Görög quiche

Első hallásra nyári ételnek tűnik – az is lehet - én mégis most télen ajánlom. Hogy emlékeztessen a meleg nyárra. Hogy könnyű ebédül szolgáljon Szenteste (mi legalább is ilyenkor valami egyszerűbbet eszünk délben, igaz, vacsorára is). Vagy a szilveszteri büféasztalt díszítse, hiszen hidegen is, melegen is jó. És mindent lehet kapni télen is hozzá.

Hozzávalók

Kész leveles tészta

3 egész tojás

30 deka tejföl

20-30 deka feta sajt

Egy marék koktélparadicsom

1 fej édes lilahagyma

1 marék fekete olajbogyó (a törökre esküszöm, és szeretem hogy görögök és törökök kibékülnek a sütőtálamban)

Frissen őrölt fekete bors

(oregánó)

A fodrosszélű jénait (vagy sima tortaformát, tepsit, ami akad), kikenjük margarinnal. Belefektetjük a leveles tésztát. A széleit levágjuk, kibéleljük az üres részeket. Ha sütőpapírral együtt árulják a tésztát, akkor azzal együtt tesszük a sütőedénybe, margarinozni nem kell.

Apróra vágjuk a lilahagymát, felkockázzuk a fetasajtot, félbevágjuk a koktélparadicsomokat.

A tojásokat felverjük, összekeverjük a tejföllel, belekeverünk egy kis feketeborsot is. Oregánóval is fűszerezhetjük.

Beletesszük a masszába a fetát, a hagymát, a paradicsomot, az olajbogyót.

Előmelegített sütőben (175 fok) 25 percig sütjük.

És mit mondott a Görög Quiche? Ne csak együnk, igyunk is. Mondjuk egy jóféle villányi vöröset.

Tél van, a korai sötétségben mi tagadás, végigkapcsolgatunk a tévékínálaton, hátha van valami érdekfeszítő. A választásunk többnyire valamelyik dokucsatornára esik, mint a még leginkább nézhető tévéműsort kínáló adóra. Mondjuk mi is lehetne jobb műsor, mint például Az elsüllyedt csatahajók nyomában? Most éppen a dínókról nézünk egy ismeretterjesztő filmet, a valóságnál is valóságosabbnak tűnő felvételekkel, elképesztő adatokkal. Kiderül belőle, hogy a legnagyobb valaha élt élőlény a földön az Argentínában megtalált Argentinoszaurusz, amely 35 méteres, 75 tonnás növényevő volt. Voltak napok, amikor ez a növőgép 40 kilót hízott. Még a lábnyoma is veszélyes volt a többi élőlényre nézve, mert a talajt olyan porózussá tette, hogy nem tudott kimászni belőle az, aki beleesett. Így esett, hogy találtak olyan argentinoszaurusz-lábnyomot, amiben másik 18 élőlény csontvázát lelték meg, akik számára örök csapdává vált az óriás sárkánygyík nyomvonala. Persze a korszerű dokumentumfilmben muszáj véres és naturalista részleteket is mutatni, tehát a történések jó része arról szól, hogy hogyan is ették meg egymást ezek a kedves lények. Mármint a húsevők a növényevőket és persze egymást. Vagy hogyan szorította ki a szuszt a kecses lábikójával az argentinoszaurusz a rátámadó vérengző fenevadakból. Akiknek nem sok esélyük volt vele szemben, valószínűleg csak darabokat téptek ki a hatalmas növényevőből, mintegy négylábon járó élelmiszerraktárnak használva őket – hát ennyit a naturalista részletekről, Önök ismeretterjesztő közszolgálati híreinket olvasták.

Kérdezem a kisfiamat:

-          Nem kéne inkább valami mást nézni, ez olyan félelmetes?!

-          ÁÁÁ, minél félelmetesebbet látok, annál jobban alszom! – tapint rá a dolog lényegére gyermekem.

A filmben látottak aztán többször is terítékre kerülnek. Mármint átvitt értelemben. Hogy milyen szerencse, hogy nem most élnek a dínók.

- Nem is tudtunk volna kifejlődni, ha nem pusztulnak ki. Az őscickány sosem kapott volna lehetőséget rá, hogy fejlődjön.

- Mért, én is cickány voltam? – kérdezi kisebbik gyermekem.

- Nem te, az ősöd. – mondja leánykám. – Az ük-ük-ük-ük. Nem is. Az ó-ó-ó-ó. Nem is. A szép-szép-szép-szép-szépnagymamánk.

Itt egy kis magyarázat következik arról, hogy azért ennél jóval több generáció esett meg az őscickány és köztünk. A lényegről azonban nem hagyja magát elterelni nagyobbik, erős fantáziával megáldott gyermekünk:

- Ha találkozunk, nem is tudtunk volna vele beszélni! (= értsd: nem tudunk cickánynyelven, pedig milyen közeli rokonok vagyunk….)

Egy kis francia?

Egy finom falat a francia konyhából: petrezselymes-lazacos quiche - egy vasárnap reggeli hangulat... Anyul ezúttal a Nosaltyn főz. Nézd meg!

Nagyon szeretem a quiche-t, kevés praktikusabb ételt ismerek nála. Először is sokféle módon felhasználható: lehet, mondjuk salátával feldobva az ebéd főfogása, könnyű vacsora, kirándulás, piknikkosár megbecsült darabja, vagy például a szilveszteri büféasztal éke is. Rendkívül változatosan elkészíthető, mindenki találhat olyan tölteléket, ami a fogára való. Most egy lazacos változatot választottam, mert halat enni fontos, viszont nem mindig könnyű kitalálni, hogy milyen formában is kerüljön az asztalunkra. „Eltüntető” étel is lehet, a kötelező sajt-tejföl-tojás hármas mellé a legkülönfélébb alapanyagokat bele lehet tenni, ami a hűtőben akad, új értelmet adva létezésüknek. Gyors étel, elfoglaltaknak, vagy az időt a főzéstől sajnálóknak ideális, nagyobbacska gyermekek is megpróbálkozhatnak vele. A leveles tésztát manapság kinyújtva árulják, kis idő és a quiche kész is.

Hozzávalók

• 1 csomag leveles tészta
• 15 deka füstölt lazac
• 25 deka sajt
• 25 deka tejföl
• 3 tojás
• 1 fej vöröshagyma
• 1 csokor petrezselyem
• őrölt szerecsendió
• frissen őrölt bors
• margarin a sütőtál kikenéséhez

Elkészítés

1. A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Egy fodrosszélű kerámiatálat vékonyan kikenünk margarinnal. A tésztát a tálba fektetjük. Egy éles késsel levágjuk a lelógó széleket és a leeső darabokkal kipótoljuk a réseket.
2. Lereszeljük a sajtot.
3. Apróra vágjuk a hagymát és a petrezselymet. Felszeleteljük, majd felkockázzuk a lazacszeleteket.
4. Egy mélyebb tálban összekeverjük a sajtot a tejföllel. Hozzáadjuk a hagymát, a petrezselymet, a lazacot és a fűszereket. Sózni nem kell, a hal és a sajt önmagában is sós.
5. A masszát beletöltjük a tésztával kibélelt sütőtálba.
6. A quiche-t 175 fokon 30 percig sütjük.
7. Melegen vagy hidegen tálaljuk.

Szerencse, hogy a quiche-t igazán gyorsan el lehet készíteni, hiszen az embernek annyi dolga van, még vasárnap reggel is. Pedig olyan jó még a meleg ágyikóban összebújni, megbeszélni, amire a sietős hétköznap reggeleken nincs idő. Elmesélni, hogy mit mondott a Janka, mit válaszolt erre az Emma, hogy ki sírt az oltás miatt (mindenki, csak én nem!), milyen hajót fog építeni legóból a jövő hajómérnöke (torpedósat, „teriszkóppal”), hogy a fiúk már megint mit műveltek, hogy bárcsak sose jönne el az az idő, amikor majd kötélre kell mászni a tornaórán, hogyha megnyerjük a milliót, akkor ugye megvesszük a rendőrállomást (szintén lego). És közben az anyu és az apu csak cirógat és mosolyog. Bár örökké tartana, hogy együtt van a fészekben az egész család. De sajnos ennek is vége szakad egyszer, mert azt mondják a szülők, hogy ideje most már reggelit csinálni. Hát mit tehet ilyenkor az, aki mindössze 24 kiló? Teljes terjedelmével ráfekszik anyukájára és másfél hónapos némettudását összeszedve azt kiáltja: Klebstoff! (ragasztó).