Sárgadinnyedzsem

- Apu nem jól fürdetett! – árulkodik a kisfiam.
- Mért, mi történt?
- Vizes lett az ujjam! – panaszolja mélységes felháborodással a hangjában.
- Melyik? – így én, a lehető leghülyébb kérdést feltéve a hökkenettől.
- Mind a hat!

Hát ez tényleg elég nagy méltánytalanság.

Majdnem akkora, minthogy a nyárnak is vége van egyszer.
De ha addig is úgy éreznénk, hogy van még egy kis hely a kamrapolcon, befőzésre tartogatott energia a tagjainkban, akkor javaslom a sárgadinnyét. A népi bölcsesség szerint a dinnye Lőrinc napjáig (szeptember 5.) szedhető, éppen benne vagyunk még a szezonban. Bár lehet, hogy már ez sem igaz, hiszen az őszibarack májusban jelenik meg és őszre már le is érik…
A sárgadinnyedzsem gyönyörű napsárga színű, vele a nyár legszebb hangulatait tehetjük el a hideg téli napokra (meleg pirítóssal különösen jól esik).


Hozzávalók

5 kiló sárgadinnye (héja néklül)
2, 3 kiló cukor
1,5 kg citrom
1 egész rúd vanília

A dinnyét jól meghámozzuk, vékony szeletkékre vágjuk, majd felkockázzuk. Az egész citromot héjastul szintén apró darabkákra vágjuk, a vaníliarudat is apróra daraboljuk.

Lefektetünk egy lábosba egy sor dinnyét, megcukrozzuk, rá helyezzük a citromot, megszórjuk a vaníliával. Addig rétegezzük, amíg tart a készlet, a tetejére cukor kerüljön. Ezt a folyamatot végezzük el este, hogy egy kicsit érlelődjön a dinnye.

Másnap addig főzzük, amíg üveges lesz a dinnye, illetve, amíg kellően sűrű nem lesz.

Üvegekbe töltjük, egy kis szalicilt szórunk a tetejére és mehet a szárazdunsztba.
(Én takarókra terítek egy lepedőt, arra helyezem az üvegeket, és az egészet jól bebugyolálom. Meglepően sokáig, akár két napig is tartja így a meleget.)

A képen látható finomság a Húgomék keze munkáját dícséri. Családi összefogásról van tehát szó: ez elment sárgadinnyét lőni, ez megfőzte, ez megírta és ez az iciripiciri mind megette....

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.


Próbáltunk egy kis kultúrát csöpögtetni csöppjeink fejecskéjébe, és képtárba vittük őket.
- Ez itt Savoyai Jenő. – mutatott az első festményre a férjem.
- Mért Szomojú a Jenő? – kérdezte a kisfiunk. A válaszunk nem volt elég érdekfeszítő (mert mi értelme is lenne annak, hogy sza-vo-ja-i???). És itt tulajdonképpen el is vesztette az érdeklődését csöppebbikünk a képek iránt. Kár, hogy még volt hátra vagy 300….

Savoyai Jenőnek nem sok oka volt amúgy a szomorúságra. Sikeres hadvezér volt, emberei szerették, mindenki Jenő hercegnek hívta. Palotáját most is megcsodálhatjuk a róla elnevezett utcában, Bécsben. Fürdeni biztosan akkor fürdött, amikor kedve támadt rá.

Túrótorta

- Anyu, Te Mary Poppins vagy! – mondja a lányom. Csak remélni tudom, hogy a hajunk színének egyezősége mondatja ezt vele, na meg a varázslási képességem. Legalább is a gyerekeim a mai napig meg vannak győződve róla, hogy tudok varázsolni. Bár amióta a lányomnak megvan a magához való esze, a bűvésztrükkjeimet nem mutattam újból be a lebukás veszélye miatt.
- Anyu Mary Poppins, Mary Poppins, Mary Poppins…
- Anyu tűzoltóóóóó! – kontráz a fiam méltatlankodással a hangjában.

…vagy papucs orrán pamutbojt…

Ez a túrótorta is ilyen sokarcú, ha akarom nyári, ha akarom téli, vagy tavaszi. Ha akarom ünnepi, ha akarom, egy hétköznapi forró délutánon a Tour de France idejére terített büféasztal (virtuális, valójában a hűtőben helyet foglaló) része – csak hogy ne kelljen a konyhában tüsténkedni, amíg a szökevényekért izgulunk. Látványos, de egyszerű elkészíteni. Nőcis, mégis a fiúk falják be elsőnek…


Hozzávalók

1 kerek piskótalap 3 tojásból (kis segítség itt: http://hazisarkany.blogspot.com/2008/01/ht-ez-piskta.html)
némi lekvár – lehetőleg harmonizáljon a felhasznált gyümölcsökkel
50 deka tehéntúró – ha tehetjük, házi
2 deci tejszín
1 habfixáló
porcukor ízlés szerint (10 deka)
1 citrom reszelt héja
1 vaníliás cukor
idénygyümölcs
tortazselé, ha illik a gyümölcsök színéhez, a piros jobban mutat

A túrót krumplinyomón áttörjük. Apró mozzanat, mégis sokat tettünk ezzel a siker érdekében. Összekeverjük a porcukorral, a vaníliás cukorral és a reszelt citromhéjjal.

A tejszínhabot elverjük a habfixálóval (fél perc keverés után beleöntjük a habfixálót és ezzel verjük kemény habbá, gyorsan elkészül).

A túrót és a tejszínhabot összekeverjük.

A tortakarikát (az alja nélkül) kibéleljük alufóliával, és egy tortatálra tesszük.. Ez azért jó, mert a karika szépen összetartja majd a tortánkat. A piskóta lapot belehelyezzük, rákenjük a lekvárt. Erre azért van szükség, hogy a túró ne áztassa el a piskótalapot. Beletöltjük a karikába a túrókrémet is. Szépen elrendezzük rajta a megtisztított idénygyümölcsöt.

A tortazselét elkészítjük a leírásnak megfelelően, és a torta tetejére csurgatjuk.

A tortát letakarjuk, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Ha nem hagyunk elég időt arra, hogy a túró szépen kifagyjon, akkor úgy járunk, mint ahogy az a képen látszik. Ha rászánjuk a megfelelő időt, akkor nem.


Tálaláskor kipattintjuk a tortakarika csatját, és óvatosan lehúzzuk az alufóliával együtt a tortánkról.



- Tippelj! – mondja Húgom a fiamnak.
- TIPP!!! – hangzik az elmés válasz.

Tippelje meg, Kedves Olvasó, hogy a képen látható darab hány perc alatt fogyott el, ha 12-en ettük.

Vakondpecsenye

A balatoni nyaraló kertje nagy élményt jelentett harcias kisfiamnak. Az itthoni kertben ugyanis legfeljebb a gyémántlábú vakond lenne képes megélni, ezzel szemben a fonyódi hegy oldalában szép számmal építik földváraikat a kis állatok. Így lehetett rájuk vadászni, ami azt jelenti, hogy egy botot kell dugni a vakondtúrásba és nyomni erősen lefelé. Kár, hogy a vakond egy kicsit kemény (legalább is ezt a következtetést vonta le empirikus tapasztalás útján a kisfiunk). Mikor megkérdeztük az I. Vakondvadász zászlóalj századparancsnokától, hogy mit fog csinálni a vakonddal, ezt válaszolta a legnagyobb természetességgel a hangjában:

- Megsütöm és megesszük.

Nos a receptre még várni kell egy kicsit, addig is itt egy könnyű saláta, amit némi gyümölccsel, vagy előtte egy turmixszal kiegészítve akár könnyű ebédnek is felfoghatunk forró nyári napokon.

(szintén a Klasszikusok rovat tagja)

Mozzarella-paradicsom saláta

(2 személyre)

1 gömb mozzarella (a mienk épp bazsalikomos volt) 215 Kcal

2 paradicsom 46 Kcal

1 kisebb fej édes lilahagyma (érdekes, hogy a lilahagymával nagyon gyakran pórul lehet járni, mert keserű; felfedeztem, hogy a császárról elnevezett szuperben viszont édes a lilahagyma) 20 Kcal

fekete olajbogyó 152 Kcal

frissen tépett bazsalikom levél

2 ek. olívaolaj 180 Kcal

salátaecet (tudom, hogy trendi lenne balzsamecetet írni, de én imádom a magyar, hagyományos eceteket – pironkodó szmájli)

só

A sajtot, a lilahagymát és a paradicsomot felkarikázzuk. Kistányérokra rendezzük, szépen körberakva a tányért. A közepére helyezzük az olajbogyót, megszórjuk a bazsalikomlevéllel, a sóval és az olívaolajjal. Egy kis salátaecettel is megöntözzük.

A saláta egy adagja 360 Kcal.

Tonhalsaláta

Egy frissítő saláta meleg napokra.

Hozzávalók
1 fej saláta (lollo, jéghegy, vagy hagyományos – nem mosópor!)
1 kaliforniai paprika
1 kígyóuborka
2 paradicsom (opcionális)
1 fej lilahagyma (opcionális)
1-2 tonhalkonzerv
1 gerezd fokhagyma
frissen tépett oregánó és bazsalikom levél
1/2 citrom leve
só
olívaolaj

A salátát megmossuk, leszárítjuk. Ha igényesek akarunk lenni, leszárítjuk a salátaleveleket salátacentrifugában (kedves Jézuska, már régóta vágyom egy ilyenre!). Vagy az olasz háziasszonyok hagyományos módszerével, amihez a modern háziasszonyok bevállalós öntudatossága is kell (mivel hülyét csinálunk magunkból): tiszta konyharuhába csavarjuk a leveleket, kiállunk az erkélyre/teraszra/kertbe/udvarra/Petőfi utcára és erős karlendítéssel körbe-körbe lengetjük. Vigyázunk, hogy a salátalevelek jól be legyenek bugyolálva, különben lombhullás veszi kezdetét. Mindez arra jó, hogy a salátaöntet jobban megtapadjon a leveleken. De ha ettől eltekintünk, az sem akkora baj. A salátaleveleket csíkokra vágjuk, az uborkát és a paprikát felkockázzuk. A zöldségeket egy salátástálba tesszük.

Elkészítjük a salátaöntetet. Egy kis csavaros tetejű edénybe (ezt Jamie-től lestem el) citromlevet teszünk, és ráöntünk olívaolajat. A helyes arány 1:3. Ha alulra öntjük a citromlevet, akkor a tetején meg fog állni az olaj, így szemmértékkel könnyen eldönthetjük, hogy mi az 1:3. (ez már saját fejlesztésem). Mérnökbeállítottságúak használjanak centit a biztonság kedvéért. Hozzáadjuk a zöldfűszereket, a sót, a zúzott fokhagymát. Rázárjuk a tetejét és mixer-mozdulatokkal összekeverjük, -rázzuk. Ez a legjobb rész! Kellemes zöldessárga öntetet kapunk, amit ráöntünk a zöldségekre és szépen, óvatosan összekeverjük. Ezt csak tálalás előtt tegyük, mert különben a zöldségek túlságosan megszívják magukat az olajjal és veszítenek frissességükből, roppanósságukból. Ha vendégségbe viszek salátát, az öntetet mindig külön utaztatom a csavaros edényben, és csak a helyszínen keverem össze. A végén a saláta tetejére halmozzuk a tonhalarabokat.

A szemfüles megfigyelő észreveheti a képen, hogy itt főként paradicsom látható. Az úgy esett, hogy azt hittem, van még elég paprikám itthon, de mint kiderült, tévedtem. Így jött a B-terv, és paradicsomot is adtam a salátához. Sőt egy következő alkalommal lilahagymát is.

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.


Egy nyári este a teraszon vacsoráztunk. Alig fejeztük be, kisfiam óriási mosollyal az arcán bejelentette:
- És most játszunk!
- Mit? – kérdeztük mi megfáradt szülők, reménykedve egy kis autótologatásban, vagy könyvnézegetésben.
- Farkasdi Rókát! – mondta ő vidáman.

Mint kiderült, a játék lényege, hogy a szülők a farkasok (nagyon veszélyesek, mert a rókák vadásztulajdonságait is birtokolják), a gyerekek pedig a csibék, akiket el kell kapniuk.
Nem repestünk az örömtől, hogy tele hassal kell szaladgálnunk, de az a mosoly, az nagyon meggyőző volt.
Tonhalsaláta-vacsora után pedig nem is olyan megerőltető.

