Nem is vettem észre, hogy a reggeli rohanásban nem vettem fel a kesztyűmet az oviba vezető úton. Kézenfogva siettünk a jeges úton, így csupaszív kisfiam két kis zöld kesztyűje közé fogta a kezemet, óvatosan, finoman, hogy ne fázzon. A szívemet melegítette át a kedvességével, mint ahogyan az a kis összevasalható műanyaggyöngyökből készült szív is, amit ő csinált nekem, és amit a télikabátom zsebében hordok.
Recept is jön hamarosan.
2 megjegyzés:
Na, ez most rendesen megmelengette a szivemet! Édes kisfiad lehet! Köszönöm!
Imádnivaló,annyira jó lehet anyának lenni
Megjegyzés küldése