig kellett nézni, több tucat turista busz érkezett utánuk, és távozott jóval előttünk a múzeumból, mire mi is elhagyhattuk a terepet. A kicsi lányka a végén merte csak kibökni, ami valószínűleg az elejétől foglalkoztatta:

- Ezek mind élők voltak?

Mintha agyágyú csókolt volna homlokon, úgy pattant ki fejemből a szikra, hogy ma ezt a halételt főzöm, mellyel régóta szemezgettem már Váncsa István szakácskönyvében. Ahogy az lenni szokott, alaposan felforgattam a receptet.

Hozzávalók

tengeri halfilé

2 deci főzőtejszín

Egy nagy tubus mustár

Egy üveg fehér bor (le merjem írni? Rosszul emlékeztem, csak rozé volt itthon)

2 fej vöröshagyma

Olívaolaj

3 ek liszt

Só

Bors

A halakat 5 centis darabokra vágjuk, a hagymát elfelezzük, majd négyfelé vágjuk. Egy mély lábosba tesszük.

Tekerünk rá borsot, megsózzuk. Kis olívaolajjal meglocsoljuk, és felöntjük a borral.

Addig főzzük, míg a hal és a hagyma meg nem puhul (fél óra). Akkor szűrőlapáttal kivesszük a főzőléből egy tányérra.

Összekutyuljuk a tejszínt és a mustárt, teszünk hozzá 3 púpozott evőkanál lisztet, egy kis vizet, és habverővel simára keverjük. A hal főzőlevéből keverünk hozzá, hogy felmelegedjen az elegy. Visszaöntjük az egészet a lábosba, és folytonos kevergetés mellett besűrítjük. (Ha mégsem sűrűlne, vegyünk ki a tejszínes mártásból a tálba egy kicsit, adjunk hozzá még lisztet, habverő, satöbbi.)

Visszatesszük a hagymát és a halat a szószba.

Rizzsel és salátával tálaljuk.

Tojásmentes.

Egy kis programajánló – Műszaki Múzeum, Bécs – Technisches Museum, Wien

Ha a festmények nem is, de azért sok érdekesség mégiscsak vonzó a múzeumokban az olyan kisfiúk számára is, akik arra a kérdésre, hogy „mi szeretnél lenni?” úgy válaszolnak, hogy szerelő vagy munkás (és majd fog nekünk építeni egy nyaralóházat, meg még sok mindent, például hajót és repülőt, aminek a gumiszalagjára itthon kell feltenni a bőröndöt, és majd 2 milliárd sebességgel megy). Nos nekik a fent említett intézmény telitalálat (vagy feritalálat? Legalább is mifelénk így mondják).

A Császárvárosban tanuló Bécsi Nagynénikét nagyon szeretjük meglátogatni. A választásunk az idén erre a múzeumra esett, ami a Csodák Palotája és a Közlekedési Múzeum ötvözete.

A Das Mini részen, melyet 2-6 évesek számára ajánlanak, de belépést nyert nagyobbik gyermekem is, gyermeki képzelőerőt szárnyaltató játékok találhatóak, melyeknek így vagy úgy közük van a technikához. Ott van rögtön a kiszuperált IGAZI tűzoltóautó, amibe be lehet ülni, tekerni a kormányt, váltani a sebet, működtetni a vészvillogót. Tűzoltóöltözetben. Kell-e mondanom, hogy gyermekem, akinek a jele az óvodában a tűzoltó - nem véletlenül, szülei mindent megtettek ennek érdekében - transzba esett. A többi játékra nem is nagyon tudott időt szakítani. Pedig volt még kis ház ajtóval, ablakkal, aminek falait az igazi kéményfalazó méretű szivacstéglából lehet felépíteni egy daru segédletével (a tízéves bő másfél órán át elmozdíthatatlan volt innen, mondtam, hogy alapos), autószerelő műhely, benzinkúttal - a „beteg” egy oldtimer, amibe be is lehet ülni -, színes billentyűzetű zongora, amely akkora, hogy ugrálni kell rajta, hogy megszólaljon, és még több érdekesség. A szülőknek hatalmas rizszsák, amin érdeklődő ábrázattal szundíthatnak el a másodperc törtrészéig, persze, csak miután szirénáztak, zongoráztak, labdát reptettek, autót tankoltak.

