Adventi hangulatban

Karácsonyi aprósütemények I.

Nagymamám sütötte ezeket a karácsonyi aprósüteményeket. Az ő sárgalapú szakácskönyvéből kerültek az enyémbe, ami a régi idők hangulatát idézve szintén sárgalapú. Mondanám, hogy egyszer remélem majd gyermekeim is átírják a sajátjukba, ha gondolhatnám, hogy lesz még füzet és sárgalap egyszer, de az elektronika fejlődése arra enged következtetni, hogy ők már valamiféle tenyérben elférő digitális adathordozóból fogják kilesni a hozzávalókat és az elkészítés módját. Mert adventi-karácsonyi készülődés generációk múlva is lesz, és abban azért reménykedem, hogy ha az ember a génjein kívül mást nem is, de egy-két receptjét azért továbbad a pár generációval arrébb lévő leszármazottainak, úgy ahogy maga is kapta őket…

Persze akkor már nem lesz a „szakácskönyv” az ember ízlésének, kedvenc ételeinek a szó szoros értelmében vett lenyomata, mint ahogyan az én szakácskönyvembe jutott a Narancsos kosárkák alapanyagából, amit kezdő háziasszony koromban tálaltam először a konyhapultra és az azon lévő füzetrere, majd a maradékot a vendégeim elé.

Ezek a karácsonyi sütemények több okból váltak karácsonyiakká. Először is az alapanyaguk miatt, ami dió, narancshéj, vanília, mogyoró, csupa olyasmi, amit már a Mikulás zsákja is rejteget. Másodszor pedig az eltarthatóságuk miatt. Napokkal az ünnep előtt el lehet készíteni és még napokig jó, már ha marad belőlük…

Moszkauer

Ennél kalóriadúsabb süteményt nehéz elképzelni, van benne minden, ami a legmagasabb szintű energiatartalékokkal rendelkezik: dió, csokoládé, tejszín, étolaj…na de ne legyek ünneprontó…az egyik legfinomabb sütemény is egyúttal, amit valaha is ettem És igen egyszerű az elkészítése.
Ennek az alapmennyiségnek eleve a dupláját szoktam venni, mert a családtagoknak szoktam egy tetszetős kis csomagocskát is összeállítani a süteményekből és a moszkauer különösen kelendő. (egy adag is elég tekintélyes mennyiség lesz).

Hozzávalók

15 deka kristálycukor
15 deka durvára darált dió (mivel a darálóm egyféleképpen darál: finomra, én finomra darálom a diót, de ez így is tökéletes)
7 deka vaj vagy margarin
cukrozott narancshéj, vagy frissen reszelt; a Washington-félét szoktam választani, ha narancshéjat kell reszelni, igen, azt a nagyon nagyot és az almareszelőn reszelem. Egy időben költségtakarékosságból választottam a friss narancsot, de ma már sajnos a narancs, mint gyümölcs is drága, úgyhogy az árbeli különbség elhanyagolható. Az ízbeli is, a frissen reszeltnek intenzívebb az íze.
1 dl tejszín
1 deka liszt

A mázhoz
10 deka étcsokoládé
5 deka margarin vagy ennek megfelelő mennyiségű étolaj

Enyhe tűzön, állandó keverés mellett összefőzzük a diót, a tejszínt, a margarint, a cukrot és a narancshéjat (rottyanjon párat). Miután levesszük a tűzről, hozzáadjuk a lisztet (ennek a mennyisége változhat, a lényeg, hogy a képen látható keménységű masszát kapjuk).

Sütőlapra sütőpapírt terítünk, erre teáskanállal mandulányi halmokat helyezünk, egymástól 5 centi távolságra. Ha szükséges a kanalat időnként hideg vízbe mártjuk, hogy könnyebben leessen róla a massza.

175 fokon 10-12 percig sütjük. Akkor jó, ha a széle barnásabb, mint a közepe.

Sülés közben elterülnek majd a kis halmocskák. A lapos korongokat azon melegében kiszedjük a tepsiből, és lapos tányérokra helyezzük. Ilyenkor még képlékenyek a tallérok, de ahogy hűlnek, megdermednek.

10 deka étcsokoládét összeolvasztunk 5 deka margarinnal vagy némi étolajjal, és a tallérok tetejét bekenjük vele. Hűtőben megdermesztjük (5 perc), majd egy lezárható edényben egymás tetejére pakolva tárolhatjuk tovább. Azt a három darabot, amit a körülöttünk toporgó családtagok meghagytak…


És egy keserédes gyerekmondás a végére.

Kisfiam letörli a puszikat, amiket adok neki.
- Te letörölted a puszimat???? – kérdezem megrökönyödve.
Ő átérzi, hogy ez nekem rosszulesik:
- Ááá nem, csak beletettem a kezembe őket!