Meggyleves vagy cseresznye

Már nem tudom, mi indított arra, hogy a meggylevesbe erdei gyümölcsöt is keverjek. Mindenesetre nálunk már elképzelhetetlen a meggy- vagy cseresznyeleves nélküle.
Olyannyira, hogy most a szezonban már be is táraztam a mélyhűtőbe ribizlit, málnát, epret, hogy télen is hódolhassunk ennek a szenvedélyünknek. Ja, a meggy még hiányzik!

Hozzávalók
meggy
piros bogyós gyümölcsök keveréke – málna, eper, ribizli, szeder (ezek valamely kombinációja)
kristálycukor
vaníliás cukor
2 evőkanál liszt
2 deci tejföl


A meggyet kimagozzuk, a cukorral, vaníliás cukorral feltesszük főni. Ha megpuhult, hozzáadjuk az erdei gyümölcsöket is, és pár percig forraljuk. Nem kell sokáig, mert különben könnyen szétfőnek. Nagyon finom ízt adnak a levesnek.

Közben elkészítjük a habarást, egy külön tálban habverővel összekeverjük a lisztet a tejföllel és egy kis vízzel. Gyors mozdulatokkal addig keverjük, amíg homogén nem lesz. Ezt a műveletet a habverő nagyon megkönnyíti.

Ha átforraltuk a levest, félrehúzzuk a lábost, és szűrőkanállal kiszedjük a gyümölcsöket. A főzőléből habverővel hozzákeverünk a tejfölös habaráshoz. Addig meregetünk a forró léből a tejfölös-lisztes habarcsba, amíg az meleg nem lesz. Ekkor az egészet visszazúdítjuk a lábosba és még egyszer alaposan átkeverjük.

Visszatesszük a levest a tűzre és pár perc rotyogtatás után – közben folyamatosan kevergetjük – visszatesszük a gyümölcsöket is. Erre azért van szükség, mert különben a liszt összecsomósodna, így viszont gyönyörű színű, csomómentes levest kapunk.


Lovagias kisfiam mostanában segít nekem a reggeli készítésben. Kiveszi a filtereket a teásdobozokból és kinek-kinek a megfelelő ízűt a bögréjébe teszi. Kiteszi a tányérokat is. És mindig hozzáfűzi:
- Azért segítek, hogy ne fáradjál el!

Egy klasszikus – kovászos uborka

Na ez így mindjárt jobban hangzik, bár ez a recept is a „Ma sem találtam fel a spanyolviaszkot” klub tagja. Trükkjét, a pirított kenyeret barátnőmtől lestem el, aki nagy savanyúság készítő.
A kovászos uborka létrehívója az erjedés. Egy kedves barátunk a Közgáz Klubban kezében egy üveg sörrel felállt, és a koncert, valamint a vígadó tömeg hangjait túlszárnyalva a következő kérdést intézte az ifjúsághoz:
- Barátaim, mi az emberiség legnagyobb találmánya?
Döbbent csönd fogadta szavait, egy-egy bátortalan tipp mint hogy „kerék?” hangzott el.
Jojó magasra emelte az üvegét és válaszolt a saját kérdésére:
- AZ ERJESZTÉS!!!!
A hatás frenetikus volt.



Hozzávalók
Kovászolni való uborka – esküszöm a kisebbekre, már értekeztem e hasábokon a zsengékről, szerintem a kisebb méretű zöldségek finomabbak, és a koviubinál jobban át is járja a lé, ha kisebbeket választunk
2 szelet pirítós
5-6-7-8 gerezd fokhagyma
egy csokor kapor
koriander mag
só
víz

Vizet forralunk, egy kancsóba öntjük és megsózzuk, egy literhez másfél-2 evőkanálnyi sót számítva.

Az uborkákat megmossuk, a kenyereket megpirítjuk. Az üveget csíramentesíteni szoktam úgy, hogy forralt, valamelyest hűtött vízzel az elmosás után még át is lögybölöm. Bár a kovászolás értelme az erjedés (vö. bevezető), mégis jó érzéssel tölt el a sterilitás tudata.

Az így tisztára mosott üveg aljára teszek egy szelet pirítóst, beleteszem az uborkákat úgy, hogy közéjük igazságosan elosztva kerüljön kapor, fokhagyma, koriandermag. Felöntöm a sós vízzel, a tetejére megint egy szelet pirítós kerül. Tiszta, vasalt, az uborka zöldjével harmonizáló színű zsebkendőt terítek rá és csinos spárgával, vagy praktikus befőző gumival rögzítem. Ezután már csak 4 nap érlelés következik a napon. És szaglászás, mert a zsebkendő alól egyre ínycsiklandóbb, egyre ellenállhatatlanabb illatok kezdenek terjengeni.

Vigyázat olyan helyet válasszunk, ahonnan biztosan nem fújja le a szél!

A kóstolás után érettnek nyilvánított uborkákat csatos befőttes üvegbe rakom át, és a továbbiakban a hűtő polcain várakoznak sorsuk nem túl távoli beteljesedésére.


Gyerekeimmel együtt intéztük a hétvégi bevásárlást. Kisfiam mindenképpen szeretett volna vetetni MÉG valamit. Ezért a kezemet húzva elindult egy ismeretlen cél felé, miközben azt mondta:
- Most mutatok valamit, amitől jó kedvünk lesz!
Nem, nem erjesztett italféleségről volt szó. A csipszes polc előtt álltunk meg.

Kislányom pedig felháborodással és mély fájdalommal a hangjában – szereti a drámát a lányzó – horkant fel a húsos pult láttán:
- Hihetetlen, hogy ennyi állatot megöltek!

Cseresznyés morzsás sütemény

Ezt a receptet is a cseh barátnőmtől kaptam, aki három nyelven írta a sütis füzetembe. Mivel nem tudok csehül, ő meg magyarul, ezért alapvetően angolul írta a receptet, kivéve a réteslisztet, mert azt magyarul. És a süti nevét csehül: Bleskovỳ kolać, ami gondolom cseresznyés sütit jelent.

Hozzávalók
2 csésze rétesliszt
1 csésze porcukor
2 tojás
1 csésze tej
4 evőkanál étolaj
1 csomag sütőpor
egy citrom reszelt héja (elmaradhat)
csipetnyi só

60-70 deka gyümölcs, ez most magozott meggy és cseresznye volt

A morzsához:fél csésze barna cukor
1 csésze rétesliszt
4 evőkanál hideg vaj vagy margarin


Bekapcsoljuk a sütőt 175 fokra. Ez a süti annyira gyorsan elkészül, hogy mire felmelegszik a sütő, a hozzávalókat is összekeverjük.

A tésztához összekeverjük a tojást a cukorral, hozzáadjuk a sót, a reszelt citromhéjat, óvatosan az olajat. Belekeverjük a tejet, és végül a lisztet a sütőporral.

Kivajazott, kilisztezett tepsibe tesszük. Egyenletesen megszórjuk a gyümölcsdarabokkal.

A morzsa összetevőit is összekeverjük. Mivel hideg a vaj, és kevés is, nem lesz belőle krém, csak morzsa. Ha mégis úgy látnánk, hogy kezd összeállni masszává, akkor hagyjuk abba a keverést. A morzsát rászórjuk a gyümölcsre.

A tepsit betoljuk a sütőbe, addig sütjük, amíg a széle aranybarnává nem kezd el válni (kb. 40 perc).

Csodasüteményről van egyébként szó. A kisfiamnak jutó sütikockákba ugyanis soha, de soha nem kerül meggy, csakis cseresznye. Sőt a múltkor az a csoda is megesett, hogy szilva volt az ő falatjában, pedig én nem is vettem észre, hogy raktam volna bele.

Folyton reménykedünk mindenféle csodákban amúgy is. Kislányom azt kérdezte tőlem:
- Anyu, te tudtad, hogy a Nagyi és az unokatestvéreim nem hisznek a Mikulásban?
Mindezt mint érdekességet adta elő, hiszen vallási tolerancia uralkodik nálunk. Van aki hisz a Mikulásban, van, aki nem.
Szerencsére van annyira szemérmes magával szemben, hogy azt nem kérdezte meg, hogy én vajon hiszek-e.