A házisárkány főz

Crème brûlée

2012-01-14T16:09:00.006+01:00

– Égetett krém (ilyet bármikor tudok, de a legjobban az égetett pirítós megy)

A legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Ez a desszert is annyira kézenfekvő, hogy talán éppen ez a magyarázata annak, hogy többféle néven és több kultúrában felbukkant. Maguknak tudják a franciák, hiszen egy francia szakácskönyvben jelent meg először leírva, az angolok, Trinity vagy Cambridge burnt cream néven és meg kell említeni a spanyolok katalán krémjét is. .

Én úgy képzelem, hogy a készítés mikéntje, miként Platón ideái, tértől és időtől függetlenül lebeg az éterben, és adódó pillanatokban az arra érdemesek megsejtik és a tárgyi világban testet adnak neki.

Jóféle sejtelem repítette egy karácsonyi angyal szárnyán az én konyhámba az ehhez szükséges felszerelést, a kis tálkákat és a zsebsárkányt – már ebből is látszik, hogy ez az egyik leginkább ebbe a blogba illő recept.

Egyszóval kevésszámú hozzávaló szükséges, az elkészítés egyszerű, csak megfelelő felszerelés kell hozzá.

A hűvös vaníliakrém és tetején a roppanós karamell-lapocskák olyan páros, ami méltán tett globális babérokra szert már abban a korban, amikor a szomszéd faluba eljutni is meglehetősen bajos volt.

Hozzávalók

250 g tejszín

250 g tej

10 deka cukor

4 tojás sárgája

1 vaníliarúd (én csaltam és igazi vaníliát tartalmazó vaníliás cukrot használtam, így negyedannyiba került)

Barna cukor a tetejére (ugyanúgy megteszi az egyszerű kristálycukor is)

A tejet és a tejszínt összeöntjük egy lábasba és forrpontig hevítjük. Ha igazi vaníliát használunk, akkor belekapargatjuk a vaníliát a tejszínes tejbe.

A tojássárgájákat fehéredésig keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a vaníliás cukrot is.

Szűrőn átszűrve hozzákeverjük a tejet a cukros tojáshoz. Habverővel jól összedolgozzuk. Több részletben adtam hozzá a tejet, így könnyebb volt dolgozni vele.

A kis tálkákba merjük. Az én készletemben 4 darab kerámiatálka van, melyek átmérője 9 cm. Jutott belőle még egy négyszögletes, 23x15 centis kerámiatálba is. (így végre szerepet kapott ő is, egy szép olasz tengerparti városkában vettem, több, mint tíz éve, nem tudtam mire lesz jó, csak nagyon tetszett).

A tálkákat egy tepsibe helyezzük, és felöntjük annyi vízzel, hogy az a tálkák peremének a feléig érjen.

150 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Amikor kivesszük a sütőből, lehűtjük (vagy nem). Megszórjuk a tetejét a cukorral és pánikba esünk. Azért megtöltjük a zsebsárkányt gázzal, majd hívjuk a férjünket. A lehető legnagyszerűbb konyhai feladattal bízzuk meg, amiről férfi álmodhat: pisztolyt adunk a kezébe, lángvágót, vállról indítható rakétakilövőt. Azért mi magunk is megpróbálkozunk vele: a csinos kis lánggal karamellizáljuk a cukorréteget. Egyes leírások bunzenégőt javasolnak hozzá (hát ugye én nem csak fizikából voltam síkhülye, így ezt nem részletezném), mások a grillsütőt javasolják (azt a fajtát, amibe befér a sütőtál maga, vagy a sütőbe építettet), azzal a megjegyzéssel, hogy a hűtött krémnek nem jó a meleg, ugye. Már ha tényleg lehűtöttük a krémet.

Igazi házisárkányok csak leheljenek rá…

További terveim között szerepel, hogy gyümölcsös változatokat is készítsek. Klasszikus hozzávaló a narancshéj. Kislánykám pedig benyújtotta igényét egy málnás variációra is.

Gluténmentes.

Most éppen a Micimackót olvassuk esténként, egy-egy fejezetet több részletre tagolva, mivel azok meglehetősen hosszúak. Éppen arról van szó, hogy Nyuszi javaslatára azt tervezi a kisállat-csapat, hogy elrabolják Zsebibabát, és csak akkor adják vissza, ha Kanga megígéri, hogy elhagyják az erdőt (mikre nem képes a testvérféltékenység). A következő szakaszban Micimackó végre el tudja terelni Kanga figyelmét (hosszasan értekezik a költészetről, de mivel ezzel nem ér célt, azt mondja: „Ha már éppen a költészetnél tartunk, látod ott jobbra azt a fát?” – ezt a trükköt már mintha hallottam volna korábban, elefánttal…) Malacka pedig beugrik Zsebibaba helyére és Kanga nem veszi észre!

- Hűha, sikerült nekik! – összegzi kisfiam az izgalmas krimi legújabb részletét.

Bizony sikerült, mint ahogyan kislányomnak is sikerült az unokatestvére régóta keresett mobilját megtalálnia Nagyiéknál a fotel egy eldugott ráncában. Lia örömmel szalad vele édesanyukájához. Kislányom sem akar lemaradni:

- Én is jövök, hogy megköszönhesse nekem!

Kolbászos falatkák

2011-12-31T13:26:00.013+01:00

Szilveszterkor malacot kell enni, mert az orrával előtúrja a szerencsét, míg a szárnyast kerülni kell, mert az pedig elkaparja. (kicsit oda kell figyelnem, amikor erre a bölcsességre gondolok, hogy nehogy úgy járjak vele, mint a csokigolyó-reklámmal: nem a szádban olvad, csak a kezedben! – vagy valami efféle). Szóval én is valami disznóság után néztem a kamrában (nem, most nem Aput akartam leleplezni, aki ott szokta megenni titokban az édességeket, így már a gyerekek is tudják, hogy ha csendben, kicsit hosszasabban időzik odabe’, akkor mit is csinál). Nem kellett sokáig keresgélnem, mert rögtön szemembe és orromba ötlött az ősszel beszerzett, egyenesen a füstölőből érkezett gyönyörűszép házikolbász-sor.

Hoppá, akkor most végre sort kerítünk a Húgom egyszerű, de nagyszerű ötletére, a kolbászos falatkákra! Tulajdonképpen a kolbászon kívül semmi extra nem kell hozzá.

Hozzávalók

kolbász

½ kiló liszt (egészségtudatosak használjanak 2/5 arányban teljesőrlésű lisztet)

1 szárazélesztő a belvárosi orvos patikájából

1 tk cukor

1 tk só

3 ek étolaj

10 deka reszelt sajt

margarin a sütőlap kikenéséhez

Egy mély tálba 2 és fél deci meleg (de nem forró) vizet teszünk, hozzákeverünk a mixer dagasztókarjával 1 tk cukrot, az élesztőt, belekeverjük a 3 ek. étolajat, majd a lisztet és a sót. Addig dagasztjuk, amig a tészta összeáll és elválik az edény falától (kb. 5 perc). Minél tovább dagasztjuk, annál több levegő kerül a tésztába és annál könnyebb lesz. Ez tehát egy kenyértészta.

Letakarva ¾ órán át meleg helyen pihentetjük.

Amikor szépen megkelt, akkor lisztezett deszkán kinyújtjuk, kolbászkarikákat fektetünk rájuk, majd kb. 5x5 centis négyzetekre vágjuk. A kolbászkarikás tésztadarabokból, mint ahogy a szilvásgombócot is szokás, csinos kis gombóckákat formálunk. Ha sietős a dolgunk, a nyújtás részt kihagyjuk, egyszerűen csak csippentünk a tésztából, és belegöngyöljük a kolnászdarabkákat.

A gombócokat kivajazott/margarinozott tepsibe vagy jénaiba ültetjük, kis távolságokra egymástól. A széleit megkenjük egy kis olvasztott vajjal/margarinnal. Süléskor a gombócok szépen össze fognak érni.

A tetejükre reszelt sajtot szórunk, és 175 fokon körülbelül fél óra alatt – a sajt pirulásáig megsütjük őket.

Az enyémek éppen kisültek, már csorog is a nyálam, hogy mikor haraphatok bele.

Tojásmentes.

Tejfehérjementes.

Szóval a karácsonyfát együtt díszítettük fel a gyerekekkel. Nagyon élvezték. Annyira, hogy amikor kész lettünk, egymát licitálva ájuldoztak:

- ÓÓÓÓ de szép lett!

- Hát én ezt nem hiszem el!

- Mindjárt el is ájulok!

- Ez nem lehet igaz! Csípj meg!

Hát ez utóbbi meg is történt. Kisfiam a kívánságnak megfelelően megcsípte a kislányomat. Aki naná, hogy sírvafakadt. Én meg naná, hogy vígasztaltam, de nem sokáig bírtam röhögés nélkül. Szerencsére ő sem.

A téli szünet pedig nem téli szünet egy jó kis mozi nélkül. Nem votam elájulva a kínálattól, a választás végül a Csizmás Kandúrra esett.

- Anyu, magammal hozzam a kutyusomat is? – kérdezi a leánykám kezében az agyonmosott játékkutyust szorongatva.

- Ahogy szeretnéd! – mondom, mert a döntést, hogy „nagylányként“ is játékállatot hoz magával nyílt terepre, neki kell meghoznia.

- Háááát, nem is tudom, hogy kutyusnak jó-e macskás filmre mennie! – osztja meg velem tépelődése igazi indítékát.

- Ó, effelől nyugodtan elhozhatod!

Nagy sóhaj a válasz, és a kutyus is jön velünk. Még jó, hogy neki nem vettünk 3D-s szemüveget, így nem látta kristálytisztán azt a sok macskát, akik a mozivásznon felvonultak.

Boldog Új Évet kívánok minden Kedves Olvasómnak!

Diós puszedli

2011-12-23T19:27:00.005+01:00

Last minute karácsonyi sütemény – liszt és tejfehérje nélkül

Ezzel a süteménnyel 20 éve kísérletezem. A nagymamámtól örököltem a receptjét egy elsárgult lapon. Engem jó sokáig csakis az elfogyasztása érdekelt, már nem emlékszem pontosan, hogy a talpát, vagy a kalapját szerettem-e jobban, mindenesetre a Húgom a másik részét, és így testvériesen elosztozva egész nagy halommal tudtunk elfogyasztani belőle. Egyúttal újabb bizonyítékát adtuk annak, az Édesapánk által emelt kifogásra adott ellenvetésnek, miszerint a családunkban nem lehet olyat főzni, hogy mindenkinek jó legyen. Dehogynem, például csirkét, aminek szintén más-más részeit kedveljük (ugye milyen szerencse?), vagy ezt a finomságot, a diós puszedlit. Mire mindkét felét megkedveltem és a sütési szenvedély kitört rajtam, addigra azonban sajnos már nem tudtam kikérdezni az elkészítés részleteit. Így hát maradt a kísérletezés, most már egész elégedett vagyok az eredménnyel.
Ezt a finomságot gyorsan össze lehet dobni, és talán akad is otthon minden hozzávaló.

Hozzávalók

A talpazathoz
25 deka dió
25 deka porcukor
3 tojássárgája
1 citrom reszelt héja
½ citrom leve
1 vaníliás cukor
Fahéj
1 tk cukrozatlan kakaópor

A kalaphoz
1 tojás fehérje
10 deka kristálycukor
1 tk citromlé

A talpazathoz a hozzávalókat összekeverjük. Akkora golyócskákat formázunk belőle a kezünk között, mint egy dió harmada, majd a hüvelykujjunkkal egy mélyedést nyomunk bele.
Nagyon gyorsan lehet haladni vele.

Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, 3 centis távolságokra egymástól.

A kristálycukrot felverjük a tojásfehérjével. Amikor már kifehéredett, beletesszük a citromlevet, majd addig verjük, amig kemény nem lesz a hab. És itt van a kutya elásva, hogy nem porcukrot használunk, és a tojásfehérjébe még a keverés előtt beletesszük a cukrot, együtt verjük kemény habbá.

Teáskanállal belemeregetjük a mélyedésekbe a cukros tojáshabot.

150 fokon, kb. 10-15 perc alatt megsütjük. Ha pirulna a teteje, kivesszük, mert ennek ideális esetben fehérnek kell maradnia.

Úgy az igazi, ha mindkét része omlós, és szépen el lehet választani egymástól őket.

Két sütőlapnyi lesz belőle.

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.

Kisfiam és az ovis csoport mostanában rákapott a focizásra. Itthon elmeséli, hogy tíz gólt rúgott (figyelmesen, bár kerek szemekkel hallgatjuk), és azt is elmagyarázza, hogy tud ilyen ügyes lenni:
- Futok a labdával, jön az ellenSÉG, azt mondom neki: nézd ott egy elefánt! És máris gyorsan továbbszaladok, és berúgom a gólt!
Hmmm. Jó kis csel, szinte látom magam előtt, ahogy a másik Messi-palánta oda is néz, óóó, elefánt, tényleg?

Vagy itt egy másik trükkje, igaz ez nem focival kapcsolatos, hanem az idő túl lassan forgó kerekét lehet felgyorsítani vele. Beígértem valami izgalmas tevékenységet délutánra:
- Sietek az ebéddel, hogy gyorsan délután legyen!

Hát igen, az idő néha tényleg mintha cammogna, pláne, ha a Karácsonyt kell várni. Vagy éppenséggel túl gyorsan múlik, pláne ha annyi mindent meg kell még csinálni Karácsonyig!
Az én javaslatom az, hogy „hagyja a dagadt ruhát másra” a Kedves Olvasó! Ehelyett egy közös játék, egy séta, egy pohár bor, egy jó könyv, egy vidám film….
Kívánok csodaszép ünnepet, mosolygós gyerekarcokat, a szívekben meleget!

Hogy kerül a csizma az asztalra?

2011-12-19T16:00:00.009+01:00

Fekete retek-saláta fehérben

- Kisfiam, apukáddal megyünk vásárolni, ha útközben találkoznánk a karácsonyi angyalkákkal, mit mondjak nekik, mit szeretnél?
- Nem is! Ti veszitek az ajándékot!
- Ááááá, nem, mi csak a drogériába megyünk, az ajándékot az angyalkák hozzák!
- Tényleg??? – csillan fel a kisfiam szeme, akinek ravasz tesztkérdésére úgy látszik a megfelelő választ adtam, azt szeretné még ő is hinni, hogy létezik a Csoda.
- Bizony!
- Akkor távirányítós hajót kérek!
- Nem azt mondtad múltkor, hogy először távirányítós autót és később távirányítós hajót?
- Ja, de tényleg! Akkor távirányítós autót mondjál! - homloktörölgető szmájli, a távirányítós autót már hetek óta ott lapul a…na de pszt, mindent én sem árulok el!
- És mondtad múltkor a bobcatet is, tudod, amilyet tavaly kaptál Karácsonyra és mégis bevitted az oviba és eltört. – akkor azt mondtuk vigaszként, hogy majd hoznak a karácsonyi angyalok másikat, és ezt elég sokszor hallottam azóta is.
- Ja igen! Akkor bobcatet is! - megint csak homloktörölgető szmájli, mert a bobcat már megérkezett a nagynénihez, miután megkapta tőlem a forródrótot, hogy mit is kell az interneten rendelni.
- És kérsz még valamit?
- Hát bármit hozhatnak, ha még akarnak! – hagy egy kis teret a meglepetéseknek is.

Kislányomat is meginterjúvoltam angyalka-ügyben. Bár a szemén kristálytisztán láttam, hogy tudja az igazat, de nem akarja, hogy én is tudjam, hogy tudja.
- Nekem mindenem megvan! – mondja első körben. – de könyvet azért hozhatnak! – és megint csak homloktörölgető szmájli, mert ő még nem is tudja, hogy megjelent a főfőfőkedvenc könyvének újabb darabja, amit már régen kinéztem neki.

Így hát nekivágtunk az aranyvasárnapnak és a karácsonyi angyalkákkal leboltoltuk az ajándékokat. Igaz, tavaly egy kicsit már dühös voltam, én önző dög, hogy a gyerekeim egy nagyhasú fehérszakállas öregnek, lengeruhás kisdedeknek és szőrös rágcsálóknak hálásak az ajándékokért, de hát olyan jó ezt a csodát játszani. Mert igenis létezik a Karácsonyi Csoda.

És idén arra a kérdésre, hogy an angyalkák hozzák-e a fát, vagy segítsünk nekik feldíszíteni, üvöltve válaszolták, hogy SEGÍTSÜNK!!!!

Fekete retek-saláta

Hogy hogyan kerül ide ez az étel? Hát úgy, hogy ha véletlenül megcsömörlenénk a sok kalóriadús, rostszegény, zsíros-cukros-mézes-fűszeres ételtől, és valami könnyűre vágynánk, akkor gyorsan összedobhatjuk ezt a salátát. A szilveszteri asztalra is odakerülhet, ráadásul sok dolgot igazán nem kell venni hozzá, a nagybevásárláskor szépen beugorhatnak a kosarunkba ezek is.

A tél amúgy is a fekete retek szezonja, és ezt a csúnyácska növényt úgy is ismerik, mint az epehólyag és a légutak őrét, tele számos áaványianyaggal és vitaminnal

Hozzávalók
2 fekete retek (arra figyeljünk, hogy ne legyen puha)
1 csokor újhagyma vagy 1 fej lilahagyma
1 csokor petrezselyem
1/2 tk. só
2 deci joghurt vagy tejföl

A retkeket megpucoljuk, az almareszelőn lereszeljük (gyorsan megvan), az újhagymát felkarikázzuk, vagy a lilahagymát apróra vágjuk. A petrezselymet felaprítjuk.

Az összetevőket összekeverjük. Ha joghurttal készítjük, egészségesebb, ha tejföllel, finomabb (pláne a házitejföl, hmmm).

Gluténmentes.
Tojásmentes.

Ha már úgy is szó volt a nyúlról, beszéljünk róla még.
Esténként nagyon fontos a mese, amit általában nem fejből mondok (ejnye-ejnye, egy mentségem van, ilyenkor már üres töknek érzem a fejem….), és néha nem is mesét, hanem ismeretterjesztő művek is a repertoárra szoktak kerülni. Mint például most a lovagokról szóló darab. Igenám, de nem csak a fejem üres tök ilyenkorra, hanem a szemem is jojózik és már beszélni sem akarózik annyira, bár mindent megteszek, hogy nagyon tisztán, értelmesen hangsúlyozva adjak elő (ilyenkor gyakran egy színpadra képzelem magam, hiába no, szorult belém némi exhibicionizmus, bár talán megfelelőbb lenne Apukám módszere, aki annak idején saját maga aludt bele a mesélésbe, mi pedig bökdöstük a Húgommal, hogy Apu mondd már, hogyan van tovább??? Szegény mindig mondta, hogy csak a szememet pihentettem, hát nem irigylem a mai felnőtt eszemmel azokért a pillanatokért.)*.
Csak hát az elhivatott előadásomba bakik szoktak csúszni, tekintettel az elébb említett körülményekre. A mostani félreolvasásom egy különösen szép darab lett:
- A mórok irtózatos nyúlzáporral támadtak a keresztényekre.

* A műfaj egyik csúcsát osztálytársnőm anyukája képviseli. Saját fülemmel hallottam, hogy belealudván a felolvasásba, a saját álmait mesélte tovább a gyerekeknek.

Karácsonyi sütemények

2011-12-09T11:51:00.009+01:00

Ó az a csodálatos háztartási keksz!

avagy Válságkarácsony

Éreztem, hogy ennek a válságnak még nincs vége. Nem mintha annyira értenék hozzá, ez inkább csak olyan megérzés-féle volt. Vagy az a kelet-európai spleen, hogy jó úgyse jöhet. Na szóval, már megint itt van, kopogtat, dörömböl. Az ember meg csak töri-töri a fejét, hogy hogyan is legyen a holnap. Meg a holnapután. Pláne a Karácsony. Most írjam azt a közhelyet, hogy régen rossz, ha az ünnep nem öröm, hanem gond? Ha el van dugulva témától az orrcsövünk (ahogy kisfiam hívja a náthát)*, akkor hagyjuk inkább az egész görcsölést másra és koncentráljunk arra, amire tényleg érdemes. Mondok két kis ötletet, ami segíthet. Az egyik egy gyorsan és olcsón elkészíthető desszert. Még csak sütni sem kell (vö. takarékoskodás az energiával), sőt a gyerekeink is el tudják készíteni. Vagy mi magunk is az utolsó pillanatban, ha bokros teendőink folytán úgy esünk be a karácsonyfa alá. És a színe – bordó és fehér - igazán passzol a karácsony hangulatához. Az íze pedig az összetevők listája alapján meglepően finom. Annyira, hogy attól, akitől az édességet tanultam, még külföldről is kérték a receptjét. Sőt. Amikor nem érkezett időben, sürgető hangú levelet küldtek a tárgyban, rákérdezve, hogy az elkészítés módja államtitok-e vajon. Hát, ha az is volt, most már nem az, ugye. De hogy milyen keksszel lehet helyettesíteni Másországban a mi csodálatos háztartási kekszünket, azt én nem tudom…
(ja és persze, más gond is adódhat, mert nyugatabbra sem minden fenékig tejfel …)**

Hozzávalók
2x 20 deka háztartási keksz
2 családi tejföl
4 ek. porcukor
2 zacskó vaníliás cukor és/vagy fahéj
Meggybefőtt vagy más gyümölcs pl. kivi
1 tortazselé

A tejfölt összekeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral.

A kekszeket szépen lerakjuk egy üvegtál aljára. Meregetünk rá a tejfelből, elsimítjuk. Ha fahéjasan szeretnénk, enyhén megfahéjazzuk.

Addig-addig rétegezzük így, amíg a készlet tart, vagy a tál pereme mínusz 1 centi magasságot el nem értük.

Rátesszük a meggybefőttet vagy a gyümölcsöt. A befőtt levével az előírásnak megfelelően elkészítjük a zselét, és bevonjuk vele a desszert tetejét.

Kész is vagyunk. Már csak 6 órát kell várni, hogy a keksz megpuhuljon.

* A németeknek nem a hócipőjük, hanem az orruk szokott tele lenni (Ich habe die Nase voll. – egy kis német nyelvlecke).
** Na ugye, ugye, milyen jó nekünk, van tejfölünk.

*** És a másik ötlet: az ember hajlamos arra, hogy azt a kicsit, ami van, a gyerekekre költse. Aztán a gyerekek meg döbbenten állnak a fa alatt, hogy Anyu, Apu, Ti nem voltatok jók??? Hát nektek semmit sem hozott a Jézuska/Mikulás/Angyalka??? (amúgy is olyan jelentése van ennek a dolognak, hogy a szülők nem számítanak...). Na hát mi azt találtuk ki a nagycsaládban, hogy amellett, hogy low budget-ajándék lesz, minden felnőtt csak egyet kap az összes többiektől. Így legalább együtt lehet rajta tanakodni, beszerezni, titokzatoskodni...

Történet helyett pedig

álljon itt most kisleányom levele a Télapónak (a Mikulás vs. Télapó viadalról majd később). Ő rendíthetetlenül akar benne hinni. Sosem kérdez rá, benne van a levegőben, hogy nem is akarja hallani az igazat. Remélem, a kisöccse majd felvilágosítja….

Újra szól a hatlövetű

2011-11-28T14:24:00.004+01:00

Éljen, megjavult a fényképező :)

Advent Freiburgban

2011-11-27T17:28:00.003+01:00

- SZIA ANYUUUU! – szalad felém a kisfiam üdvrivalgó kiabálás közepette. Majd fürkésző tekintettel megkérdezi: - Fáradt vagy? – milyen rendes gyerek, péntek délután lévén sejti, hogy a szülő is el tud fáradni - gondolhatná a mit sem sejtő szemlélő. Az előtörténet azonban az, hogy megígértem reggel, hogy ha nem leszek fáradt, akkor sütünk.

Nem az ajándékba hozott repülő, nem is az ölelgetni való gyerektenyérbeillő kisnyúl miatt ugrottak ugyanis a nyakamba a gyerekeim. Hanem a szintén Freiburgban, a karácsonyi vásáron lelt süteményformák láttán. Sváb szakácskönyvemben már régóta nézegettem a gyönyörű fából metszett süteményformákat, amik a hagyományos fehér keksz készítéséhez kellenek. Most rá is akadtam, és igaz, hogy a második körben, de be is szereztem őket. A kis formák maguk is műremekek, és ezért a gyűjtők célpontjaivá váltak. Így, bár elsősorban fahéjas-kardamómos-ánizsos süteményeket készítenek velük, az áruk meglehetősen borsos. Nem baj, így még egyszer körbesétálhattam a Városháza előtt rendezett csinos kis bódésoron, és persze a forralt bort a második körben sem hagytam ki. A középkori falak között felépült csinos kis standok kínálata nem sokban különbözik más karácsonyi vásárokétól: szép szappanok, sálak, fajátékok, karácsonyi díszek. A lacikonyhákban itt különféle kolbászokat sütnek, isteni az illatuk, az édességre vágyóknak pedig csokoládéba mártott gyümölcsökkel kedveskednek, vagy gőzgombóccal.

Sokáig válogattam a kolbász-fenyő-forralt bor illatban a süteményformák között. A választásom végül egy szép virágkosárra és egy szarvasformára esett. Azért a szarvasra, mert egyrészt repülő, vagy hajó, vagy Villám McQueen nem volt, de még egy tisztességes markoló sem, másrészt mert a gyerekek gyakran megkérdezik, hogy milyen állat szeretnék lenni az erdőben, és arra a következtetésre szoktunk jutni, hogy leginkább szarvasok lennénk (vagy hangyák, mert a szarvast ugye megeszi a farkas, vagy lelövi a vadász, de azért a szarvas mégiscsak impozánsabb, mint a hangya). Nem is tűnt fel eddig, hogy a németeknek ilyen vonzódásuk van a szarvas iránt. Először is ott volt a kis üvegekben árult Hirschkuss, azaz Szarvascsók is (Apának beszerezve), valahol az Unicum és a Jäger között. (a neve talán egy régi német átokféléből származhat, melyet férjüket késő éjszakáig váró feleségek sisteregtek férjük fülébe: Csókoljon meg Téged a szarvas!). Aztán a német nyelvű receptben, amit a formákhoz mellékeltek, volt egy ismeretlen összetevő is, a Hirschhornsalz (szarvasagancs-só). Kiderült, ez a szalakáli, amit korábban valóban a szarvasagancsból nyertek. És ráadásul még a hotelt is, amelyben laktam, zum Hirschen (a szarvashoz) címezték, a bejáratánál egy méretes papírszarvas köszöntötte a vendégeket (a szája meg mintha tényleg csücsörített volna…).

És hogy mi volt, amikor az óvoda után péntek este az iskolába toppantam? Egy fürkésző gyerekarcocska várt így:

- SZIA ANYUUUUU! Fáradt vagy?

(Természetesen NEM voltam fáradt).

A svábokra nem véletlenül mondják, hogy takarékosak, a csomagolásként használt papír tartalmazta a receptet, és mivel egy lapnak két oldala van, mindjárt kettőt is.

A hagyományos fehér keksz mellett egy karácsonyi mandulás süteményt is.

Mandulás spektakulatius

Ez tulajdonképpen egy mézeskalács méz nélkül. Mézallergiásoknak kitűnő alternatíva! A forma nélkül is megsüthető.

Hozzávalók

50 deka liszt

25 deka hideg vaj
250 deka barna cukor

1 csipet só

2 tojás

1 tk fahéj

1 tk szegfűszeg

1/2 tk kardamom (ezt mi kihagytuk, a munkahelyem és a lakásunk közötti útvonalon nem lehetett kardamomot kapni)

½ tk sütőpor

5 deka szeletelt hámozott mandula (mandulaforgács)

A lisztet összekeverjük először a vajjal, majd hozzáadjuk a cukrot, a sót, a tojásokat, a fűszereket és a sütőport. Először a robotgép dagasztóspiráljával, majd kézzel jól átdolgozzuk.

Egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

A hidegről kivéve a tésztából diónyi darabokat vágunk, kicsit átgyúrjuk, némi liszt hozzáadása mellett.

A formákat kilisztezzük és a tenyerünkkel a formába nyomjuk a tésztát. A szélén levő fölösleges tésztát egy kanál nyelével ügyesen leszedjük. A tésztába mandulaforgácsot nyomunk, majd óvatosan kivesszük a formából.

Sütőpapírral kibéleljük a tepsit, kizsírozzuk. A süteményeket erre fektetjük.

200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

Faforma hiányában ugyanúgy járhatunk el vele, mint a mézeskalács figurákkal: egyszerűen kinyújtjuk és kiszaggatjuk.

Nagyon kellemes ízű sütemény, teához egyenesen isteni!

Springerle, a hagyományos fehér keksz

Szintén teasütemény. Látványos.

Hozzávalók

4 tojás

50 deka porcukor

1 ek rum

1 csipet szalakáli, vagy fél csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

50 deka liszt

2 ek ánizsmag (ez sem volt útközben, ehelyett gyömbért gyúrtunk a tésztába)

Összekeverjük a tojásokat a cukorral. A rumban feloldjuk a szalakálit.

A tojásos cukorhoz adjuk a rumot, a sót, a citromhéjat, a rumot, majd a lisztet. Jól összegyúrjuk.

3 órán át pihentetjük.

Gyúródeszkán 7 mm vastagra nyújtjuk (de aztán 7 mm legyen ám, ne 5, vagy 7,5, precizitás ugyebár!). A mintákat szépen belenyomkodjuk a tésztába és derelyevágóval körbevágjuk.

A tepsibe sütőpapírt teszünk és kizsírozzuk. A kiszaggatott süteményeket erre tesszük. 12 más leírások szerint 24 órán át hideg helyen pihentetjük.

A sütő középső rácsán 150 fokon 30 percig sütjük, 15 perc után alufóliával letakarjuk.

Kissé munkás a dolog. S a jó svábok mindezt még meg is színezték ételfestékkel. Egyem a szívüket, mi mindenre nem akadt gondjuk. Egyszóval nem egy mai 10-perc-alatt-összecsapom-recept, de a gyerekekkel rendkívül jól elszórakoztunk vele.

Karácsony közeledvén a hagyományos vásár után még betértem egy játékboltba is. Nem okozott csalódást, mert jó minőségű, kedvező árú játékokat találtam, és itt nem ér véget a gyerekkor 9-10 évesen (hogy aztán már csak mobiltelefon, playstation és márkás ruhamániás fogyasztót lásson a gyerekekben a kereskedelem), hanem nagyobbaknak is lehet értelmes ajándékot találni. A fő zsákmány azonban egy távirányítású autó volt (kisfiam óhaja, és 15 euróért sikerült megcsípni). Boldogan vittem magammal a kézipoggyászomban a repülő felé. Az átvilágítós görgős pult végén álló biztonsági ember is nagyon örült neki, bár ő nyilvánvalóan azért, mert végre valami érdemlegeset fogott. Mondta, hogy kövessem, mert most elmegyünk egy tesztre. A frankfurti repülőtér egy félreeső kisszobájában mondták, hogy bontsam ki a csomagból az autót, egy papírlappal megdörzsölték, majd a lapot beletették egy hatalmas elemző-gépbe. Várni kellett pár percig az eredményre. Bár az autó csomagolásán az apróbetűs részben sem fedeztem fel azt a mondatot, hogy „Nyomokban robbanószert tartalmazhat”, azért erősen dobogott a szívem, mert hiszen mit tudhattam én, hogy merre járt ez a kisautó azelőtt, hogy pár órával korábban leemeltem egy játékbolt polcáról. Már lelki szemeim előtt láttam, ahogy nagyon sokadszorra is azt kérdezik tőlem, hogy honnan van az autó. Szerencsére azonban nem ez történt. Hivatalos eredményem van róla, hogy a játék terrorista célokra nem használható.

És éljenek a szarvasok.

Halottak-napi buli, avagy Halloween

2011-11-06T17:52:00.006+01:00

Sütőtök-krémleves gyömbérrel, olívaolajon pirított kenyérkockákkal és baconnal valamint fekete köménnyel

Valahogy az az érzésem ezzel az ünneppel kapcsolatban, hogy tükröződik benne Európa és Amerika lelkülete, de mindkettő alapkarakterei kissé túlhangsúlyozva jelennek meg. Itt mi Európában túl komorak tudunk lenni, túl ünnepélyesek, túl emelkedettek a sok-sok évszázados falak között, és néha elfeledkezünk attól, hogy élvezzük az életet. Amerika pedig néha túl gyereklelkű, infantilis, még a halálból is viccet csinál. Hát nem is tudom, melyik a jobb. Mindenesetre az amúgy is komor őszt, a nyomott hangulatot, az elmúlást hangsúlyozza a Mindenszentek. Talán ezért, talán egyszerűen annál a praktikus oknál fogva, hogy hosszú hétvégét jelent ez az ünnep, kialakult az a szokás, hogy a baráti társaság ezidőtájt összeül, összeáll, egy jó kis kirándulásra (az egészségtudatosabbak), és utána egy kiadós vacsorára, beszélgetésre (a hedonistábbak csak erre jönnek). Hamar akadt neve is az összejövetelnek: Halottak-napi buli. A túra után jól esik egy meleg leves – mondjuk sütőtök-krémleves, amivel egyenesen az őszi tájat merjük a levesestányérba (egészségtudatosabbaknak), vagy egy kiadós csülkös bableves, ami szintén az ősz színeit idézi (hedonistáknak). Ráadásul előre is el lehet készíteni, amíg a kirándulás után melegszik, addig a levesbetét is szépen elkészül.

Hozzávalók

Fél sonkatök (vagy halogéntök, ahogy egy neten keringő, vidéki piacon fotózott képen látható: a szép nagy sütőtökökre kiírták: halogéntök; gondolom a gyertya és a halogénlámpa áthallás is szerepet játszhatott a dologban – hihi, ahogy írom, látom ám, hogy a word helyesírás ellenőrzője például ismeri a halogéntök fogalmát)

Fél fej vöröshagyma

1 cső kápiapaprika

Olívaolaj

2 centi friss gyömbér, vagy 1 tk porított

1 tk só

2 deci tejszín

A levesbetéthez

2 szelet kenyér

4-5 szelet bacon

Fekete kömény

Olíva- vagy tökmagolaj

Hántolt tökmag (elhagyható)

A sonkatököt félbe vágjuk, és a magokat eltávolítjuk belőle. 175 fokos sütőbe toljuk. 20 percig sütjük.

Ez azért jó, meg sokkal könnyebb lesz a héjától megfosztani és felszeletelni, mint tökéletesen nyers és kőkemény állapotban.

Közben egy fél fej vöröshagymát és a kápiapaprikát felkockázzuk és olívaolajon megdínszteljük.

Ha kihűlt valamelyest a tök, lehúzzuk a héját, és nagyobb darabokba felkockázzuk. A hagymával még pirítjuk egy kicsit, majd ráöntünk annyi vizet, hogy ellepje. Sózzuk, gyömbérezzük, és puhára főzzük.

Ha kész, a tűzről lehúzva botmixszerrel összeturmixoljuk, majd hozzáadjuk a joghurtot a szokott óvatos módon, azaz egy tálba öntjük, és lassan addig meregetünk hozzá a levesből, és keverjük el habverővel, amíg kellően nem lesz elég meleg ahhoz, hogy visszaönthessük a lábosba, Így nem ugrik össze a joghurt.

Amíg a levesünk fő, elkészítjük a levesbetétet. Kenyér- és baconkockákat teflonedényben folytonos kevergetés mellett, olajon megpirítunk. A tökös élményre ráerősíthetünk a tökmagolajjal, de nekem ez most nem volt itthon, így olívát használtam. A vége felé hozzáadtam a Mediterráneum kedvelt fűszernövényét, a fekete köményt is. Isteni lett az elegy, abbahagyhatatlan, jobb, mint bármelyik csipsz. A sütőtök édeskés ízéhez nagyon jól illik a sós, füstölt szalonna íze. És az tetszett benne a legjobban, hogy a tányéron randevút adott egymásnak Észak és Dél, kereszténység és iszlám, valamint a görögök (joghurt) és a törökök (kömény egyenesen észak-Ciprusról). Na és persze az amerikai Halloween és az európai Mindenszentek is.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Tejfehérjementesen tejszínpótlóval.

Olyan szép ez az ősz. Tudom, a természetnek nem jó ez a nagy csapadék-mentesség, de a léleknek nagyon is jót tesz a sok napsütés, a gyönyörű színek, a még mindig langyos idő. Pedig megállni, nézelődni, elmélázni nem sok idő maradt. Munka és munka, óvoda, egy kis tetű, iskola, különórák, megint kis tetű, rengeteg befizetendő csekk (mondtam már, hogy van az a furcsa szokásom, hogy rengeteg pénzért hülye kis sárga papírfecniket veszek a postán? – pedig nem is olyan szépek, mint az őszi levelek), és még egy kis tetű. Az anyja keservit. Tanulás, vásárlás, háztartás. Görög válság, leépítések. Megúsztuk. A frankárfolyam az egekben. Hát nem csoda, ha néha homokszem csúszik a gépezetbe, szerencsére ott, ahol igazán koncentrálni kell, ott nem. Álltam idén ősszel zuhogó esőben este nyolckor a kihalt parkolóban az autó mellett ernyő nélkül. Pedig nem is Buksi szökött ki, hanem nem volt nálam az autókulcsom. Életem Szerelme ugyan vett pár mély lélegzetet és nyelt néhány nagyot, ezt jól hallottam a telefon másik végén, de természetesen értem jött a pótkulccsal megmenteni. Addig is bebocsájtást nyertem az életvidám parkolóőr kuckójába. Neki lett igaza, mert másnap reggel, ízlésesen elrendezve megtaláltam az autókulcsot a munkahelyi íróasztalomon.

És ott van még az a történet is, ami egyfajta karmaként úgy látszik, minden generációnak kijut a családban. Történt még a nyolcvanas években, hogy Édesanyám sem tudván megülni a fenekén, a munka és a gyerekek mellett még esti egyetemre is járt. Elgondolkodtató volt az előadás, de a város fényeinek szépsége feltűnt azért Anyukámnak, amikor a villamos a Múzeum-körútról rákanyarodott a Szabadság-hídra. Micsoda, Dunában tükröződő fények? De hiszen nekem nem is kell átmennem a budai oldalra! – gondolta és a Gellért téren szépen átmasírozott a másik irányba tartó villamos megállójába. A Gellért Hotel előtt várakozó férfi nagyot nézett, de hát van ilyen, gondolhatta. Aztán a villamoson ülve megint feltűnt, hogy milyen szép is ez a város, például itt ez a Múzeum-körűt…Atyaég, már megint nem szálltam le, gyerünk vissza! Ezúttal még nagyobbat nézett a Hotel előtt még mindig várakozó férfi, mert azért erre nem számított, hogy még egyszer meglátja azt a szédült tyúkot, aki itt kereng a Gellért téri villamosmegállókban. Mert hogy másodszor is sikerült átmenni a Duna fölött, a Fővám téri megállót újra elhibázva. És igen, visszafelé sem sikerült leszállni, megint Múzeum-körút, újabb forduló. Harmadszorra a hotel előtt várakozónak már arcizma sem rezdült, csak a pupillái tágultak óriásira, egész rutinosan nézte végig, hogy az a vöröshajú újra csak megjelenik a Pestről érkező villamossal és megint csak újra beáll a Pest felé tartó villamos megállójába. De akkor már világos volt, hogy ez csakis átok lehet, és úgy lehet megtörni, ha erős koncentrációval, a Kálvin téren nem visszafordul az ember, hanem felszáll a 15-ös buszra. Otthon meg remélhetőleg csak elhiszik ezt az egész történetet, hogy mért is érkezik haza az ember lánya éjszaka az esti egyetemről.

Egy hasonlót sikerült produkálnom nekem is. Péntek este jöttem rá, hogy a saját számítógépemet kikapcsoltam ugyan a munkahelyemen, de a titkárságit, amit kivételesen bekapcsoltam (és amit amúgy senki sem használ), azt bizony úgy hagytam, körülötte az összes felszerelésemmel, ami még hétfő reggel előtt kelleni fog. Mit van mit tenni, esti puszi a gyerekeknek, férjnek, autóba be, munkahelyre megérkez. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, hasított belém a gondolat, hogy mégsem a kényelmesebb kabátomat kellett volna felvennem, hanem a csinosabbikat, mert abban maradt a szobám kulcsa. Remegő lábbal közelítettem meg a portást, de ő sajnos segíteni nem tudott (legalább akkorát nézett, mint a hoteles fickó – hiába ebbe a történetbe kell ugye tanú is). Így hát mit tehetem mást, vissza az autóba, röpke másfél óra autózás után már itthon is voltam. Azonban éreztem, hogy ebből egy folytonos kerengés lesz, ha nem szakítom meg a láncot, így hát többekkel való konzultáció után úgy döntöttem, hogy el lesz úgy az a számítógép reggelig, és bedobtam egy gyógypálinkát. Másnap délelőtt pedig vígan újra beautóztam a munkahelyemre.

Azt hiszem nem véletlen, hogy a gyerekeim rögtön felhívták a figyelmemet arra, hogy a reklámban mutogatott slusszkulcs nélküli autó éppen nekem való lenne…

És ha valaki ért a karmához, magyarázza meg, hogy mit kell tennem, hogy levegyem a családomról a folytonos körbetekergés átkát????

Cukkínis tócsni*

2011-10-11T22:08:00.003+02:00

Amikor óvodás vagy, akkor a legnagyobb gondod, hogy spenót van az oviban ebédre. De azért megeszed, mert túró rudival zsarolnak, lenyomod hát azt a förtelmet, csak megkaphasd az egyik kedvencedet. Ovis korodban nem nagyon izgatnak a frankárfolyamok, se a gazdasági válság, se a megszorítások. Kicsit csalódott vagy persze, amikor hiába voltál jó, és feküdtél moccanatlanul a tábori ágyon ebéd után, mégsem téged hívnak ki feladatokat megoldani (csak évtizedek múlva jössz rá, hogy az ovónőknek eszük ágában sem volt a nyugodt jó gyereket foglalkoztatni, örültek, ha lekötötték a hétpróbást). Kárpótol viszont az a sok kaland, ami az oviudvaron megeshet: dínócsontot készítesz, és rájössz, hogy valaha az óvoda helyén – talán épp a dinoszauruszok korában – felhőkarcolónak kellett lennie, és ennek bizonyítékát, egy vasdarabot a zsebedben hordasz. Életreszóló barátságokat kötsz. Születésnapodra gumimacis csokitortát kapsz. Néha már érted a felnőttek dolgait is, anyukádnak is elújságolod, amikor hazaér, hogy holnaptól néggyel több lesz a benzin és esni fog az eső. A betegségnek örülsz, mert az otthonmaradást jelent, és nagymamát és süteményt és extra kényeztetést. Semmiképpen sem spenótot, vagy cukkínit, vagy effélét. Ez az igazi boldog gyerekkor.

És csak évtizedek múlva jössz rá arra is, hogy mégiscsak ettél cukkínit.

Igaz, erről senki sem tudott a családban, mert egyáltalán nem lehetett kiérezni a tócsniból, hogy cukkíni is lenne benne. A tócsnit pedig az egész család szereti. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy bizony, került bele ebből a zöldféléből is, csak eltűnt az íze. Nem baj, a tócsni most is finomra sikerült.

Hozzávalók

1 kiló reszelt nyers krumpli

2 tojás sárgája

1 kis fej vöröshagyma

3 ek liszt

só

bors

szerecsendió

olaj a sütéshez

ja és persze reszelt cukkíni, ha jobb helyre nem tudjuk tenni

Olajat hevítünk.**

A krumplit lereszeljük, lehet az almareszelőn, vagy elszántabbak és maximalisták a sajtreszelőn. Összekeverjük a hozzávalókat.

Kisebb lángosokat formálunk belőle és a forró olajban mindkét oldalukon kisütjük.

Egy trükk: levet ereszt a massza, ezért én jól összelapítom a két tenyerem között és óvatosan úgy csúsztatom a serpenyőbe. (Gyakorlatlanabbak tegyék egy kiszedőlapátra, és arról csúsztassák az olajba).

Papírtörlőre tesszük, hogy a fölösleges zsiradékot leitassuk róla.

Tejföllel tálaljuk.

Férfigyomorba ideális. Sör mellé.

Kis tócsni kisokos. A tócsnit, azaz lapcsánkát, krumplibabát, kremzlit, cicegét, görhenyt, prószát, pacsnit, gánicát, bramborákot, krumpliprószát, rösztit, tercet, macokot, tisztviselő pecsenyét több nemzet is saját nemzeti eledelének tekinti, így a német, a cseh, az osztrák, a bukovinai, a luxemburgi, a lengyel, az ukrán, a fehérorosz és persze a magyar is. A lényege mindnek egy. Zsiradékban kisütött reszelt burgonya. Lehet hozzáadni aztán a legkülönfélébb kiegészítőket: liszt, tojás, hagyma, fokhagyma, só, bors, petrezselyem, szalonnakocka. Lehet vele bundázni húst. Vagy édesen enni. Kartofelpuffer korában az Apfelmus egy Muss, azaz muszáj almalekvárral enni egyes németeknél.

* A fényképezőgépem már megjavult. Arra vár, hogy gondos kezek kifizessék érte a váltságdíjat.

** Közzolgálati információ: olajban való sütésnél ha véletlenül lángra kapna az olaj, SOHASE ÖNTSÜNK AZ OLAJJAL TELT SERPENYŐBE VIZET! Az ugyanis csak a világ négy égtája felé fogja elröppenteni az égő olajdarabokat, és minden könnyebben lángra kaphat. A megoldás: rá kell dobni konyharuhát, vagy bármilyen nagyobb rongyot (terítőt), hogy a tűz égéséhez szükséges oxigénellátást megakadályozzuk.

Gyerekek, ébresztő!

2011-09-28T11:43:00.005+02:00

Gyerekek ébresztő, kukurikú jó reggelt, szól a kakas, ha felkelt! Kicsikém, ugye bepakoltad a tornacuccod, a fizika-könyvet, a jegyzeteidet? Tessék itt az uzsonna. Igen, kész vagyok a stratégiai tervvel, a havi jelentéssel, az ÁFA-bevallással, a lektorálással, megvarrtam a 24. pár cipőt is, az állatokat mind megetettem. Szerbusztok gyerekek, üljetek le, vegyétek elő a munkafüzetet….kérem a következőt, igen, itt a recept 3x2 naponta. Erre tessék jönni Irma néni, majd én segítek bekapcsolni a tévét. Na akkor befizettem a csekkeket, a vásárlás is megvolt, mindjárt kész a vacsora. Ugye kész a leckéd? Hm, nem érted, na várj csak nézzük meg együtt. Ja igen, a bogárgyűjtemény, ami holnapra kell, meg a kokárda is. Hopp ez a gomb leszakadt, fel kell varrni. Jó éjszakát gyerekek. Tényleg Drágám, hát sajnálom, hogy ennyire kihasználnak a munkahelyeden. Na még gyorsan felsöpröm a konyhát, aztán én is lefekszem, és elalvás előtt elolvasom a Vasalás és vízkőoldás 32. részét a Háztartás című magazinban…..

Na és most, hogy a férfiak végre visszavonultak, beszélhetünk végre női dolgokról is. Igen, ilyen hajszolt egy napunk és nem sok idő jut belőle magunkra. Pedig van, amire muszáj időt szakítani! Ilyen az egészség védelme. Október a mellrák elleni küzdelem kampányhónapja. Ezt a fórumot szeretném most én is arra használni, hogy felhívjam a figyelmeteket a téma fontosságára. Orvosbarátnőm összeállított egy kisokost, amit minden nőnek érdemes megfontolnia, egészen pontosan kötelező betartania.

Mell önvizsgálata

Kinek javasolt?
Minden nőnek 20 éves kor felett!

Mikor kell elvégezni?
Havonta egyszer a menstruáció befejezte után 2-4 nappal. Rendszertelen menstruáció, változókorban és utána is havonta egy alkalommal, célszerű egy konkrét napot kiválasztani, hogy ne felejtsük el.

Hogyan csináljam?
Álló helyzetben először csípőre tett, majd a fej fölé emelt kezekkel figyeld meg a tükörben a melleidet szemből és mindkét oldalról is. Az egyik kezedet a fej fölött tartva zárt ujjakkal tapintsd végig a másik oldali melled minden négyzetcentiméterét, a hónaljárkodat és a melled és a hónaljad közti területet is. A melledet célszerű kívülről befelé, a mellbimbó irányában haladva vizsgálni.
Fogd a két tenyered közé a melled és tapintsd át így is minden irányból.
Leengedett karokkal az egyik kezeddel tapintsd át a másik oldali bimbóudvart, és óvatosan préseld meg a bimbót, hogy jön-e belőle váladék.
Oldalra fordulva feküdj le, tegyél a vállad alá egy párnát és az egyik kezedet tedd a fejed fölé. Másik kezeddel tapintsd át ismét az előbb leírt módon azt a melled, amelyik oldaladon fekszel.
Hanyatt fekvő helyzetben egyik oldalon leengedett karral a másik kezeddel vizsgáld meg a kulcscsont feletti árkot is.

Milyen eltérésekre kell figyelnem?
1. változott-e a mell alakja, kontúrja? (kisebb méretbeli eltérés természetes)
2. van-e a bőrön behúzódás, narancsbőrszerű elváltozás, vagy kidomborodás, vagy elszíneződés?
3. tapintok-e csomót, vagy bőrmegvastagodást?
4. mellbimbó nincs-e behúzódva?
5. váladékozik-e a mellbimbó?

Mikor kell orvoshoz fordulnom?
1. Ha a fenti tünetek közül bármelyiket tapasztalod, ne várj, fordulj szakemberhez!
2. Évente egyszer a nőgyógyászati szűrés részét illene képeznie az emlővizsgálatnak is.
3. A jelenlegi szakmai ajánlások szerint 45 éves kor felett 2 évente, 65 éves kor felett évente mammográfia ajánlott.

Világszerte növekszik a mellrákkal diagnosztizált nők száma, és sajnos a fiatal nőknél is egyre gyakrabban fordul elő ez a rosszindulatú megbetegedés. Az időben felfedezett mellrák gyógyítható!!!
Az orvosi, eszközös szűrővizsgálatok nem helyettesítik az önvizsgálatot! A rendszeres önvizsgálat segítségével ismerhetjük meg úgy a melleinket, hogy már a legkisebb kóros eltérést is időben észrevegyük.

Mivel együtt erősebbek vagyunk, felhívom a figyelmet egy programra is:
2011. október 2.-án vasárnap este 20.00-kor kezdődik az Egészség Hídja Összefogás szervezésében a lánchídi séta, előtte 18:45-tól programok (pl. Zumba flash mob, hastánc előadás, Dumaszínház, Kovácsovics Fruzsina). További információk találhatóak a http://www.egeszseghid.hu/ honlapon.

Erdei gombás gnhocci tejfellel, túróval

2011-09-24T19:29:00.010+02:00

Ciki, nem ciki, azt hiszem ezért tanultam németül. A Schwarzwaldklinik miatt. Persze másért kezdtem el, családi indíttatás, személyes kapcsolatok, miegymás. De a ködös novemberi estéken ez az érzés vitt a tanfolyamra, tartott a tankönyv mellett. Hogy van egy erdő elérhetetlen messzeségben, ahol minden rendben van. Ahol közelről is makett a táj. Aszfaltszalag kanyarog a dúsfüvű mezők, ligetek között. Hömpölyög a muskátli, elvágólag állnak a fűszálak. Igaz, kicsit idiótán, de mindenki boldog. A gondokkal teli, rendszerváltás előtti, szürkére festett, hiánygazdaságos Magyarországon jól esett ezt nézni.
Aztán persze el is jutottam oda, és a két gyerekes elvált kórházi nővér valóban meg tud élni a fizetéséből arrafelé, nem is akárhogy, ötszobás lakást bérelve és a Cote d’Azur-ön nyaralva. Igaz, hogy szállásadónőmként elutazása előtt elébb befőző gumit tett a mosógép ajtajába ügyesen biggyesztve, hogy leellenőrizhesse, hogy használtam-e a masinát, míg ő távol volt. De hát nem mindig kell a dolgok mélyére nézni, ugyebár. Nem vagyok én Günther Walraff*, hogy álruhába öltözve mutassam fel a társadalom visszásságait.
I LOVE Bayern - a nemzeti eledel, a Brezel

Mi Asszonyunk és a muskátlik

Most megint arra jártam, illetve nem is arra, egy tartománnyal errébb, Bajorországban. Innen, távolról nézve elhanyagolható különbség, de a bennszülötteknek nyilván nem az. A bajorok különösen büszkék hazájukra, a fehér-világoskék kockás nemzeti színekbe öltöztetik, sőt egyiküktől azt is megtudtam, hogy Németország rövid neve, a BRD mit is jelent valójában: Bayern und Reste Deutschlands (azaz Bajorország és Németország Maradék Részei – ezúton is elnézést minden érintettől). Kíváncsi voltam hát nagyon, milyen is lehet München és környéke, ahová a jegyem szólt. Mit mondjak, lenyűgöző élményben volt részem. A Bajor Alpokban, egy alpesi legelő mellé épített egykori Kurort** helyén épült tanulmányi központban láttak vendégül. Tökéletes szervezésben és kiszolgálásban volt részem. Semmi sem zavarta az okulást, és minden rendelkezésre állt a kikapcsolódáshoz: mesebeli hegyek, kiépített gyalogos és kerékpáros turistautakkal, futópályákkal, az ember szinte várja, hogy egyszer csak elébetoppan Piroska kis köténykéjében, vagy netán a farkas. Helyettük pisztrángok toppantak elénk, akik az erdő közepén, egy hegyi patak mellett csinos kis medencéikben nevelkednek, és bár egyáltalán nem várják, de előbb utóbb fel is tálalják őket, sütve, ropogós kenyérrel, tejszínes friss tormával, pohár sörrel, 4 euróért. Elibénk toppant továbbá Münchenben a csodálatos koncert, amelyet az Operaház előtti téren tartottak az Operaház zenészei, a bajor zászlóshajó nagyvállalat, a BMW jóvoltából grátisz, az Alte Pinakothek, a híres gyűjtemény a régi festményeivel, amik megnézéséhez a kasszíros kisasszony szerint legalább tíz év szükséges (igaza van), valamint a belváros főterén, a Rathaus előtt rendezett leszbikus fesztivál.

Aranyos volt, lehetett vele fotózkodni

Aztán ott volt a bevásárló szombat, hömpölygő néppel, aki mindent vesz és esz. Így tettünk mi is, a piacon kezdtük a reggelt, friss süteményt majszolgattunk a tejeskávé mellé. Éppen gombaszezon volt, a piac tele rókagombával, és egyéb gombaterménnyel. Szert tettem erdei gombaporra, amit már régóta szerettem volna valahol beszerezni. A reggeliből kellő erőt merítettünk ahhoz, hogy felpróbáljunk fejenként vagy 50 ruhát és beszerezzünk szeretteinknek olyan dolgokat, amik nélkül nem is érthető, hogyan bírták eddig. Életem párja például egy focimeccseken használatos kürttel lett gazdagabb (ahogy e sorokat rovom, kisleányom megjegyzi, hogy ő nem is kapott focikürtöt, tisztáztuk, szerinte ő az életem párja.)
Aztán betoppantunk a Hofbräuhausba, sült kolbászra és savanyú káposztára. Nagyot néztek ugyan a kérésemre, de elém tették a vörösbort, igaz kétdecis üveges kiszerelésben. Tán nem bíztak benne, hogy ha kinyitnának egy hétdecis üveget, akkor az el is fogyna az este folyamán, bár a vendégjárásra nem lehet panaszuk, egyszerre 6000 embert lakatnak jól. Ebből a hatezerből mi egy fiatalokból álló társaság mellé kaptunk helyet. Egyikük meglehetősen kapatosan, folyton ölelgetve arról akart meggyőzni, hogy ő a kedvenc amerikaim.
Mi nem stimmel a képen?

Eső, Alpok, meleg, a logikus következmény pedig: gomba, gomba, gomba

A sör hazájában sikerült azért mindenhol bort is fellelnem (sajnos nem bírom meginni a sört), igaz vonakodva, de adtak mindenhol. A tóparti népünnepélyen is, ahol a német tanulótársaim is mélyeket sóhajtottak annyi gazdagság láttán. Népviseletben vonult a nép. A hölgyek méretre varratott drindliben, buggyos ujjú, bőszoknyás ruhában, csinos köténykével, ami mindenkinek jó alakot csinál. Amilyen szép a női népviselet, annyira vicces a férfi. Már eleve a bőrnadrág kötött zoknival…hmmmm…maradjunk annyiban, hogy nem tudom elképzelni, hogy James Bond valaha is felvegyen egy ilyet (és már megint bocsánat). És akkor ott van az egész tetejébe a zergetollas kalap. Amire az a szabály vonatkozik, hogy minél nagyobb a zergetollad, annál nagyobb a…..öööö…. BMW-d! A kisebbek darabját 2-3 ezer euróért mérik, de láttunk nem egy olyan pamacsot is, ami beborította az egész kalpagot, annak az ára bizony a tízezer eurót is elérheti! Nem tudom, hogy mennyire biztonságos néhány korsó legurítása után kedélyesen magunk mellé tenni a sörpadra, de ez nem is az én gondom. Az biztos, hogy az a nyugalom és megelégedettség, ami az arcokból sugárzott, hát az bizony hosszú évtizedek munkája. Ilyet kívánnék magunknak is. Nagyon tetszett, ahogyan ápolják a hagyományokat, a népzenét, a népviseletet, a hagyományos kosztot, a népi építészetet. Nem díszletszerűen, hanem a lehető legtermészetesebben, a midennapokba épülve. Jó volt vendégnek lenni arrafelé.

A gombaporból pedig a következőt főztem, hoppsz, ez nem is bajor koszt …

Erdei gombás gnocchi

Hozzávalók
2-3 deka szárított erdei gombapor
20 deka liszt
1 kiló héjában főtt krumpli
1 tojás
1 tk só

A tetejére
Bacon felkockázva és kisütve (ha BMW-nk van, akkor vigyünk haza benne fekete erdei sonkát is, kitűnő vele)
Juhtúró
Tejföl

A főtt krumplit megpucoljuk, összetörjük. Hozzákeverjük a tojást, a lisztet és a sót. Összegyúrjuk. Kis labdacsokat csípünk belőle és a villa hátával is meghengergetjük egy kicsit, hogy recésen csinos legyen.

Lobogva forró vízben kifőzzük, a szalonna zsírjával meglocsolgatjuk, hogy ne ragadjon össze.

A szalonnával, a túróval, tejföllel és friss salátával tálaljuk.

Itthonmaradt életem párjai nagyon vártak haza. Kicsi fiam így bókolt nekem:
-Anyu, te szépebb vagy, mint ahogyan a pocakodban gondoltam!

És még ezt is túlszárnyalta a csokifesztiválon tett megjegyzésével:
- Anyu, én téged jobban szeretlek, mint az édességet!

* G.W. újságíró. A nyolcvanas években álruhába bújva leplezte le a nyugat-német társadalom visszásságait. Különösen nagy vihart kavart Ganz unten (Legalul) című könyvével, amelynek megírása során török vendégmunkásnak öltözve egészen megdöbbentő élményeket szerzett.
** Fürdő, gyógyhely. Legismertebb a Thomas Mann Varázshegy című regényének hátteréül szolgáló davosi gyógyhely (igaz, az svájci).

Segítsüti - Aki szeret, etet

2011-09-17T07:35:00.003+02:00

- ezt a feliratot olvastam a Lehel Csarnok egyik hentesboltjára kiírva. Egy örökérvényű igazság, rusztikusan egyszerűen megfogalmazva. A szeretet egyik legfontosabb kifejezési módja a gondoskodás. Persze, hogy tényleg gondoskodás legyen, nem árt okosan közelíteni a dologhoz, egészséges ételeket készíteni. Nehogy úgy járjunk, mint az idős néni, akinek kutyácskája alig bír döcögni virslilábain, hiszen azoknak egy jól megtermett hurkatestecskét kell cipelniük, ami a folyamatos jutalomfalat-osztásban vált ilyenné.
Azért néha mi is megengedhetünk egy-egy jutalomfalatot szeretteinknek, „egy szippantást a jóból”.
Ilyen az

Oroszkrémtorta

Sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint az ember gondolná!

Hozzávalók:
egy kerek piskótalap (6 tojásból)

A krémhez:
3 tojássárgája
3 evőkanál mazsola
rum, vagy rumaroma
1 evőkanál liszt
10 deka kristálycukor
2 zacskó vaníliás cukor
½ dl tej
2 dl tejszín
1 zacskó habfixáló

A díszítéshez:
darált keksz, vagy dió
pár szem meggy vagy eper
2 dl tejszín
2 ek porcukor
1 zacskó habfixáló

A mazsolát beáztatjuk a rumba, vagy a rumaromába. Nálunk most konyakaromát lehetett kapni, azzal is tökéletes volt.

A krémhez lábosban habverővel összekeverjük a 10 deka kristálycukrot, a 2 vaníliás cukrot a három tojássárgájával, hozzákeverjük, az 1 evőkanál lisztet és a fél deci tejet. Nagyon lassú tűzön, vastagtalpú acéllábosban vagy gőz fölött folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Éppúgy, mint a lúdlábtorta krémjét. Felverjük a tejszínt a habfixálóval habnak, ha kihűlt a tojásos krém, fakanállal óvatosan összekeverjük vele, hogy a hab össze ne törjön. Hozzáadjuk a lecsepegtetett mazsolát (pár szemet tegyünk félre) és egy kicsit a levéből is löttyintünk hozzá.

6 tojásból a szokásos módon kerek piskótalapot sütünk: először a tojássárgájákat keverjük össze 6 evőkanál cukorral, hozzáadjuk a lisztet, majd óvatosan a tojások felvert habját. Kilisztezett, de csak az alján kizsírozott tortaformában 175 fokon addig sütjük, amíg aranysárga nem lesz a teteje.

Lehetőség szerint 3 lapra vágjuk, de ha úgy alakul, a kettő is megteszi. A lapokat meglocsoljuk a rummal, vagy az aromával, megkenjük a krémmel. Úgy gazdálkodjunk, hogy az oldalára és a tetejére is jusson.

Az oldalát megszórjuk darált keksszel. A tetejére habzsákból kinyomjuk a 2 evőkanál porcukorral és 1 zacskó habfixálóval felvert 2 deci tejszínt. Ha nincs habzsákunk, akkor villával tetszetősen elrendezgetjük a torta tetején a habfelhőket., az amerikai lakodalmi torta keresetlenségét kölcsönözve neki. A mazsolából félretett pár szemmel megszórjuk, a szélére egyenlő távolságra meggyet, vagy epergerezdeket ültetünk.

Behűtjük, egy pár óra kell neki, hogy ne legyen folyós a krém.

Hamarosan....

2011-09-14T15:06:00.000+02:00

Csillaghullós augusztus

2011-09-05T14:26:00.004+02:00

Augusztus, te gyönyörű, messzire futottál.
Azok a tücsökciripelős nyári esték, szénaillatú hullócsillag-lesések, éjszakába hajló szalonnaperzselő tábortüzek, ahol nem éneklünk már, pedig gyerekkoromban az énekszó éppúgy hozzátatozott a tábortűzhöz, mint a füst. Csillagok, csillagok….a dallam most is a fülemben cseng, ahogy a Börzsöny lankáin énekeljük, és felfénylenek a karnyújtásnyira, elérhetetlen messzeségben ragyogó égitestek.
De még mennyire felfénylenek, hogy aztán olyan gyorsan hunyjanak ki, mint amilyen gyorsan az éjszakai égen száguldanak. Nagy szerencse ilyet látni, és kívánni is lehet az égi vándoroktól. Jó tíz éve egy kisgyermeket kértem tőle, akivel és testvérével azóta együtt műveljük a csillaglesés művészetét. Csodákat tudnak ezek a csillagok! Olyast is, amire ember nem képes, például arra a mondatra ragadtatja magát a minden pulóvert, kabátot nyűgnek érző kislány, hogy „Mért nem öltöztem fel jobban?” Sőt, noha saját – igaz, régebben hangoztatott - vallomása szerint soha nem álmos, és ezért soha nem is alvó gyermek a megfelelő számú hullócsillag megtekintése után kijelenti, hogy fáradt és szeretne lefeküdni. Mondom, hogy csodatévő csillagok! Bárki kipróbálhatja, egy csillagfényes augusztusi éjszakán.

Joghurtos-sajtos pulykamellfilé nyárvégi-őszeleji zöldség ágyon

Főzés szempontjából azt hiszem, ez a kedvenc időszakom az évben. Ilyenkor kapható még a nyári kínálat, de itt vannak már az ősz kincsei is. Színes a piac, mint az őszi erdő, az embernek kedve és energiája is van a konyhai munkálatokhoz, és szívesen magába szippant* még mindenféle vitamint, földi jót, mielőtt magába szippantana minket a tél hidege.

Már nekiláttam a főzésnek, noha még nem éreztem úgy, hogy teljesen kész a koncepció. Szerencsére a rádióban épp a lecsófesztiválról és a kápiapaprikáról esett szó. Mivel az említett paprikaféle mellett jófajta ezüsthagymám is van kiskamrámban, tudtam, hogy megszületett a megoldás.

Hozzávalók
Többféle zöldség (pl. sárgarépa, ceruzabab, brokkoli)
1 fej ezüst (vörös)hagyma
1 cső zöldpaprika
1 cső kápiapaprika (lehet helyettesíteni más piroshúsúval, vagy egyszerűen zölddel is)
2 paradicsom
2 gerezd fokhagyma
Pulykamellfilé
Joghurt (vagy tejföl)
sajt
Olívaolaj
Oregánó
Só
bors

Felteszünk egy lábosban sós vizet főni. A zöldségeket megtisztítjuk, kedvünk szerinti formára vágunk, majd a lobogva forró vízben megfőzzük. Trendi és egészségtudatos főzőmesterek főzzék ressre, roppanósra, kisgyerekesek főzzék agyon.

Közben elkészítjük a „lecsót”: olívaolajon megdínszteljük a nem túl apróra vágott hagymát, rádobjuk a paprikát, paradicsomot, megsózzuk, átrottyantjuk. A végén belekeverjük az oregánót, belenyomjuk a fokhagymát és addig kevergetjük, amíg az illatát meg nem érezzük (fél perc).

A kifőtt zöldségeket a lecsóhoz adjuk, jól összekeverjük, sütőlapra borítjuk.

A pulykamellet nagyon vékony szeletekre vágjuk (ha félig fagyott, nagyon jól lehet szeletelni), vagy kissé kiklopfoljuk. Ráterítjük a zöldség ágyra, kis olívaolajjal meglocsoljuk , megsózzuk, megborsozzuk.

A sütőben puhulásig-pirulásig sütjük 180 fokon. A sütési idő a hússzeletek nagyságától függ, körülbelül háromnegyed óra kellhet hozzá. Ha kész, a hússzeletekre kanalazunk joghurtot (tejfölt), megszórjuk reszelt sajttal, lehet füstölt is! Visszatoljuk a sütőbe és ráolvasztjuk a sajtot. (vö: sajtos husi).

Cukkinis tócsnival tálaltam.

Tojásmentes.
Gluténmentes.
Tejfehérjementesen hagyjuk el a joghurtot és a sajtot.

A hullócsillagokat legjobban a nyári réten lehet nézni, belesimulva a vadvirágok szőnyegébe. Ezúttal azonban nem a romantika, hanem a praktikum győzött. Tudományos felkészülés során jelöltük ki a helyet, ahol a legnagyobb esély kínálkozott a megfigyelésre, mégpedig egy megfelelő szögben elhelyezkedő gyérforgalmú utcaszakaszra esett a választás. Kevés autó jár erre, az igaz, de a csillagnézéshez mégiscsak túl sok. Hogy ne vakítsa el a szemünket a reflektor fénye, a közelgő autók láttán az ellenkező irányba fordítottuk a fejünket. Gondolom elég meglepő látvány lehetett az út szélén álló, a vaksötétben a másik irányba bámuló társaság. Egészen addig zavart, míg rá nem jöttem, hogy mi lehet erre az egyetlen ésszerű magyarázat: várjuk a buszt! A faluszéli legelő mellett...
Idén is szépet kívántam (nem magamnak), azt gondolom, hogy már teljesült is!

* Semmi csalafintaságra nem kell gondolni. A gombaporról pedig majd legközelebb írok. (nem mintha az valami illegális dolog lenne).

** Olyan vagyok, mint az egyszeri lány Mátyás király meséjében, hoztam is meg nem is. Fotó van, csak rá kéne varázsolni a gépemre. Még dolgozom az ügyön.

101 kiskutya

2011-08-24T21:59:00.003+02:00

Köszönöm a szavazataitokat! 164 gasztroblog indult a www.goldenblog.hu szavazáson, és a segítségetekkel a 14.-ek lettünk!!! Én nem is reméltem ilyen szép helyet! (de tényleg) Köszönöm Nektek, mind a 101 szavazónak, aki rám tette voksát!
És még mindig világvége...izé... világbéke!

Erdélyi töltött paprika

2011-08-19T10:38:00.001+02:00

Amikor Alice a fizetség felől érdeklődött Csodaországban, melyet gyermekmegőrzői feladataiért kapott volna, a válasz az volt:
- A fizetség lekvár. Lekvár holnap, lekvár holnapután, de sohasem ma.
- Úgysem szeretem a lekvárt. – válaszolta Alice, és elvállalta a munkát.

Nos, fotó holnap, fotó holnapután, de sohasem MA!
Na jó, előbb-utóbb lesz, főleg ha megjavul a masinám, de csak azért, mert tudom, hogy az Olvasók szeretik a fotókat.

Talán mert a paradicsomot leginkább nyers formájában szeretem, püré formában viszont kevésbé, és talán mert a Nagymamám inkább „szőke” ételeket főzött, nem pirosakat – óóó, de hiányoznak a finom ebédei! - megtetszett ez a recept. Sokfelé készítik hasonlóan.*

Hozzávalók
1 kg darált hús (legjobb, ha a fele marhahús, a fele disznóhús)
15 deka rizs
1 tojás
3 fej vöröshagyma
14 közepes méretű paprika
4-5 deci tejföl
1 nagy csokor kapor
2-3 gerezd fokhagyma
Étolaj
2-3 ek liszt
Só
Bors
Pirospaprika

Felaprítjuk a vöröshagymát, az étolajon megdínszteljük.

Amíg a hagyma dínsztelődik, összeállítjuk a tölteléket. Közben arrahaladó családtagjainkat megkérjük, hogy időnként keverjenek a hagymán. A kaprot felaprítjuk, felét a masszába adjuk, a másik felét félretesszük. A töltelékbe belekeverjük a dínsztelt hagyma felét megmosott rizst, a tojást, a fokhagymagerezdeket, egy teáskanál sót, ízlés szerint pirospaprikával, borssal fűszerezzük.

A paprikák csumáját-szárát eltávolítjuk. A tölteléket a paprikákba töltjük úgy, hogy lehetőség szerint ne maradjon benne levegő.

A megdínszelődőtt hagymához hozzáadjuk a kapor másik felét, egy kicsit –egy perc - kevergetjük vele. Félrehúzzuk a tűzről, a lábosba helyezzük a paprikákat és a töltelékeket, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, megfűszerezzük 1 kk pirospaprikával.

Háromnegyed óra alatt készre főzzük.

Ezalatt elkészítjük a tejfölös habarást: a tejfölt habverő segítségével összekeverjük a liszttel, és egy kis vízzel.

Amikor megfőttek, a paprikákat és a töltelékeket egy külön tányérra szedjük. A főzőléből egy kicsit hozzámerünk a habaráshoz, elkeverjük, és ezt többször megismételjük. Végül a meleg tejfölt beleöntjük a lábosba, alaposan elkeverjük, és addig kevergetjük, amíg be nem sűrűsödik. Ekkor a paprikákat és a töltelékeket visszatesszük a lábosba.

Petrezselymes krumplival tálaljuk (amit margarinon forgattunk át).

Nagyon praktikus tud lenni, mert több napig jó marad. Bécsi kiruccanásunk előtti nap készítettem, így mikor odaértünk, már csak melegíteni kellett, sőt még másnap is jót ebédeltünk belőle. Meg harmadnap is. Az ízek még jobban összeérnek a hűtőben.

A nyári szünet végét bútorszereléssel töltjük. A bútorbolt felé autózva kislányunk megjegyzi, hogy ez a hegy akkor is itt volt, amikor Mosonmagyaróvárra mentünk.** Hát bizony mi tagadás, nem hordták el azóta. Bár néha az az érzésem volt, hogy ez előbb fog megtörténni, minthogy egyszer bútorvásárlásba fogunk. De ez is eljött végre. A ruháink szekrényben várják a színrelépést. Kicsi fiúnk persze nagyon akar segíteni. 2 napig együtt „építi” apjával a bútorokat. Ennyi idő kell neki, hogy rájöjjön, vagy ráunjon, hogy érdemben nem igen tud beleszólni a bútor-összeszerelésbe. Ezért a nővérével bunkert építenek a feleslegessé váló kartonokból, és makett várost vágnak-ragasztanak-festenek a hungarocellekből.
Pihenésként sétálunk a környéken. Néhány utcában az a szokás, hogy a levágott füvet az útra szórják szépen elrendezve (aszfalt nincs). Messziről nézve sajátos látványt nyújt. A gyerekek persze tudni vélik mi az:
- Fekvőrendőrt építettek lókakiból!
(oh pardon, ez nem igazán gasztrotéma)

*Először Lajos Mari 99 zöldségtál című könyvében futottam bele.

** Tudom ám, hogy arra gondolt, hogy Mosonmagyaróvárra is errefelé mentünk.

Borban párolt tejszínes-mustáros hekk

2011-08-10T23:04:00.004+02:00

Nagyon szeretek múzeumba járni, és a gyerekeimet is sikerült beetetni. Szerencsére nagyon sok vonzó programot kínálnak a múzeumok az aprónép számára is, gyakran „mindent a kéznek, lábnak, fülnek (most az anatómiai atlasz felsorolásától eltekintek)”-mottó jegyében. Egyet nem tudtam eddig elérni, hogy a kisfiam is szeresse a festményeket. Pedig annyi érdekes dolog látható rajtuk, gondoltam, hogy színes képeket a gyerekek szeretnek nézegetni. Ha nem is úgy nézné a képeket, mint érdeklődő nővére, aki az ecsetkezelés technikájára is felfigyel, és alaposan végignéz mindent, de egy kicsit több érdeklődéssel. Ha fehér papírlapokat mutogatnának neki, az is nagyobb ovációt váltana ki belőle. Megnéztük Munkácsy Trilógiáját. A család olyan áhitattal lépett be a terembe, mint egy szentélybe, többször végignéztük az összes képet. Kisfiamat egyáltalán nem érdekelte (ez érthető persze, tudom én, de azért még próbálkozom néha). Annál jobban tűzbe jött a Nemzeti Galéria előterében látható Agyágyú című konstelláció láttán, mely kortárs művész, Haraszty István munkája. Olyan hevesen mutogatott, és magyarázta, hogy hogyan működik, hogy rá is szóltak, hogy lépjen hátrébb. Így csak a szemével simogatta tovább a rendkívül izgalmas példányt. Hiába no, ő a modern művészeti alkotásokra fogékony….

Kisleányom rendkívül precíz, a múzeumlátogatást is a teljesség igényével hajtja végre. A keszthelyi Babamúzeumban négy éves korában mind az ötszáz babát végig kellett nézni, több tucat turista busz érkezett utánuk, és távozott jóval előttünk a múzeumból, mire mi is elhagyhattuk a terepet. A kicsi lányka a végén merte csak kibökni, ami valószínűleg az elejétől foglalkoztatta:

- Ezek mind élők voltak?

Mintha agyágyú csókolt volna homlokon, úgy pattant ki fejemből a szikra, hogy ma ezt a halételt főzöm, mellyel régóta szemezgettem már Váncsa István szakácskönyvében. Ahogy az lenni szokott, alaposan felforgattam a receptet.

Hozzávalók

tengeri halfilé

2 deci főzőtejszín

Egy nagy tubus mustár

Egy üveg fehér bor (le merjem írni? Rosszul emlékeztem, csak rozé volt itthon)

2 fej vöröshagyma

Olívaolaj

3 ek liszt

Só

Bors

A halakat 5 centis darabokra vágjuk, a hagymát elfelezzük, majd négyfelé vágjuk. Egy mély lábosba tesszük.

Tekerünk rá borsot, megsózzuk. Kis olívaolajjal meglocsoljuk, és felöntjük a borral.

Addig főzzük, míg a hal és a hagyma meg nem puhul (fél óra). Akkor szűrőlapáttal kivesszük a főzőléből egy tányérra.

Összekutyuljuk a tejszínt és a mustárt, teszünk hozzá 3 púpozott evőkanál lisztet, egy kis vizet, és habverővel simára keverjük. A hal főzőlevéből keverünk hozzá, hogy felmelegedjen az elegy. Visszaöntjük az egészet a lábosba, és folytonos kevergetés mellett besűrítjük. (Ha mégsem sűrűlne, vegyünk ki a tejszínes mártásból a tálba egy kicsit, adjunk hozzá még lisztet, habverő, satöbbi.)

Visszatesszük a hagymát és a halat a szószba.

Rizzsel és salátával tálaljuk.

Tojásmentes.

Egy kis programajánló – Műszaki Múzeum, Bécs – Technisches Museum, Wien

Ha a festmények nem is, de azért sok érdekesség mégiscsak vonzó a múzeumokban az olyan kisfiúk számára is, akik arra a kérdésre, hogy „mi szeretnél lenni?” úgy válaszolnak, hogy szerelő vagy munkás (és majd fog nekünk építeni egy nyaralóházat, meg még sok mindent, például hajót és repülőt, aminek a gumiszalagjára itthon kell feltenni a bőröndöt, és majd 2 milliárd sebességgel megy). Nos nekik a fent említett intézmény telitalálat (vagy feritalálat? Legalább is mifelénk így mondják).

A Császárvárosban tanuló Bécsi Nagynénikét nagyon szeretjük meglátogatni. A választásunk az idén erre a múzeumra esett, ami a Csodák Palotája és a Közlekedési Múzeum ötvözete.

A Das Mini részen, melyet 2-6 évesek számára ajánlanak, de belépést nyert nagyobbik gyermekem is, gyermeki képzelőerőt szárnyaltató játékok találhatóak, melyeknek így vagy úgy közük van a technikához. Ott van rögtön a kiszuperált IGAZI tűzoltóautó, amibe be lehet ülni, tekerni a kormányt, váltani a sebet, működtetni a vészvillogót. Tűzoltóöltözetben. Kell-e mondanom, hogy gyermekem, akinek a jele az óvodában a tűzoltó - nem véletlenül, szülei mindent megtettek ennek érdekében - transzba esett. A többi játékra nem is nagyon tudott időt szakítani. Pedig volt még kis ház ajtóval, ablakkal, aminek falait az igazi kéményfalazó méretű szivacstéglából lehet felépíteni egy daru segédletével (a tízéves bő másfél órán át elmozdíthatatlan volt innen, mondtam, hogy alapos), autószerelő műhely, benzinkúttal - a „beteg” egy oldtimer, amibe be is lehet ülni -, színes billentyűzetű zongora, amely akkora, hogy ugrálni kell rajta, hogy megszólaljon, és még több érdekesség. A szülőknek hatalmas rizszsák, amin érdeklődő ábrázattal szundíthatnak el a másodperc törtrészéig, persze, csak miután szirénáztak, zongoráztak, labdát reptettek, autót tankoltak.

És ráadásul még ki is lehet csalogatni csemeténket ebből a varázsvilágból, hiszen az üvegfalon túl mozdonyok, repülők, motorkerékpárok, autók (pl. az Ezüst Nyíl) várnak ránk.

Az pedig csak „természetes”, hogy a gyerekek 19 éves korig ingyen léphetnek be ebbe a paradicsomba. (felnőtteknek a belépő ára 8 euró 50).

Ja hogy a fotó lemaradt? Holnap jön!

VILÁGBÉKE!

2011-08-08T19:30:00.007+02:00

Az úgy volt, hogy nekem eszembe se jutott, hogy blogot írjak, mások mondták. Meg azt is, hogy írjam bele, amiket a gyerekeim mondanak. És akkor elkezdtem. És mások neveztek be ebbe a goldenblogba is, én nem is gondoltam rá, hogy induljak. És a legfőbb célom az életben a VILÁGBÉKE! De ha már így alakult, szavazz rám, kérlek! Nem lesz nehéz, a gasztroblog kategóriában pont az első blog a házisárkány. Itt: http://www.goldenblog.hu/szavazas.aspx?bId=1062
Ja és VILÁGBÉKE!

És köszönöm!!!!

Ciprusi mozaik

2011-07-31T19:30:00.012+02:00

Amikor húsz éve először utaztam Törökország felé, a buszon egy idősebb hölgy mesélt róla. Kíváncsian hallgattam, hiszen semmit sem tudtam erről az országról. Azt mondta, hogy az ember beleássa magát a tengerpart meleg homokjába és beleszeret a mesés Keletbe. Most is az történt velem, ami már olyan sokszor. Figyelmesen hallgatom a beszélőt, akinek a szavaira mindig emlékezni fogok, csak még nem tudom, hogy a történet rólam szól.

Ciprus kultúrák mozaikja, görögök, törökök, lovagok, ottománok, brit gyarmatosítók. Iszlám és kereszténység. Ókori városok, lovagvárak, dzsámik, a legmodernebb autók

Gazimağusa (Famagusta) a XII. században a világ leggazdagabb városa volt. A várfalakon belül 365 templom volt, hogy minden nap másikban lehessen misét hallgatni. A legnagyobbikban koronázták meg Jeruzsálem királyait. Itt található az Othello bástya is, a Shakespeare által megénekelt történet helyszíne.

Amikor a tengerparti sétából ’hazaérkeztünk’, a kisfiamnak földbegyökerezett a lába: „Ez nem is a mi házunk!” – mondta, hiszen ő szó szerint értette, hogy szépen hazasétálunk.

A tengerben a kishalak odajönnek barátkozni, nagyon kíváncsiak. Amikor a kezemet nyújtom óvatosan feléjük, a hasam alatt úsznak el fürgén, tudván, hogy a lomha, nagytestű állatok nem fordulnak meg olyan könnyedén.

Cipruson nyáron sohasem esik az eső.

A girnei (Kyrenia) lovagvár bejáratát nem találjuk. Körbejárjuk az épületet, kisfiam egy szellőzőnyílásra mutogat, hogy az lesz az, de hát nem. Basszus, ezek elfelejtettek kaput építeni! Végül megtaláltuk, egy szinttel feljebb kellett volna nézni – régebben víz vette körül a vár lábát. A melegben dől a víz rólunk, mire megérkezünk. A várban sok izgalmas faajtó van. Az egyik a csemetéim szerint a vészbejárat.

A várban többféle múzeum található, pl. egy hajóroncs is ki van állítva, amit ott találtak nem messze a parttól. Az ókorban süllyedt el, olajat, mandulát szállított, még a magok is megvannak. Egy másik részen egy ősi temetkezési helyet mutatnak be, egyrészt úgy, ahogyan azt megtalálták (csontvázzal), másrészt maketten, bemutatva a különböző kamrákat a föld alatt, amelyekben a használati tárgyakat helyezték el, és a legbelső részen pedig a halottat. Egy kisfiú fantáziájának ez éppen eléggé érdekes. Remélem nem fognak behívatni az óvodába, hogy a gyerek csontvázakról és halottas kamrákról beszél... Igaz eddig inkább arról van szó, hogy egy csodálatos hajót fog építeni éjszaka úgy, hogy kilopózik a barátjával, a Bálinttal. És azon a hajón minden lesz, még kertészkedhetek is.

Apukám elvitt minket a ciprusi pusztába, egy cipőboltba. Enkomi romváros mellett kellett elhaladni, amit lakói 3000 éve hagytak el, nem tudni miért. Talán az éppen akkor, a Szalamiszból elmenekült királyfi által alapított, a szintén Szalamisznak nevezett tengerparti városba költöztek, vagy költöztették őket. Szóval félsivatag, romváros, félsivatag, félsivatag, cipőbolt. Tele jobbnál jobb cipőkkel (márkás is), potom áron. Az i-re a pontot azonban egy innen nem messze található másik bolt tette fel: ott strucctojást árulnak. Hűtve, frissen, a héját kifúrva, dekorációnak, „csodálatosan” megmunkált egyedi darabokat, például asztali lámpának feldolgozva. És strucchúst is. Sohasem álmodtam volna, hogy van ilyen bolt, pláne ilyen helyen. Kíváncsi lennék a forgalmukra (a dolog egyébként logikusabb, mint első ránézésre tűnik, struccfarm mellé épült az üzlet).

Életem második legfinomabb „hamburgerét” ettem itt. Balik ekmek a neve, azaz halas kenyér. Szezámmagos hosszúkás zsömlébe olívaolajon grillezett halakat tesznek, salátával, hagymával. Csípős uborka és apró paprika is já

r hozzá. A férjemmel jókat nevetgélünk azon, hogy ez mennyivel jobb, mint a Fishmac – nem is szabadna egy mondatban említeni őket. (A legfinomabb „hamburgert” pedig Aksaray városában ettem, egy pénteki vásárnapon, az pedig döner volt, fél török kenyérbe ágyazva, sok paradicsommal, uborkával, hagymával – káposztával még véletlenül sem – a visszaúton már előre fentük rá a fogunkat, de kiderült, ezt csak akkor árulják, amikor vásár is van.)

Szent Barnabás kolostora gyönyörű épületegyüttes. Apukám szerint onnan lehet tudni, hogy mi nem igazhitű görögök vagyunk, hogy nem megyünk be a korláton belülre, és nem csókolgatjuk végig az összes ikont és freskót. Meglehetősen szép számú műalkotás található a falakon. A kolostorban kerengő is van, előírásszerűen. A kolostorkertben minden megtalálható, ami az itteni élethez kell: datolyapálma, olajfa, citrom, narancs. Szent Barnabás János apostollal érkezett Ciprus szigetére, ma a sziget védőszentjeként tisztelik. Az jár a fejemben, hogy akit évszázadokkal ezelőtt erre vetett a sorsa, nem biztos, hogy valaha viszont látta a szülőhazáját, a családját. Sokukat itt temették el, Szent Barnabást is. Mauzóleuma egy közeli épület. A kolostor mellett több kutya hűsöl az árnyékban, az egyikük elkísér minket. Mint egy kis idegenvezető mutatja az utat, biztos a turistáktól leste el, merre van a járás. A szentember koporsója a föld alatt található, lépcsőn kell lemenni, a kutya nem akar leengedni. Apukámat, a falkavezért végül leengedi. Ő lehívja magához a kutyát, így mi is lejutunk. A kutya megpróbál ásni, de nagyon kemény a talaj, nem sikerül neki. Talán csontot érez, és azért nem akar minket a közelbe engedni, mert védi a tulajdonát.

Nagyon szeretem hallgatni, ahogy a müezzin énekel. Talán ketten énekelnek, felváltva. Egyikük különösen hosszú szüneteket tart az egyes sorok között, így fokozva az izgalmakat. Próbálom magamban visszaidézni a dallamát. Lehetetlen vállalkozás.

A kikötő egyik éttermében kávézunk. Éppen visszaérnek a turistákat szállító hajók a tengeri kirándulásról. Befarolnak, és úgy állnak a helyükre, szájtátva figyelem, mennyire ügyesek a hajósok. A kikötői utazásszervező fiúktól érdeklődöm a Népművészeti Múzeum felől. Felemelt ujjal lájkolják, hogy törökül szólok hozzájuk (jól gazdálkodom azzal a kevéssel, ami van), és megkérdezik, honnan jöttem.

Az odaúton a repülőtérről taxi visz a házig, egy órás út vár ránk. Ugratjuk egymást a férjemmel: tudnál baloldalon közlekedni, balkézzel sebességet váltani, úgy hogy török nyelvű a gps – és éjszaka van? A sofőr kiszáll egy rövid időre – akkor látjuk, hogy strandpapucsban van… A visszaúton már rááll a fülem a nyelvre, érteni vélem a gps-t – viszont az autópályán még mindig nem tudnék előzni pont fordítva. Igaz a párásodás is fordított: éjszaka kívülről csapódik ki a meleg levegő az autóüvegre, belül a klíma miatt sokkal hidegebb van.

Kisebbik csemetém fél a repüléstől – jobban, mint én. A hazaúton is megfogtuk a felszálláskor a nővérkéjével a két kezét, ő pedig becsukta a szemét. Az izgalom, meg a sok élmény hatására legközelebb Budapesten nyitotta ki, szépen átszunyókálta az utat viharzónástul.

Már itthon nézzük az időjárásjelentésben megjelenő térképet, és feliratot, miszerint a Földközi-tenger hőmérséklete 29 fok (itthon a levegőé 18). A gyerekek észreveszik, hogy Ciprus kisebb, mint Magyarország. Apró vitézem kommentje: mert gyengén harcoltak (a ciprusiak).

Azt mondják, úgy kell eljönni valahonnan, hogy hagyjunk még megnézni valót, hogy máskor is visszavágyjunk. Jó pár dolog van még Cipruson, amit szeretnék megnézni, de a visszavágyás biztosan nem ezen fog múlni.

Sumák

2011-07-23T21:13:00.012+02:00

Padlizsánsaláta szumákkal

A mindennel felszerelt igazi török bolt polcán megláttam a szumákot (sumac), és eszembe ötlött, hogy erről a fűszerről már mintha hallottam volna, hogy ez a Közel-Kelet kedvelt fűszere. Itthon utánanéztem, és valóban így van, sőt a padlizsánhoz is kifejezetten ajánlják. Milyen szerencse, hogy abból is éppen bevásároltam, hiszen a sokféle színben, méretben kínált csodaszép zöldségnek nem lehet ellenállni. Most halványlila, fehércsíkozású képviselőire esett a választásom.

A szumákot állítólag nálunk is többfelé lehet kapni. Ha letagadnák a boltban, mondjuk azt: semmi sumák, hol a szumák?

Hozzávalók

4 kisebb padlizsán

2 paradicsom

Fél citrom leve

1 csokor petrezselyem (mármint magyar csokor, a törököknél egy csokor akkor

a, mint nálunk egy egész bolt teljes kínálata, kevesebbet venni nem lehet)

Olívaolaj (hmmmm helyi termelőtől vásárolt igazi olívaolaj, ezt natúr kenyérrel mártogatni is isteni

Szumák

3 gerezd fokhagyma

Só

A padlizsánokat megmossuk, sütőben 180 fokon körülbelül fél óra alatt megsütjük, kihűtjük.

Közben elkészítjük az öntetet: az olívaolajjal összekeverjük a szumákot, a zúzott fokhagymagerezdeket, a sót. A paradicsomokat félbe, majd vékony szeletekre vágjuk. A petrezselymet törökösen durván felaprítjuk.

Ha kihűlt a padlizsán, felkarikázzuk, és egy tálon elrendezzük körkörösen úgy, hogy közéjük majd egy-egy paradicsomszeletet illeszthessünk. Meglocsoljuk a padlizsánszeleteket a citromlével, hogy meg ne barnuljanak.

Amikor kész vagyunk a zöldségek elrendezésével, megöntözzük a fűszeres olívaolajjal, majd megszórjuk a petrezselyemmel.

Lehetőleg hűtőben, letakarva érleljük még egy-két órát.

Nekünk erre most nem jutott időnk. Sajtos pirítóst ettünk mellé, és ayrant (sós joghurt ital) ittunk hozzá. Tehát egy kis natúrjoghurttal is megbolondíthatjuk művünket.

Tejfehérjementes.

Gluténmentes.

Tojásmentes.

Kisleányomnak igen élénk a fantáziája. Most például azt mondta, hogy beszélget azokkal a kishalakkal, akiket a búvárszemüvegén át lát. Igaz eddig nem valami szószátyár népeknek ismertük a halakat, de hát sohasem lehessen tudni. Először még hallani vélte a hangjukat is (csicsergő), de aztán ez a verzió feledésbe merült, maradt a metakommunikáció. És ez igaz is, a halnézés technikája például az, hogy valaki viszonylag mozdulatlanul van a vízben, mert a kíváncsi halacskák köré gyűlnek, és a búvárszemüveggel rendelkező többiek (már aki be meri dugni a fejét a vízbe) megnézhetik a vidám és játékos halacskákat.

Magamban jókat kacarásztam ezen a halakkal való beszélgetésen, egészen addig, amíg eszembe nem jutott, hogy a magam portája előtt is sepergessek. Történt ugyanis, hogy egy meglehetősen hosszú buszúton egy nem túl jól halló rokonom mellett ülve kitűnően elbeszélgettem vele. Ha kellett bólintott, volt, hogy a fejét csóválta, miközben persze az elsuhanó tájat nézte. Csak akkor jöttem rá, hogy egyáltalán nem hallotta, amit odáig beszéltem, amikor végül nem egy eldöntendő, hanem kiegészítendő kérdést tettem fel. Amit ugyanis egyetértő bólogatásnak, biccentgetésnek véltem, az csak a busz rázása volt…

Mediterraneo

2011-07-21T17:04:00.007+02:00

A tavaszi-nyár eleji csevelyek visszatérő kérdése: hova mentek nyaralni (vagy a gazdasági válságra való tekintettel: mentek nyaralni?). Erre adott válaszom így hangzott: igen, a vidéki Nagypapához …… Ciprusra. És ez így is van, hiszen gyermekeim Nagyapója Cipruson építi a kapitalizmust. Annak is az északi felén (és nem a fővárosban). Nagyon vártuk hát, hogy elmehessünk erre a melegebb éghajlatra, még akkor is, ha én történetesen kifejezetten utálok repülni, és ezt persze nem mutathatom a gyerekeim előtt (a szomszédasszonyom azt javasolta, eszegessek mogyorót az idegek megnyugtatása végett, de én egy hatásosabbnak vélt megoldással éltem: egy Underberg miniüveget tettem a kézipoggyászomba...) Izgatottan ültünk hát a fedélzeten, kislányom végignézve a repülőbe hömpölygő tömegen, azt találta kérdezni: ők mind Ciprusra mennek? - - Nem, néhányan kiszállnak útközben – na jó, erre szerencsére nem került sor, hanem mindenki megérkezett a Szerelem szigetére, ahol nyáron sohasem esik az eső, izgalmas látnivalók, fehér homokos partú égszínkék tenger és a legjobb fajta mediterrán konyha várja az utazót.

Mediterrán lecsó

Egy tésztaszószos üvegen egyszer azt a feliratot olvastam: mediterrán zöldségek. Hmmm ez csak jó lehet, mondhatni a lehető legjobb kombináció. De mik is azok a mediterrán zöldségek? Olyan izgalmasan hangzik…kiderült a tizedmilliméteres betűk kisilabizálása után, hogy az bizony nem más, mint padlizsán és cukkini. Oké de azért….valami izgalmasabbra számítottam.
Hát íme, itt egy izgalmas mediterrán zöldség: az okra, vagy törökül bamya, ami tulajdonképpen a hibiszkusz bibéje. Ez is került a lecsómba, (naná, ilyen a magyar, azért még nem bújik ki a bőréből, mert más kultúrába érkezett), amit ki lehet tunkolni isteni, szezámmagos, fekete köményes fehér török kenyérrel, amit mindig frissen árulnak, lehet belőle tésztaszósz (akár összekeverve a szarvacskával vagy pennével és sütőben rá lehet még pirítani egy kis sajtot), vagy rizzsel natúr hússzelet körete. Állítólag jól csúszik rá a sör és a fröccs.

Hozzávalók
5-6 paradicsom
1 szép fej vöröshagyma
2 kisebb cukkini
1 közepes padlizsán
30 deka bamya főzve vagy konzerv alakban (ez utóbbi nálunk is kapható)
Egy kis paprikát is belecsempésztem, épp csak az íze kedvéért
2 gerezd fokhagyma
1 tk só
olivaolaj
Zöldfűszerek frissen, vagy szárítva, minden, ami ehhez az ízvilághoz illik: elsősorban oreganó, aztán ott van a bazsalikom, majoranna, provánszi fűszerkeverék
2 dl sűrített paradicsom

A lecsót tulajdonképpen a szokásos módon készítjük el: az olívaolajon el kezdjük dínsztelni a hagymát, közben pucoljuk a cukkinit, felkarikázzuk, a szeleteket negyedekbe vágjuk, azt is rádobjuk, aztán a paradicsomot kockázzuk fel, felöntjük egy kis vízzel is, aztán következik a padlizsán, hasonlóképpen járunk el vele, mint a cukkinivel. Végül a bamya, a fűszerek, a só, belezúzzuk a fokhagymát is, és hozzálöttyintjük a paradicsompürét. Addig főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak, illetve a szósz kellőképpen besűrűsödik (15-20 perc).

Tejfehérjementes.
Tojásmentes.
Lisztmentes.

Barnaszőkenőm (és itt most elnézést a szőkéktől, és a nőktől, csak a tipizálás miatt mertem ezt a jelzőt leírni, amúgy nem értek egyet az ilyesfajta megkülönböztetésekkel, sőőőőőt, most azt inkább a kevésszámú, de mégis létező férfiolvasókra való tekintettel el is hallgatom, hogy feminista vagyok, és az egyik kedvenc graffitim, hogyaszongya: „God is black. – és kicsit lejjebb más írással: „Yes, she is.” – „Isten fekete” „Igen, és nő”), naszóval leánygyermekem nagyon belejött a búvárkodásba, és az úszkálásba, annyira, hogy kitalálta: fejenáll a vízben (valószínűleg a kézenállásra gondolhatott, de ezt azért tisztáztuk, mielőtt orral szántja végig a homokos tengeraljat). Kisebbikem pedig ÚJABB TITOKZATOS ÉS FÉLELMETES állatokról tart kimerítő hosszúságú kiselőadásokat, de csak a vízben, mert a titokzatos és félelmetes állat a szárazföldön meghallja és akkor mérges lesz. Érdeklődésemre, miszerint, ez azt jelenti-e, hogy az a félelmetes földi állat tud-e magyarul, némi hümmögés volt a válasz, mert az természetesen szembetűnt neki, hogy itt nem a mi nyelvünkön beszélnek, sőt miután leadtam a rendelést a pincérnek, azt mondta nekem: olyan furán beszélsz.*

*A török meglehetősen hasonlít a magyarhoz hangzásában, ha nem figyelünk oda, akár magyarnak, vagy magyar halandzsának is tűnhet.

Galaktikus Mimibuli

2011-07-02T00:20:00.007+02:00

Mimi mindig is szerette a bolygókat, csillagokat, ezért idén a Naprendszer adta a keretet a születésnapi parti játékaihoz. Már tavaly is kétségeim voltak, hogy amikor játszani kezdünk, a gyerekek nem fognak-e egy laza mozdulattal félresöpörni, és asztalontáncolós tombolós buliba fogni, de nem, fel sem merült bennük, szépen hagyták magukat elvarázsolni. Szerencsére idén sem volt ez másképp, noha a kétségeim csak fokozódtak az elmúlt év óta. De azért megpróbáltuk. Lehet, hogy egy-két év még benne van a pakliban.

A játékok kitalálása a legnehezebb feladat, sokfelé kutattam, mire összeállt a repertoár. Igaz, több elemet átvettünk a korábbi évek varázslós, illetve honfoglalós bulijaiból, de így legalább emlékeztettünk a kisfiamra, aki dínóknak gyűjt gyógynövényt, kalózokkal hadakozik, lovagként vív csatákat, megnyeri a formula 1 világbajnokságot, mindeközben mi csak azt látjuk, hogy hat éve csak szalad, szalad és szalad, miközben nagyon beleélős fejet vág (már a pocakomban is futott, és a pelenkázó asztalon is, hanyattfekve, hiszen felegyenesedni még nem tudott). Na szóval vannak játékok, amik mindig olyan fényben tűnnek fel, amiben mi szeretnénk, ha akarjuk kifordított bundakesztyű, vagy papucs orrán pamutbojt….

A gyerekek szépen egymás után megérkeztek, és az emeleti gyerekszobából kezdtek olyan hangok leszüremkedni a földszinti nappaliba, amik kétségessé tették, hogy jó egészségnek örvendenek-e mindannyian (igen, homloktörölgető szmájli). Na éppen emiatt találtuk ki a szervezett játékot. Pedig idén az igazi nagyágyúk el sem jöttek… Mire mindenki megérkezett, egy süvítőhang kíséretében lepottyant az égből egy meteorit kő is, éppen a gyerekszoba elé. Egy levélbe volt csavarba, amiben az ufók segítséget kérnek a gyerekektől. Eltévedtek, és azt kérik, hogy a gyerekek mutassák be a Naprendszerüket, hogy beazonosíthassák azt. A meteorit igazából egy rádió, és azon keresztül hallgatják az űrhajóban, hogy miket mondanak.

A játékokat a bolygók köré voltak csoportosítva tehát. Mindegyik bolygóhoz tartozott egy kártya, az egyik oldalán a képével, a másikon egy kis útleírással. Mivel a jószerencse úgy hozta, hogy a gyerekek az ökotáborban éppen ezen a héten voltak Planetáriumban, elég tisztességesen felismerték vagy a kártyán található képről, vagy a rövid leírásról, hogy melyik bolygóról van szó.

Két csapatot is választottunk, a Csillagokat és a Bolygókat, hogy annál izgalmasabb legyen a játék. Egy-egy feladat nyertes csapata elnyerte a bolygókártyát a leírással együtt.

Az első feladat az Uránuszhoz kapcsolódott, és ez az Almatánc volt. Itt szűkös fantázia öhöm időszűke miatt nem került közelebbi meghatározásra a játék és az Uránusz kapcsolata, csak annyiban, hogy az alma is olyan szép kerek, mint a bolygók. A játék lényege pedig abban áll, hogy a gyerekek párokat alkotnak, a homlokuk közé egy almát szorítanak, és úgy táncolnak, amíg az alma ki nem esik a homlokuk közül. Az utolsó pár csapata nyeri a kártyát. Az almát a gyerekek a játék után rendeltetésszerűen használták fel.

Ezután a kinti ugrálós játékok következtek.

A Napfogó, mely tulajdonképpen egy halászfogó. Keresünk egy vállalkozó szellemű gyermeket, a fejére illesztünk egy napformájú korongot, ő lesz a fogó. Ha megfog valakit, akkor ketten kergetik a többieket. Mint ahogy a Nap is magába olvaszt mindent, ami a közelébe kerül, úgy a fogó is magába olvasztja a megfogottakat, azaz lánccá alakulnak, és úgy kergetik a többieket. A nyertes csapat az, akinek a játékosa utoljára marad (ezt többször is el kellett játszani).

A Szaturnusz, a leglátványosabban gyűrűs bolygó. Mi más is lehetett volna itt a játék, mint hullahopp karikázás. Párokban versenyeztek a gyerekek. Nem is volt egyszerű, sokan itt találkoztak először a hullahopp-karikával (mint ahogyan a szörppel is – mivel többféle okból sem vagyok hajlandó ilyenkor kólát, fantát és hasonlóakat venni; volt gyerek, nem is egy, aki a szörpsűrítménybe azonmód, hígítás nélkül belenyalt, hiába a Nagyi készítette szörpök is lassan a múlt homályába vésznek…).

A Merkúr az istenek hírvivőjéről kapta a nevét, aki az úton levők istene is, így hozzá a bolygó hollandi nevű fogó kapcsolódott, a hajóról elnevezve, amely nem találja a kikötőjét. Ezt úgy kell játszani, hogy a gyerekek kört alkotnak. Ketten kiállnak, ők lesznek a fogók. Kiválasztanak másik két gyereket, akiket meg akarnak kergetni. A körön kívül, ellentétes irányba kell szaladniuk, és az a páros nyer, aki előbb visszaér a helyére.

A Mars a háború istenéről kapta a nevét. Egyértelmű, hogy az Adj király katonát! nevű, jól ismert játék került erre a helyre. Nagyon élvezték a gyerekek. Kicsit drukkoltunk, hogy sérülés ne legyen, nem is lett szerencsére.

A Plútó messze esik a Naptól, 2006 óta nem is számít már bolygónak. Sok tehát a sötétség, az árnyék rajta. Kifeszítettünk egy nagy lepedőt, a gyerekek elhelyezkedtek a két oldalán, és az egyik csapatnak ki kellett találnia, hogy a másik csapatból kinek az árnyékát látják a lepedővászonra kivetülni (úgy álltunk, hogy a Nap minél nagyobb árnyékot vessen rá). Nem volt különösebb kihívás, ámde nagyon jó szórakozás.

A nyugalmasabb játékok sora következett, amiket bent is lehet játszani (ez a hétvégi szélviharban épp idejében jött).

A Jupiter vörös-fehér csíkozású, a nagy viharok keltik ezt a képet. Azon a feladaton kellett párosával elgondolkodniuk a gyerekeknek, hogy hogyan tudnak egy papírlap mindkét oldalán végighúzni egy ceruzát anélkül, hogy felemelnék a hegyét. Nagyon elmés és jó megoldások születtek. Az „igazi” megoldás nem ennyire szabadon szárnyaló, mint a gyermeki fantázia, a Möbiusz-szalag lett volna. A gyerekek viszont a levegőben forgatták a papírt, behajtották, csúsztatták, így tényleg nem emelték fel a ceruza hegyét, mégis végigért a csík a lap mindkét oldalán.

A Vénusz a szerelem és szépség istennőjéről kapta a nevét. Mivel a gyerekek nem csak szépek, hanem okosak is, ezért egy okos-totót kellett kitölteni, ami a marslakók létezésétől kezdve a Naprendszer leghidegebb pontján át a legmagasabb hegycsúcsig szemezgetett az érdekességek közül (nem, -235 fok a Neptunusz Triton nevű holdján, 25 km Olympos Mons a Mars nevű bolygón). A 13+1 kérdést egy-két hibával sikerült megválaszolnia minden párnak.

A Földhöz Activity tartozott, amihez a Naprendszert érintő szavakat tartalmazó kártyákat sk gyártottuk le. Csak mutogatni és rajzolni kellett. Apullal különösen jól szórakoztunk azon, hogy a gyerekek félmozdulatokból is megértik egymást. Például valaki kitárta mindkét karját, és már vágták is rá a többiek: Naprendszer!

A Hold tiszteletre a Sajtból van a hold! című örökbecsű slágert kellett eldallani karaoke segítségével. Itt kicsit megingott a játék menete, mert a gyerekeket alig lehetett elválasztani a mikrofonoktól.

Azért szerencsére kíváncsiak voltak a játék végére. Ez pedig a jólbevált kishalhorgászat volt Neptunusz bolygó, és Neptun, a tenger istene áthallás miatt. A gyerekek ügyesen kifogták a gumilapból készített halakat, és jól megjegyezték a hátán található mintákat. Tudták, hogy nekik az ezzel a jellel ellátott kis ajándékot kell megtalálniuk.

Konkrétabb utasítást nem adhattam, mert valaki éppen szomjas volt, így én már arra értem ki a kertbe, hogy a gyerekek saját maguktól rájöttek, hogy az összes bolygókártyát egybeolvasva kell bejárniuk a Naprendszer bolygóinak az útját (a kártyán található utasítások szerint), hogy a körtefa a kiindulópont, ami a Napot jelképezi, és olyan sorrendben kell a kártyákat elolvasni, ahogyan azok a Nap körük keringek. Éppen a kettős elágazású fánál, azaz a Jupiternél tartottak, mire utolértem őket. A kis csomagban található anyósnyelvet és buborékfújót szépen fújogatták, a famatricákat és a nyulas csiptetőket cserélgették, amíg megterítettünk.

Az uzsonna a szokásos volt: pogácsa, sült csirkecomb, fasírtgolyó, kukorica és görögsaláta . A túrótorta után jött az ajándékozás. És a karaoke felszerelés megkaparintása.

Az ufók egy újabb kőbetekert levélben megköszönték a segítséget és elröppentek.

A gyerekeknek viszont persze, hogy alig akarózott hazamenni…

Mi is jól éreztük magunkat velük, pedig a kiscsillagok levonulása után úgy is érezhettük volna magunkat, mintha egy armageddon söpört volna rajtunk keresztül. De ez, csak úgy mint az izomláz, csak másnap derült ki.

Kicsi nagylányunk a lefekvéskor még megkérdezte, hogy a meteorit a Vénuszról jött-e vajon.

Rozmár vs. ősi csiga

2011-06-27T12:13:00.003+02:00

Lapzárta után érkezett!

Felmerült bennem, miközben írtam a bejegyzést, hogy kicsi fiam hátha a rozmárokat látta a tévében, és azokat nézte meztelen csigának, Végül is ránézésre hasonló, és az agyar is stimmel. Rákérdeztem hát, de kiderült, hogy nem a rozmárról van szó. Bizony jól értettem, egy hatalmas csigáról, akit ősi csigának hívnak és a foga nagyon tiszta, tisztább, mint az embereké.

Képtelen természetrajz

2011-06-26T08:17:00.005+02:00

A kisfiam nagyon szeret mesélni az állatokról. Például, hogy a cincér cinegél, és ezt úgy csinálja, hogy bólogat a kis fejével. Meg hogy ő már majdnem fogott egy mókust, de az éppen hogy ki tudott szaladni a kezei közül. És ott van az a bogár is, amelyik Franciaországban él, kék, zöld piros, és sárga, és ha lepisil, megnő az izmod. Meg a hatalmas meztelencsiga, amelyiknek két agyara van, és erősebb a gepárdnál is (gondolom gyorsabb is lehet, ha utol tudja érni). A félelmetesebb állatok bemutatásánál kutató tekintettel nézi az arcom, hogy kifürkéssze, igaz-e mindez, amit ő elmesél. Mert ha igen, akkor baj van… Miért is ne lehetnének ilyesfajta lények is a világon, amikor olyan képtelenségek is léteznek, mint a spenót, vagy a meggy. Az a jó kis cseresznye, ami savanyú, és egyesek még a süteménybe is beleteszik….

Meggyes pite

Ez az úgynevezett egyensúly tészta. Minden összetevőből annyiszor 4 dekát kell venni, ahány tojásunk van. A tepsi mérete dönti el, hogy mennyiből készítsük. Ez a recept a hagyomásnyos méretű tepsihez szól. És természetesen bármilyen gyümölcsöt lehet a tetejére szórni, Liga margarinnal készítve pedig tejfehérjementes.

Hozzávalók

5 tojás

20 deka vaj vagy margarin (én itt csalni szoktam, mivel nem akarom a hűtőben takargatni azt az 5 deka margarint, az egészet beleteszem – jót tesz neki, igaz, diétásabb nem lesz tőle)

20 deka porcukor

20 deka liszt

2-3 ek. rum

fél kiló gyümölcs

A süteményt ebben a logisztikai sorrendben elkészítve a leggyorsabb megoldáshoz jutunk.

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. A tepsit kivajazzuk, kilisztezzük.

A tojásokat elválasztjuk, a sárgákat egy külön tányérba tesszük, a fehérjéket egy keverő tálba.

Kimérjük a cukrot és a vajat egy másik keverőtálba.

A robotkar segítségével felverjük a fehérjéket habnak. Innen kezdve viszonylag gyorsan kell dolgoznunk, hogy össze ne essen (viszont megspórolunk egy robotkar mosogatást).

Összekeverjük a vajat a cukorral, és egyesével hozzáadogatjuk a tojássárgájákat. Azért van erre szükség, mert különben megcsomósodik a vaj.

Hozzákeverjük a rumot, majd a lisztet.

Óvatosan belekeverjük a tojáshabot úgy, hogy először az egyharmadát adjuk hozzá a masszához, és ha az már fellazult, akkor a többi részét is.

A tepsibe töltjük a tésztát, a tetején elrendezzük a meggyet-gyümölcsöt.

Az előmelegített tepsiben 40 percig sütjük. Ha a tészta pirul, és a széle kezd elválni a tepsi falától, akkor jó. (ha még nem, akkor még „szalonnás”, egy kicsit nyers belül).

Porcukorral meghintve tálaljuk.

Tejfehérjementesen LIGA margarinnal.

Mivel eléggé el nem ítélhető módon a szülők, Anyul és Apul még nem szánták rá magukat, hogy valamilyen gerinces, de agyaratlan, lehetőleg szőrös, és a gepárdnál kisebb lény tegye vidámabbá a Nyúlgyerekek napjait, hát ők azokkal az állatokkal játszanak, amik a kertünkbe tévednek: gilisztákkal, bogarakkal, csigákkal. Főleg csigákkal. Építettek is nekik a teraszon egy egész kis várat, bástyákkal, árokkal. Sajnos a csigák másképp gondolták, alig várták, hogy becsukjuk a teraszajtót, azt kiáltották: SZABADSÁG! - és huss, már ott sem voltak.

Az a valahai kislány is hasonlóakat gondolhatott, amikor kis bádogból készült homokozó vödrét teleszedte vagy 20 éticsigával, és a finom ebéd után maci helyett velük tért lepihenni az ágyikójába. Az Édesanya, mit sem sejtve nyitott be a szobába, hogy megnézze be kell-e takargatnia a kislányát vajon. Alig hitt a szemének: A kicsike, édesen alvó lányka körül és rajta művészi rendezetlenségben számos csiga kúszott-mászott. Az állatokért nem különösképpen rajongó Édesanya kibírta, hogy sikítozás nélkül gyűjtse be róla a vadállatokat, és tegye ki a szűrüket a kertbe.

A Mostani Kislány is szerette volna megismételni a történetet, anélkül persze, hogy ismerte volna, és mivel eltelt pár évtized, annak a modernizált változatát adta elő. Egy szép kis papírhajót hajtogatott, telerakta kisebb méretű, de szépszámú csigával, és be akarta rakni az autóba, amikor vásárolni indultunk.

- Mimikém, ezek a csigák szerteszét fognak mászkálni, amíg mi vásárolunk. – mondta Anyul, aki jól ismeri már a csigák furfangos észjárását.

- Dehogyis, Anyu, ezek teljesen bealudtak! – mutatott az alvást színlelő mozdulatlan kavicsokra Mimi.

De Anyul nem volt meggyőzhető, főleg, hogy kölcsönautóval járunk. Így a csigák egy bokor aljában várták haza kis barátaikat (már amelyik el nem szökött).

Bécsi túrós palacsinta

2011-06-13T11:30:00.003+02:00

Nyaralásra készülni – nos ez nem tartozik éppen a kedvenc elfoglaltságaim közé. Álmodozni róla, hogy milyen a simogató Balaton vize, a napsütés a tengerparton, a lángos, fagyi, bécsi kávé, sült kalmári – na az a része rendben van. Dehogy az ezer ruhát, könyvet, papucsot, mobiltöltőt, békauszonyt, manikűrkészletet összeállítani, bőröndbe tuszkolni és kisebb szívinfarktus nélkül konstatálni, hogy ennyi csomaggal lehetetlen utazni….ez a része a nemszeretem kategóriába sorolható. És akkor még a lakás elrendezéséről nem is szóltunk, növények, állatok, szemetes. Életem párja olyasvalamit is felvett a Nyaralásra Készülünk Repertoár 1.0-ba, amire nem igazán voltam felkészülve: miközben a gyerekekkel békésen ültünk a már becsomagolt bőröndhegyeken várva a reptéri transzfert, ő karnisrudat fúrt, oda ahol 5 éve nincs függöny, mondván, hogy fokozza a biztonságot, ha elhúzzuk, és nem látnak be. Mit mondjunk, igaza van.

És hogy hogy jön mindehhez a Bécsi túrós palacsinta, ez az inkább téli étek? Hát úgy, ahogy a lángos, palacsinta, sült kolbász, a könnyű nyári ételek közé, vagy a hekk a Balatonba.*

Hozzávalók

10-15 palacsinta, amely tésztájába 2—3 evőkanál rumot is keverünk

A töltelékhez

4 tojás

50 deka túró

ízlés szerint mazsola

4 ek. rum

1 citrom reszelt héja

15 deka porcukor

Az öntethez

1 tojás

1 ek. porcukor

1 tasak bourbon vaníliás cukor

1 deci tej

A töltelékhez a tojásfehérjét felverjük habnak. A többi hozzávalót összekeverjük, majd óvatosan hozzákeverjük a felvert tojásfehérjét is.

A palacsintákat megtöltjük vele.

Egy jénai tálat kivajazunk. A palacsintákat félbevágjuk, és vágott szélükkel felfelé szépen egymásra fektetjük őket.

Az öntet hozzávalóit összekeverjük, egyenletesen meglocsoljuk vele a palacsintákat, és 200 fokon 20-25 perc alatt átsütjük.

Tálaláskor porcukrot szitálunk rá.

Semmi sincs a világon, amin ne lehetne tökéletesíteni, így született a Nyaralásra Készülünk 2.0, melybe a már fent említett tevékenységeken túl sóder betalicskázása az utcáról a kertbe is benne foglaltatik. Ha mindezekkel az óvintézkedésekkel nem lennénk megelégedve, akkor pedig ajánlatos értéktárgyainkat, tévét, számítógépet, egeret, akarom mondani hörcsögöt, a család kedvencét rokonaink gondjaira bízni, egy arra alkalmas, félreeső helyiségben elhelyezni. Így az egyszeri kisfiú jóleső érzéssel nyugtázhatja, hogy egy rendes családban mindenkinek a jólétéről gondoskodnak:

- A hörcsög fogja nézni a tévét.

*Az étel leírását a Nők Lapjában találtam, kissé átalakítottam.

Aranygaluska vaníliasodóval

2011-05-28T22:07:00.006+02:00

Ez macsóhímzés! – ismeri fel a lányom a néptáncgála díszítőelemeit. Hát nem teljesen, de ha abból indulunk ki, hogy a magyar néptánc férfiközpontú, ahogy egy rádióműsorban állították, akkor nem járunk messze az igazságtól. A néptáncgálán a mi kis tökmagunk miatt voltunk ünneplő közönség, a jutalom pedig nem arany érem, hanem aranygaluska volt érte. Egyúttal megvalósíthattam azt a menüt, ami mindig a számon van, amikor azt akarom mondani, hogy tojásos nokedli salátával: tojásos nokedli galuskával. (ez hóvégi sokadikán nagyszerű menüsor lehet).

Hozzávalók

35 deka liszt

1 cs. szárazélesztő

2 tojássárgája

2 ½ deci tej

5 deka vaj vagy margarin

2 ek. porcukor

csipetnyi só

A szóráshoz

5 deka darált dió, ha klasszikusan szeretnénk csinálni, ha pedig rendbontó módon, akkor darált mák. Vagy mindkettő. Mint most nálam is történt.

kristálycukor

5 deka vaj vagy margarin

A margarint megolvasztjuk, a tejet meglangyosítjuk. A tészta hozzávalóit a mixer dagasztókarjainak segítségével összekeverjük, ebben a sorrendben: tej, tojás, cukor, só, élesztő, liszt, és végül az olvasztott margarin. Nem lehet elrontani.

Letakarva a kétszeresére kelesztjük (hogy meddig tart, az függ a melegtől, nagy átlagban egy óra).

Kivajazunk egy jénait, megolvasztjuk a margarint.

Ha megkelt a tészta, enyhén lisztes deszkán ujjnyi vastagra kinyújtjuk, pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk.

Belefektetjük a jénaiba, kis távolságokra egymástól (hogy még tudjanak dagadni). Ha egy sort leraktunk, megkenjük a tésztakorongok oldalát az olvasztott margarinnal, megszórjuk az egészet a darált dióval, és egy kis cukorral.

Következik egy újabb sor. És így tovább, amíg tart a hozzávalókból. A teteje tészta legyen.

Előmelegített sütőben 175 fokon 25-30 percig, a tészta pirulásáig sütjük (ha nagyon pirulna, tegyünk rá alufóliát).

Közben elkészítjük a vaníliasodót.

Jobb, mint a boltipuding, ez adalékmentes lesz.

3 tojássárgája

3 ek. barnacukor

vaníliás cukor

3 deci tej

Összekeverünk habverővel 3 tojássárgáját 3 ek. barnacukorral, és egy kis vaníliás cukorral, ha lehet olyannal, ami valódi vaníliát tartalmaz. Hozzáadunk 3 deci tejet, és addig kevergetjük lassú tűzön, míg fel nem forr (tovább nem szabad, mert édes rántotta lesz az eredmény). Pont úgy, mint a borlevesnél. Ha sűrűbbet szeretnénk, még a tej előtt adjunk hozzá 2 púpozott ek. lisztet is.

Padláson jártam, hogy az iskolai papírgyűjtéshez hozzak le muníciót. És ott jártamban megtaláltam azt, amit már régóta kerestem, az elsős füzeteimet. Ugyanis megígértem a kislányomnak. Hiszen mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. Nos az én füzeteim pont ilyenek.

A házi feladatot magyarból kívülről fújtuk: 10 szó 3 mondat tollbamondás. Igaz félévkor változott: 15 szó öt mondatra. Máig emlékszem arra az érzésre, hogy milyen volt a füzetbe róni a soha véget nem érő szókígyókat. Bár lennék már túl az egészen….nem elég, hogy ronda, született rossz helyesíróként még hibás is…na nem tudom, hogy a grafománia miből keletkezik…. És most itt vannak a füzetek teljes valójukban. Kislányom őszinte érdeklődéssel nézte végig őket.

Először is az Érdekes füzetet, amibe a papíralapú kincseimet ragasztottam. Úgymint domborműves (!) matricák, állatokról szóló okoskártyák, kép az egyik felén, tudnivalók a másikon (a ragasztóipari forradalom előtti időkben megoldottam úgy, hogy máig olvasható, nézhető), az Alfa nevű, gyerekeknek szóló magazinból, melyre a szüleim előfizettek nekem (ez igazi kincsnek számított) kivágott érdekes újságcikkek. Éééééééés trataaaaaam banánról leszedett matricák. Ezek voltak az igazi ritka példányok, ha emlékszünk még a kubai narancsos telekre.

És persze a magyar füzetem. A tanév második feléből (15 szó, 5 mondat). „Ez csúnya!” „Szebben dolgozz!” „Ej-ej!”és hasonló intelmekkel. Üzenőfüzet is volt egyben, mert értesítik a szülőket, hogy az utolsó két hétre az ebédbefizetésre 6 forintot kell küldeniük, a szabad szombat megjelölés betartása mellett. Van benne versecske a sasról, aki csibét szeretne enni. Hiszen ez az egyik kedvenc játékuk! – döbbenünk rá a lányommal egyszerre. Én vagyok a sas, a gyerekek a csibék, de mindig kicsúsznak a karmaimból. Nem is emlékeztem rá, hogy egy ilyen versikét írtam le a füzetembe (a lélek rejtett útjai). Összefüggő történetekkel is találkozhat a múltba utazást tevő olvasó. Például a válogatós Marciról, aki elé édesanyja (akinél nincs igazibb barát, mint ahogyan egy másik mondatból megtudhatjuk; és persze – Jóbarátom a fogkefe. Is.) na szóval a szerető anyuka sajtot tett és babAlevest. Hú, ezen a hosszú szón is túl vagyunk! (az fel sem tűnt anno, hogy milyen furcsa menü ez, a bablevest akkor is tejföllel volt szokás enni, nem sajttal).

És a kedvenc történetem, ami sokat mond a korszellemről: „A töröt csésze. Az asztalon egy töröt csésze feküdt. A szép csésze oladalábol nagy darab hiányzot. Édesanya szomoruan kérdezte: Ki tőrte el a csészét: Csend let a szobában. Joska válát vonogatta. Egyszer csak rápillantott a nyakán levő kisdobos-nyakkendőre, és csendesen így szolt: Én, én törtem ösze. Édesanya letette a töröt csészét, és kisfiához lépett: örülök fiam, hogy megmondtad az igazat.”

(A tanító néni mondta a tollbamondáskor, hogy figyeljünk, hogyan ejti a szavakat, és úgy írjuk le, de miután leírtam két t-vel, hogy ttál, mivel annyira megnyomta az első hangot, és ezzel nem arattam osztatlan sikert, feladtam ezt a módszert)*

Kislányom végigkacarászta a füzetemet, és segítségével mindkettőnk előtt felrémlett az a kislány, aki jó pár éve voltam. Ha nem édesanya-gyermeke viszony fűzne egymáshoz, hanem valamilyen csoda folytán egy korszakban élnénk, nem a fogkefét választanánk legjobb barátunknak.

* Végül az olvasás segített rajtam. Rengeteget olvastam, mindenhol. Például kádban (a víz elzárása végett a könyvet szépen be is raktam a csapból folyó vízsugárba), utcán (lámpaoszlopnak mentem – na jó ezt könyv nélkül is hibátlanul voltam képes végrehajtani). Szenvedélyesen olvasok ma is, igaz kevesebb időm van rá (kádba nem ülök, mert banánt mindig lehet kapni, de a víz ára a csillagokba szökött; utcán pedig autóval járok…)

Almás crumble – Morzsás sütemény tojás és tejfehérje nélkül

2011-05-15T08:21:00.002+02:00

Praktikus, rendkívül gyorsan, akár az otthon fellelhető alapanyagokból elkészíthető, az „úgy ennék valami finomat, de nincs itthon semmi!”, illetve az „ügyes háziasszony a semmiből is háromfogásos ebédet tud főzni” elveken alapuló sütemény. Keletkezését a II. világháborúra teszik, amikor kevés alapanyagból kellet kihozni a legjobbat. Szerintem sikerült az angoloknak ezt a csatát is megnyerniük. Kislányom szerint is, aki azt mondta, hogy ilyet sokszor csináljak. (Felfoghatjuk a mandulás almatortácska szimplább kivitelezésének is).

Hozzávalók

A gyümölcsréteghez
2-3 fej alma (vagy bármilyen tetszés szerint gyümölcs)
5 deka vaj (Liga margarin)
4 ek. barna cukor (vagy kristály, ha az van otthon)
1 tk fahéj

A tésztához
20 deka kristálycukor
18,5 deka vaj (Liga margarin)
25 deka rétes liszt (vagy sima, ha az van otthon)
1 zacskó vaníliás cukor

Az almát meghámozzuk, felszeleteljük. A vajjal és a fahéjjal együtt addig melegítjük, amíg a vaj fel nem olvad, és a cukor nem karamellizálódik kissé.

A tészta összetevőit robotkar segítségével összedolgozzuk (2 perc). Nem lesz homogén, hanem morzsás szerkezetű. Ha úgy ítéljük meg, akkor a végén kézzel még morzsolgathatjuk – vagy gyermekeinket kérjük erre, örülni fognak.

Egy tűzálló tál aljára öntjük az almát, rá a morzsát.

175 fokra előmelegített sütőben kb. fél óráig sütjük, amíg a teteje szépen pirulni kezd.

Tojásmentes.
Tejfehérjementesen Liga margarinnal.

Maradjunk az angolszász témánál. Múlt hétvégén az amerikai közösség által szervezett kirakodóvásárba mentünk. Imádom a bolhapiacokat. Nagymamám is kedvet kaphatott hozzá, amikor a 70-es évek elején az Egyesült Államokban járva egy garázsvásárban szépen bevásárolt. Az akkor szerzett kések még ma is tökéletesen vágnak, és egy példány az én konyhámat díszíti. Évtizedekig hüledeztünk ezen a furcsa szokáson, aztán hozzászoktunk azokhoz a szavakhoz, hogy globalizáció meg hogy mobilitás.
Kellemes sétát tettünk hát a kijelölt helyszínig, ahol rögtön az első pléden az első tárgy amit megláttam egy korcsolya volt. Mivel az előbb említett népekkel szemben én nem vagyok profi költöző, sikerült elhagynom a sajátomat. De ez éppen jó volt rám. És 1000 forintért meg is kaptam. Közben kisfiam észrevett egy ketrecet. Műanyag kicsi darab volt, gondoltam pofátlanul belealkudom a korcsolya árába. De kiderült, hogy a ketrechez tartozik egy cápavadász hajó, aminek a kötelén le lehet engedni a vízbe a cápamegfigyelő ketrecet, búvárral együtt. Számtalan kiegészítő segíti a fantáziát szárnyalni – segédcsónakok, szigonyvető, kagyló igazgyönggyel – és a lényeg: egy cápa. Amely csattogtatja a fogát, és akár el tudja nyelni a búvárt – aki aztán kivehető a cápa bendőjéből – ahol még a korábban lenyelt szörfdeszkákat és az egyéb finomságokat is kialakította a barátságos játéktervező. Kell-e mondanom, hogy kisfiam kapásból beleszeretett ebbe a csodába. 5000 forintért kínálták az eredeti matchbox játékot, ami új korában a többszörösét érte. Őszinte hüledezésem hatására lementünk 3000-re de azt is sokalltam. Pláne az első helyen.
„Meggondoljuk még, először körbemegyünk” – hangzott a szánkból a sztenderd válasz.
Kisfiúnk persze hogy úgy értette, hogy tényleg meggondoljuk még. Így hát megpróbált gyorsaságra sarkallni minket. Nem engedtünk a zsarolásnak, és jót válogattunk a spanyol ajkú család 100 forintos cd kínálatából. Olyan kincseket, mint Eros Ramazotti spanyolul. Ez esetben a tény, hogy nem eredeti nyelven énekel, nem számított akkora érvágásnak, mint az angol helyett spanyolul beszélő Turboman a híres karácsonyos filmben. Volt még 1000 darabos puzzle 300-ért, történelmi könyv és egy majdnem új kávéfőző töredék áron. Nagyon jó vétel lett volna. De hát persze hogy nem azt vettük meg végül – hanem igen, nyert – a cápavadászhajót. Nagyon jókat lehet vele játszani, pláne annak, aki mindenféle jármű szerelmese – a markolók, helikopterek, dömperek, daruskocsik, versenyautók, kukásautók, a rendőrségi és tűzoltóautó arzenál tulajdonosának édesanyja nem is sejtette, hogy létezik ilyesmi is.
- Ezzel mindent lehet játszani? – kérdezte az aprónép, miután órák óta játszott vele.
- Majdnem mindent. De például Piroska és a farkast nem – válaszolta az óvatlan szülő. Visszakézből érkezett a válasz:
- De Anyu, azt tudtad, hogy létezik egy olyan rész is, hogy Piroska és a cápa?

A receptet a Nők Lapja Konyha egy régebbi számából vettem.

Sváb spenótos derelye

2011-05-07T22:44:00.004+02:00

Sváb spenótos derelye

Rómában edd azt, amit a rómaiak!

Svábországban meg amit a svábok – aktualizáltam a több ezer éves okosságot. És milyen jól tettem! Mert a freiburgi családias-házias, a belvárosban egy több száz éves épületben otthont kapott kisvendéglőben a Sváb derelyére, azaz a Schwäbische Maultaschéra – azaz sváb pofazacskóra – esett a választásom. Spenóttal töltött tésztatáskák, pirított hagymával-sonkával (közel van a Fekete-erdő) a tetején…hmmmmmmmm. És a szép tál ételhez még egy nagy adag saláta is járt (a számlát pedig egy itthoni étteremben is bevállaltam volna).

Találóskérdés: mi a jutalma a Húsvét után nem sokkal füvet nyírónak?

Megtalálja az összes, Nyúl által a zöld fűbe elrejtett, de a gyerekek által meg nem talált csokit-cukrot.

Mert a fű ilyenkor dús és magas tud lenni, a tavasz színe a zöld. És ha beleharapnánk egy jóízűt ebbe a sok zöldbe, akkor azt jóleső érzéssel tehetjük a spenótba például.

Hozzávalók

A tésztához

30 deka liszt

3 tojás

1 tk. olaj

só

A töltelékhez

20 deka spenót – püré vagy friss, ha frisset választunk, akkor forró vízben pár percig elő kell főzni, majd lecsepegtetni

1 fej vöröshagyma

5 deka füstölt szalonna

2 szelet kenyér

15 deka lángolt kolbász

2 tojás

Frissen őrölt bors,

Szerecsendió

bazsalikom

4-5 ek. tej

só

A tetejére

2 fej vöröshagyma

15 deka füstölt, húsos szalonna, vagy sonka

Pici olaj

A töltelékhez a szalonnát felkockázzuk, és zsírjára sütjük. A szalonnakockákat kihalásszuk a zsírból, a serpenyőt félretesszük, jól jön az még a hagyma pirításakor. A kolbászról lehúzzuk a héját. Az összes hozzávalót jól összekeverjük.

A hozzávalókból összegyúrjuk a tésztát.

A tésztát kétfelé osztjuk, mindkét felét vékonyra nyújtjuk. Egyenletes távolságban halmokat helyezünk el az egyik tésztalapon a spenótos töltelékből. Ráhelyezzük a másik lapot, a széleket lenyomkodjuk (esetleg a ráhelyezés előtt egy ecsettel benedvesítjük a tésztát a töltelékek között, hogy jobban ragadjon.

Egy derelyevágóval kivágjuk a derelyéket, és lobogva forró vízben addig főzzük, míg fel nem jönnek a víz színére. Akkor még várunk egy-két percet, és kimerjük őket egy tálba. Esetleg a szalonnazsírral egy kicsit meglocsoljuk, hogy ne ragadjanak össze. Csakis azért.

A tetejére megpirítjuk a hagymát és a szalonnát a félretett szalonnazsíron, és azzal tálaljuk.

Mea culpa, nem könnyű, és nem is túl gyors étel. Na de az íze kárpótolja ezen hiányosságokat.

A Nyuszi rikkant egyet, amikor megérkezik! – emlékezett vissza kisfiam a tavalyi évre, amikor a Húsvéti Nyuszi, a Nyúl, azaz Anyúl, már maga sem érti, hogy miért, de valóban elnyuszogta magát, jól hallhatóan, mintegy jelezve, hogy ki lehet fáradni a kertbe a keresgélésre. Nem sejtette akkor, hogy hagyományt teremt. Így hát mit volt mit tenni rikkantott idén is, böcsülettel. Az eufória pillanatai után, a jó megfigyelő kisfiú azt találta mondani:

- Megöregedett a Nyuszi! Tavaly sokkal vékonyabb hangon rikkantott.

Ha a tovasiető Nyúl ezt még hallotta volna, bizonyára kap egy kisebb szívinfarktust, mert ebben a Nyúlévben kerek évszámot ünnepelt amúgy is, ami kissé megrángatta az önbizalmát. Na de nem annyira, hogy ne akarja kijavítani a csorbát.

A Nyuszi mifelénk kettőcör jár, ahogy az egyszeri kisfiú szemrehányóan közölte, amikor kiderült, hogy idén nem tudnak jönni az unokatestvérek hozzánk Húsvétkor. A Nyúl ugyanis remek ráérzéssel mindig akkor jön másodszor, amikor az unokatestvérek itt vannak. Nos hát, mint említettem, a hagyomány nagy úr, tehát ha némi késéssel is, de megérkezett a család, és velük együtt a Nyúl is. Nemhiába dúlta-fúlta magát már egy hete, készült a nagy színrelépésre, egy gyönyörűt sikerült rikkantania.

- Na ugye milyen fiatal volt a Nyuszi hangja. – mondtam kisfiamnak örömmel.

- Igen, fiatal és csinos Nyuszi volt! – kontráztak rá a rokonok azon nyomban.

- Á nem is, a tavalyi sokkal fiatalabb volt. – hangzott a válasz.

A könyörtelen idő múlásával nem lehet vitába szállni.

Fekete Pillangó

2011-04-19T21:44:00.003+02:00

Kedves Fekete Pillangó, Te lettél a 100. Olvasóm. Hadd köszöntselek Téged és személyeden át mindazokat, akik bekukkantanak időnként a lábosaim fedele alá, hogy mi is rotyog az én boszorkány-, vagyis miket beszélek, sárkánykonyhámban. Aki nyilvános blogot ír, az bármit mondjon is, exhibícionista. Persze, hogy reménykedem benne, hogy van a vonal másik végén valaki. Szeretném, ha kapna egy kis jókedvet, két perc vidámságot, amikor elolvassa bugyuta történeteimet. Ha úgy érezné, hogy jó itt. Hogy nekünk itt és most jó. Hogy ebből, ennyiből is kerek lesz a torta. Gimnazista korunkban az összes általunk készített remekműnek - legyen az az uzsonnára csomagolt szendvics alufóliájából formázott absztrakt képződmény, vagy később iparművésszé vált osztálytársunk csodálatos tintarajza -, mindegyiknek egy címet adtunk: Elvágyódás. Ez a blog az ellenkezőjéről szól.

És ha "Te vagy újra az ajtóm előtt, ki valaha oly gyakran jött", nyiss be! Örülni fogok Neked, Fekete Pillangó.

Rácsos tészta (linzer)

2011-04-17T20:32:00.005+02:00

A Húgom egyik kedvenc elmélete, hogy az osztrák konyha a magyar konyhából építkezik. Mondj egy „osztrák” ételt, és a Húgom megmondja, hogy az hogyan származik a magyar konyhából. Ezt az elméletét meg is osztja a bécsi egyetemi társaival. Hogy a Gulasch magyar, az még talán rendben van. De azt már érdeklődve hallgatják, hogy a krumplis tészta (Grenadiermarsch), vagy hogy a kakaós csiga is tőlünk származna. Nyilván a magyarok tanulták az osztrákoktól, hogy Karácsonykor töltött káposztát kell enni. És a Strudelt (rétes), na azt már végképp nem adják. Szemtelen nép ez a magyar, mindig is tudták. Talán bizony még Mozart is magyar volt. Vagy Liszt. Piha! Az egyikük elóvakodott idáig, hogy saját szemével is meggyőződjön minderről. Békésen üldögéltek, a labanc, meg a kuruc a Ruszwurm cukrászdában, s amíg a süteményt hozták, olvasgatták az étlapot. És mit tesz Isten, mi áll benne? Hát az, hogy az egész világ tévesen hiszi, hogy a híres osztrák sütemény, a LINZER Linz városából származna. Ó dehogyis. Azt a Ruszwurm magyar tulajdonosa sütötte a Szabadságharc idején a szépemlékezetű, de méltatlanul elfeledett Linzer tábornok megnyert csatája emlékére. Az osztrák feltette két kezét és meghajolt a magyar konyha dicsősége előtt.

A gondolataimban felrémlett Nagymamám rácsos tésztája. Talán azért, mert egy olyan könyvet olvastam, ami a gyerekkoromat idézte. Egy baj volt csak: a lekvárokat már megettük. Hoppá! A mélyhűtőben van viszont jó pár csomag ribizli, amit pedig ideje elfogyasztani, így szezon előtt. Mélyhűtőtakarítási akció. Így hát gyorsan összefőztem a ribizlit egy kis barnacukorral, annyival, hogy még kellemesen savanykás legyen, icipici rummal, csak az íze kedvéért. És aztán botmixerrel átturmixoltam, és egy szűrőn át is passzíroztam, csak a kisfiam kedvéért. Miatta kár volt fáradni, ő ugyanis az első falat után félretette. Nem így a szomszéd kisfiú. Ő kijelentette, hogy neki ez a kedvenc sütije most már.

Hozzávalók

30 deka margarin (a sárgalapú szakácskönyvben zsír szerepel természetesen)

1 tojás

20 deka cukor

60 deka liszt (ami magyar ugyebár)

fél csomag sütőpor

pici só

fahéj

szegfűszeg

egy kis tejföl, amitől gyúrható lesz a tészta

lekvár; nézd csak, Nagyanyó is ribizlilekvárt írt, erre eddig nem is figyeltem fel

A sütőt előmelegítjük 175 fokra.

Egy tepsit, kivajazunk, kilisztezünk. Összekeverjük a tészta hozzávalóit a mixer dagasztókarja segítségével. Válasszuk mondjuk a margarin-cukor-tojás-liszt-sütőpor-só-fűszerek sorrendet. A lisztet kétszerre adjuk a masszához, hogy dolgozni tudjunk vele. A végére hagyjuk a tejfölt, mert akkor tudjuk eldönteni, hogy mennyi is kerüljön a tésztába. Ha nincs tejföl, tejjel is pótolhatjuk.

A tésztát borítsuk deszkára, kézzel jól gyúrjuk át. Osszuk el nem testvériesen. A nagyobb darabot tepsiméretűre nyújtjuk, és belefektetjük a tepsibe.

Megkenjük lekvárral.

A kisebb darabból hosszú rudakat sodrunk és átlósan rátesszük a lekáros tésztára.

A forró sütőben addig sütjük, míg pirulni nem kezd. Körülbelül fél óra alatt lesz kész.

Kisfiam plüssállatokat tart az ágya végében, nem is keveset. Sosem játszik velük, de gondoskodik róluk. Mindig alaposan be kell takarnom őket is. Ezt külön ellenőrzi, minden este, egy se maradjon ki. Különben megfagynának. „Hiszen a lábacskám is megfagyna, ha kint tartanám, a takarón kívül!” - szokta magyarázni. Hát nem tudom, szerintem nincs hideg nálunk (és erről bizonyítékom is van, elég csak bármelyik gázszámlát elővenni). Áthúztam az ágyát.

- Tegyük vissza az állataidat! – javaslom.

- Mért?

- Hát, mert szereted őket.

- Ja iiiiigeeen! – mondja, mint aki rácsodálkozik egy régen elfelejtett, de most megtalált gondolatra, szűkösebb időkre eldugott csokoládéra, vagy a 25. éves érettségi találkozón viszont látott padtársra.

Csiribú, csiribá, legyen itt egy finom sütemény!

Spenótos lepény

2011-04-16T12:30:00.005+02:00

Kisfiam azt hitte rosszul hall, amikor megmondtam, mire készülök. Spenótos sós torta. Ez csak egy rossz vicc lehet. Már hogy lehet egy torta sós??? És miért tesz épeszű ember bármilyen ennivalónak nevezett valamibe spenótot???? Szerencsére rajtakívül a többi családtag értékelte a – fáradozásaimnak nem is nevezném, olyan gyorsan kész lettem vele.

Ennek a lepénynek a tésztája ugyanis nagyon egyszerű, de amilyen egyszerű olyan finom, és nagyon könnyen kezelhető.. Tölteni pedig bármivel lehet. Én a következőkkel tettem:

Hozzávalók

A töltelékhez

15 deka spenót (püré, vagy enyhén előfőzve, csíkokra vágva)

15 deka túró

1 kis szelet kenyér tejbe áztatva

1 fej apróra vágott vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

szerecsendió

bazsalikom (szárított vagy friss)

A tésztához

25 deka liszt (lehet teljesőrlésű is)

7,5 deka vaj (a vaj itt tényleg vajat jelent)

1 teáskanál só

6-8 evőkanál hideg víz

A sütőt előmelegítjük 200 fokra.

Egy fordrosszélű jénaitálat kivajazunk. A tésztához összekeverjük a hozzávalókat, majd nagyon enyhén lisztes deszkán kinyújtjuk és beleterítjük a tálba.

A töltelék összetevőit összekeverjük (a beáztatott kenyeret kinyomkodva adjuk bele), és a tésztára terítjük, egyenletesen eloszlatjuk. Előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük.

Gyors vendégváró falatnak is beválik.

Tojásmentes.

Jajj, milyen gyarló tud lenni a szülő. Gyönyörködik csemetéjében, örömködik, amikor valamilyen új mutatványt tud. Például azt mondja: csibe. A kis testből jövő vicces, kedves hangocskán. Csibe, csibe csibe. Hát ezt muszáj megörökíteni.

- Mimike, mond szépen azt, hogy csibe! – közelítek felé a kamerával.

A gyereknek több esze van annál. Persze közben olyan bambán néz, mint aki most érkezett a Holdról. Fogalma sincs, miről beszélek neki.

- Felveszem filmre, és később te is örülni fogsz neki, ha nagy leszel. Mondd szépen, hogy csibe.

- ….

- Ha azt mondod, hogy csibe, akkor kérhetsz valamit.

- ….

- Te nem is tudod azt mondani, hogy csibe.

- De.

Közben megérkezik a felmentő sereg, a nagynéni. Egyből magáénak érzi a feladatot, és fölényes mosollyal veszi át a kamerát. Félóra múlva sikertelenül teszi le. Vagyis dehogyis: a felvételen bájos kislány játszik rendületlen nyugalommal, a háttérből pedig két egyre elszántabb hangon beszélő felnőtt ismételgeti egyre csak a mondatot:

- Mimike, mondd szépen azt, hogy csibeeee!!!!

Szülőtársaim! Ne beszéljetek túl sokat bekapcsolt kamerával a kezetekben. A gyerek tényleg örülni fog a felvételeknek nagykorában. De egész más okból. (Az élelmesebbje még a fészbúkra is felteszi, vagy zsebpénzzsarolási célokra használja majd.)

Medvehagymás-szalonnás lepény - Tündének, szeretettel :)

2011-04-07T15:45:00.008+02:00

A leggazdagabb ember a világon a boltos, aki a kasszában ül. Hiszen neki fizetjük a sok pénzt. Kisfiam is előállt ezzel a megváltó ötlettel, hogy legyünk boltosok – mivel az az átlagos magyar családot érintő bűvészmutatvány, hogy egy elefántcsordát próbálunk áttuszakolni egy homokóra szűkületén, azaz megpróbáljuk Apa, Anya fizetéséből befizetni a csekkeket, gyermekeim tudatáig is elhatol, nem vagyok híve a Neveljük üvegbúrában a gyeremekeinket!-mozgalomnak.

- Ó, a boltosok dolga nagyon nehéz! Gondold el, ők már akkor is ott állnak, amikor mi csak felkelünk, és még akkor is ott állnak, amikor mi lefekszünk.

- Lehet ülni is – veti közbe kisfiam.

Azért a lényeget megértette, és ő „okosította” ki róla a nővérét is.

A szép csokor medvehagymát nem boltban vettem, hanem a szenvedélyesen – hol gombát, hol hagymát - gyűjtögető kolléganőmtől kaptam. Az étel, melyből kislányom annyira befalatozott, hogy kuglófot már nem is kért, tulajdonképpen a töki pompos alteregója.

Hozzávalók

A tésztához

35 deka liszt

1 cs. szárazélesztő

1 tk só 1 tk kristálycukor 3 ek étolaj

A feltéthez

Medvehagyma

Reszelt sajt

Tejföl

Bacon és/vagy főtt tarja

A hozzávalókból pizzatésztát készítünk. Egy keverőtál aljába 2 deci langyos vizet töltünk, hozzáadjuk a szárazélesztőt és a cukrot, összekeverjük a mixer dagasztó spiráljával, hozzálöttyintünk 3 evőkanál étolajat, ezzel is eldogozzuk, majd a lisztet és a sót. Addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik az edény falától. Minél tovább dagasztjuk, annál több levegőt kap és annál szebb lesz a tésztánk. Ha úgy látjuk, hogy nem kapunk egy kis cipócskát, ami elég jól össze van állva, módosíthatunk némi liszt, vagy víz hozzáadásával (minden liszt másmilyen, nincsenek pontosan meghatározható arányok). Szerencsére ez a fajta szárazélesztő akár egy kiló lisztet is megkeleszt, úgyhogy elég nagy a játékterünk…

Ha a tészta összeállt, tiszta konyharuhával letakarva meleg helyen kétszeresére kelesztjük (fél-1 óra, a meleg függvényében).

A sütőt előmelegítjük 175 fokra.

A feltéthez kisütjük a szalonnaféléket saját zsírjukon, a medvehagymát csíkokra vágjuk. Az összes hozzávalót összekeverjük egy mély tálban.

A sütőlapot kiolajozzuk, kihúzogatjuk a tésztát, belefektetjük. 5-8 percre a forró sütőbe toljuk, hogy egy kis kéreg keletkezzen a felszínén.

A sütőből kihúzzuk, gyors mozdulatokkal egyenletesen eloszlatjuk rajta a szalonnás-medvehagymás masszát, és még 12-15 percig sütjük.

Tojásmentes.

És hogy a gyerekek mi mindent tudnak másképp értelmezni, mint ahogy vannak. Kicsi lányom fele ennyi idős volt mint most, dúlt a dackorszak éppen – bár ez helytelen szó, mert a dackorszaka születése óta dúl, és egy hangyalehelletnyi szünet után szinte észrevétlen csapott át a kiskamasz korba, ami sokkal előrébb van, mint ahogyan én azt tanultam, hiába, már a kiskamaszkor sem a régi. Hihetetlen drámai jeleneteket generált, és akkor nem egyszer csúszott ki tehetetlenségemben a számon:

- El foglak vinni pszichológushoz. – ami valljuk meg elővigyázatlan dolog volt, mert a pszichológus, mint a lélek trénere, nagyon is jó barátunk lehet. Kislányom viszont annak vette a mondottakat, ami. Fenyegetésnek. Amikor egyszer ismeretlen helyre autóztam vele (befizetni egy költséges hobbit – a szippantást), tőle szokatlan módon végig csöndben volt az úton. Szinte mint egy jógyerek.* Már-már azt gondoltam a nevelésünk nem volt hiába való. Majd megérkezve, remegő hangon azt kérdezte:

- A pszichológushoz jöttünk??????

*A nevelésünk tényleg nem hiábavaló. Kislányunk igazán jó gyerek.

Tripla csokis muffin

2011-03-24T08:43:00.004+01:00

- Nézd, Anyu, ezt a kincses térképet az oviban kaptam!
- Jajj, de szépen kiszínezted!
- Majd egyszer, ha ráérünk, menjünk el a kincsért! Jó? Nagyon veszélyes lesz. Tengeren is kell menni, ahol lesznek mérges delfinek, akik még a vadcápáknál is vadabbak. Meg lesznek kalózok is. És akkor majd erre kell menni, meg arra fordulni, és ahol a kincs lesz, ott lesz a földre rajzolva két piros vonal keresztbe!

Ezt a receptet Stahl Judit szakácskönyvéből tanultam. Úgy gondoltam, a sütemény csokival való egyszeri megjelölése nem elegendő, hangsúlyozzuk csak ki szépen, három piros kereszt helyett háromszoros csokimennyiséggel, hol is van az igazi kincs elrejtve.

Hozzávalók
30 deka étcsokoládé - a beosztósabbak gazdálkodjanak 20 dekából, de a tésztába mindenképpen 10 dekát tegyenek
15 deka cukor
2 tojás
10 deka vaj
15 deka liszt
10 deka lekvár - az eredeti receptben narancslekvár van, én gyakran használok más gyümölcsből is, a csokihoz különösen jól illik a szilva vagy az eper
½ tk sütőpor
3 ek. narancslé – egyéb gyümölcslé

A mázhoz 3-5 deka margarin.

A sütőt előmelegítjük 175 fokra.

Az étcsokoládét összeolvasztjuk a vajjal, kicsit félretesszük, hogy valamennyire kihűljön.

Mixer segítségével elkeverjük a tojásokat a cukorral, majd hozzákeverjük a lekvárt, a narancslevet és a vajas csokit.

Fakanállal, gyors mozdulatokkal hozzákeverjük a lisztet és a benne elkevert sütőport.

A muffinsütő mélyedéseibe egyenletesen elosztjuk a tészta kb. 2/3-át. 5-10 deka étcsokit kockára törünk, és a tészta tetejére tesszük, majd befedjük a maradék tésztával.

25 perc alatt készre sütjük.

5-10 deka étcsokit összeolvasztunk vajjal vagy margarinnal, és a kihűlt muffinok tetejét bevonjuk vele, majd hűtőbe tesszük a süteményt, hogy megdermedjen a máz. Ha túl sok lenne a máz, a muffinokat a hűtőből kivéve ismét megkenjük vele.

Az igazi kincs nem mindig van piros kereszttel jelölve. Azért rá lehet akadni. Most egy jó kis előadás formájában jelentkezett, amely a könnyű- és komolyzene mibenlétét, határvonalait történetét feszegette, remek zenei példákkal, kiváló humorral fűszerezve. Talán, mert a gyerek hozta a róla szóló kis cetlit az iskolából, azt hittem, neki is való. Így őt is és a még kisebb barátnőjét is magammal vittem. A harmadik percben tudtam, hogy hibáztam, ezt megérteni sok előismeretre volt szükség, a másfél órás előadást végighallgatni, ami tulajdonképpen számukra hottentottául volt, nagy önfegyelemre. Ki azonban nem mehettünk, az a kedves előadó súlyos megsértése lett volna. Néztem-néztem a gyerekeket szánakozva, de ők szépen ültek, figyeltek. Aztán eszembe jutott a saját gyerekkorom, amikor Apukámmal többször is tiszteletemet tettem a Kisplasztikai Barátok Körében, sőt egyik első élményem az, hogy visítok egy múzeumi terem közepén, mert meg akarom fogni a kiállított mozgó szobrot, a modern művészeti alkotást, de nem lehet. Anyukámmal is voltam vizsgázni az egyetemen ábrázoló geometriából (most a Divatcsarnok üvegosztályán eltöltött hosszas ácsingózásokat nem sorolom ide). Ha nem is értettem meg az ott hallottakat-látottakat, de valami módon mégis csak kaptam valamit. Talán azt, hogy valami lehet nagyon fontos valakinek, akkor is, ha én azt nem értem. A szolfézstanárnő mindenestre gratulált a végén a lányoknak, hogy kibírták. Ők meg azt mondták, a következő részre is eljönnek….

Két kis ötlet

2011-03-04T22:15:00.011+01:00

A boltba, úgy éreztem, csinosan megyek. Kicsit fáradtan a pénteki munkából menet, de azért csinosan. Nem is látszom annyinak, amennyi, gondoltam a nagylelkű kirakatüveg jóvoltából, amely némely részleteket rejtve hagy. Hiába no, hiú majom vagyok, nem tagadom. A gondolák között elhaladt előttem egy fess fiatalember. Olyan ismerősnek tűnt, de nem tudtam hova tenni. Gondoltam, lehet, hogy egy sorozatsztár, a szupermarket frekventált helyen van, éppenséggel mért ne járhatna arra. Végül is, ők is esznek. Én meg nem annyira ismerem a sorozatsztárokat. Sem. (Gyermekkoromban néha arra gondoltam, hogy olyan furcsa, hogy Lenin is evett, hogy egyéb szükségleteiről már ne is beszéljünk. Szinte lehetetlennek tűnt akkor ez a gondolat, de ezt a messze futó szálat majd máskor gombolyítjuk fel). Na szóval nézem-nézem, annyira, hogy ő is észrevette ezt a bámulást- és megszólalt:

- Csóóóókolom, tanárnő. – jó hangosan, mindenki hallotta.* Na mostan asszem el kell kezdeni szedni a Cavintont.

A boltban tett látogatásom élelmezés szempontjából viszont eredményes volt. Mert megláttam ezt:

Itthon azóta be is bizonyosodott, hogy az egyik legokosabb konyhai eszköz, amit valaha is vettem. A gyerekek, nem tudni miért, az ezzel a vágóval cikkeire hasogatott almát szinte tömik magukba. Praktikus jószág valóban, a magházat gyönyörűen eltávolítja, az almaszeletek pedig meglehetősen csinosak lesznek. És egy mozdulat az egész.

És még egy almás apróság, amit mindenki ismer, de csinálok neki egy kis reklámot, mert én is hajlamos vagyok elfelejtkezni róla. Pedig guargumis joghurt helyett sokkal egészségesebb az alma-répa salátát kanalazni (arról nem is beszélve, hogy olcsóbb is). Az egyszerű ízeket, elveimet félredobva nem csak citromlével, hanem egy kis cukorral is feljavítom.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

* Korábbi években állt a kezelésem alatt.

Farsangi fánk

2011-02-18T12:28:00.007+01:00

Kicsi fiamnak sikerült egy LEGO-könyvet beszereznem. Nagy kincs az, nagyobb, mint a szorgosan gyűjtögetett LEGO-katalógusok. Tudtam, hogy mit vállalok a könyvvel: ezer kérdést, hogy „ezt is megveszed nekem?”, miközben végignézzük a számtalan képet, addig, amíg már zsong a fejem. Mit is válaszolhatnék erre? „Megvesszük, ha milliomosok leszünk!” Fáradhatatlan rajongóm ezért már eleve így kérdez: „Anyu, megveszed nekem, ha milliomosok leszünk?” Azt persze már megbeszéltük, hogy akkor leszünk milliomosok, ha nyerünk a lottón. Azért egyéb lehetőségek is szóba jönnek a csodás játékok beszerzésére, például a zsebpénz összegyűjtése. Ami valljuk be, egy drága LEGO-készlet estén igencsak hosszadalmas lehet. Kisleányom, aki már tájékozottabb az élet dolgaiban, előállt a pofonegyszerű megoldással:
- Költsük el most a pénzünket, mert ha euró lesz, úgysem tudunk majd vele vásárolni!
Hát mit mondjak, szerintem sem fogunk tudni vásárolni az átváltás után pláne mikroszkopikus mérető összegeinkkel. De azért szólhatna valaki a pénzügyminiszternek is, hogy itt bizony már az aprónépek is arra számítanak, hogy lesz egyszer magyar euró…..

A fánk receptet több recept alapján gyúrtam-dagasztottam a magam ízlése szerintire.* Az enyém pillekönnyű szokott lenni, és abbahagyhatatlan.

Hozzávalók
4 dkg élesztő
2 dl langyos tej
10 dkg cukor
50 dkg liszt
csipetnyi só
1 citrom reszelt héja
2 tojás sárgája
7,5 deka margarin vagy vaj

A tejet meglangyosítjuk. 1 decit az edényben hagyunk, egy decit egy külön tálba öntünk. Az edényben levőhöz hozzámorzsoljuk az élesztőt, egy teáskanál cukorral elkeverjük, letakarjuk, és körülbelül tíz percig várunk, eddigre feljön az edény tetejéig.

Közben megolvasztjuk a margarint (vagy vajat).

Egy mély edénybe kimérünk 50 deka lisztet, a közepére kis mélyedést alakítunk ki. Ebbe öntjük bele az élesztős tejet úgy, hogy közben a lisztből hozzákeverünk annyit, hogy galuska lágyságú tésztát kapjunk. Letakarjuk egy konyharuhával és 10-15 percre félretesszük.

A másik egy deci tejet kikeverjük a tojássárgájákkal, a sóval, a cukorral, a reszelt citromhéjjal.

A robotgép dagasztókarjával átdolgozzuk az élesztős lisztet, ügyesen hozzácsorgatjuk a cukros tojásos levet, majd az olvasztott margarint. Addig dagasztjuk, amíg szép fényes lesz a tészta és elválik az edény falától. Minél tovább dagasztjuk, annál több levegő kerül a tésztába és annál könnyebb lesz.

Konyharuhával letakarva, meleg helyen, körülbelül ¾ óra alatt a kétszeresére kelesztjük.

Atgyúrjuk, enyhén lisztes gyúródeszkán kinyújtjuk, kiszaggatjuk. A sütésig konyharuhával takarjuk le, és így kelesztjük tovább.

Az olajat közben felforrósítjuk. Közepes lángon, ne legyen túl forró, különben a külseje megég, a belseje nyers marad.

Porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk.

Itt van a farsang, ami a gyereknek öröm, az anyukának munka köhöm öröm. Az iskolában tematikus farsang lesz (éljen a szabadon szárnyaló gyermeki fantázia). Az osztályoknak népviseletbe kell beöltözniük. A mienk Ausztrália lett…

Szerencse, hogy a gyerekeknek nem kell farsangi időszak ahhoz, hogy bárminek is képzelhessék magukat.
Kisfiam simogatja az arcát a tükör előtt, mint ahogyan azt az apjától látta, majd szakértő hangon kijelenti:
- Ma nem borotválkozom.

* Az Officina Nova Édességek c. könyvében található recepet az alap.

A kelttészta nagy kedvencem.

Lencsés bulgur és rozmaringos cékla

2011-02-04T11:18:00.009+01:00

- Mimikém, ha két szökkenés közben ide tudsz figyelni… - próbálkozom folyton gyakorló balerinámnál.
- Nézd Anyu, már milyen jól tudok spiccelni!
- Mimikém, ma megkaptátok a félévi bizonyítványt ugye?
- Félévi bizonyítványt? Mi olyat nem kaptunk. Nézd csak, már forogni is tudok. – mondja, miközben a karjait is lengeti.
- Tudod, az az, amit az ellenőrzőbe írt Kriszta néni.
- Ja az??? Abba azt írta, hogy a labdavezetésem még megfelelő! – mondja enyhe szemrehányással a hangjában.
- Igen? És hol van?
- Hát bent hagytam az iskolában. – feleli, és már szökken is tovább.
Péntek délutántól hétfőig kellett várnunk, hogy megtudjuk, hogy még mit írt Kriszta néni a bizonyítványba. Még nem osztályzatokat kapnak, hanem szöveges értékelést. Nem mintha izgultam volna, hogy valami nem lesz rendben, hanem szerettem volna megajándékozni magamat azzal a büszkeséges jóérzéssel, amikor a szülő azt látja, hogy a gyerekének sikerült valami. A földön nem két lábbal, csak lábujjhegyeken közlekedő kisleányom a lényeget ugyanis nem mondta el: tantárgyi dicsértet kapott magyar nyelv és irodalomból, németből és informatikából.

Könnyű és gyors ételeket kerestem ebben a pénzhiányos nemszeretem januárvégi hideglelésben. A lencsés bulgurt az Észak-Ciprusi szakácskönyvemben találtam. Akit kell, hogy egy kicsit több energia fűtsön, annak tálaljunk mellé egy kis húst is.

Lencsés bulgur

Hozzávalók

1 bögre bulgur
1 bögre lencse
Babérlevél olívaolaj, só
2-3 fej vöröshagyma

A tálaláshoz sok és jóféle natúr joghurt vagy tejföl

A lencsét sós, babérleveles, körülbelül kétszeres mennyiségű vízben feltesszük főni.

Amikor a lencse már megpuhult, akkor tegyük hozzá a megmosott bulgurt. Úgy ügyeskedjünk, hogy éppen csak egy kicsi víz maradjon még a lábosban, amit a bulgur magába szívhat (ha több lett volna , akkor öntsünk le belőle, ha pedig kevesebb, akkor tegyünk hozzá). Pár perc a alatt a bulgur meg is puhul.

Közben olívaolajon pirítsuk meg az apróra vágott hagymát. Hozzá is keverhetjük a kész bulgurhoz, vagy a tányéron a tetejét díszíthetjük vele.

Kicsit száraz étel, ezért sok joghurttal, vagy tejföllel kínáljuk.

Kitűnő köret, de önmagában is megállja a helyét, a fanatikus zöldséghívők konyhájában.

Tejfehérjementes.
Gluténmentes.
Tojásmentes.

Sült cékla

Ilyenkor télen az egyszerűség kedvéért is szoktam venni konyhakész salátát, amit lusta izé elfoglalt fogyasztóknak találtak ki. Az én családomnál az a lényeg, hogy legyen benne cékla is. Ennek nagyon örülök, mert a cékla különösen egészséges, és méltánytalanul mellőzött zöldségünk. Vele ráadásul annak az elvnek is eleget tehetünk, hogy minden évszakban azt a zöldséget-gyümölcsöt fogyasszuk, ami éppen kapható, vagy érik (vö.: utóérlelő, érést gátló vegyszerek, szállítás költségei, környezetszennyezés, globalizáció, világvége).

Hozzávalók

Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, akarom mondani céklák
Olívaolaj
Só
Rozmaring (friss, szárított tört vagy por)

A céklákat megtisztítjuk, félbevágjuk. Az alufóliából akkora darabot tépünk, hogy hajtás lehetőleg csak a céklák tetejére kerüljön (hogy ne folyjon ki az olaj.

A céklákat megsózzuk, megrozmaringozzuk. Betekerjük az alufóliába úgy, hogy mielőtt lezárnánk, hozzáöntünk egy kis olívaolajat is.

Jénai tálba helyezve 175 fokon 40-60 perc alatt megsül.

Szintén köretnek ajánlom. Mondjuk a bulguros lencse mellé.

Tejfehérjementes.
Gluténmentes.
Tojásmentes.

És hogy kerek legyen az almáspités történet. Kisfiam, amikor kész lettünk vele, azt mondta: EZ AZ IGAZI ÉDESSÉG!
Végre! Egy időben volt olyan érzésem, hogy a kekszes zacskókat nem fogom kidobni, hanem abba csomagolom majd ügyesen vissza az általam készített házisüteményeket, mert a gyerekeim bármit hajlandóak megenni, ami színes, zörgős zacskókból tárul eléjük. Ha nem, akor viszont lényegesen csökkennek az adott étel esélyei.
(és kisfiam egyelőre a salátafélékkel is így van még).

Nagymamám almáspitéje

2011-01-30T18:32:00.004+01:00

-Anyu, Anyuuuuuuu ébredj feeeeeel!!!!!! – szalad az ágyamhoz a kisfiam.
- Miért? – nyögöm kissé szemrehányóan. Épp alvással gyógyítom magam egy enyhe kis kórból, amit az oviból kaptunk, és ami miatt korábban hazaengedtek a munkahelyemről.
- Hát hogy süssél nekem almáspitét! – még a hangja is ragyog gyermekemnek. „Nékem olyan anya kell, ha beteg is keljen fel, süsse meg az almáspitét, ezzel kínálja gyermekét!”* – gondolom ezt a falvédőszöveget olvasgatta valahol. És ezek szerint ő már jobban van.
- Majd a hétvégén sütünk, most biztosan nem. - hűtöm le a kedélyeket.
- És addig még hányat kell aludni?
- Ötöt.
Számolgatja az ujjain, nem boldog, de beletörődik.
Péntek délután aztán amikor a nyakbaugrós részen már túl voltunk, rögtön ezt kérdezte:
- Vettél?
- Mit?
- Hát hozzávalókat!
Persze hogy vettem, a következőket:

50 deka liszt
25 deka vaj vagy margarin
3 tojás
2 ek. porcukor +1 a szóráshoz
½ cs. sütőpor
egy kis pohár rum
2 ek. tejföl
egy csipet só

1 kiló alma
fahéj
cukor
esetleg darált dió

Az omlós tészta készítésének** szabályait fölrúgva én a következőképpen állítom össze a tésztát:

Összekeverem a vajat és a cukrot, egyesével hozzáadom a tojássárgájákat. A rumot és a sót is is. Összekeverem a lisztet a sütőporral, és két részletben a masszához keverem. Hozzáadom a tejfölt, annyit, hogy ruganyos, jól nyújtható tésztát kapjak.

A tepsit kizsírozzuk, kilisztezzük.

Az almát megpucoljuk és lereszeljük.

A tésztát kétfelé vágjuk. Gyúródeszkán még egyszer átgyúrjuk, és enyhén lisztes felületen kinyújtjuk az egyik felét. A tepsibe tesszük, ráhalmozzuk a reszelt almát, megcukrozzuk, meghintjük fahéjjal, esetleg darál dióval. Rácsúsztatjuk a másik lapra nyújtott tésztát is.

Villával megszurkáljuk, és tojásfehérjével megkenjük („befestjük”) a tetejét, hogy szép pirosra süljön.

175 fokos sütőben 45-50 percig sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Az almáspitét pedig nem is én sütöttem, csupán a kiskukta szerepére vállalkoztam.

Karácsonyra kislányom kapott egy 1000 darabos puzzle-t. Berni pásztorkutyakölykök vannak rajta, egy kertben virágok között csücsülnek egy kék kádban. Giccses, de bájos. A kiskutyák mosolyognak, a nyelvük is kilóg. Kivéve az egyiküket.
- Biztos azért nem dugta ki, mert piszkos a nyelve és nem akarja, hogy meglássák. – jön rá az egyetlen ésszerű magyarázatra kisfiam.

* Az eredeti falvédőszöveg: „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is kelljen fel, főzze meg a vacsorát, azzal várja az urát.” Feminista társaim, rémes, nem?

** (liszt , vaj, cukor, tojás, rum, tejföl a sorrend; a vaj legyen hideg és morzsoljuk össze a liszttel – na lehet, hogy legközelebb így próbálom majd?)

Friss meleg történet egy fagyos téli reggelen

2011-01-28T08:20:00.005+01:00

Nem is vettem észre, hogy a reggeli rohanásban nem vettem fel a kesztyűmet az oviba vezető úton. Kézenfogva siettünk a jeges úton, így csupaszív kisfiam két kis zöld kesztyűje közé fogta a kezemet, óvatosan, finoman, hogy ne fázzon. A szívemet melegítette át a kedvességével, mint ahogyan az a kis összevasalható műanyaggyöngyökből készült szív is, amit ő csinált nekem, és amit a télikabátom zsebében hordok.

Recept is jön hamarosan.

Babos-sonkás rizs

2011-01-21T11:19:00.009+01:00

A téli szünet utáni első munkanapot nem a munkahelyemen töltöttem, hanem a kisfiam óvodájában. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel kérte, hogy megint „látogassam” őt meg a „dolgozójában”. Az ovónők egyetlen szemrebbenés mellett mondták, hogy jó, így hát boldogan léptük át kézenfogva a csoportszoba küszöbét. Jó kis nap volt, az angyalok az oviba pont mostanra hozták meg a sokféle okosító játékot, ráadásul Milának még születésnapja is volt. Őt kiültették egy külön kisasztalhoz a szoba közepére kettesben azzal a kisgyerekkel, akit kiválasztott. A gyerekek énekeltek neki olyan dalokat, amiket kért – jó hosszan, majd következett a torta, és aki akart, az sorba állhatott Mila színe előtt, hogy elmondja a jókívánságait. - Azt kívánom, hogy legyen egy hatalmas nagy csokitortád! – hallhatta Mila az első kívánságot, de látni a jókívánság mondóját alig láthatta a hatalmas csokitorta mögül. - Azt kívánom, hogy legközelebb engem hívj ki ide a kisasztalhoz magad mellé! - Azt kívánom, hogy kapj sok szép ajándékot! - Azt kívánom, hogy hívj meg a szülinapodra! - Azt kívánom, hogy nagyon szép legyen ez a napod! - Azt kívánom, hogy legyen egy pónilovad! – kívánta a kisfiam. Egy egész jó kis Laár pour Laár-szám lehetne belőlük. Ezután jött a torta elmajszolása, majd a kerti játék, ami Haramiabandikám egész ősszel tervezgetett, hogy majd hogyan fog előlem elbújni, és megtréfálni. Ezzel szemben egész végig a havat kotorták Barnival és az új bobcattel. Mitagadás, én is megettem volna azt a jó kis csokitortát, bár az ember azt gondolná, hogy az ünnepek után már nem vágyik ilyesmire. Hát de. A nagy dínom-dánomok után azonban jöjjön most valami pénztárca és időkímélő, ami azért melegít ezeken a hideg téli napokon. Szokásomtól eltérően most nem saját receptet adok közre, hanem a Nők Lapja konyha egy opuszát, ami a családunkban nagy népszerűségre tett szert (kicsit átköltöttem, persze). Hozzávalók 1-2 babkonzerv 10 deka húsos szalonna, vagy szalonnás sonka, vagy színsonka 1 kis fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 3-4 fej gomba (elmaradhat, főleg, ha a családban akad olyan, aki kipilinckázza a még oly jól elrejtett gombadarabkákat is, és szemráhányó hangon számonkér, hogy mi ez itt???) 1 csokor újhagyma 20 deka rizs 1 húsleveskocka (lehetőleg bioÖ Olívaolaj Só Bors Bazsalikom (friss vagy száraz) 10 deka reszelt sajt a tetejére (vagy több) Az olívaolajba belekockázzuk a sonkát, az apróra darabolt hagymát, kicsit pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát, és addig főzzük, amíg a levét elfővi. Belepréseljük a fokhagymát, megfuttatjuk rajta, éppen csak addig, hogy az illatát megérezzük. A leveskockát feloldjuk fél liter vízben. A rizst alaposan megmossuk, a lábosba tesszük, a lecsepegtetett babbal, a felkarikázott újhagymával és a fűszerekkel együtt. Felöntjük a levessel és annyi vízzel, hogy kétszeres mennyiségű legyen. Óvatosan összekeverjük. Fedő alatt készre főzzük. Ha nem lenne elég puha a rizs, akkor óvatosan kis mennyiségű vizet még adunk hozzá. Reszelt sajttal tálaljuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes (sajt nélkül, vagy növényi sajttal). Biztos vagyok benne, hogy a Laár pour Laár Társulat tagjai sokat merítenek az ovisoktól. Fogadjunk ezt is egy kis töpszli mondta: „Boborján, mi a kedvenc ételed?” „Az ebéd!” – nos nekem is az.

Uncsi a száraz bejgli?

2011-01-02T15:03:00.005+01:00

Alakítsd át! Locsolj rá vanília-pudingot vagy krémet. Ha a nyáron gondoskodtál rumtopfról, akkor itt az idő, hogy elővedd a hűtőből, és szórd meg a tetejét az alkoholos gyümölcsökkel. Most nem írom, hogy mennyei, mert nem szeretem az ilyen közhelyeket, pedig tényleg az (a másik amitől feláll a szőr a hátamon, a zenei csemege váááááááá). Ha nincs rumtopfod, akkor locsold meg csak rummal. Vagy tegyél hozzá valamilyen piros bogyós gyümölcsből készült lekvárt, vagy mindkettőt. A gyerekek színes szórócukorral vagy egyéb Mikulás-csomag mélyén rejtező cukorkákkal is játszhatnak.
Annyira más lesz az egész, hogy fel sem ismered majd az álruhába bújt régi jóbarátot!

Malac

2010-12-31T18:02:00.005+01:00

Ma reggel a kisfiam kis csodálkozással vette tudomásul, hogy mindenkinek Szilveszter van, nem csak nekik. a gyerekbuliban.
Ők ott már túl is vannak az első étkezésen, a dínósültön.
Kedves Olvasó, remélem jól sikerült a Te malacsülted is! Végre megfejtettem a rejtélyt, ami már tavaly óta foglalkoztatott: a látogatóözön ilyenkor Szilveszter táján a "Malacsült" bejegyzésnek köszönhető.
Helyes és jó, hiszen Szilveszterkor, Újévkor a malac kitúrja a szerencsénket a földből. Kívánok hát

Boldog, békés új évet és azt, hogy az új évben minden sikerüljön úgy, ahogy szeretnétek!!!!

Szatmári töltött káposzta

2010-12-30T12:07:00.011+01:00

Jó sorsom úgy hozta, hogy ősszel kisebb kirándulást tettem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Szerelem volt első látásra. Tudtam, hogy szép a táj arrafelé, de kiderült, hogy igazából gyönyörű. Azt is tudtam, hogy a szilvapálinka és az üstben, cukor nélkül főtt szilvalekvár miatt is dolgom van nekem arrafelé (Apu, ne haragudj, a szilvapálinkából semennyit sem bírtam megmenteni a barátok elől, akik az utolsó csepp elfogyasztása után azt mondták, hogy legközelebb egy hektoliterrel hozzak…), de azt nem tudtam, hogy életem egyik legfinomabb töltött káposztáját is itt, a túristvándi vízimalom ( a molnár kitűnő pálinkával kínál) melletti fogadóban fogom megenni. A káposztát görcsleves előzte meg (apró gyúrt tésztás leves), és szilvalekváros és diós sütemény tette teljessé, de olyan, amit száz éve még a tőzsdén is jegyeztek. Hozzávalók Darált sertéshús Darált füstölt hús Kukoricamálé – a rizs helyett, olyan kerek ízt kölcsönöz az ételnek, hogy ihajj Nyers, (piros) húsú paprika paradicsom káposztalevél paradicsomlé só bors A töltelék abban különbözik tehát az általam eddig ismertektől, hogy a rizs helyet kukorica szerepel benne, a füstölt darált hús is tudja a dolgát, és a nyers paprikát, paradicsomot is beledarálják a töltelékbe. Tehát az összetevőket értelemszerűen összekeverjük. Káposztalevélbe csavarjuk, ami lehet savanyított, vagy elkészíthetjük mi is a következő módon. A fejes káposztából a torzsát kivágjuk, és sós, esetleg enyhén ecetes lobogva forró vízbe tesszük. Ahogy leválnak a levelek, óvatosan kivesszük őket a vízből, és lapos tányéron kihűtjük. A tekercseket egy nagy lábosba tesszük, paradicsomlével felöntjük, és lassú tűzön megfőzzük. Tejfehérjementes (tejföl nélkül). Tojásmentes. Gluténmentes. A káposztafélék kitűnőek szilveszteri másnaposság ellen. A mi családunkban meglehetősen sokáig karácsonyi ételként futottak. Így volt ez régen volt lánykoromban is, mikor a Karácsony, a sok szép és jó mellé egy vakbélgyulladás-gyanút is hozott a középső húgomnak. Míg ő a szüleimmel a kórházban felügyelve volt, addig a szüleink ránk bízták a káposztafőzés feladatát. „Majorannát is tegyetek bele!”, szólt a szülői intelem. Két konyhai zöldfülű, az egyikük egész kicsi, nem sejtette, melyik is lehet a majoranna (akiről évekig azt hitték, a Szabó család dramaturgja). - Ez az, láttam, amikor Anyu azt mondta, hogy tegyünk bele egy kis majorannát is, és ebből tett bele! – szólt egyikük, és a szülői utasításnak megfelelően jócskán zúdítottak belőle az ételbe. Nem kellett volna. Menta volt ugyanis…. (A másik karácsonyi remekműről, a sóval sült Sacher-tortáról később szólunk majd…)

Az egyik legjobb karácsonyi receptem

2010-12-24T10:05:00.006+01:00

Velemszületett maximalizmusom újabb bástyáját sikerült lerombolnom. Nem törekedtem arra, hogy olyan legyen a Karácsonyunk, mintha egy képes újság lapjairól vágták volna ki. Beosztottuk, hogy mire mennyi idő jut, és amennyi abba az időkeretbe belefért, annyit végeztünk el. Nem lett tökéletes a takarítás? Sebaj! Nem minden sütemény készült el? Legalább nem három kiló pluszt hoz a Jézuska. Nincs karácsonyi dekoráció? A gyerekek által készített gyönyörűségeket ízlésesen elhelyeztem az ablakban.
És így jutott idő az igazán lényeges dolgokra: mézeskalácssütés a barátokkal. Játék. Adventi kirándulás a Húgomhoz. Olvasás. Gondolkodás. És az újítás, amit a finnektől lestem el. Ők természetesen szaunáznak 24-én is, és utána új ruhát vesznek fel, mintegy megtisztulási szertartásként. 23-án este felkerekedtünk hát, úszni és szaunázni a közeli uszodában. És ez a sajátos ötlet nem csak nekem jutott eszembe, hanem még sokaknak, sokan szorongtunk a medencében, de ez így volt jó.

Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!

Last minute mézesek: mézeskalács házikó és mézes puszedli

2010-12-20T20:54:00.010+01:00

Ma én voltam Schwarzenegger. Na jó ne legyek nagyképű. Csak hasonló cipőben jártam vele. Az én feladatomat ugyan nem Turboman-nek, hanem "börtönös legó"-nak (=rendőrállomás) hívják, de a kisfiam ugyanúgy vágyik rá, mint az a filmbéli kisfiú. Én is sokat dolgozom, és éppen ezért én is az utolsó pillanatra hagytam az ajándék beszerzését. Csakúgy mint a HŐS, felkutattam érte a világvárost(amelyik még csak épül vö. Budapest), meg egy másikat is, ami úgy tűnt számomra, hogy már kész is van (Bécs), de egyikben sem találtam. Csak olyanokat, amik annak álcázzák magukat. Pl. Duplo rendőrállomás (kis pisiseknek). Végül egy rendőrségi kamiont (fogdával) sikerült kifognom, óriási szerencsével (utolsó darab).
Kedves Olvasó, ha Te is utolsó pillanatban keresgélsz még mézes receptek után, tessék itt van egy csodálatos példány. Barátnőm fantasztikus mesevilágot épít belőle évről évre. Ezek az ő receptjei...

Mézeskalács házikó

Hozzávalók
* 76 dkg liszt
* 34 dkg porcukor
* 2 púpos kávéskanál szódabikarbóna
* 1 zacskó mézeskalács fűszerkeverék
* 5 dkg margarin
* 4 egész tojás
* 4 evőkanál méz

Ez nem annyira ragadós tészta mint általában a mézesek így akár rögtön is lehet vele dolgozni, de azért pihenhet egy kicsit a hűtőben. Elég vékonyra kb 3 mm-esre nyújtom a tésztát és kiszaggatom.

Sütőpapíron, előmelegített sütőben (légkeveréssel 6-7 perc alatt világosbarnára sütöm).

Díszíteni lehet dióval, mazsolával, jégcukorral előtte, vagy mázzal utána. (Máz: 1 tojásfehérje és mérettől függően 15-20 dkg porcukor). A házikó "üveg" ablakaihoz a legsimább töltetlen (!!!) savanyú cukor kell. Már a sütőpapíron szoktam kivágni az ablakokat és a helyére rakok 1-1 cukrot. Ha azt akarom, hogy fényes legyen a mézes lekenem tojással és így megy a sütőbe. Itt megolvad a cukor, szétterül és kész az ablak. Amikor kivesszük a sütőből még iszonyú forró, de pár perc alatt kihűl és szépen lehúzható róla a sütőpapír.

A ragasztó ugyanaz a cukormáz amivel a tetejét díszítem. 1 tojásfehérje, pár csepp citrom és 15-20 dkg porcukor, a tojás méretétől függően. Ebből olyan sűrű masszát kell keverni, hogy amikor lecseppentem nem folyik szét hanem szépen formában marad. A háznál először az oldalakat kell összeragasztani, aztán kis szünet míg tutira megszárad, min. fél óra, de lehet több is, aztán jöhet a tető.

Ez a mézes is ehető, finom, de kicsit keményebb. (ezért jó házikónak, karácsonyfadísznek) Fém dobozban egy almával azért puhítható és nagyon jóízű.

A képen nem látszik, de az ezermester Apuka még egy izzót is be szokott szerelni a házba, így az ablakokból valóban fény szűrődik ki a cukorablakokon át a por(cukor)havas éjszakába.

Mézes puszedli

nagyon finom puha lesz.

Hozzávalók
* 1 egész tojás és 3 tojás sárgája
* 15 dkg porcukor
* 4 evőkanál tejföl
* 5 dkg zsír
* 25 dkg méz
* 60 dkg liszt
* 2 kávéskanál szódabikarbóna
* fűszerek (fahéj, szegfűszeg, mézes sütemény keverék) ízlés szerint

Ha mindezt összedolgozod egy kellemesen ragacsos tészta lesz és elég lágy így min 1 órát érdemes hűtőbe tenni, de lehet egy éjszakát is.

Én ebből kis golyókat szoktam formázni (kis diónyit) és elég távol egymástól sütőpapírra teszem. 1 tepsire kb 30 darab fér és simán kijön ebből az adagból 3 tepsinyi, szóval rengeteg lesz. Sütés közben nagyot nőnek ezért nem szabad közel rakni őket egymáshoz.

Előmelegített sütőnél 180 fok körül (légkeveréssel) 7-8 perc, de a színén látszik mikor jó. Akkor amikor épp, hogy elkezd barnulni. (Nem kell aranybarnára sütni, mert akkor kiszárad. )

Díszíteni lehet cukormázzal, de szoktam olvasztott csokiba mártani, vagy eleve egy kis dióval megszórva sütni. Ízlés és fantázia dolga csak innentől. (Ez a mézes háznak nem jó, mert túl puha és ahogy megnő deformálódik a formája).

Amikor az ember a tökéletes ajándékot keresi, akkor egy idő után eljut abba a fázisba, amit a kisfiam ajánlott, még korábban:

- Ne gondolkozz! Vedd meg!

És hogy az ünnep nem is erről szól? Ez így igaz! A téli szünet első napjára már meg is invitáltuk a barátokat egy közös mézeskalács-sütésre.

Mézeskalács

2010-12-11T11:54:00.006+01:00

Nézni vagy enni? Magam részéről az „enni” mellett teszem le a voksom. Valamint amellett, hogy karácsonyi hangulatteremtés céljából szokást teremtsünk a mézeskalácssütésből. Gyömbér, szegfűszeg, fahéj illata – jól elraktározva a limbikus rendszerben, ahonnan majd semmi sem fogja olyan pontosan előhívni a gyermekkor adventi hangulatait, mint a sülő mézeskalács. Olyan receptet kerestem, ami finom, nem kell napokat/heteket várni a fogyasztásáig – hiszen a törpekommandó úgysem érti a „várni” szó jelentését – vagy legalább is úgy tesz – és amit könnyű kezelni, formázni az aprócska kezeknek is. Így a választásom olyan receptúrára esett, ami tartalmaz margarint. Nem mellesleg az Új Ember internetes portáljáról származik, mondhatni hiteles forrásból merítünk tehát, ha ennek a kútnak a vizéből iszunk, hogy egy képzavarral éljek (jóvanna, ilyen adventi hangulatom van nekem is, havazással a hátam mögött, arccal a puncsozás felé).
Pajtásokat is szoktam hívni a mézeskalácssütéshez, úgy az igazi.

Hozzávalók
1 kg liszt
4 dl porcukor
2 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál fahéj
2 kávéskanál őrölt szegfűszeg (urambocsá, mézeskalács-fűszerkeverék)
csipet só
10 dkg vaj vagy margarin (ha úgy ítéljük meg a helyzetet, lehet több is, volt, hogy 25 dekát is belekevertem)
3 egész tojás
2 és fél - 3 dl méz

A díszítéshez
dió, mandula, mogyoró
szegfűszeg, narancs-citromkarika
színes cukrok

A cukormázas díszítéshez
egy tojásfehérje
6 evőkanál kristálycukor

A liszt felét félretesszük. A száraz összetevőket összekeverjük egy mély tálban (vagy a gyúró deszkán).

Hozzámorzsoljuk a vajat, vagy margarint, a tojásokat, a mézet. Majd szép lassan adagolva a liszt második felét is. Ha keménnyé válna a helyzet, akkor adjunk hozzá még vajat.

Ha összeállt a tészta, azaz lehet gyúrni, akkor a deszkát kilisztezzük, és 2-3 milliméter vastagságúra nyújtjuk. Mármint a tésztát.

Most jöhet az élvezet: kiszaggatjuk a különböző formákkal, és a kis tálakban előre odarendezett díszítőelemekkel megdíszítjük.

Kivajazott, kilisztezett sütőlapra helyezzük a kész formákat (egy nagy kés segítségével könnyebb). 175 fokon enyhe pirulásig süssük. Nagyon gyorsan megvannak (tíz perc). Úgyhogy inkább felügyeljük.
Ha mégis elfáradnánk, vagy a gyereksereg elvonná a figyelmünket, akkor a túlsült formákra fogjuk rá, hogy azok csokisak. A fára dísznek azért még fel lehet tenni.

A cukormázhoz verjük fel a tojás fehérjét, adjuk hozzá a cukrot, azzal is alaposan keverjük el। Egy nejlonzacskóba töltsük bele, a sarkát vékonyan kivágjuk, és máris nyomható belőle a fehér díszítés.

Ha a fára szeretnénk feltenni, egy tűvel szúrjuk át rajta a cérnát.

Magam részéről a mandulával díszítettet szeretem a legjobban. Kisfiam mindent szeret, ami édes. Meglátása szerint hús nélkül lehet élni, de cukor nélkül nem. (onnan fogjuk majd megtudni, hogy már közepes fiú, hogy megfordítja a kijelentést, és onnan, hogy nagy, hogy a Joey-nak feltett klasszikus kérdésre a másik választ adja majd).

Barátnőm fantasztikus mézeskalács-házikókat készít, amennyiben ki tud kerülni az új munkahely adta mókuskerékből, az ő variációját is megírom.

Currys-brokkolis csirke

2010-12-03T12:11:00.005+01:00

- Miért élünk? – kérdezi a kisfiam. Hmmm…erről szól a világirodalom, a filozófia, na és persze az összes vallás….. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az igazi választ bármelyikük megtalálta volna. Az igazi, mindenkire érvényes választ. Olyan talán nincs is. Azt mindenkinek magának kell megkeresnie. Még én is keresem a sajátomat – pedig lassan nyugdíjas leszek (most attól eltekintve, hogy mire odajutok, már nem is lesz nyugdíj), úgyhogy jó lenne, ha megtalálnám. Az biztos, hogy a válasz összetett lesz, és egyes részeit már kidolgoztam. Például nem megválaszolni tudni gyermekeim ilyesfajta kérdéseit. De hogy ez hogy jutott egy ötéves eszébe… Egy internetes tudakozó közzétette a szakértőik által is megválaszolhatatlannak ítélt kérdések tízes toplistáját. Az első helyen természetesen ez a kérdés áll. A továbbiakat itt olvashatod. És most nem élek azzal a banális lehetősséggel, hogy azzal kössem össze az introt a recepttel, hogy addig is, amíg a válaszokra rájövünk, együnk currys-brokkolis csirkét. A receptet egy főzni-sütni szerető és tudó anyukatársamtól kaptam. Köszönet érte! Válogatós gyermekecském nem akart enni belőle, de nálunk az a szabály, hogy egy falatot kell enni, utána lehet azt mondani, hogy nem ízlik. A kötelező falat után láttam, ahogy a csöppem lapos oldalpillantásokkal méreget. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy a vehemens tiltakozás ellenére mégiscsak kér, csak nem akar ellentmondásba kerülni önmagával. Megoldottuk a problémáját. Annyira, hogy másnap este a munkából hazaérve még számítottam egy kis maradékra (habár nem szoktam vacsorázni, de ez jól esett volna), de már csak az elmosogatott edényt találtam meg. Nem egy látványos, ám annál ízletesebb fogás. Hozzávalók egy fej brokkoli 1 kiló csirkemell 10 deka bacon (vagy több) 1 nagy doboz tejföl 1-2 fej lilahagyma 5-7 gerezd fokhagyma 10+5 deka reszelt sajt olívaolaj curry A brokkolit sós vízben megfőzzük. Egy jénai aljára terítjük. A csirkemellet és a bacont csíkokra vágjuk, majd olajon átpirítjuk. A sütés vége felé hozzáadjuk a curryt, abban is megforgatjuk egy kicsit. A legvégén belenyomjuk a fokhagymát, és kb. 20 másodpercig hevítjük így az ételt, csak addig, amíg a fokhagyma illatát megérezzük. Külön nem sózom, vagy csak enyhén, a bacon önmagában is sós. A brokkolira halmozzuk a kész curry-s csirkemell-csíkokat., és az apróra vágott lilahagymát. A tejfölt elkeverjük a 10 deka reszelt sajttal, és jól megöntözzük az egészet vele. 5 dekányi sajtot a tetejére szórunk. Sütőben 175 fokon 20-30 perc alatt átpirítjuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes. A havas reggelen a hókotró érkezéséig az autók törik maguknak az utat a friss, fehér hóban. - Nézd Anyu, ott az autó lábnyoma! – nyugtázza a tényt a műszaki megoldások iránt fogékony fiúcska.

2010-11-26T09:51:00.003+01:00

Nem tudom, miért vált át kínai vagy indiai írásjelre a rendszer….
Oké, nyertetek gazdaságban, lélekszámban, ötletben, mindenben, de hadd írjam a blogom még egy kicsit magyarul!!!!

Erzsébet- és András-napi citromtorta

2010-11-26T09:36:00.007+01:00

Úgy látszik, nem tudok szabadulni ettől a citromvágytól. Még citromosabbat, még krémesebbet szerettem volna, mint a múltkori – egyébként remek – citromos-joghurtos kenyér. És Anyukámnak is szerettem volna kedveskedni valamivel a névnapjára. Így hát a kellemeset a kellemessel összekötve újra csak a citromospult felé vettem az irányt….
És mivel Andrásunk is van a családban, és a tortácska után mind a tíz ujjukat megnyalták az érintettek – nem úgy néztek ki, mint akik citromba haraptak, pedig de - ma újra beszerzem a szép sárga gyümölcsöket – amik ebben a náthás időszakban amúgy is jó szolgálatot tesznek…
Kedves Olvasó, működik már a Pavlovi-reflex?

Hozzávalók

A tésztához
4 tojás
15 deka cukor
7.5 deka liszt
1 citrom reszelt héja
és a felének a leve

A krémhez
30 deka mascarpone (ha 25 dekás kiszerelést kapunk, az sem baj)
Vaníliapuding másfél deci tejből (nem főzős)
1 citrom reszelt héja
2-3 ek porcukor (ízlés szerint)

A díszítéshez
Vékonyra szelt citromkarikák
1 zacskó tortazselé
2 citrom leve
1 mandarin leve
4 ek kristálycukor
Esetleg mandulaforgács

A tészta Nagymamám receptje (az is fog következni hamarosan, a megfelelő krémmel együtt), és tulajdonképpen egy citromos piskóta.

Kizsírozunk egy kisebb tortaformát (23 centi átmérőjű), kilisztezzük, hogy a széleire is jusson liszt (zsír ne)।

A tojásfehérjéket felverjük habnak.

A tojássárgákat gyors mozdulatokkal összekeverjük a cukorral, a citrom héjával és levével, és a liszttel. Ha ügyesek vagyunk, akkor ennyi idő alatt nem esik össze a fehérje, és nem is kell robotkart mosogatni. Mivel a fehérje után lehet használni a sárgájához, csak fordítva nem megy. Sörre bor…borra sör…

A krémhez . a citromhéjat és a cukrot összekeverjük a mascarponéval. A puding utasításainak megfelelően elkészítjük arányosan a másfél deci tejből a pudingot. Hozzákeverjük a mascarponéhoz, hogy lágyabb, de még mindig kenhető állagú krémet kapjunk.

A tortát kétfelé vágjuk, megkenjük a krémmel úgy, hogy a tetejére is jusson. Egy kicsit tegyünk félre, hogy a végén az oldalát is bekenhessük vele. A tetejét ízlésesen díszítsük citromkarikákkal.

Helyezzük vissza a tortakarikát úgy, hogy kibéleljük alufóliával – hogy ne ragadjon rá majd a krém. Ez fogja megtartani a zselét.

Elkészítjük a tortazselét, de ne vizet használjunk hozzá, hanem a gyümölcsök levét. Mivel a citrom savanyú, több cukrot adjunk hozzá.

A zselével díszített tortát a hűtőbe tesszük, dermedésig. Onnan kivéve levesszük róla a tortakarikát, bekenjük a krémmel az oldalát, adott esetben mandulaforgáccsal is megdíszítjük.

Ha a tortaformánk nagyobb lenne, akkor értelemszerűen szorozzuk fel a mennyiségeket!

(Csak bátran, bátran, leírni majdhogynem hosszabb volt, mint elkészíteni.)

Kislányom rákapott a kártyázásra. Az iskolában römiznek (tavaly szenvedélyesen hímeztek, a fiúk is). Végül is ez így igazságos, éljen az egyenjogúság. Ennek nagyon örülök, mert én is szeretek kártyázni, és így már van könnyen kapható partnerem is hozzá. A vita tárgyát csak az képezi, hogy hagyományos, vagy rablórömi-e. (Csakis rabló, mi más?)
Na és ez a szenvedély átragadt kisfiamra is, ő a Fekete Pétert nyomja napestig…igazi bűnbarlang lettünk, forgatjuk az ördög bibliáját a hosszú, sötét estéken। Paralell folyik a Fekete Péter: Kicsi Banditám és nagymama , valamint a rablórömi: Violatekintetű-ám-de-csavaros-észjárású Mimi és Banditanyu
A kártyacsaták közben is dolgozik azonban a természet, Haramiabandika odaadja a kezecskéjében levő kártyalapokat a Nagymamájának:
- Elmegyek pisilni, addig tudsz játszani egyedül? Majd meglátod, Te fogsz nyerni!

Kép is jön hamarost, most épp otthon lapul a könyvespolcon, a reggeli rohanásban nem tettem be a táskáम्बा….addig is egy szép virágzó citromfa….

A citrom régi szenvedélyem….

Makettország - Szlovénia

2010-11-12T14:24:00.012+01:00

Juhtúrós gnocchi Jó sorsom Szlovéniába vezérelt, ebbe a csöppnyi, kétmilliós országba (nyáron többen vannak). Olyan, mint egy terepasztal, minden a helyén, minden rendben…és minden megtalálható benne. Sűrítve a világ. A fővárostól félórányira csodás síterepek, másfélóra autóútra az Adria. Sok hegy, síkság, finom borok. Nyugdíjasok - is - a szállodákban. Olyan, amilyet mindig is kívántam Magyarországnak: Kelet és Nyugat, Észak és Dél évezredes kapcsolatából csakis a legjobb géneket örökölte: nyugati/északi precizitást, keleti/déli életörömet. Ez a juhtúrós gnocchi is mintha ezt mintázná, szlovák tejtermék az olasz eredetű ételen. És az elegáns szálloda tányérján elegánsan odapöttyentve egy kis adag, előételként, mint ahogyan ezt az ékszerdoboz-országot is odapöttyentették a térképre, végtelenül elegánsan, jóízléssel, minden falat öröm. Hozzávalók A gnocchihoz 1 kiló lisztes krumpli 25+5 deka liszt 2 tojás Só A szószhoz 25 deka juhtúró 3 deci tejföl A tálaláshoz Rucola A krumplit megfőzzük, áttörjük, kihűtjük. Összegyúrjuk a 25 deka liszttel, a sóval és a tojásokkal. Kisfiunk kezével 1-2 centi átmérőjű rudakat sodrunk belőle, elvágjuk őket, és egy villa hátával meghengergetjük, hogy recések legyenek (elmaradhat). A sodráshoz, hengeregtéshez használjuk fel az 5 deka lisztet. Forró vízben kifőzzük (amíg fel nem jön, és még egy kis idő, nagyjából 5 perc). Kiolajozott tálba tesszük, egy picit várunk, hogy megdermedjen, és akkor keverjük össze az olajjal és a már kifőtt gombóckákkal, így nem törik-málik szét. A tejfölt összemelegítjük a juhtúróval, hogy szépen összeolvadjanak. A tányér aljára rucolákat rendezünk csinosan - kisleánykám szerint bükklevelek -, erre kerül a gnocchi, majd egy pöttyintés – vagy sok – juhtúró. A tetejét az étteremben még egy nagyon érdekes, paprikaízű, kicsit kemény, szalmaszáljellegű képződmény is díszítette, ami minket, magyarokat képviselt – legalább is az én képzeletemben – és amire a nemzetközi társaságból senki sem jött rá, mi is lehet az. Viszont finom volt.

Kicsi fiamnak megengedtem, hogy rágózzon. Gondolom, ezért nem kerülök be a Leglazább anyukák rekordkönyvébe. Bár ha alaposabban megvizsgáljuk az előtörténetet…kislányom ugyanis fuldoklós típusú gyerek. Ősz hajszálaim jelentős részét szereztem be azon a módon, hogy gyermekem feje már kékült a félrenyelt alma- vagy barackdarab miatt. Speciális műfogással mindannyiszor kihalásztam a nem rendeltetésszerű helyről, de ezalatt a tizedmásodpercek éveknek tűntek, a hirtelen mozdulatokat pedig lassított felvételként éltem meg, és még most is, ahogy gépelek, fizikailag fájnak az ujjaim a félelemtől. Na és ezen előzmények után, jó sok év elteltével, megengedtem nagyobbamnak és a kisebbemnek is, hogy rágózzanak. A felnőttséghez vezető lépcső egy újabb fokát elérve a törpe méretű Laza Csávó csípőre és zsebre tett kézzel úgy summázta édesanyja életben való csetlését-botlását: - Anyu, te azt hitted, hogy nem tudok rágózni. Pedig én már kisbaba koromban is tudtam!

Joghurtos-citromos-ribizlis kenyér

2010-11-06T18:22:00.007+01:00

Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.

Hozzávalók

20 deka barna cukor

10 deka vaj

3 db tojás

1 citrom héja

1 doboz joghurt

25 deka liszt

2 tk. sütőpor

egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs

Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.

A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.

Beletöltjük a sütőformába.

175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Jutott azért mulatás is.

Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).

- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.

- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.

- Na látod, nem kellett volna elmenned!

- De én jól éreztem magam ott!

- Jobban, mint itthon???

Pár perc múlva megkérdezem tőle:

- Hiányoztam neked?

- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:

- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.

Hozzávalók

20 deka barna cukor

10 deka vaj

3 db tojás

1 citrom héja

1 doboz joghurt

25 deka liszt

2 tk. sütőpor

egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs

Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.

Beletöltjük a sütőformába.

175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Jutott azért mulatás is.

- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.

- Na látod, nem kellett volna elmenned!

- De én jól éreztem magam ott!

- Jobban, mint itthon???

Pár perc múlva megkérdezem tőle:

- Hiányoztam neked?

- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:

- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.

2010-10-13T10:31:00.006+02:00

Segítsüti átadás

- Nem remeg a kezed? -kérdezte a férjem, amikor nekiláttam megsütni a mandulás almatortákat.

Nos, ilyen drága sütit valóban nem sütöttem még, de nem remegett a kezem, mert egyrészt tudtam, hogy a nemes cél miatt velem lesznek az égiek, másrészt ezt a sütit egyszerűen nem lehet elrontani.

Remélem így érezték ezt a nyerteseim is. A licit megnyerője Huszilvia kis csapatának vette a tortát - jajj de szeretem én is az ilyen csapatépítő tevékenységet! Nagyon aranyos, mosolygós 10 hónapos kisfiával jött az átadásra.

A másik torta is egy mosolygós nagyon aranyos kisfiús családba került, a vígaszágas nyertes Kedmona érezte úgy, hogy habár szerencsére nem érintett a koraszülött kérdésben, szeretne így segíteni a korababáknak. Huszilvinek köszönjük, hogy ő is hozzájárult ehhez.

Ehelyütt szeretném megköszönni a lehetőséget a Segítsüti mindenre elszánt és profi csapatának, hogy ennek az élménynek én is részese lehettem. Ahol csak lehetett, eldicsekedtem vele. Mint ahogyan a gyönyörű kiállítású Segítsüti füzettel is. Mindenkinek nagyon tetszik, kislányom örömmel kiáltott fel, amikor megpillantotta pont azt a tortaszeletet az újságban, amit a fotózás után egyébként ő evett meg:

- VILÁGHÍRŰ LETT A TÁNYÉRUNK!!!!!

Huszilvi csapata - kicsi a bors, de okos... :)

Kedmonáék - ugye milyen kedvesek?

Mandulás almatortácska

2010-09-17T10:50:00.015+02:00

Itt licitálhatsz

A sütemény a Segisüti akció keretében árverezésre kerül. A befolyó összegből egy szegedi koraszülött osztály kap segítséget. Licitálni a http://www.segitsuti.hu/ oldalon lehet.

„Pijos AUTÓ, mogyojóóóóóóó!” – szólt a kisfiam egyik örökbecsű kedvence. Kis módosítással valami hasonló adja ennek a bécsi kávéházak hangulatát idéző süteménynek az alapanyagát.

Még pocakos koromban, egy babamozi után felhívtam a barátnőmet, Ágit, hogy most tudok elindulni hozzá. 20 perc múlva, amikor megérkeztem, az almatortácska már ott illatozott a konyhájában. Szerelem volt első szaglásra!

Hozzávalók

10 deka barnacukor (ennek hiányában kristálycukor)
10 deka olvasztott margarin
1 tojás
1 citrom reszelt héja
Só
12 deka liszt
1 teáskanál sütőpor
fahéj
1 vaníliás cukor
5 deka mandula

A barnacukrot összekeverjük az olvasztott – már nem forró – margarinnal, hozzákeverjük a tojást, a reszelt citromhéjat, egy icipici sót, a lisztet és a sütőport. Dolgozzunk fakanállal.

Kivajazott tortaforma aljára 2-3 hámozott almát felcikkezünk, meghintjük egy kis mazsolával, fahéjjal, pici cukorral. Ráterítjük a masszát. Nem baj, ha nem fedi be teljesen, a sütőportól úgyis megdagad a tészta. Meghintjük héjától megfosztott mandulával és egy zacskó vaníliás cukorral.

Süssük 175 fokon 30-40 percet, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz.

A manduláról úgy lehet eltávolítani a héját, hogy forró vízzel leöntjük, s ha kihűl, könnyedén lehúzhatjuk róla.

Ezt a süteményt bármilyen gyümölcsből, vagy gyümölcskombinációból elkészíthetjük, nálunk nagy kedvenc a szilvás, vagy az őszibarack-meggyes változat is. A tortaforma alá terítsünk alufóliát, hogy a lédúsabb gyümölcsök kicsorduló levét felfogjuk.

Remekül illik hozzá a vanília fagylalt.

Azért hívom tortácskának, mert nem túl nagy mennyiség, az én kapcsos tortaformám 23 cm átmérőjű. Ha nagyobbat szeretnénk sütni, akkor a mennyiséget duplázzuk meg!

A kislányom és a kisfiam azóta pedig már nagyobbacskák, és nagyon szeretnek sütni. Most is szívesen segítettek, hogy elkészüljön a sütemény. Vagyis én nekik. Már csak a kezük alá kell dolgoznom, de a piros autók azért még nagy becsben vannak.

A licit nyertesének természetesen a dupla adagos verziót készítem el, és a tortához vaníliafagylalt is jár. Személyesen Budapesten, vagy környékén tudom átadni. A tortát becsomagolva, postai úton is el tudom küldeni, ebben az esetben viszont a fagylaltot nem csomagolom mellé….

Hamarosan....

2010-09-11T17:02:00.004+02:00

Vettem krumplit most érik, most érik, most érik…

2010-09-11T16:43:00.007+02:00

Pörkölt ahogy én szeretem

Bár az már egyenesen csoda, hogy bármi is beérik ebben az időben. Szombatonként kisteherautó járja a környékünket és a hangosbemondóból olyan hívogató szavak hallatszanak, mint dinnye, barack, kukorica, alma, krumpli, hagyma, mikor minek van szezonja. Most épp a krumplinak van. Két udvarias fiatalember és az egyikük. tízévesforma kislánya árulja a zöldséget-gyümölcsöt. Azt mondják, a Nyírségből jönnek. Leellenőrizni persze nem tudom, hogy valóban őstermelők-e. Az árujuk szép, és én akkor is díjazom a szemfülességüket, ha netán a nagybanin vásároltak volna be (ha pedig nem, akkor kifejezetten örülök, hogy a nagykereskedők nevetséges felvásárlói árainak kizárásával egyenesen a termelő kapja a munkája ellenértékét – de ez egy külön dolgozat lehetne). Szűkreszabott pénztárcájú – és ezzel sajnos átlagos – magyar háziasszonyként társalgásunk sarkalatos pontja a „hogyé’aggya”, azaz mibe kerül a szóló szőlő és a mosolygó alma. Az ilyes társalgások után gyakran eszembe jut Anyukám gyerekkori története. Volt egy dohányárudás bódé a környékükön. Ha kaptak egy kis pénzecskét, már szaladtak is a trafikos nénihez, hogy 20 fillérért, egy forintért mit tetszik adni? Aztán választottak a feltáruló kincsek közül: Stollwerk cukorkát, műanyag indiánt, tükröt, melynek hátulján Aradszky László képe díszelgett, néha még Melódia csokoládéra is futotta. Az a kislány is valami szépet, vagy finomat remélt, aki épphogy felérte a kis fülke ablakát, melyen át az édesség, a dohány és az ezernyi rejtelmes tárgy illata hömpölygött kifelé. Lábujjhegyen pipiskedve ezt kérdezte:

- Semmi pénzért mit tetszik adni?

A krumplit nem éppen semmi pénzért adták, de kedvező áron. Sárga krumpli, mert a mi családunk a Sárgák pártján áll (anyósom a Fehérekre esküszik).

Kis is próbáltuk az első adaggal, egy jó kis pörkölt mellé, amit én jó sűrű, sötét szafttal szeretek elkészíteni (anyósomnak is ízlett…).

Hozzávalók

Uborkasaláta rettentő mennyiségű uborkából

1 kiló sertéscomb

Füstölt szalonna – na jó, lehet étolaj is

2 fej vöröshagyma

3 cső zöldpaprika

2 paradicsom

Pirosarany vagy Édes Anna

pirospaprika, lehetőleg nagyon jó minőségű, házi

(ennek érdekében feltétlenül tartsunk olyan tanítványt, akinek a szülei paprikatermelők, vagy rendelkezzünk olyan családtaggal, akinek a tanítványának a szülei paprikatermelők, vagy legyen olyan barátunk, üzletfelünk, akinek a családtagja tanítványának a szülei…. Én legalább is más lehetséges módját a házi pirospaprika beszerzésének nem ismerem)

ketchup

vörösbor

só

A leírással nem is bajlódnék sokat, ezt mindenki tudja. A lényeg, hogy jó sok zöldséget fonnyasztok meg a zsiradékon, ez adja a sűrű szaftot, erre kerül a hús, és a fűszerezés. Vízzel semmiképpen, vörösborral annál inkább nyakon öntöm. A sóval óvatosan kell bánni, mert a pirosarany amúgy is sós.

Nálunk leginkább főtt krumpli jár hozzá, ami a villával az egész család széttrancsíroz a tányérján. Időnként dödölle (Igen tudom, az én verzióm nem is az) kerül mellé, vagy éppen bulgur.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Gyerekeimmel bújócskáztam délelőtt. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, mert „drámatagozatos” drágaságaim ebből a helyzetből is kihozzák a maximumot. Kezdődött jó pár éve azzal, hogy kislányom kérésére a játszótéren kellett búvóhelyet találnom, amíg ő számolt. Nem volt egyszerű a 3 év alatti korosztály számára tervezett játékok között megfelelő takarást találni gazella termetemnek. Ezen ok miatt a nemrégiben ültetett fák sem jöhettek szóba. Egyedül a téli védelemként – mert tél volt éppen – a játszótéri csap fülé húzott faházikó kínálkozott megoldásként. Ez viszont sokkal jobban sikerült, mint ahogy szerettem volna. Fentnevezett ugyanis az első 2 perc után, amíg nem talált, annyira megrémült, hogy eltűntem, hogy gondolkodni sem tudott. Hiába bíztatta az apukája, hogy keressen, biztosan itt vagyok valahol, ő hatalmas krokodilkönnyeket hullajtott, és teljesen kétségbe esett. Végül szégyenszemre előkullogtam a rejtekhelyről, a játék pedig ezen a ponton véget is ért.

Aztán a kisfiam állt elő itthon azzal az ötlettel, hogy akkor bújócskázzunk. Ő már lábadozóban volt egy megfázásból, a nővére az iskolában, a férjem és én valami csoda folytán mindketten itthon. Jól van, gondoltam, a fiúk kemény legények, most végre akkor bújócskázunk majd előírás szerint. Kell-e mondanom, hogy megint csak túl jól választottam búvóhelyet, és hiába jött az atyai bíztatás, görbült is lefelé a szájacska, hogy az Anyu eltűűűűűűűnt….

Ma megtört a jég, sírás nélkül sikerült elbújnom, és megtalálódnom. Jajjajj, nőnek a gyerekek….

Már megint itt van

2010-09-04T16:41:00.007+02:00

Ha úgy folytattad, hogy a szerelem, már megint izzad a tenyerem…akkor annyi idős vagy, mint én, és ezért nem áruljuk el, hogy mennyi.

Ezúttal azonban nem a szerelemre gondoltam, hanem a szeptemberi tankönyvbekötésre. Idén már a nagy kicsilányom is segédkezett a bekötésnél, persze ahogy azt kell, lassabb volt együtt, mint egyedül, de összehasonlíthatatlanul jobb hangulatú. Nézegettük a könyveket, forgattuk a színes lapokat, és közben éreztük az új könyvek friss nyomdaillatát. Mondták is a gyerekek, hogy ez mennyire finom. Én meg mondtam nekik, hogy ez a Tudás Szaga, ha ezt szagolják sokat, okosak lesznek.

-Tényleg???? – kérdezték csodálkozva, hiszen nem sejtetették eddig, hogy ilyen varázslat is van.

- Bizony ám, forgassátok sokat a lapokat!

Ezt meg is ígérték, annál könnyebben, mivel hogy szeretik a könyveket.

És már megint itt van….na még mindig nem a szerelem, hanem a

Mustáros tarja

Ez a Húgom receptje. Pácolni kell, és bár eredetileg parázson terveztük sütni, a tréfás nyarak ráutaló magatartása következtében rájöttünk, hogy tepsiben is szépen kisülnek…hajjajjj ….

Hozzávalók

tarjaszeletek

mustár

kakukkfű

szójaszósz

étolaj

A tarjaszeleteket enyhén kiklopfoljuk (ezúttal ne képzeljük el kedvenc politikusunk arcát a hússzeletek helyébe). Mindkét oldalukat megkenjük mustárral. Egy jól záródó edénybe teszünk annyi szeletet, ami beteríti az edény alját. Megszórjuk a húsokat kakukkfűvel, meglocsoljuk szójaszósszal és egy kis étolajjal. Addig rétegezzük, amíg a hús tart. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Úgy is lehet, hogy a pác hozzávalóiból készítünk egy szószt, és abba forgatjuk a hússzeleteket. (Majd' azt írtam trutyiba, van nálunk egy étel, amit a Trutymó Titkának neveztem el. A valaki (vö. személyiségi jogok) ugyanis úgy eszi a túrógombócot, hogy a tejfölt, a porcukrot és a prézlit összekeveri, abba forgatja a túrógombóc-falatokat.. Amikor először láttam ezt a cselekedetet, épp akkor ment a mozikban A tini ninja teknőcök - A trutymó titka c. agyonreklámozott mű. A címnél valószínűleg csak a film lehetett idétlenebb, nálunk viszont bevonult a mindennapi szóhasználatba.)

Másnap a sütéshez tepsibe terítjük, letakarjuk alufóliával, és három órán át sütjük, a felénél az alufóliát levehetjük, sütés közben a húst meg is fordíthatjuk.

Omlóssá sül, olvad a szájban.

(faszénparázson is átsül szépen, bizonyára)

A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a nagy családi összejövetelre valaki sztrapacskát csinált. Ennél jobb párosítást ki se gondolhatnánk.

Tojásmentes.

Kicsi kisfiam nem nagyon érti, miért is kell dolgozni mennem. Mondok neki sokfélét, hogy dolgozni jó, kinek, mi a feladata az életben, meg persze, hogy pénzt kell keresni.

Az a pénzdolog szöget üthetett a fejében, mert egyszer csak, egy oda nem illő szövegkörnyezetben azt mondta:

- Tudod Anyu, a sok pénz sem jó. Mert aztán ha sok van az előszobában, akkor nem tudunk bejönni, és nem férünk el tőle.

Nos attól azért nem kell tartani, hogy alkalmazottként annyi jönne össze, hogy a bankókötegekben esnénk hasra, míg átevickélünk a nappaliba.

Én azért értettem, hogy a kisnagy ember először fogalmazta meg, hogy az anyagi dolgoknál vannak fontosabbak is….

Hosszú forró nyár

2010-08-27T21:02:00.009+02:00

Bazsalikomos-fokhagymás spagetti

Na ez az, ami idén nem igazán volt. Viszont nekem egy panaszszavam sem lehet, egyrészt a forró hangulatot biztosította egy munkahelyváltás, másrészt az idő kegyes volt hozzánk, egyetlen félnapot leszámítva (amit végignyihogtunk, könnyünk folyt a nevetéstől), pontosan olyan volt a nyaralás alatt, amilyenre szükségünk volt.

A történet szálát jó pár hete ott ejtettem el (ezúton is köszönöm a kitartást Kedves Olvasóimnak), hogy a Naschmarkt-on jártunk, Bécsben. Olyan dús bazsalikomcsokrot sikerült beszerezni, hogy nem csak a korábban taglalt salátába és sajtos pirítósra, hanem a vándortábor második felvonásában, melyet a Magyar Tenger partjáén töltöttünk, elkészült balatoni „Mi is van az hűtőben?”-jellegű tésztába is jutott.

Abban pedig a következők voltak:

Hozzávalók

2 fej vöröshagyma

1 fej fokhagyma

1 nagy csokor bazsalikom

2-3 deci tejföl

1 (bio)leveskocka

Olívaolaj (enélkül ne indilj a Balatonra)

Spagetti (lehetőleg teljeskiőrlésű; és enélkül se)

Füstölt sajt

Feltesszük a vizet főni a tésztának.

Megpucoljuk a fokhagymát, a gerezdeket felszeleteljük, mondjuk 3 mm-es vastagságúra. Nagyon finom lesz szétharapni őket.

Elkészítjük a kockából a levest, úgy hogy körülbelül másfél deci legyen. Vagy kész húslevest használunk.

Olívaolajon megdínszteljük a hagymát, rádobjuk a fokhagymaszeleteket. Addig kevergetjük, amíg meg nem érezzük az illatát (1 perc). Hozzáöntjük a levest, gyakran kevergetbe addig főzzük, amíg a hagyma megpuhul, és az elegyünk egy kicsit besűrűsödik.

Óvatosan hozzáadjuk a tejfölt, és a felszeletelt bazsalikomot (biocsalád tépkedje, állítólag a kés rosszat tesz neki). Sózni nem kell, a leves önmagában is sós. Még egy kicsit rotyogtatjuk.

Kész is vagyunk, a kifőtt tésztát beleforgatjuk. A tányéron még megszórhatjuk füstölt sajttal.

Tojásmentes.

Kisfiam tavaly vakondokra vadászott itt a Balaton partján. Idén a pókok kerültek látóterébe. Nem mintha otthon nem tanulmányozhatná ezt az állatot. Először is a valós pókokat vettük sorba. Az olyanokat is, mint a világ legnagyobb pókja. Meg az a pók, amelyik a legnagyobbat tudja csípni. Némi vívódás után (mondtam már, hogy biológiai ismereteim hiányosak? Még szerencse, hogy kéznél van egy nemsokáraállatorvos nagynéni.) a fekete özvegyet neveztem meg a világ legnagyobbat csípő pókjának. Persze még másnap is biztosítanom kellett gyermekeimet, hogy a fekete ŐZ nem nálunk él.

Aztán következtek a mesebeli pókok. Kicsi fiam felsorolt vagy húszat belőlük. Olyanokat, mint például a gurran pók. Úgy sorolta őket, mintha könyvből olvasná. Kis póktani bevezetőt is mellékelt a póknevek mellé, ami abból állt, hogy megmutatta a lábán, mekkorát tud csípni az adott pókfajta. Közben érdeklődve figyelt a szeme sarkából, hogy vajon helyeselek-e hozzá. Azaz a reakciómból próbálta lemérni, hogy amit mond, az igaz lehet-e vajon. Mert ha igaz, gondolhatta ki okos fejében, akkor……FUSSUNK!!!!!! Így aztán időről időre mondtam neki, hogy ugye azért azt tudja, hogy ezek csak kitalált pókok, éppen ő találja ki őket. Persze-persze, mondta ő. Ha tehette volna, még magukat a pókokat is megkérdezte volna különleges képességeikről. Volt egy kis bibi azonban, erre ő is rájött hamarost:

- A pók olyan halkan beszél, hogy nem halljuk?

Egy tökéletes csajos délelőtt

2010-08-07T15:31:00.018+02:00

A Tökéletes Csajos Nap után jó dolgomban két Tökéletes Csajos Délelőtt is osztályrészemül jutott. Az elsőn Apukám magához vette a három lányát, és elhajtattunk egy általa már korábban kinézett ruhaboltba. A bolt ruhabeszerzője minden valószínűség szerint egy velem korban-ízlésben-méretben megegyező személy lehet. Mert a próbafülkéből egy jó adag olyan ruhát adtam ki, amelyik mindegyike tökéletesen megfelelt, már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyiket válasszam. Vagyis dehogy kellett. Mire kijötem, a Húgaim már rá is beszélték Apukámat - nem is kellett olyan nagy rábeszélőke - hogy mindegyikre szükségem van. A második Tökéletes Csajos Délelőtt ma esett meg velem. Bécsben a Naschmarkton. Először is jól kibámészkodtuk magunkat az antik és kevésbé antik használt holmik között. Sajnos szembejött velem egy gyönyörű kékköves alpakka nyaklánc. Az a fajta, amiről érzi az ember, hogy ezt nem lehet otthagyni. A Húgom meg le is alkudott az árából. A költségvetésben viszont egyáltalán nem szerepelt ez a kiadás, így ezt egyelőre még nem mertem bevallani. Aztán áttértünk a zöldség-gyümölcs részre. Gyönyörű áru kínálja magát, mindent lehet kapni bioban is, nem lényegesen drágábban, mint a hagyományos termesztésű. És egyúttal arra is rá kellett jönnöm, hogy megtaláltam a Tökéletes Piacot is, itt ugyanis lehet kapni csokorban bazsalikomot és kaprot is. Meg egy csomó halfélét, amikről jobbadán csak olvasni szokott az ember. Aztán mindenféle kecske-és juhsajttal töltött apró paprikákat, padlizsánokat. Fetasajtból tornyot, wasabival bevont mogyorót, diónagyságú olajbogyókat, sosem látott tájföldi gyümölcsöket. És olyan önellentmondást is, mint a datolyába töltött krémsajtba ágyazott bacont - oh bocsánat specket-, dióval. Az arabok asszem ezt nem pont így készítenék el... Teával is megkínáltak az ismerős török teaárusok. A málnamurcihoz pedig pár lépés után visszafordultunk. Málnaőrülteknek kihagyhatatlan ajánlat. Durván málnaízű, enyhén alkoholos ital. Épp annyira, hogy az ember még gondtalanabb legyen, és a körülötte ülő vidám embertömeg jogos részének érezze magát. Németül Sturmnak hívják, nem elhanyagolható orvosi hatása miatt, melyről a nem csak a jó bevételt hozó délelőtt miatt feltűnően jókedvű tulaj hosszasan értekezett. Tulajdonképpen jogosan hívhatnák akár Sturm und Drangnak is, mint a Goethe vezette lobogóhajú, lánglelkű ifjak irodalmi irányzatát. Ha nem rémlik már az érettségi vizsgáról, akkor elárulom, hogy ez Vihar és Előretörés-t jelent. Orvosi nyelvre mindenki fordítsa le magának, mi is ez a gyógyital, a Naschmarkt Lehellete... A Megeszem a Naschmarkt-ot salátát viszont egy különleges, feketébe hajló lila színű paprika ihlette Hozzávalók többféle paprika (fehér, zöld, paradicsom, akár fekete) paradicsom uborka lila- vagy jelen esetben duci újhagyma fejessaláta olívabogyó bazsalikom só olívaolaj balzsamecet A zöldségeket értelemszerűen feldaraboljuk. A salátát csíkokra vágjuk. Egy mély tálban összekeverjök az összes hozzávalót. Tejefehérjementes. Tojásmentes. Gluténmentes. Paradicsomos-sajtos pirítós (bruschetta)

Betértünk egy sajtboltba is, az előttünk állók végtelennek tűnő redeléssorozatának köszönhetően hosszasan tanulmányozhattuk a sajtkülönlegességeket. Inspiráló volt a zöld színű sajt, a bazsalikomos töltelékkel csíkosan lerakott mascarpone, a trüffel-lel készült sajttorták. Amiről csak a második pillanatban esett le, hogy itt most a szarvasgombát jelenti, nem a csokoládés finomságot. A választásunk végül egy szarvasgombás keménysajtra esett, és a Stiltonra. Ez utóbbi mindannyiunknak jobban ízlett.

Hozzávalók kenyér paradicsom fokhagyma olívaolaj bazsalikom stilton sajt tejföl Kenyereket megpirítunk, fokhagymával bedörzsöljük olívaolajjal megkenjük őket. Megszórjuk bazsalikommal, tetejükre paradicsomszeleteket ültetünk, és megkenjük tejfölbe morzsolt stilton sajttal. A másik variáció szerint a pirított kenyeret megkenjük olívaolajjal, ráteszünk paradicsomkarikákat és valamilyen karaktersebb ízű kemény sajtot - mi most a szarvasgombásat - és a sütőben rápirítjuk a kenyérre. Ha ezután valakit a tenyerünkből etetünk cukorkával, mint a galambokat szokás, akkor arra is fényderül, hogy milyen ízű a gasztroblogger keze: bausalikomos, természetesen. Tojásmentes. Bécsi kirándulásunk nem csak hedonista elemeket vonultat fel, nagyon szeretünk múzeumba is járni. Kisleányunk egyből becuppantotta a Sissi-témát, pedig mi különösebben nem beszéltünk neki róla, de ez valahogy itt benne van a levegőben. Tavaly a Schönbrunni Kastélyt néztük meg, Erzsébet királyné gyönyörű parkkal körülvett nyári szálláshelyét. Kiafiunkat akkoriban nagyon izgatta az, hogy mi az, hogy élő, mi az hogy meghalás. Úgy vélte, közelebb kerülhet a problémához, ha alaposan szemügyre veszi a magyar huszáruhába öltöztetett embernagyságú bábokat: - Ezek élnek? Nagy nehezen megmagyaráztuk, hogy nem élnek, de nem is haltak meg, ezek bábok. A következő teremben a biztonsági őrhöz értünk: - Ez bábu? - kérdezte a még mindig mit sem értő cseppember. Még szerencse, hogy nem értették a szavát. Idén a Sisi Múzeumba mentünk a Hofburgba. Itt a császár és a királyné szobái, személyes tárgyai láthatóak. Többek között Ferenc József berendezett hálószobája. Egyszerű ágy, mellette szék. - Ott simizték a fejecskéjét. - állapította meg az együttérző aprónép. A kiállítás különösebben nem kötötte le, neki a Muzsika Háza tetszett, ahol azt mutatják például be, mit hallhat érezhet a kisbaba az anyukája pocakjában. Ezt még tavaly láttuk, de azóta is emlegeti. Kisnagylányunknak viszont felhőtlen boldogságot szereztünk ezzel a látogatással. Főleg, hogy a kiállítás utolsó terme a Shopba nyílik, ahol rögtön az első polcon rafinált marketingesek által éppen kislánymagasságon elhelyezve Sisi-babák láthatóak. Így aztán azonnal sikerült elkölteni a Bécsi Nagynéni által kapott zsebpénzt. Lapzárta után érkezett: Drága Férjem értesült már róla, hogy házasságkötésünk évfordulója alkalnából- ami holnap lesz, és amivel házasságunk nagykorúvá lép elő - egy gyömyörűszép nyaklánccal lepett meg.