És ráadásul még ki is lehet csalogatni csemeténket ebből a varázsvilágból, hiszen az üvegfalon túl mozdonyok, repülők, motorkerékpárok, autók (pl. az Ezüst Nyíl) várnak ránk.

Az pedig csak „természetes”, hogy a gyerekek 19 éves korig ingyen léphetnek be ebbe a paradicsomba. (felnőtteknek a belépő ára 8 euró 50).

Ja hogy a fotó lemaradt? Holnap jön!

-->

Bécsi túrós palacsinta

Nyaralásra készülni – nos ez nem tartozik éppen a kedvenc elfoglaltságaim közé. Álmodozni róla, hogy milyen a simogató Balaton vize, a napsütés a tengerparton, a lángos, fagyi, bécsi kávé, sült kalmári – na az a része rendben van. Dehogy az ezer ruhát, könyvet, papucsot, mobiltöltőt, békauszonyt, manikűrkészletet összeállítani, bőröndbe tuszkolni és kisebb szívinfarktus nélkül konstatálni, hogy ennyi csomaggal lehetetlen utazni….ez a része a nemszeretem kategóriába sorolható. És akkor még a lakás elrendezéséről nem is szóltunk, növények, állatok, szemetes. Életem párja olyasvalamit is felvett a Nyaralásra Készülünk Repertoár 1.0-ba, amire nem igazán voltam felkészülve: miközben a gyerekekkel békésen ültünk a már becsomagolt bőröndhegyeken várva a reptéri transzfert, ő karnisrudat fúrt, oda ahol 5 éve nincs függöny, mondván, hogy fokozza a biztonságot, ha elhúzzuk, és nem látnak be. Mit mondjunk, igaza van.

És hogy hogy jön mindehhez a Bécsi túrós palacsinta, ez az inkább téli étek? Hát úgy, ahogy a lángos, palacsinta, sült kolbász, a könnyű nyári ételek közé, vagy a hekk a Balatonba.*

Hozzávalók

10-15 palacsinta, amely tésztájába 2—3 evőkanál rumot is keverünk

A töltelékhez

4 tojás

50 deka túró

ízlés szerint mazsola

4 ek. rum

1 citrom reszelt héja

15 deka porcukor

Az öntethez

1 tojás

1 ek. porcukor

1 tasak bourbon vaníliás cukor

1 deci tej

A töltelékhez a tojásfehérjét felverjük habnak. A többi hozzávalót összekeverjük, majd óvatosan hozzákeverjük a felvert tojásfehérjét is.

A palacsintákat megtöltjük vele.

Egy jénai tálat kivajazunk. A palacsintákat félbevágjuk, és vágott szélükkel felfelé szépen egymásra fektetjük őket.

Az öntet hozzávalóit összekeverjük, egyenletesen meglocsoljuk vele a palacsintákat, és 200 fokon 20-25 perc alatt átsütjük.

Tálaláskor porcukrot szitálunk rá.

Semmi sincs a világon, amin ne lehetne tökéletesíteni, így született a Nyaralásra Készülünk 2.0, melybe a már fent említett tevékenységeken túl sóder betalicskázása az utcáról a kertbe is benne foglaltatik. Ha mindezekkel az óvintézkedésekkel nem lennénk megelégedve, akkor pedig ajánlatos értéktárgyainkat, tévét, számítógépet, egeret, akarom mondani hörcsögöt, a család kedvencét rokonaink gondjaira bízni, egy arra alkalmas, félreeső helyiségben elhelyezni. Így az egyszeri kisfiú jóleső érzéssel nyugtázhatja, hogy egy rendes családban mindenkinek a jólétéről gondoskodnak:

- A hörcsög fogja nézni a tévét.

*Az étel leírását a Nők Lapjában találtam, kissé átalakítottam.