A zellerkrémleves receptjét a baráti kör egy tűzről pattant, sportos, praktikus és hatékony tagja osztotta meg velem. Családjuk kedvenc hobbija a sport, ezért kedveli az olyan ételeket, amit könnyen és gyorsan el lehet készíteni, hogy minél több idő jusson a mozgásra. Ez a leves épp ilyen. A sportos család levesgyönggyel, vagy pirított kenyérkockával eszi.
Hozzávalók
1 zeller
kevés zellerzöld (nyáron, amikor zöldjével együtt árulják a gumókat, akkor kis adagokban a mélyhűtőbe teszem)
só
frissen őrölt bors
oregánó
reszelt szerecsendió
egy kisebb krumpli
és/vagy egy kisebb sárgarépa
A zöldségeket értelem szerint megtisztítjuk, felaprítjuk, vízzel felöntve feltesszük főni. Megfűszerezzük.
Ha megfőtt és valamennyire visszahűlt, rúdmixerrel, vagy hagyományos turmixgépben leturmixoljuk.
Egy tálba öntjük a tejfölt, és a levesből lassan hozzámeregetünk addig, amíg a tejfölös elegy kellően meleg nem lesz. Ekkor az egészet visszaöntjük a zellerkrém masszába. Alaposan elkeverjük, ha szükséges, az elfőtt vizet pótoljuk (ekkor szükség lehet utóízesítésre).
A levesbetéttel tálaljuk.
A levesbetét…nos egy hirtelen ötlettől vezéreltetve egy serpenyőben átsütöttem bacon szalonnát (de csak azért, mert sampinyon gomba nem volt itthon). A visszamaradt zsírhoz öntöttem egy kis olajat és azon pirítottam át a kenyérkockákat.
Diétásnak semmiképpen nem nevezhető a végeredmény.
Nézegettem a pici, ízletes, ropogós szalonnapörcöket és arra gondoltam, hogy ez nem más, mint szalonna chips. A szalonna meg éppolyan távolságra esik a számítógép kicsinyke összetevőjétől, mint a libamáj a gigabájttól.
Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tejfehérjementesen készítsük növényi alapú tejszínpótlóval.
Meglepetést terveztünk a hétvégére a gyerekeknek. Interneten néztem ki a játszóházat, ami felhőtlen szórakozást ígért, hogy egy ködös-hideg januári napon is lehetővé váljon a sok mozgás. A bevásárló központhoz érve, ahol a játszóház található, mi szülők lepődtünk meg azonban: habár az áruház oldalán még ott díszelgett a „Megnyitottunk” tábla, behajtani sehol sem tudtunk, és mint kiderült, a pláza már be is zárt. Okos kisnagylányunk így vigasztalt:
- Nem azért vagyok szomorú, mert nem tudtunk a játszóházba menni, hanem azért, mert nem sikerült nektek, amit annyira jól kiterveltetek!
Végül aztán a közeli játszótéren rollereztek-motoroztak a gyerekek és élvezték a látványt, ahogy a kerge szüleik is lecsúsznak a tinédzsereknek szánt sínen futó ülőkén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése