Bőrös malacsült 2.0 - Szilveszterre

Nincs semmi a világon, amin ne lehetne jobbítani még egy kicsit. Nem kivétel ez alól a Bőrös malacsültem sem.

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy kisült a husika.

Ahogy végignéztem művemen, már ez az eredmény is megnyugvással töltött el, hiszen a célom az volt, hogy hivatalos utamra indulván családomat 2-3 napi meleg(íthető) élelem társaságában tudjam.

Ámde eszembe ötlött, hogy azt a jó kis zöldséges-fűszeres-sörös szaftot (a mézet ezúttal kihagytam) még hasznosítani kellene valahogy. Így egy szűrőn átpaszíroztam az egészet, 3 evőkanál tejföllel összekevertem és összemelegítettem.

A hagymás krumpli mellé ezúttal kelbimbót főztem köretnek. A Szilveszterhez a párolt káposzta jobban illik.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Az évvége a számvetés időszaka. Nézegettem a kis cetlijeimet, amire az ötleteimet firkantom, hogy mit is írjak majd a receptek mellé. Hiszen az ötlet olyan, mint a malac-sonka Milos Forman Tűz van babám című örökbecsűjében: az ember észre se veszi és már csak hűlt helye van.

Kötöttem hát egy csokorra valót az ötletmorzsáimból, a fel nem használt jegyzeteimből. Ezzel kívánok boldog új évet minden kedves Olvasómnak!

Nagy büszkesége a falunknak a megújított Főtér. A templom elé igazi közösségi teret varázsoltak az átgondolt tervezői munka alapján a gondos kezek. A gyerekek például remekül tudnak biciglizni-rollerezni-görkorizni a sima és biztonságos terepen. Langyos tavaszi, de fullasztóan meleg nyári napokon is gyakori vendégek vagyunk itt. Csak a neve olyan fura hangzású a zsenge gyermekfülek számára:

-          Azért Főtér, mert megfőtt?

Kisfiam gyönyörű várost épít a fakockáiból. Hatalmas kapukon lehet bemenni a játékautókkal Mesevárosba, ahol templom, könyvtár, uszoda, parkoló, benzinkút is van. Nagyon megdicsérjük, kiemelve az ügyesen megoldott bejáratot.

-          Régen is híres kapuépítő voltam! – ad rá magyarázatot az emberpalánta.

Nagyon havazik, muszáj eltakarítani a kocsik útjából. Szeretem a hólapátolást, mitagadás. A friss, de nem túl hideg levegőn mozogni, nézni azt a sok fehérséget.

-          Gyerekek, kimegyek, eltakarítom a havat.

-          A kertet ne! – kérik könyörgő hangon. (Ennyire azért nem vagyok fanatikus.)

Önállóak a gyerekeim, már nem kell őket fürdetni, segítség nélkül is rendet raknak, takarítanak. Noszogatni viszont annál inkább kell őket. Ha azt mondom neki, hogy csináljanak meg valamit, készségesen bólogatnak, hogy persze, ez természetes. Amikor a lépcsőn közeledek a szobáik felé, akkor bizony apró lábacskák gyors ütemű topogását szoktam hallani, hogy azalatt a fél perc alatt behozzák az elmúlt félóra elmaradásait. Mert hát persze hogy legóztak, kirakóztak, táncoltak, rajzolgattak fogmosás, fürdés, porszívózás helyett. (Tudom én azt jól, de nekem is jól jön néha az a lopott félóra, amit szép nyugodtan a saját gondolataim társaságában tudok eltölteni). Boldog azért nem vagyok, hogy nem azt csinálták, amit megbeszéltünk. Kisfiam már mondja is az örömhírt:

-          Nem tudtam sokat pakolni, de sokat tudtam kakilni!

És még egy jóhír a témában:

- Anyu sehol sincs kutyakaki a kertben, csak a cipőmön!

Hétvége van, fáradt vagyok, szeretnék egy kicsit olvasni. Persze gyerekeim is követelik a jussukat, amit nem kaptak meg hétközben Anyuból, Apuból. De a konkurencia nem hiányzik:

- Ne nyúzzuk Anyut együtt! – jön az őszinte figyelmeztetés egyik gyerekemtől a másiknak.

Fáj a fejem.

-          Jobbulást Anyukám, gyógyulj meg gyorsan!

5 perc sem telik el:

-          Most már jössz?

Olyan jószívűek. Ha valami gondunk van, egyből meg akarják oldani. Elromlott a mosogatógép, és bizony fejtörést okozott, hogy miből csináltassuk meg. Már szaladnak is a perselyükért, hogy majd ők segítenek. Ugyanezt tették, amikor egy óvatlan mozdulattal levertem a vadonatúj parfümömet. (Mindkettő megoldódott, persze, hogy nem a zsebpénzből.)

Kirándulunk, fagyöngyöt is látunk, éppen a fejünk felett. Mondom leánykámnak, hogy alatta kell átmenni, hogy megcsókoljanak, és igaz szerelemre találjunk - leánykám kommentje. Anyu, neked már mindegy!

Tudja ő azt jól, hogy nekem már tényleg sikerült.

Máskor részletesen elmondatja velem leánykérésem történetét. Az izgalom tetőpontján azt kérdi:

-          És igent mondtál?

-          Igen.

-          Jeeeeeszzzz!

És a végén egy kis újmagyar szógyűjtemény: böhömbika, fürtös kalács, síkhideg vagyok! Lelépcső-fellépcső.

- Mi volt az ebéd az oviban?

-          Rizsből sült hús!

-          Igen, targonya!

Görög quiche

Első hallásra nyári ételnek tűnik – az is lehet - én mégis most télen ajánlom. Hogy emlékeztessen a meleg nyárra. Hogy könnyű ebédül szolgáljon Szenteste (mi legalább is ilyenkor valami egyszerűbbet eszünk délben, igaz, vacsorára is). Vagy a szilveszteri büféasztalt díszítse, hiszen hidegen is, melegen is jó. És mindent lehet kapni télen is hozzá.

Hozzávalók

Kész leveles tészta

3 egész tojás

30 deka tejföl

20-30 deka feta sajt

Egy marék koktélparadicsom

1 fej édes lilahagyma

1 marék fekete olajbogyó (a törökre esküszöm, és szeretem hogy görögök és törökök kibékülnek a sütőtálamban)

Frissen őrölt fekete bors

(oregánó)

A fodrosszélű jénait (vagy sima tortaformát, tepsit, ami akad), kikenjük margarinnal. Belefektetjük a leveles tésztát. A széleit levágjuk, kibéleljük az üres részeket. Ha sütőpapírral együtt árulják a tésztát, akkor azzal együtt tesszük a sütőedénybe, margarinozni nem kell.

Apróra vágjuk a lilahagymát, felkockázzuk a fetasajtot, félbevágjuk a koktélparadicsomokat.

A tojásokat felverjük, összekeverjük a tejföllel, belekeverünk egy kis feketeborsot is. Oregánóval is fűszerezhetjük.

Beletesszük a masszába a fetát, a hagymát, a paradicsomot, az olajbogyót.

Előmelegített sütőben (175 fok) 25 percig sütjük.

És mit mondott a Görög Quiche? Ne csak együnk, igyunk is. Mondjuk egy jóféle villányi vöröset.

Tél van, a korai sötétségben mi tagadás, végigkapcsolgatunk a tévékínálaton, hátha van valami érdekfeszítő. A választásunk többnyire valamelyik dokucsatornára esik, mint a még leginkább nézhető tévéműsort kínáló adóra. Mondjuk mi is lehetne jobb műsor, mint például Az elsüllyedt csatahajók nyomában? Most éppen a dínókról nézünk egy ismeretterjesztő filmet, a valóságnál is valóságosabbnak tűnő felvételekkel, elképesztő adatokkal. Kiderül belőle, hogy a legnagyobb valaha élt élőlény a földön az Argentínában megtalált Argentinoszaurusz, amely 35 méteres, 75 tonnás növényevő volt. Voltak napok, amikor ez a növőgép 40 kilót hízott. Még a lábnyoma is veszélyes volt a többi élőlényre nézve, mert a talajt olyan porózussá tette, hogy nem tudott kimászni belőle az, aki beleesett. Így esett, hogy találtak olyan argentinoszaurusz-lábnyomot, amiben másik 18 élőlény csontvázát lelték meg, akik számára örök csapdává vált az óriás sárkánygyík nyomvonala. Persze a korszerű dokumentumfilmben muszáj véres és naturalista részleteket is mutatni, tehát a történések jó része arról szól, hogy hogyan is ették meg egymást ezek a kedves lények. Mármint a húsevők a növényevőket és persze egymást. Vagy hogyan szorította ki a szuszt a kecses lábikójával az argentinoszaurusz a rátámadó vérengző fenevadakból. Akiknek nem sok esélyük volt vele szemben, valószínűleg csak darabokat téptek ki a hatalmas növényevőből, mintegy négylábon járó élelmiszerraktárnak használva őket – hát ennyit a naturalista részletekről, Önök ismeretterjesztő közszolgálati híreinket olvasták.

Kérdezem a kisfiamat:

-          Nem kéne inkább valami mást nézni, ez olyan félelmetes?!

-          ÁÁÁ, minél félelmetesebbet látok, annál jobban alszom! – tapint rá a dolog lényegére gyermekem.

A filmben látottak aztán többször is terítékre kerülnek. Mármint átvitt értelemben. Hogy milyen szerencse, hogy nem most élnek a dínók.

- Nem is tudtunk volna kifejlődni, ha nem pusztulnak ki. Az őscickány sosem kapott volna lehetőséget rá, hogy fejlődjön.

- Mért, én is cickány voltam? – kérdezi kisebbik gyermekem.

- Nem te, az ősöd. – mondja leánykám. – Az ük-ük-ük-ük. Nem is. Az ó-ó-ó-ó. Nem is. A szép-szép-szép-szép-szépnagymamánk.

Itt egy kis magyarázat következik arról, hogy azért ennél jóval több generáció esett meg az őscickány és köztünk. A lényegről azonban nem hagyja magát elterelni nagyobbik, erős fantáziával megáldott gyermekünk:

- Ha találkozunk, nem is tudtunk volna vele beszélni! (= értsd: nem tudunk cickánynyelven, pedig milyen közeli rokonok vagyunk….)

Kolbászos falatkák

Újévkor malacot kell enni, mert az orrával előtúrja a szerencsét, míg a szárnyast kerülni kell, mert az pedig elkaparja. (kicsit oda kell figyelnem, amikor erre a bölcsességre gondolok, hogy nehogy úgy járjak vele, mint a csokigolyó-reklámmal: nem a szádban olvad, csak a kezedben! – vagy valami efféle). Szóval én is valami disznóság után néztem a kamrában (nem, most nem Aput akartam leleplezni, aki ott szokta megenni titokban az édességeket, így már a gyerekek is tudják, hogy ha csendben, kicsit hosszasabban időzik odabe’, akkor mit is csinál). Nem kellett sokáig keresgélnem, mert rögtön szemembe és orromba ötlött az ősszel beszerzett, egyenesen a füstölőből érkezett gyönyörűszép házikolbász-sor.

Hoppá, akkor most végre sort kerítünk a Húgom egyszerű, de nagyszerű ötletére, a kolbászos falatkákra! Tulajdonképpen a kolbászon kívül semmi extra nem kell hozzá.

Hozzávalók

kolbász

½ kiló liszt (egészségtudatosak használjanak 2/5 arányban teljesőrlésű lisztet)

1 szárazélesztő a belvárosi orvos patikájából

1 tk cukor

1 tk só

3 ek étolaj

10 deka reszelt sajt

margarin a sütőlap kikenéséhez

Egy mély tálba 2 és fél deci meleg (de nem forró) vizet teszünk, hozzákeverünk a mixer dagasztókarjával 1 tk cukrot, az élesztőt, belekeverjük a 3 ek. étolajat, majd a lisztet és a sót. Addig dagasztjuk, amíg a tészta összeáll és elválik az edény falától (kb. 5 perc). Minél tovább dagasztjuk, annál több levegő kerül a tésztába és annál könnyebb lesz. Ez tehát egy kenyértészta.

Letakarva ¾ órán át meleg helyen pihentetjük.

Amikor szépen megkelt, akkor lisztezett deszkán kinyújtjuk, kolbászkarikákat fektetünk rájuk, majd kb. 5x5 centis négyzetekre vágjuk. A kolbászkarikás tésztadarabokból, mint ahogy a szilvásgombócot is szokás, csinos kis gombóckákat formálunk. Ha sietős a dolgunk, a nyújtás részt kihagyjuk, egyszerűen csak csippentünk a tésztából, és belegöngyöljük a kolbászdarabkákat.

