Ratatouille
Az igazi nyár az, amikor padlizsánt és sárgabarackot vásárolunk délelőtt, és sziesztaidő alatt a Tour de France-t bámuljuk, ami épp a dél-francia tájakon halad. Már több mint tíz éve űzzük ezt a szenvedélyt, még a nyaralást is megpróbáljuk ehhez igazítani. Sőt, január táján már visszafelé számolunk. Sokan csodálkoznak, ha mindez kiderül. Pedig felhőtlen szórakozás szájtátva csodálni a gyönyörű francia tájakat, élvezetes a két műsorvezető, Sipos János, egykori országúti kerékpáros és ifj. Knézy humoros és nagyon szakszerű kommentálása, izgalmas követni a verseny alakulását, a versenyzők sorsát.
A szenvedélyünk elég ragadósnak bizonyult, már gyermekeink is szeretik a túrdefranc-t (ahogy kisfiunk mondja). Kedvenc versenyzőjük a jelenleg sárga trikós Andy SCHRECK (Schleck), aki bármily érthetetlen is, de nem a Radio SCHRECK (R. Shack, a hétszeres győztes Armstrong csapata) versenyzője. Csodálkozva hallgatják, hogy a versenyzők eldobják kullancsaikat (kulacsok), és a szökevények az ő nyelvjárásukban a foglyok. Kisfiam számtalanszor megkérdezi, hogy a foglyok megadják-e magukat? (azaz hazaérnek-e a főmezőny előtt).
Ehhez a hangulathoz igazán illik a ratatouille, a francia, vagy mediterrán lecsó, már ha szeretjük az olyan jelzőket, mint például a magyar Alain Delon.
Hozzávalók
1 padlizsán
1 cukkini
1 kaliforniai piros húsú paprika
1 zöldpaprika
5 paradicsom
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
só
frissen őrölt bors
kakukkfű
olívaolaj
Az étel lényege, hogy a hozzávaló zöldségeket külön-külön pirítjuk meg. Először azt gondoltam, hogy ez macerás, de nem. Amíg az egyik zöldségfajta sül, addig a másikat vágom fel.
A padlizsánnal és a cukkinival kezdjük, felkockázzuk, megsózzuk, hogy a keserű levét kidobja.
A vöröshagymát apróra vágjuk, olívaolajon megdínszteljük. Ha kész, szűrőlapáttal áttesszük egy másik lábosba.
A lesózott zöldségeket lemossuk, a visszamaradt olajra dobjuk. Közben felszeleteljük, felkockázzuk a paprikákat.
Borsot tekerünk a megdínsztelt hagymára, ráhalmozzuk a megpuhult cukkinit és padlizsánt. Így a frissen őrölt bors aromája benne marad az ételben.
Amíg a paprikák dínsztelődnek, felnegyedeljük a paradicsomokat.
Amikor minden hozzávalót megpuhítottunk, áttettünk a másik lábosba és enyhén megborzoztunk, akkor hozzáöntjük még a visszamaradt olajat (ha kell, rásegítünk egy kicsit egy leheletnyi fehérborral, csakhogy egyszerűbben kijöjjön az edényből). Apróra vágott petrezselyemmel, egy teáskanál sóval, friss vagy szárított kakukkfűvel ízesítjük.
Negyedórát főzzük még.
A férjem első ránézésre megkérdezte, hogy nem raktál bele virslit??? Nos nem, de belátta, hogy ez így is jó volt.
Önmagában is ehetjük. Mi a maradék rizsre, illetve bulgurra halmoztuk. Kihűlve is ehető, akár pirítósra is kenhető (hasonlít a vega tatárbeefsteak-hez).
Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.
A szökevények és üldözők csatájának izgalmai megmozgatják mindenki harci szellemét. A tegnapi futamban a főmezőny behozta a szökevényeket.
- Holnap a foglyok nyernek! – mondja a kisfiam.
- Hát ezt meg honnan tudod? Mutatta a tévé?
- A szememben láttam. Becsuktam, és láttam.
Igazán láthatna öt számjegyet is...
