2009. június 26., péntek

Egy klasszikus – kovászos uborka

Na ez így mindjárt jobban hangzik, bár ez a recept is a „Ma sem találtam fel a spanyolviaszkot” klub tagja. Trükkjét, a pirított kenyeret barátnőmtől lestem el, aki nagy savanyúság készítő.
A kovászos uborka létrehívója az erjedés. Egy kedves barátunk a Közgáz Klubban kezében egy üveg sörrel felállt, és a koncert, valamint a vígadó tömeg hangjait túlszárnyalva a következő kérdést intézte az ifjúsághoz:
- Barátaim, mi az emberiség legnagyobb találmánya?
Döbbent csönd fogadta szavait, egy-egy bátortalan tipp mint hogy „kerék?” hangzott el.
Jojó magasra emelte az üvegét és válaszolt a saját kérdésére:
- AZ ERJESZTÉS!!!!
A hatás frenetikus volt.



Hozzávalók
Kovászolni való uborka – esküszöm a kisebbekre, már értekeztem e hasábokon a zsengékről, szerintem a kisebb méretű zöldségek finomabbak, és a koviubinál jobban át is járja a lé, ha kisebbeket választunk
2 szelet pirítós
5-6-7-8 gerezd fokhagyma
egy csokor kapor
koriander mag

víz

Vizet forralunk, egy kancsóba öntjük és megsózzuk, egy literhez másfél-2 evőkanálnyi sót számítva.

Az uborkákat megmossuk, a kenyereket megpirítjuk. Az üveget csíramentesíteni szoktam úgy, hogy forralt, valamelyest hűtött vízzel az elmosás után még át is lögybölöm. Bár a kovászolás értelme az erjedés (vö. bevezető), mégis jó érzéssel tölt el a sterilitás tudata.

Az így tisztára mosott üveg aljára teszek egy szelet pirítóst, beleteszem az uborkákat úgy, hogy közéjük igazságosan elosztva kerüljön kapor, fokhagyma, koriandermag. Felöntöm a sós vízzel, a tetejére megint egy szelet pirítós kerül. Tiszta, vasalt, az uborka zöldjével harmonizáló színű zsebkendőt terítek rá és csinos spárgával, vagy praktikus befőző gumival rögzítem. Ezután már csak 4 nap érlelés következik a napon. És szaglászás, mert a zsebkendő alól egyre ínycsiklandóbb, egyre ellenállhatatlanabb illatok kezdenek terjengeni.

Vigyázat olyan helyet válasszunk, ahonnan biztosan nem fújja le a szél!

A kóstolás után érettnek nyilvánított uborkákat csatos befőttes üvegbe rakom át, és a továbbiakban a hűtő polcain várakoznak sorsuk nem túl távoli beteljesedésére.


Gyerekeimmel együtt intéztük a hétvégi bevásárlást. Kisfiam mindenképpen szeretett volna vetetni MÉG valamit. Ezért a kezemet húzva elindult egy ismeretlen cél felé, miközben azt mondta:
- Most mutatok valamit, amitől jó kedvünk lesz!
Nem, nem erjesztett italféleségről volt szó. A csipszes polc előtt álltunk meg.

Kislányom pedig felháborodással és mély fájdalommal a hangjában – szereti a drámát a lányzó – horkant fel a húsos pult láttán:
- Hihetetlen, hogy ennyi állatot megöltek!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez jó volt! A "még valamit" ismerős, de a halott állatok übereltek mindent!!! :D

H. Tünde írta...

Na, hát én voltam az imént...