- Na, féltetek? – kérdezem aggódva
gyerekeimet, amikor hazaérek a pékségből. Sohasem hagytam még őket egyedül, pedig
már elég nagyok.
- Dehogy is! – mondja a lányom. –
De te féltél! – lát a vesémbe. És igaza is van, körülbelül 140-nel tekert a
szívem, amíg haza nem értem a mintegy 17 perces távollét után.
- Igen, mert én vagyok a kecskemama
és féltem a kis kecskegidáimat! – védekezem. Ez érthető érvelésnek tűnik.
Pedig már nagyok és ezt észre
kell(ene) venni. Már nevetség tárgya lesz az a trükk, amikor az általam
barkácsolt-varrt tűzoltó oltócsővel próbálom elüldözni az este lefekvés után
előmerészkedett, igaz, nem látható pókot – AZONOSÍTOM A PÓKOT, HATÁSTALANÍTOM
A PÓKOT! – felkiáltással, a locsolót a
világ minden égtája felé nagy mozdulatokkal lengetve. Hát ez már kellemetlen,
hogy Anyu ilyen dedósnak néz, hogy ezt beveszem! És különben is a tűzoltó, ó,
az már olyan cikiiiii ! Pedig nagy becsben volt nálunk minden, aminek kicsit is
köze van a tűzoltókhoz – még az ovónőknél is közbenjártunk, hogy tűzoltó
lehessen a gyerek jele, bevállalva, hogy mindent átvarrok, átfestek, amire rá
kell hogy kerüljön a jel, sőt akkor már egy másik leendő vadászpilótának
mindent repülősre és egy geralddurrel-jelöltnek pedig mindent baglyosra - de hát a tűzoltó lejárt l(j)e(l)mez, és már csak
a kis ovisok témája ugyebár. (És én meg nem kérdezek vissza, hogy vajon a
nagyfiúk mért félnek nem látható pókoktól).
Nehéz eltalálni, hogy mit is
engedjen már meg az ember, mert amikor én voltam gyerek, akkor a közvélekedés
szerint is „más világ volt” – volt benne sok minden rossz és sok minden jó, de
az vitathatatlan, hogy sokkal biztonságosabb volt. Máshogy éltünk, máshogy
viszonyultunk a veszélyhez és most nincs előttem iránymutató, hogy mi is lenne
a helyes. Paramama vagyok.
És nehéz azt is tudomásul venni,
hogy a gyerekeim megnőnek és már nem kicsik többé. Pedig jól lesz, mielőtt én magam is vállalhatatlanná válok a társak előtt.
Szabolcsi almás máktorta
Igen, ez az. Mák, alma kitűnő párosítás, és így együtt
nagyon magyar – keserédes. A magyarok különleges vonzódásában a mák iránt nem mindenki
osztozik, van ahol egyenesen tilos mákot termeszteni vagy forgalmazni.
Azért is tetszik ez a torta, mert hozzávalói minden
háztartásban megtalálhatóak, sem különleges beszerzőkörűt, vagy felszerelés, sem
professzionális szaktudás nem kell az elkészítéséhez. Némi türelem viszont
igen. Ha két részre bontjuk az elkészítését – amit a hivatalos leírás maga is
ajánl – és első nap megsütjük a tésztát, második nap a töltelékeket és
összeállítjuk a tortát, akkor egyszerre nem kell túlzottan sok időt tölteni
vele.
A receptet, az eredetit, tehát a magyar cukrászok honlapján
találtam meg. Szerencsére érthető nyelvezeten íródott, bár az a kifejezés, hogy
„18 darab doboslap vastagságú tortalapot sütünk”, csak bennfentesek számára
érthető. De azért itt van fogódzó, nem annyira elvont, mint a 21 kártyajáték
című könyv, aminek leírásai hathatósan akadályozták meg, hogy az ördög
bibliájának szakavatott forgatójává váljak, bármennyire szerettem volna is.
A recept tehát úgy kezdődött, hogy süssek 18 lapot a mákos
masszából….hát akarom én ezt? Kisüzememben csak egy kapcsos tortaformám van –
ez az egyetlen gyenge pontja a házilagos kivitelezésnek (meggyőződésem, hogy
ravaszok ezek a cukrászok, olyan országtortákat találnak ki, hogy az ember
inkább elzarándokoljon a cukrászdákba értük, de ez a mostani, ez tulajdonképpen kivétel).
Én tehát a praktikum oltárán feláldoztam a tortaformát,
kerek helyett négyszögletes lett. Mivel a sütőkhöz szoktak adni 3 nagy tepsit
is, arra gondoltam, hogy ezekben szépen egyszerre megsütöm a tésztát és azokat
elfelezve éppen 6 lapot fogok kapni. Mert egy tortához éppen 6 lapra van
szükség.
A recepten egy kicsit egyszerűsítettem, és a házi cukrászat
arányaihoz igazítottam (az 1,6
kg tojásfehérjét, 1 kg kristálycukrot például túlzásnak ítéltem a
házilagos kivitelezéshez).
Hozzávalók
Tészta
30 dkg tojásfehérje (kb. 6 tojásból)
20 dkg cukor
12 dkg mák
4 dkg édes morzsa
1 közepes alma lereszelve
Almatöltelék
3 dkg vaj
4 alma
2 ek. cukor
½ citrom leve
Krém
4 tojássárgája
8 deci
tej
20 dkg cukor
6 ek. liszt
2 cs. vaníliás cukor
4 deci
tejszín
A díszítéshez
darált mák
héjas almaszeletek párolva
A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd
óvatosan hozzákeverjük a többi összetevőt is: a mákot, a reszelt almát és az
édes morzsát.
A tepsikbe helyezett sütőpapírokon egyenletesen elosztjuk,
és 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.
Az almatöltelékhez az almát lereszeljük és kevés vajon a
citromlével és a cukorral ízesítve egy lábosban pár perc alatt puhára pároljuk.
A krémhez mixerrel összekeverjük a tojássárgájákat a
liszttel. Habverővel folyton kevergetve lassan hozzákeverjük a tejet, a cukrot
és a vaníliáscukrot. Lassú tűzön, acél lábosban, folytonos kevergetés mellett
besűrítjük.
Ha kihűlt, hozzákeverjük az időközben habbá vert tejszínt.
Az összeállítás hoz kell 6 mákos tésztalap, 2 réteg
almatöltelék, 3 réteg krém. A következő sorrendben történik:
mákos tésztalap,
krém,
mákos tésztalap,
almatöltelék
mákos tésztalap
krém,
mákos tésztalap
almatöltelék
mákos tésztalap
krém
mákos tésztalap.
A krémből kenjünk a torta oldalára és a tetejére is. A
tetejét és az oldalát megszórjuk darált mákkal, a torta tetején csinosan
elrendezzük a párolt almaszeleteket.
Azért a teljesen naggyá váláshoz még van növekednivaló. Nagyobbik, élénkdús fantáziával megáldott gyermekemet meg kellett nyugtatnom a minap, hogy ufók nem léteznek, a szobáját pedig messze elkerülik, és aludjon nyugodtan. Barátnőjével ugyanis arról beszélgettek este, hogy milyen lesz majd a jövőben az ember, le is rajzolták. A saját rajza pedig meglehetősen ijesztőre és élethűre sikerült. (Mint egy gnóm ufóbaba).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése