Boldog Új Évet Mindannyiunknak!

- kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnénk!!!

Az elköszönő Óévnek ehelyütt köszönöm ezt a blogot. Soha sem sejtettem, hogy ilyesfajta hobbira fogok szert tenni (pláne hogy számítógép is van benne; aki tudja, tudja....), mindenestere rengeteg önfeledt percet köszönhetek neki. Remélem az Új Évben sem lesz ez másként...

A németek jó csúszást kívánnak egymásnak ilyenkor (Guten Rutsch!) - talán a hazafelé csúszkálásra gondolva? Én is egy csúszós (de nem sikamlós) sztorival csúszok át az új évbe.

A karácsonyi betlehemezés után a nagy tömeg vége felé igyekeztem kifelé a templomból, kisfiam kezét fogva. A hívek még ott sereglettek a szépen megvilágított templom előtt, hogy ki-ki boldog karácsonyt kívánjon egymásnak, mielőtt csengettyűszó és angyalszárnysuhogás közepette haza tér meleg otthonába. Hogy-hogy nem, a tömeg nyomott, kisfiam lemaradt, én elábrándoztam és nem vettem észre, hogy bizony van még egy lépcsőfok előttem. Viszonylag sokáig kérdéses volt, hogy meg tudom-e őrizni az egyensúlyom, de aztán eldőlt a dolog és vele együtt én is. Szépen lassan úsztam a levegőben, először térdre esve - egyúttal a figyelem kellős közepébe is zuhanva. Talán jelenése van? - gondolhatták a hívek. Aztán arcra is borultam, eleget téve a mohamedán hagyományoknak is - igazából a kezemben lévő fényképezőt próbáltam védeni.

Az eséshez is érzék kell, jól kell kiválasztani tudni a pillanatot. Most - megint - bebizonyosodott, hogy ebben a művészeti ágban van keresnivalóm. Az évnek épp azokat a perceit választottam, amikor mindenki a lehető legjobban van eltelve a szeretet, a segíteniakarás, az áhitat és az együvé tartozás érzésével. Körülbelül ötvenen segítettek fel.

Mindenesetre csúszás- és pofáraesésmentes vidám estét, boldog új évet kívánok...a többi esős szösszenetemet jövőre Veled ugyanitt....