2009. december 20., vasárnap

Raffaello


Karácsonykor aprósüteményeket szoktam sütni, mint a Moszkauer, a Mogyorós puszedli, vagy a Vaníliás kifli. A Raffaellót pedig még csak sütni sem kell. Bár munkahelyi karácsonyra készítettem az aktuális adagot, stílusosan kis balerinámnak is jutott belőle a Diótörő előadás után.

Hozzávalók
17 deka kristálycukor
1 deci víz
17 deka vaj vagy margarin
2 csomag vaníliás cukor
20 deka kókuszreszelék
20 deka tejpor
10 deka mandula


A cukorból és a vízből szirupot főzünk. Azaz lassú tűz mellett kevergetve felforraljuk, és addig főzzük, amíg kissé be nem sűrűsödik. Én most úgy jártam, hogy több éves kihagyás után, a rutinból kijőve, hogy nagyon szorgalmasan addig kevergettem, amíg újra kőkemény cukor massza nem lett belőle. Eddig semmiképpen sem kell dolgoznunk. Ha így járnánk, akkor Bíró Icával szólva kezdjük előről a gyakorlatot (ugyanazzal a cukorral, de új vízzel). Pár percig tartó folyamat, nem kell megijedni!

Ha kihűlt a szirup, hozzákeverjük a tejport, majd szépen sorban a többi hozzávalót: a margarint, a vaníliás cukrot, a kókuszreszelék 2/3-át.

A masszából kis golyókat formázunk, melynek közepébe mandulát ültetünk, majd a kókuszreszelék maradék 1/3-ába forgatjuk.

Idén lehúztam a mandula héját, hogy még jobban emlékeztessen az eredetire. (forró vízzel kell leönteni a mandulákat, és ha kihűlt, le lehet húzni a héját). Mivel azonban a mandula íze elsősorban a héjában van, szerintem többször nem fogom követni ezt a gyakorlatot.

Vigyázat! Ha balerinatermetre vágyunk, ne fogyasszunk sokat ebből a finomságból! (nehéz lesz).

Tojásmentes.
Gluténmentes.

Téltábornok kissé túlértelmezte feladatát és óriási erejű támadásba lendült. Annyira, hogy a falunk szinte megközelíthetetlenné vált. A Diótörőre igyekvő közönség nagy része is a bekötőúton feltorlódott kocsisorban ült. Mi többiek pedig aggódva vártuk őket a színházban, hiszen mindegyikünknek valamilyen szerette is ott toporgott-araszolt-idegeskedett az autóúton. A nagy havazás az előadás témájába vág, gondolhatta a szakadó hó.
Végül aztán mindenki megérkezett, apukák, anyukák, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, még a szomszéd falu iskolás csoportja is. Egy valakinek nem sikerült magát átverekednie a viharon. A Télapónak. Ugyanis az előadás előtt meg akarta ajándékozni a gyerekeket egy kis finomsággal. Sajnos azonban se egy szán, se a rénszarvasok nem siettek a segítségére. Még szerencse, hogy az ajándékait előre küldte…

_


Kisgyermekeimet is áhitattal tölti el a Karácsonyvárás. Egyik reggel kisfiam, mikor megpillantotta a templomtornyot, amit egyébként számtalanszor láthat, hiszen a falu szívében fekszik, így kiáltott fel:
- Nézd, Anyu, milyen hatalmas a Jézuska palotája!


Kedves Olvasó, bárkit is vársz Karácsonykor, Jézuskát, Angyalokat, vagy a Télapót, kívánom, hogy kapjál tőle szeretet, barátságot, örömet olyan sokat, mint amennyi hópehely záporozott a mi kis falunkra.







Nincsenek megjegyzések: