Húsvéti kalács helyett - Gyümölcskenyér

-        Anyu, én ám tudom, hogy nincs Nyuszi! – ezzel fogad a kisfiam az iskolában. Nyilván kiokosították egymást az elsősökből összeverődött Nagy Húsvéti Nyúlleleplező Tanács tagjai.

-        ÓÓÓ, nincs Nyuszi??? És akkor ki fogja nekünk az ajándékokat hozni??? – kérdezem én és gondolatban hozzáteszem, talán a Mikulás bevállalja a húsvéti fuvart is, szánon mégiscsak egyszerűbb lenne ebben a tavaszi zimankóban.

-        Én tudom, hogy ki hozza az ajándékot, Ti: Apu és Anyu!

Hm. Régóta tipródom már ezen a dolgon, hogy lelepleződjünk-e a gyerekek előtt. Nagylányom hallani sem akart róla soha, hogy a varázslatos lények nem léteznek. Hiába hagytam szerteszét számtalan jelét a valóságnak. Ő nem akarta tudomásul venni. És egy ideje pedig nem akar belerondítani a játékunkba, már csak kisöccse kedvéért sem. Aki meglehetősen racionális lény, és nem is okozna neki megrázkódtatást az igazság, mint ahogyan nekem sem okozott annak idején. Azért én megpróbálom megingatni az újdonsült hitében, hogy tényleg olyan erős-e vajon:

-        Szóval szerinted nincs Nyúl?

-        Hát nem is tudom, még gondolkodom rajta – mondja némiképp fellélegezve, hátha mégis igaz a mese.

Idáig rendületlenül hitt benne, két hete mindennap elmondja, hogy titkos naplót kér a Nyúltól. Lakattal, akihez kulcs van. Nem ám számkód, vagy más trükk. A titkos naplót elirigyelte a nővérétől, aki már évek óta vezeti.

-        És milyen titkot fogsz írni abba a naplóba?

-         Hát például azt, hogy Szilárdnak még egy testvére fog születni! – vágja rá rögtön a nagy rafinátor, aki szépen belesétált a csapdámba.

Ezt a titkot már én is lelepleztem magamban, de ezt nem árulom el. Annak pedig nagyon örülök, hogy naplót kér, mert ahhoz ugye írni kell, gyakorolni a frissen megszerzett tudást.

Biztosan Anyúl vezette a lépteimet, mert az első boltban, ahova betértem, meg is találtam az igazi titkos naplót, rendes lakattal, kulccsal és a sok hellokitty és barbihercegnő között volt egy példány egy bájos kiskutyával az elején, ami még kisfiúk számára is vállalható.

De mégis csak kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen titkokat fog bele írni?

Gyümölcskenyér

Szerettem volna valami egyszerűbbet, gyorsabbat sütni, mint a húsvéti kalács, ami aszalt gyümölcsökkel töltve ínycsiklandóan kelleti magát a nagyszerű pékségünk üvegpolcain. Kóstolót is kaptunk belőle, kitűnő darab, egyetlen baja, hogy nem az én pénztárcámnak szól. Tehát valami egyszerű, de nagyszerűt kerestem, tekintve, hogy piárosan szólva tavaszi tisztító böjtöt tartok, de hát mit szépítsük, egyszerűen nevezhetjük fogyókúrának is. És hát a nyálcsorgató csábító részeken szerettem volna gyorsan túllendülni, mert a családomat nem kárhoztathatom arra, hogy ők se egyenek. És megint csak jobb az őszinteség, ne kerteljünk: a gyümölcskenyér annyira jól sikerült, hogy elvéreztem rajta. *

Hozzávalók

15 deka vaj vagy margarin

15 deka cukor

4 tojás

20 deka liszt

2 tk sütőpor

1 késhegynyi só

1 (bio) citrom reszelt héja

Egy jó marék aszalt gyümölcs, magvak, csokoládé, ami éppen akad otthon. Nálunk most volt aszalt barack, szilva, cukrozott narancshéj, dió, mandula és egy kis csoki még mikulásról – csak hogy tényleg keveredjenek az ünnepek

Felkockázzuk az aszalt gyümölcsöket, a magvakat és a csokoládét.

A vajat összekeverjük a cukorral, egyesével hozzáadjuk a tojássárgájákat. Belekeverjük a masszába a sót és a citromhéjat.

Felverjük kemény habnak a tojásfehérjét.

A tojássárgájás masszába gyors mozdulatokkal belekeverjük a lisztet és a sütőport.

Majd a tojásfehérje-hab egyharmadával fakanál segítségével fellazítjuk, óvatosan, hogy össze ne törjön, és hozzákeverjük a tojásfehérje többi részét is. A végén hozzáadjuk az aszalt gyümölcsöket, magvakat.

