2008. november 15., szombat

Vegetáriánus tatárbifsztek


Édesapám igen tekervényes észjárású. Amikor azt hallotta a rádióban, hogy minden ételt el lehet készíteni vegetáriánus módon is, rögtön feltette a költőinek szánt kérdést:
- Talán még a tatárbifszteket is?
És a másodperc törtrésze alatt talált rá igen frappáns gyakorlati megoldást.
Az étel alapanyaga a paradicsom, aminek épp utószenonja van. Viszont érdemes télen is főzni, mert egy fél kiló elég hozzá, így egyrészt gazdaságos, mert ugyanennyi kenyeret jóval drágábban pakolhatnánk meg téli szalámival mondjuk, másrészt elénk idézi a nyár ízeit, hangulatát…



Hozzávalók


fél kiló paradicsom
két fej vöröshagyma
olívaolaj
2-3 gerezd fokhagyma
mustár
ketchup
kakukkfű
majoránna
bazsalikom
oregánó

2 evőkanál étkezési keményítő vagy liszt

francia vagy bármilyen más kenyér


Valaki azt mondta, hogy ő úgy kezd főzni, hogy odateszi a vöröshagymát pirulni a disznózsíron és amikor ezzel kész, akkor kezd el gondolkodni rajta, hogy mi is legyen az ebéd…
Ez rám is igaz, azzal a módosítással, hogy nálam olívaolajon dínsztelődik a hagyma. Ez a párosítás ihletetadóan ínycsiklandó, jó sok receptem kezdődik így.

Szóval, ha az apróra vágott vöröshagyma megdínsztelődött, megfuttatjuk rajta a tört fokhagymát de csak addig, amíg az illatát elkezdjük érezni, tovább nem szabad, különben megkeseredik.


Közben a paradicsomokról lehúzzuk a héjukat. Ez sokkal könnyebben megy mint az ember gondolná. Egy tűzálló tálba helyezzük a megmosott paradicsomokat és leöntjük forró vízzel. Mint a kismalacok a farkast. Forró vizet a kopaszra. Szegény paradicsomok ijedtükben rögtön eldobják a ruhájukat.


Ezután felaprítjuk és a hagymához adjuk. Fűszerezzük egy kis ketchuppal, mustárral és a zöld fűszerekkel, sózzuk, borsozzuk (különösen szeretem a frissen darált színes borsot). Addig főzzük, amíg egy masszaszerű képződményt nem kapunk. Közben többször kevergetjük, a fakanállal a paradicsomokat egy kicsit szét is nyomkodjuk.

A végén megszórjuk 1-2 evőkanál keményítővel, összekeverjük és még egyet rottyintunk rajta. Keményítő helyett használhatunk lisztet is, ez utóbbi hajlamosabb a csomósodásra.


A (francia)kenyeret megpirítjuk. A tálaláshoz nálunk mindenki kap egy evőkanalat, amivel önállóan, fondüszerűen kenhet a kenyerére. Előre megkenni a kenyereket nem érdemes, mert beszívják a nedvességet. Igaz erre kitalálták azt, hogy kenjük meg a kenyérszeleteket olívaolajjal és úgy süssük (ez a crostini). Szerintem azonban ez fölösleges kalória és az együtt falatozás élményét is elveszi. Ha elegánsabbak akarunk lenni, akkor viszont forduljunk az olaszos megoldáshoz.


Tojásmentes.
Tejfehérjementes.


Azért is szeretem a vega tatárbifszteket, mert jó változatossá tenni a reggelire és vacsorára kínált szendvicseket.

Igaz a kisfiam nem biztos, hogy a változatosság rabja.

Mikor azt kérdeztem tőle:
- Te milyen kenyeret kérsz? – azt válaszolta:
- Nadon nadot!!!!!

2 megjegyzés:

Renata Kalman írta...

szia!
Ez jó! :)
Szoktam én is készíteni hasonlót, kicsit más fűszerezéssel...

Kata írta...

Á, ez jó, köszi, hogy feltetted :o)