A gombócokat kivajazott/margarinozott tepsibe vagy jénaiba ültetjük, kis távolságokra egymástól. A széleit megkenjük egy kis olvasztott vajjal/margarinnal. Süléskor a gombócok szépen össze fognak érni.

A tetejükre reszelt sajtot szórunk, és 175 fokon körülbelül fél óra alatt – a sajt pirulásáig megsütjük őket.

Az enyémek éppen kisültek, már csorog is a nyálam, hogy mikor haraphatok bele.

Tojásmentes.

Tejfehérjementes.

Szóval a karácsonyfát együtt díszítettük fel a gyerekekkel. Nagyon élvezték. Annyira, hogy amikor kész lettünk, egymást licitálva ájuldoztak:

- ÓÓÓÓ de szép lett!

- Hát én ezt nem hiszem el!

- Mindjárt el is ájulok!

- Ez nem lehet igaz! Csípj meg!

Hát ez utóbbi meg is történt. Kisfiam a kívánságnak megfelelően megcsípte a kislányomat. Aki naná, hogy sírva fakadt. Én meg naná, hogy vigasztaltam, de nem sokáig bírtam röhögés nélkül. Szerencsére ő sem.

A téli szünet pedig nem téli szünet egy jó kis mozi nélkül. Nem voltam elájulva a kínálattól, a választás végül a Csizmás Kandúrra esett.

- Anyu, magammal hozzam a kutyusomat is? – kérdezi a leánykám kezében az agyonmosott játékkutyust szorongatva.

- Ahogy szeretnéd! – mondom, mert a döntést, hogy „nagylányként“ is játékállatot hoz magával nyílt terepre, neki kell meghoznia.

- Háááát, nem is tudom, hogy kutyusnak jó-e macskás filmre mennie! – osztja meg velem tépelődése igazi indítékát.

- Ó, efelől nyugodtan elhozhatod!

Nagy sóhaj a válasz, és a kutyus is jön velünk. Még jó, hogy neki nem vettünk 3D-s szemüveget, így nem látta kristálytisztán azt a sok macskát, akik a mozivásznon felvonultak.

Boldog Új Évet kívánok minden Kedves Olvasómnak!

Malac

Ma reggel a kisfiam kis csodálkozással vette tudomásul, hogy mindenkinek Szilveszter van, nem csak nekik. a gyerekbuliban.
Ők ott már túl is vannak az első étkezésen, a dínósültön.
Kedves Olvasó, remélem jól sikerült a Te malacsülted is! Végre megfejtettem a rejtélyt, ami már tavaly óta foglalkoztatott: a látogatóözön ilyenkor Szilveszter táján a "Malacsült" bejegyzésnek köszönhető.
Helyes és jó, hiszen Szilveszterkor, Újévkor a malac kitúrja a szerencsénket a földből. Kívánok hát

Boldog, békés új évet és azt, hogy az új évben minden sikerüljön úgy, ahogy szeretnétek!!!!

Házi pogácsa

Négyéves a kisfiam

Nem gondoltam, hogy gyerekszülinapi bulival szeretném megünnepelni e jeles eseményt, a nővére is 5 éves korában ünnepelt először a barátaival.

   Viszont fiacskánk még a tavasszal meghívta a kedves, nálánál 3 évvel idősebb szomszéd kislányt a születésnapjára, ami októberben esedékes. Így hát az ovi előtt a tavaszi simogató napsugárban állva megtudtam, hogy akkor születésnapi partit kell szervezzünk (ami egyébként jogos, ha a nővérének jár, neki is, ugyebár). Sőt Intézkedős Ember a nagymamáját is felhívta:

- Nagyi, gyere el a születésnapomra! Nyugodtan jöhetsz, nem epertorta lesz, hanem csokitorta! – mondta a telefonba. Nem mintha Nagyi nem szeretné az epertortát. Ebből azonban azt is megtudtam, hogy csokitortát sütök majd.

   A nővérének elmesélte, hogy sisteregni is fog a tortája, úgy, hogy SSSSSSSSSSSSSSSS. Szóval lesz rajta csillagszóró is, írtam hozzá a képzeletbeli előkészületi listához.

   Hogy összekapcsolós legó tűzoltó lesz az ajándék, az már természetes folyománya volt mindennek, ezt nekem mesélte el egy álmodozós hétvégi reggelen.

  S mint ahogy az egy jó népmeséhez illik, mindez így is lett.

  

Házi pogácsa

A pogácsát a Mama készítette el a jeles napra.

Hozzávalók

1 családi dobozos tejföl (3-4 deci)

1 kocka élesztő (5 deka)

2 tojássárgája

1 kk só

rétesliszt (80 deka)

1 kocka margarin (25 deka)

A tetejére

tojás

só

A hozzávalókat összegyúrjuk egy mély tálban. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük. (legjobb este bekeverni a tésztát).

Másnap újra átgyúrjuk, deszkán, körülbelül másfél centisre nyújtjuk. A tetejét egy nagy késsel beirdaljuk, azaz csíkokat húzunk rajta keresztben és hosszában.

Kis pogácsa-szaggatóval 2-3 cm átmérőjű – pogácsákat szaggatunk belőle. A tenyerünk élei között megsodorjuk a szélét, hogy egyenletes legyen és alaposan kivajazott-zsírozott sütőlapra tesszük.

A tetejét megkenjük egy felvert tojással és megszórjuk kis sóval.

175 fokon kb. 20 percig sütjük, amíg a pogácsák aranysárgák nem lesznek.

A nap végén a Boribon születésnapja című opuszt kellett mesélnem.

- Te már nem három éves vagy, mint Boribon! – mondta kisfiamnak örömmel a nővére.

- Tudod mennyi? – kérdeztem én.

- Igen! – válaszolta lelkesen az ünnepelt, ujjacskáin mutatva nagy nehezen a négyet, mert persze a kisujját görbítette be, amit ilyen kis sete-suta kezecskével nehéz még megtenni.

- És az mennyi? – firtattam.

Kisfiam hangosan számolva mutogatta az ujjait:

- EGY, KETTŐ, HÁ, ROM!

Bőrös malacsült párolt káposztával

Már régóta foglalkoztat engem ez a kérdés. Nézegettem sok receptet, de a végső lökést az akciós malacsüldő adta meg. 1000 forintért egy tekintélyes hosszúságú, gyönyörű rózsaszínű karajt kaptam.

Hozzávalók
bőrös malacsült
fokhagyma
1 fej vöröshagyma
1-2 szál zeller
1 cső zöldpaprika
só
köménymag
frissen őrölt bors
étolaj

A locsolgatáshoz
1-2 evőkanál méz
1 deci sör

A húst megspékeltem fokhagymagerezdekkel. Kis utat vágtam a húsba és belecsúsztattam egy-egy fokhagymagerezdet, olyan távolságot tartva, hogy lehetőleg minden majdani szeletbe jusson majd egy.

Szűk egy deci étolajba kevertem tekintélyes mennyiségű zúzott fokhagymát, frissen őrölt borsot, köménymagot és sót.

A malac bőrét beirdaltam – irdatlan nehéz volt - majd leápoltam a fokhagymás-étolajas pakolással.

Egy tűzálló tál aljára lefektettem vöröshagyma karikákat, erre kerültek a paprikakarikák, majd a zeller szárak. Ráfektetem a húst. Felöntöttem fél liter vízzel.

200 fokon másfél órát sütöttem. Közben egyszer megfordítottam, hogy mindkét fele piruljon.

Összekevertem a sört a mézzel, és másfél óra után negyedóránként meglocsolgattam vele a sültet. Így még egy órát sütöttem.


Hagymás krumplival és párolt káposztával tálaltam.

A párolt káposztába mostanában belereszelek egy-két almát is. Egy francia főzős műsorban láttam, hogy a sztárszakács hagymát is és almához illő fűszereket – fahéjat, szegfűszeget is tesz a párolt káposztába. Ennyire nem vagyok merész, de az alma édessége a bors csípősségével keveredve igencsak a kedvünkre való.

Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

Kismamaságom egyik utolsó fellegvárát számoltam fel, 7 év után elemet cseréltettem az órámban. Egyre növekvő mértékben tagolja újra a könyörtelen perc- és óramutató számomra az időt, az „Anyu éhes vagyok, álmos vagyok, menjünk a játszótérre!” eseménysorok helyett.
Mindeközben elképedve állapítom meg, hogy az óra már 20 éves.
- 20 éves? – kérdezi a lányom.
- Igen, a 18. sz…
- …században kaptad?

Hát majdnem….