175 fokon 30-35 percig sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz

+1 TIPP: az aszalt gyümölcsöket, magvakat forgassuk bele lisztbe. Így az rátapad az oldalukra és a tésztában szépen egyenletesen osztódnak el, nem süllyednek le az aljára.

-        Gondolkodtam a Nyúl-dolgon – kezdi a társalgást másnap gyermekem. De nem tudom, hogy van-e, inkább nem hiszem.

-        Tudod, az úgy van, hogy annak létezik a Nyúl, aki hisz benne.

És persze ma is terítékre került a Nyúl, no nem a szó szoros értelmében, az én konyhámba nyúl nem jöhet alapanyagként:

-         Szerintem nincs Nyúl. Ti hozzátok az ajándékot.

-        Igazad van. – súgtam a fülébe, mert az úgy jó, ha az igazság ki van mondva.

És hogy a kislányommal mi lesz? Egy témába vágó írásom hamarosan megjelenik egy könyvben. Arra gondoltam, hogy a kezébe fogom adni.

* A megingás csak időleges és csak ennek süteménynek szól.

Az ország tortája - Szabolcsi almás máktorta

- Na, féltetek? – kérdezem aggódva gyerekeimet, amikor hazaérek a pékségből. Sohasem hagytam még őket egyedül, pedig már elég nagyok.

- Dehogy is! – mondja a lányom. – De te féltél! – lát a vesémbe. És igaza is van, körülbelül 140-nel tekert a szívem, amíg haza nem értem a mintegy 17 perces távollét után. 

- Igen, mert én vagyok a kecskemama és féltem a kis kecskegidáimat! – védekezem. Ez érthető érvelésnek tűnik.

Pedig már nagyok és ezt észre kell(ene) venni. Már nevetség tárgya lesz az a trükk, amikor az általam barkácsolt-varrt tűzoltó oltócsővel próbálom elüldözni az este lefekvés után előmerészkedett, igaz, nem látható pókot – AZONOSÍTOM A PÓKOT, HATÁSTALANÍTOM A  PÓKOT! – felkiáltással, a locsolót a világ minden égtája felé nagy mozdulatokkal lengetve. Hát ez már kellemetlen, hogy Anyu ilyen dedósnak néz, hogy ezt beveszem! És különben is a tűzoltó, ó, az már olyan cikiiiii ! Pedig nagy becsben volt nálunk minden, aminek kicsit is köze van a tűzoltókhoz – még az ovónőknél is közbenjártunk, hogy tűzoltó lehessen a gyerek jele, bevállalva, hogy mindent átvarrok, átfestek, amire rá kell hogy kerüljön a jel, sőt akkor már egy másik leendő vadászpilótának mindent repülősre és egy geralddurrel-jelöltnek pedig mindent baglyosra -  de hát a tűzoltó lejárt l(j)e(l)mez, és már csak a kis ovisok témája ugyebár. (És én meg nem kérdezek vissza, hogy vajon a nagyfiúk mért félnek nem látható pókoktól).

Nehéz eltalálni, hogy mit is engedjen már meg az ember, mert amikor én voltam gyerek, akkor a közvélekedés szerint is „más világ volt” – volt benne sok minden rossz és sok minden jó, de az vitathatatlan, hogy sokkal biztonságosabb volt. Máshogy éltünk, máshogy viszonyultunk a veszélyhez és most nincs előttem iránymutató, hogy mi is lenne a helyes. Paramama vagyok.

És nehéz azt is tudomásul venni, hogy a gyerekeim megnőnek és már nem kicsik többé. Pedig jól lesz, mielőtt én magam is vállalhatatlanná válok a társak előtt.

Szabolcsi almás máktorta

Igen, ez az. Mák, alma kitűnő párosítás, és így együtt nagyon magyar – keserédes. A magyarok különleges vonzódásában a mák iránt nem mindenki osztozik, van ahol egyenesen tilos mákot termeszteni vagy forgalmazni.

Azért is tetszik ez a torta, mert hozzávalói minden háztartásban megtalálhatóak, sem különleges beszerzőkörűt, vagy felszerelés, sem professzionális szaktudás nem kell az elkészítéséhez. Némi türelem viszont igen. Ha két részre bontjuk az elkészítését – amit a hivatalos leírás maga is ajánl – és első nap megsütjük a tésztát, második nap a töltelékeket és összeállítjuk a tortát, akkor egyszerre nem kell túlzottan sok időt tölteni vele.

A receptet, az eredetit, tehát a magyar cukrászok honlapján találtam meg. Szerencsére érthető nyelvezeten íródott, bár az a kifejezés, hogy „18 darab doboslap vastagságú tortalapot sütünk”, csak bennfentesek számára érthető. De azért itt van fogódzó, nem annyira elvont, mint a 21 kártyajáték című könyv, aminek leírásai hathatósan akadályozták meg, hogy az ördög bibliájának szakavatott forgatójává váljak, bármennyire szerettem volna is.

A recept tehát úgy kezdődött, hogy süssek 18 lapot a mákos masszából….hát akarom én ezt? Kisüzememben csak egy kapcsos tortaformám van – ez az egyetlen gyenge pontja a házilagos kivitelezésnek (meggyőződésem, hogy ravaszok ezek a cukrászok, olyan országtortákat találnak ki, hogy az ember inkább elzarándokoljon a cukrászdákba értük, de ez a mostani, ez tulajdonképpen kivétel).

Én tehát a praktikum oltárán feláldoztam a tortaformát, kerek helyett négyszögletes lett. Mivel a sütőkhöz szoktak adni 3 nagy tepsit is, arra gondoltam, hogy ezekben szépen egyszerre megsütöm a tésztát és azokat elfelezve éppen 6 lapot fogok kapni. Mert egy tortához éppen 6 lapra van szükség.

A recepten egy kicsit egyszerűsítettem, és a házi cukrászat arányaihoz igazítottam (az 1,6 kg tojásfehérjét, 1 kg kristálycukrot például túlzásnak ítéltem a házilagos kivitelezéshez).

Hozzávalók

Tészta

30 dkg tojásfehérje (kb. 6 tojásból)

20 dkg cukor

12 dkg mák

4 dkg édes morzsa

1 közepes alma lereszelve

Almatöltelék

3 dkg vaj

4 alma

2 ek. cukor

½ citrom leve

Krém

4 tojássárgája

8 deci tej

20 dkg cukor

6 ek. liszt

2 cs. vaníliás cukor

4 deci tejszín

A díszítéshez

darált mák

héjas almaszeletek párolva

A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzákeverjük a többi összetevőt is: a mákot, a reszelt almát és az édes morzsát.

A tepsikbe helyezett sütőpapírokon egyenletesen elosztjuk, és 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.

Az almatöltelékhez az almát lereszeljük és kevés vajon a citromlével és a cukorral ízesítve egy lábosban pár perc alatt puhára pároljuk.

A krémhez mixerrel összekeverjük a tojássárgájákat a liszttel. Habverővel folyton kevergetve lassan hozzákeverjük a tejet, a cukrot és a vaníliáscukrot. Lassú tűzön, acél lábosban, folytonos kevergetés mellett besűrítjük.

Ha kihűlt, hozzákeverjük az időközben habbá vert tejszínt.

Az összeállítás hoz kell 6 mákos tésztalap, 2 réteg almatöltelék, 3 réteg krém. A következő sorrendben történik:

mákos tésztalap,

krém,

mákos tésztalap,

almatöltelék

mákos tésztalap

krém,

mákos tésztalap

almatöltelék

mákos tésztalap

krém

mákos tésztalap.

A krémből kenjünk a torta oldalára és a tetejére is. A tetejét és az oldalát megszórjuk darált mákkal, a torta tetején csinosan elrendezzük a párolt almaszeleteket.

Azért a teljesen naggyá váláshoz még van növekednivaló. Nagyobbik, élénkdús fantáziával megáldott gyermekemet meg kellett nyugtatnom a minap, hogy ufók nem léteznek, a szobáját pedig messze elkerülik, és aludjon nyugodtan. Barátnőjével ugyanis arról beszélgettek este, hogy milyen lesz majd a jövőben az ember, le is rajzolták. A saját rajza pedig meglehetősen ijesztőre és élethűre sikerült. (Mint egy gnóm ufóbaba).

Vászon és terítő - Céklaleves

Utazás a Csendes-óceán körül Michael Palinnal

Poljuska polje – Céklaleves

Michael Palinra évekkel ezelőtt a könyvtárban figyeltem fel. A mi gondos könyvtárosaik gyakran cserélgetve érdekes könyveket tesznek a polcok végére a címlapjukkal kifelé, hogy az olvasók ráharapjanak. A szép narancssárga-homokszínű borítójú könyvön pedig ez állt: Szahara. Márpedig én mindent „megeszek”, ami afrikai, talán a Kittenberger Kálmán könyvek okozta katarzis ez még ma is. Otthon kiderült, hogy a könyvvel egy nagy kaland – már-már azt írtam, nagy utazás, ha nem lenne annyira kézenfekvő – vette kezdetét. Michael Palin, a Monty Python társulat tagja, Szahara című könyvében arról a nagy útról tudósít, amit a BBC készített vele végig a Szaharán át, rendkívül izgalmas helyszíneken. És bizony az is kiderült, hogy ez a BBC-sorozat maga is egy sorozat tagja. Michael Palin végigutazta a Himaláját, Európát, a keleti hosszúság 30. fokát az Északi-sarktól a Déliig, sőt beutazta a világot 80 nap és 20 év alatt is. Az utazásokról tévéfilmsorozat készül, és Michael Palin  remek humorral megírt könyveket is kiad. Imádom, ahogy szóba elegyedik az útja során mindenkivel, aki szembe jön, ahogy kommentálja a történéseket, az abszurd humorát. Úgy nagyszerű, hogy teljesen hétköznapi és természetes. Az utazásokat fantasztikusan jól szervezik meg, szinte észrevétlen, ahogy pont akkor érünk Borneóra, amikor a maláj turisztikai miniszter tesz látogatást a hagyományos hosszú házban, a Fülöp-szigetekre, amikor Zambuangán épp szépségkirálynőt választanak, Palinnel a zsűriben, Új-Zélandra, amikor a főiskolai beavatási szertartás van. Nem a nyilvánvaló látnivalókat mutatják meg, hanem a vidék hétköznapi arcát. 

 A családomat legutóbb az 1997-ben forgatott Utazás a Csendes-óceán körül c. sorozatra izzítottam be. A cél, a sorozat angol nevében van elrejtve: Full Circle with Michael Palin, azaz körbe szeretnék utazni a Csendes-óceán partvidékét egy év alatt, az óra járásával ellentétes irányban. Remek kiindulópontot választottak, az Egyesült Államok és Oroszország határán, a Bering-szorosban található Diomede-szigeteket, Az egyik sziget partjáról átlátni a másikra, pedig köztük „terül el” a dátumválasztó vonal is. Az első rész tehát Alaszkában és Oroszországban forgott, 1997-ben, nem sokkal a rendszerváltás után. Olyan városokban készültek a felvételek, mint Vlagyivosztok, vagy Magadan, ahova azelőtt pár évvel külföldi a lábát sem tehette be. Az oroszok nem csak hogy megengedték a BBC stábjának, hogy a gyönyörű és elhagyatott, vulkánokkal tarkított természetvédelmi körzetekben forgasson, egy túlélővel ellátogasson az egykori Gulágra, hanem az orosz jófejséget bizonyítandó, Palin együtt énekelhette a Poljuska polje című dalt a Csendes-óceáni flotta zene- és énekkarával is. A Poljuska polje a magyar fülnek is ismerősen cseng, Vár ránk a síkság kezdettel a november 7-i ünnepségek elmaradhatatlan műsorszáma volt. A dallam rögtön bekúszott gyermekeim fülébe is, hiába, tudtak ezek a szovjet szerzők. A költemény egy komszomol katonáról című, 1934-es musical, vagyis miket is beszélek, kórusmű méltán többször és sokak által újrafeldolgozott darabját mi is meghallgattuk a youtube-on és ha már ott jártunk, akkor más szovjet/orosz kórusműveket is, élükön a Kalinka majá-val. Hova el nem repíti az embert egy csendes-óceániai sorozat (engem egyenesen a nyolcvanas években volt gyerekkoromba).

Tekintettel az oroszországi kezdésre, főzzünk egy

Céklalevest

Hozzávalók

2 liter húslé (Kész vagy kockából. Ha nagyobb adag húslevest főzök, akkor műanyag dobozokban le szoktam a levéből fagyasztani, másodlagos felhasználás végett)

2 fej cékla

Babérlevél

3 ek. tejföl

Kapor és citromlé (opcionális)

A céklát megmossuk és almareszelőn lereszeljük.

A húslében, melyet babérlevéllel ízesítünk – ha szeretjük, akkor citromlével és kaporral is -, majd puhára főzzük. Egy tálban a tejfölhöz meregetünk egy kicsit a forró levesből, jól elkeverjük, majd az egészet visszaöntjük a levesesfazékba (hogy a tejföl ne ugorjon össze).

Sokmagvas kenyérrel tálaltam.

(Jól tettem, történelmi pillanat lett: kisfiam életében először hajlandó volt beleharapni a barnakenyérbe és ízlett neki!)

Tojásmentes.

Gluténmentes.

A sorozat többi része is hasonló izgalmakat rejteget, például Kínában a Jangcén csodálatos s

sziklaképződmények és többszázezres „kisvárosok” mellett hajózunk, miközben elmesélik, hogy 14-15 év múlva ez már mind víz alatt lesz, mert addigra a kínaiak megépítik a 600 km hosszú Három-Szurdok-vízerőművet (vö: Magyarország maximális kelet-nyugati szélessége 526 km). És milyen szerencse, hogy nemcsak térben, hanem időben is utazunk, katt-katt az interneten, és rögtön meg is tudjuk a gát történetének legújabb epizódjait. Jártunk Japánban, a Fülöp-szigeteken, Borneón, Új-Zélandon….épp az utazás legdélebbi pontjánál tartunk, nagyon várjuk a folytatást. *

A Poljuska poljét heteken át zengték gyermekeim. Íme a film idevágó része, 2:40-től csendül fel a dal maga.

 

** Figyelem, aki maga szeretné megnézni, mi a sorozat vége, most görgessen tovább. 

Az én szemem sajnos túl gyors volt és internetes kutakodásaim során akaratlanul is értesültem róla, hogy a teljes csendes-óceániai kör végül nem teljesült, a köd miatt 2 km híján nem tudtak visszatérni a kiindulási szigetre. Igazi abszurd befejezés!

Vászon és terítő

Sorozatomban – most már nevezhetem annak, hiszen a 2. darabjával jelentkezem – kedvet szeretnék csinálni olyan filmekhez, amik nekem fontosak. Hozzáillő ételeket ajánlok melléjük, így invitálva az olvasókat, filmrajongókat egy filmes estén vagy délutánon egy képzeletbeli utazásra.

Döntő szavazat – Swing vote (2008)

 

Keresgéltem, hogy milyen filmet is nézzek, valami amerikaira vágytam. Kevin Costner neve eldöntötte, hogy erre szavazok. Jó választás volt a film az amerikai választásokról.

Hogy, hogy nem, a gyermekét egyedül nevelő apa, Bud (C.K.), akinek érdeklődése középpontjában nem a kislánya, Molly (érdeklődő, eszes, kedves kislány, aki mindenek felett szereti az apját), nem is a munkája (tojáscsomagoló, elveszíti), nem az otthona (lakókocsi-tákolmány), hanem a Bud(weiser sör) és a haverokkal való lógás áll, tehát Bud kezében van a döntés Amerika sorsáról. Mert, hogy, hogy nem, az elnökválasztáskor leadott szavazata egy technikai hiba miatt érvénytelen lett, de most újra szavazhat. Méghozzá úgy, hogy az összes eddigi szavazat alapján döntetlenre áll az elnökválasztás! „Az amerikai politikai élet állóképpé merevedett az egész világ szeme láttára” – hangzik el a híradóban.

Kell-e mondani, hogy rögvest beindul a „show” annak érdekében, hogy a hatalmon levő republikánus elnök, vagy a demokrata elnökjelölt nyerje el ezt az egy, döntő szavazatot. Mindeközben nemcsak annak lehetünk tanúi, hogy hogyan működik a választási propaganda-gépezet – zseniálisan – hanem annak is, hogy milyen szerepe van a médiának.

Bud, akinek sejtelme sincs arról, hogy tulajdonképpen mi történik a kocsma falain túl, azt „állítja magáról, hogy nagyon nyitott”.  Persze, hogy megpróbálják lekenyerezni mindkét oldalon, remélve, hogy nem lóg ki a lóláb, az elnöki különgépen való látogatással, a számára rendezett vacsorával. A szavazat leadásáig, pár napig tartó kampányt úgy alakítják ki, hogy Bud kegyeit elnyerjék. Össze-vissza beszélnek, a demokrata jelölt például az abortusz ellen kampányol, mert Bud nem érti a politikailag korrekt beszédet, és nem tudja dekódolni az „életvédő” vagy „választáspárti” szavak közötti különbséget. A demokraták elkészítik a kampányfilmet a bevándorlás ellen is, mert mit tesz Isten, Bud számára az lenne a fontos, hogy a Mexikóból érkező migránsok ne vegyék el előle a munkát. Megható, amikor a republikánusok a melegházasság mellett teszik le a voksukat, mert Bud nem talál kivetnivalót benne. Nem tudok mást írni, mint hogy egyszerűen zseniálisak a kis kampányfilmek, amikkel megpróbálják meggyőzni Bud-ot. * Elkerülhetetlen, hogy a politikacsinálók maguk is szembesüljenek azzal, hogy homlokegyenest mást mondanak, mint amit eddig állítottak. (Nem tudtam nem áthallani a tandíjeltörlésről és az erdélyi bocsánatkérésről szóló beszédeket.) És hogy mindezt miért? Hát persze, hogy a hatalomért, ez azonban nem lehet amerikai film mondanivalója. Fogadjuk hát el az igazság csíráját magában rejtő üzenetet, amit az elnök kampányfőnöke mond az elnök megnyugtatására: ha megkapják a mandátumot, megvalósíthatják mindazt, amiért küzdöttek.

A filmben érvényesül az a jól bevált „népmesei elem”, ami az amerikai filmek sajátja, miszerint a második vonalban álló vezetők (a kampányfőnökök) esendőek, hibáznak, vétenek az erkölcs ellen, de az a személy, akié a hatalom, szerencsére helyére teszi a dolgokat és így, a hibák kiküszöbölése után Amerika az erkölcsi nagyság hazája lehet.

Kevin Costner nagyszerűen alakítja a félnótásként viselkedő, mégis szerethető apukát, a kislányát alakító Madeline Carroll**-ról pedig nagyon remélem, hogy fogunk még hallani.

A filmnek minden jelenete üzenetet hordoz, nincsenek felesleges körök. Nagyszerűen adaptálhatóak bármely ország viszonyaira, ahol választásokat rendeznek. „Többé sose állítsuk azt, hogy egyetlenegy szavazat semmit se számít” – ezzel a kijelentéssel azért nehéz egyetérteni. Ebben a mesében azonban mégis ez történik, és hogy ki nyeri a választásokat?

+1 érdekesség a filmről. Kostner maga nyújtott pénzügyi segítséget annak érdekében, hogy a film még a 2008-as választások előtt a mozikba kerülhessen

Egy ennyire amerikai filmhez természetesen amerikai koszt jár. Mi más is lehetne az, mint a hamburger. Emi mama hamburgermenüjét már megzengettem e hasábokon. Akkor kész zsömlét használtam, most itt a friss házi recept, ami a Húgomé, az ő érdeme a gyakorlati megvalósítás és a fotók is.

Zsömle

Először is elkészítjük a kovászt. Összekeverjük a következőket:

300g liszt,

30g élesztő,

180g víz.

Előző este is be lehet keverni, akkor reggel lehet belőle friss péksüteményeket készíteni. Ha napközben szeretnék elkészíteni az ételt, akkor tulajdonképpen 2 óra kelesztés is elég.

Ezután

450g lisztet (egészségtudatosaknak 350g teljeskiőrlésű és 100g sima, v. rétes) és

270g vizet

Így összesen 750g liszt és 450g víz + 30g élesztő kerül a kenyerünkbe, zsömletésztánkba. Ez elvileg 1kg-os kenyérnyi tészta. A zsemléhez a tésztát vékonyra, egy ujjnyira kinyújtjuk, kiszaggatjuk (kb. egy vizespohár átmérőjével). A tetejét vízzel megkenjük, a magokat belenyomjuk.

220 fokon készre sütjük. A sütőbe érdemes egy kis tálkában vizet tenni, hogy megfelelő formájúak legyenek a zsömléink.

Ha kenyeret akarunk készíteni, akkor 220fokon 30-40percig kell sütni.

+ 1 trükk a sült krumplihoz: jó alaposan le kell mosni ról a keményítőt és kicsit megszárítani. Én gyümölcsmosóban szoktam csinálni. Sütés közben nem szabad kevergetni, mert megtörik és megszívja magát olajjal. Meg kell várni, amíg megsül, és akkor kihalászni a papírtörlőre.

* A Jurassic Parkban is a kedvenc részem az a félperces kisfilm, amiből megértjük a projekt lényegét. Az amerikaiak fantasztikusan értenek a didaktikához, ezt jó lenne eltanulni.

** A kis színésznőt először egy másik filmben láttam, Flipped a címe. Hamarosan az is terítékre kerül.

Bréking nyúz

Ma reggel, kissé megkésve ugyan, de kiderült, hogy mire is kellett a margarinos doboz és az epres csoki. Odakerült a fa alá, rá volt írva hogy Apu és Anyu. Benne papírtörlőbe becsomagolva igazságosan a csokoládé, cukorkák, mogyorók és két kinder tejszelet. A nővérének is készített ajándékdobozt a kisfiam: egy szép cukorkás dobozba belerakott a kincseiből kulcstartót, ceruzákat, karácsonyfadíszt.
Hogy mért most? Mert most jutott eszébe. Az ortodox Karácsony napján.

Gofri

- Most már tényleg le kell oltani a villanyt és aludni kell! - a robothangú olvasás zajára mentem fel este fél tízkor gyermekem szobájába.

- De Anyu, hadd olvassam el még ezt az oldalt a könyvből!

A könyv A kis herceg, gyermekem pedig nem is tanult meg még minden betűt elolvasni az iskolában. Viszont összeállt neki a kép és mindent elolvas, ami a szeme elé kerül. Igaz, hogy a felolvasás annyi figyelmet elvon, hogy a szöveg értelmezésére már nem jut belőle.

- Értetted kisfiam, amit olvastál?

- Hát nagyjából nem, csak részeket belőle. De most beleteszem a könyvjelzőmet és holnap elviszem az iskolába.

Az iskolatáskában ott lapul már a Boribon, ugyanúgy könyvjelzővel ellátva. Karácsonyi szerzemény, esténként 2 oldalt olvas fel a mese előtt az olvasónép az anyukájának. Ez a legújabb kötet valahogy hosszabbnak tűnik, mint a többi, messze még a mese vége. Ezért támadt az elsős kisfiúnak az a remek ötlete, hogy elviszi az iskolába. Túl izgalmas a sztori, hamarabb szeretné megtudni, mi a folytatás, mint a holnap este.

Bizony, izgalmas dolog az olvasás-tanulás. Nagyobbik gyermekem magától megtanult olvasni, hiába is próbáltuk takargatni az igazságot előle – gondolván, hogy jobb, ha az iskolában tanulja meg – mégis kiderítette azt. Édesanyja is így volt ezzel, akinek a szülei akkor szembesültek a ténnyel, hogy gyermekük egyáltalán ismeri a betű fogalmát, amikor anyukájához szaladt a konyhába azzal a kérdéssel, hogy hogy van a D-betű, mert ez kellett a lyukkártyára készített (aki tudja, tudja…) névjegykártyájához, amin már csak a lakcím egy része hiányzott. Hát szóval nem voltam felkészülve, hogy hogyan lesz majd, ha valakit tényleg megtanítanak olvasni. Az első lecke még könnyű volt. A M betűt kellett elolvasni körülbelül tizennyolcszor. Csak egy kicsit volt idegesítő a foglalt telefonra emlékeztető hang. Aztán jöttek a bonyolultabb figurák. Mikor gyermekem nem azt olvasta, ami valójában oda volt írva, akkor ezt mondta indoklásnak:

- Jajj anyu, nem emlékszem, hogy mit írtak oda! – itt egy kisebb okfejtés következett anyai részről arról, hogy az olvasás igazi mibenléte éppen ez, hogy olyan dolgokat megtudhatunk, amikre nem is emlékezhetünk, hiszen sosem hallottunk róla korábban…blablala… Értettem persze, hogy a betűképet vési az emlékezetébe a frissagyú nyúl, és párosítja egy hangalakkal, mint egy hieroglifát vagy kínai írásjelet.A monománia azonban sokmindenre jó, arra is, hogy az ember az akaratától függetlenül is el- és felolvasson folyton folyívást mindent, ami a szeme elé kerül.

Itt tartunk most. Az olvasókönyvből való olvasás nem tartozik a kedvencei közé (igaz, ami igaz, az olyan szavak, mint például a „lázít’, aligha hoznak lázba egy első osztályost).  Pedig a nagymamája megpróbálta lefizetni, 500 forintot kapott felolvasásonként. Szerencse, hogy a betegség gyorsan elmúlt és a nagymama nyugdíja megmaradt részeivel biztonságban távozhatott. (a szülők pedig megpróbáltak félrenézni a családi béke kedvéért…).

Szeretném, ha az ő számára is annyi mindent jelentenének a könyvek, mint nekünk, nagyobbaknak.

Karácsonyi ajándék volt az a szendvics-sütő is, aminek cserélhetők a lapjai, és kontaktgrillként illetve gofrisütőként is funkcionál. Több mint tíz éve néztem ki magamnak, és a Húgaim most megleptek vele. Még nem volt gyerekem, de a lelki szemeim előtt az volt, hogy sütöm, sütöm a gofrikat és a gyerekseregek pedig megeszik. Egy nagyon jó receptet találtam hozzá.

Hozzávalók

4 tojás

4 ek. cukor

20 deka olvasztott vaj vagy margarin

50 deka liszt

Fél liter tej

1 vaníliás cukor

1 sütőport

1 citrom reszelt héja

1 csipet só

A hozzávalókat a tojásfehérjék kivételével összekeverjük a palacsintatésztához hasonló módon.

Én a következőképpen csináltam: tojássárgájákat összekeverjük a cukorral, hozzákeverjük a margarint, majd az ízesítőket: a vaníliás cukrot, a sót, a citromhéjat. A liszt felét belekeverjük a tésztába, hozzáöntjük kisebb adagokban a tejet, jól elkeverjük. A liszt másik feléhez hozzáadjuk a sütőport, ezt is a masszába adjuk, jól elkeverjük. (nem szerencsés, ha a sütőpor közvetlenül találkozik a tejjel).

Felverjük habnak a tojásfehérjéket és óvatosan a masszába keverjük.

A gofrisütőben kisütjük.

A szokott feltétekkel tálaljuk. Az én kedvencem a kakaós tejszínhab – hiába a nyolcvanas években a Palatinuszon voltam tinédzser. Már akkor is sejtettem, hogy a gofrisütés jó üzlet lehet. Most már tudom is.

Ui: a férjem felajánlotta, hogy nyugdíjas korunkban legyünk gofrisütők. Igényes, magára nálamnál sokkal többet adó életem párját megkérdeztem, hogy mit tesz azzal a ténnyel, hogy állandóan gofriszagú lesz a haja: Azt válaszolta, hogy nem baj, kopaszra nyírja. Lehet, hogy ízlett neki a gofrim?

Bőrös malacsült 2.0 - Szilveszterre

Nincs semmi a világon, amin ne lehetne jobbítani még egy kicsit. Nem kivétel ez alól a Bőrös malacsültem sem.

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy kisült a husika.

Ahogy végignéztem művemen, már ez az eredmény is megnyugvással töltött el, hiszen a célom az volt, hogy hivatalos utamra indulván családomat 2-3 napi meleg(íthető) élelem társaságában tudjam.

Ámde eszembe ötlött, hogy azt a jó kis zöldséges-fűszeres-sörös szaftot (a mézet ezúttal kihagytam) még hasznosítani kellene valahogy. Így egy szűrőn átpaszíroztam az egészet, 3 evőkanál tejföllel összekevertem és összemelegítettem.

A hagymás krumpli mellé ezúttal kelbimbót főztem köretnek. A Szilveszterhez a párolt káposzta jobban illik.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Az évvége a számvetés időszaka. Nézegettem a kis cetlijeimet, amire az ötleteimet firkantom, hogy mit is írjak majd a receptek mellé. Hiszen az ötlet olyan, mint a malac-sonka Milos Forman Tűz van babám című örökbecsűjében: az ember észre se veszi és már csak hűlt helye van.

Kötöttem hát egy csokorra valót az ötletmorzsáimból, a fel nem használt jegyzeteimből. Ezzel kívánok boldog új évet minden kedves Olvasómnak!

Nagy büszkesége a falunknak a megújított Főtér. A templom elé igazi közösségi teret varázsoltak az átgondolt tervezői munka alapján a gondos kezek. A gyerekek például remekül tudnak biciglizni-rollerezni-görkorizni a sima és biztonságos terepen. Langyos tavaszi, de fullasztóan meleg nyári napokon is gyakori vendégek vagyunk itt. Csak a neve olyan fura hangzású a zsenge gyermekfülek számára:

-          Azért Főtér, mert megfőtt?

Kisfiam gyönyörű várost épít a fakockáiból. Hatalmas kapukon lehet bemenni a játékautókkal Mesevárosba, ahol templom, könyvtár, uszoda, parkoló, benzinkút is van. Nagyon megdicsérjük, kiemelve az ügyesen megoldott bejáratot.

-          Régen is híres kapuépítő voltam! – ad rá magyarázatot az emberpalánta.

Nagyon havazik, muszáj eltakarítani a kocsik útjából. Szeretem a hólapátolást, mitagadás. A friss, de nem túl hideg levegőn mozogni, nézni azt a sok fehérséget.

-          Gyerekek, kimegyek, eltakarítom a havat.

-          A kertet ne! – kérik könyörgő hangon. (Ennyire azért nem vagyok fanatikus.)

Önállóak a gyerekeim, már nem kell őket fürdetni, segítség nélkül is rendet raknak, takarítanak. Noszogatni viszont annál inkább kell őket. Ha azt mondom neki, hogy csináljanak meg valamit, készségesen bólogatnak, hogy persze, ez természetes. Amikor a lépcsőn közeledek a szobáik felé, akkor bizony apró lábacskák gyors ütemű topogását szoktam hallani, hogy azalatt a fél perc alatt behozzák az elmúlt félóra elmaradásait. Mert hát persze hogy legóztak, kirakóztak, táncoltak, rajzolgattak fogmosás, fürdés, porszívózás helyett. (Tudom én azt jól, de nekem is jól jön néha az a lopott félóra, amit szép nyugodtan a saját gondolataim társaságában tudok eltölteni). Boldog azért nem vagyok, hogy nem azt csinálták, amit megbeszéltünk. Kisfiam már mondja is az örömhírt:

-          Nem tudtam sokat pakolni, de sokat tudtam kakilni!

És még egy jóhír a témában:

- Anyu sehol sincs kutyakaki a kertben, csak a cipőmön!

Hétvége van, fáradt vagyok, szeretnék egy kicsit olvasni. Persze gyerekeim is követelik a jussukat, amit nem kaptak meg hétközben Anyuból, Apuból. De a konkurencia nem hiányzik:

- Ne nyúzzuk Anyut együtt! – jön az őszinte figyelmeztetés egyik gyerekemtől a másiknak.

Fáj a fejem.

-          Jobbulást Anyukám, gyógyulj meg gyorsan!

5 perc sem telik el:

-          Most már jössz?

Olyan jószívűek. Ha valami gondunk van, egyből meg akarják oldani. Elromlott a mosogatógép, és bizony fejtörést okozott, hogy miből csináltassuk meg. Már szaladnak is a perselyükért, hogy majd ők segítenek. Ugyanezt tették, amikor egy óvatlan mozdulattal levertem a vadonatúj parfümömet. (Mindkettő megoldódott, persze, hogy nem a zsebpénzből.)

Kirándulunk, fagyöngyöt is látunk, éppen a fejünk felett. Mondom leánykámnak, hogy alatta kell átmenni, hogy megcsókoljanak, és igaz szerelemre találjunk - leánykám kommentje. Anyu, neked már mindegy!

Tudja ő azt jól, hogy nekem már tényleg sikerült.

Máskor részletesen elmondatja velem leánykérésem történetét. Az izgalom tetőpontján azt kérdi:

-          És igent mondtál?

-          Igen.

-          Jeeeeeszzzz!

És a végén egy kis újmagyar szógyűjtemény: böhömbika, fürtös kalács, síkhideg vagyok! Lelépcső-fellépcső.

- Mi volt az ebéd az oviban?

-          Rizsből sült hús!

-          Igen, targonya!