- Jajj, úgy félek, hogy nem fogok tudni úgy
járni, mint korábban! – ezt mondja drámai vénával meglehetősen megáldott
leánykám egy kisebb orvosi beavatkozás, talpról való szemölcseltávolítás után.
Ettől nem kell tartani, bár nyilvánvalóan átvette rettegő anyai nyúlszívem
félelmeit. Hiába is próbáltam összeszedettnek látszani, ha a mosdó felé
fordulva remegő kézzel a világ négy égtája felé locsoltam a betadint a vattás
pálcika helyett. Még jó, hogy az apjuk az ilyen ügyekben kellő határozottságot
és kézügyességet mutat fel, és kezébe vette az irányítást.
Na de mit is lehet csinálni a nyár közepén szobafogságra ítélt,
szerencsére olvasni nagyon szerető gyermekkel? Többet, mint az első nekifutásra
látszik. Neki lehet látni a még tavaly beszerzett 1000 darabos puzzle
kirakásának, vendéggyereket hívni, kártyapartit rendezni, közösen
szakácskönyveket nézni, majd süteményt sütni, zongorázásra fanyalodni, a
gyerekszoba ajtaján levő festménygyűjteményt friss alkotásokkal feltölteni. És
persze mindenekelőtt nézni az Olimpiát és a Sziget kiemelkedő eseményeit. Az
Olimpia, persze, hogy magával ragad kicsit és nagyot egyaránt. Az egy dolog,
hogy az ember már-már elviselhetetlennek érzi a feszültséget, amit átél, amikor
azért drukkol, hogy gyorsabban, már csak egy karcsapás, lapátolás, még egy gól
kellene. De vannak olyanok, akik ezt a nyomást azonnal ki is kell, hogy
engedjék egy szelepen, ami jelen esetben a szájuk. Nincs felhatalmazásom rá,
hogy részletesen leírjam a drukkolás körülményeit, annyit azonban elmondhatok,
hogy az összes társasházban, ahol korábban laktunk, a szomszédok, tekintettel
az sokéves jóviszonyra, a férjem amúgy szolid, rendkívül barátságos
természetére és égszínkék szemére, annyi azért mondtak, hogy hallottuk, hogy
drukkoltál, Vilikém! És az is biztos, hogy a vendéggyerek maradandó élményekkel
ment haza.
A sokféle esemény közötti kapcsolgatás során a csatornákat váltó kéz egy
pillanatra megdermedt a Nóta TV adásán, amelyben egy fővárosi színművész a
színpadon, tuják között éppen ott tartott Petőfi gyönyörű versének hmmm…..Fáy
Miklós testi és lelki épségét veszélyeztetően megzenésített változatának
előadásában, hogy „az éj közepén, s oda leviszem azt”. Nagyonművész és
bonyóspityu mulatósát váró leengedett karú, hátulról is ledermedt látványt
nyújtó közönség nem találtak egymásra. Kisfiam érdeklődését is felkeltette ez a
ritkán hallható csoda:
- Ez a Sziget? – vétette el a
művészi besorolást.
Az úgy volt, hogy miután
összekevertem a töltött paprikába a darált húst, úgy éreztem, büdös. Hívtam a
vadászkutya szaglószervével megáldott férjemet, aki szintén bizonytalan volt.
Így hát úgy döntöttünk, hogy ezt nem használjuk fel, és leszaladt egy újabb
adag húsért. Gyorsan befejeztem az ételt, és újra szagoltam az addig félretett
masszát, de már nem éreztük azt a szagot. Ezért kifőztem ezeket a gombócokat
is. Igenám, de a paradicsomszósz kevés lett volna a kétszeres adaghoz. Így
szépen a hűtőbe tettem a jénaiba kimert kifőtt gombócokat. És szerencsés kézzel
nézegetés céljából levettem egy Jamie Oliver könyvet a polcról, amiben
szerepelt egy húsgombócos recept, persze teljesen másképp, de ötletindítónak jó
volt.
Hozzávalók
A gombóchoz
fél kiló darált hús
egy marék rizs
fél fej vöröshagyma
só
bors
majoranna
Az öntethez
5-6 paradicsom
fél fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
oregánó
só
friss bazsalikomlevél
A tetejére
Egy mozarella golyó szeletekre
vágva
A vöröshagymát apróra vágjuk,
összekeverjük a hozzávalókat. Gombócokat formálunk belőle, és forró vízben
30-40 perc alatt megfőzzük, és jénai táéba rendezzük.
Közben elkészítjük a paradicsomos
öntetet.
A paradicsomokat megfosztjuk a héjuktól.
Nem nagy ördöngösség, egy hőálló tálba (én levesestányérba szoktam) beletesszük
a megmosott paradicsomokat, és leöntjük forró vízzel, pár perc múltán megfordítjuk,
hogy a másik felén is elváljon a héja. Ezután könnyűszerrel le lehet húzni a
paradicsomok héját. Félbevágjuk, majd felszeleteljük őket.
Az vöröshagymát apróra vágjuk,
megdínszteljük az olívaolajon, majd hozzápréseljük a fokhagymagerezdeket, de épp
csak elkeverjük, amíg az illatát megérezzük, és már keverjük is hozzá a
paradicsomszeleteket. Megfűszerezzük a sóval, borssal, oregánóval, majd kb.
negyedóra alatt puhára főzzük. Arra ügyeljünk, hogy maradjon leve. Amikor
lehúztuk a tűzről, belekeverjük a friss egész bazsalikomleveleket. És az egész
szószt a húsgombócokra öntjük.
A tetején szépen elrendezzük a
mozarella-szeleteket, és 175 fokon kb. 20 perc alatt a sajt
olvadásáig-pirulásáig sütjük.
Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tejfehérjementesen sajt nélkül.
A röghözkötés röghözkötést jelent
a testvérnek is. Szerencse, hogy jött a Legjobb Barát. A két kisfiú hosszas
tanakodás után úgy döntött, hogy ők római harcosok. Mindketten választottak az
arzenálból megfelelő kardot-páncélt-vértet, majd felköltöztették a kisasztalt és
kisszéket a mászóka tetejére. Felvitték a málnaszörpöt és a Kossuth-kiflit. És
órákon át tekerték a kormányt, miközben azt kiabálták, hogy tekerd, tekeeeeerd,
itt van az Univerzum legnagyobb korallzátonya. Időnként pedig lemásztak és jól
ellátták a fakarddal az ellenségnek képzelt felaprításra váró faágak baját. Nagy
volt az egyetértés. Egyszer volt csak nézeteltérés afelett, hogy rókára vagy
valami másra vadásszanak-e a hajlott végű faágakkal.
1 megjegyzés:
Guszta a látvány is! A sztorik isteniek!
Megjegyzés küldése