Megvan!

Homloktörölgető szmájli....

Rámentem a googgle török receptes képekre, megérzésből benyomtam egy oldalt, talán az ötödiket, és ott a képet felismertem.

Akkor itt egy kis ajánló, ő az:

http://receptjeink.blogspot.com/

Keresek egy blogot

Már egy órája itt nyomkodom a keresőbe a legkülönbözőbb szókombinációkat egyre vadabbul, és nem találok rá.
A blogra, ami megtetszett és sajnos nem mentetettem el a kedvencek közé

Török ételekről szól (és a kultúráról is). Magyar férfi írja Istanbulban, a felesége török.

Aki tudja a linket, ne habozzon megosztani velem.

Köszönöm!

Diótorta liszt és tejfehérje nélkül

Barátnőm lepett meg ezzel a tortával. Békebeli süteményekre emlékeztet az íze, elkészíteni roppant egyszerű….mégis sikerült elkövetnem Murphy kisasszony baklövését, amit eddig soha. Mikor betoltam a sütőbe a tepsit, végignéztem a konyhapulton és meglepve láttam, hogy az egyik legfontosabb összetevő, a sütőpor kimaradt. Sejtettem, hogy anélkül nem lenne ugyanaz, ezért a sütőformát gyorsan kikaptam a sütőből, nem baj, van másik alapon átöntöttem, ami szerencsés húzásnak bizonyult, mert egy teflonbevonatú akadt a kezembe.

A süteményt kisfiam keverte össze, én csak az eszmei irányítást nyújtottam hozzá. Kettőnk közül az egyikünk tökéletes munkát végzett.

Hozzávalók
6 tojás
15 deka porcukor
20 deka darált dió
1 ek cukrozatlan kakaópor
2 tk rum (elhagyható)
Fél csomag sütőpor (kb. 1 tk)

Kivajazunk egy sütőformát. Vagy a biztonság kedvéért kettőt. Ki tudja, mire lesz az jó.

A cukrot kimérjük egy mély tálba. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgájukat a cukorhoz adjuk, a fehérjéket egy másik mély tálba tesszük.

Először felverjük a fehérjét habnak, majd ugyanezzel a mixerkarral összekeverjük a sárgákat is a cukorral. Ha elég gyorsan dolgozunk, nem fog összeesni a hab, és így nem kell mosogatni a keverőkarokat.

A cukros tojáshoz adjuk a kakaót, a rumot, a darált diót és a sütőport! Alaposan elkeverjük.

A fehérje egyharmadát hozzáadjuk a cukros masszához, óvatosan elkeverjük, vigyázva, hogy a fehérje lehetőleg ne törjön össze. Ha kellően homogén, hozzáadjuk a többi fehérjét is, és ezzel is elkeverjük.

Szétnézünk, hogy mindent beletettünk-e, ami belevaló. Ha igen, a massszát a sütőformába öntjük, és 40 percig sütjük.

A sütőből kivéve egy kicsit pihentetjük. Még melegen a tálalótálra borítjuk, és a sütőforma tetejére 2-4 percig vizes konyharuhát terítünk. Ez segít abban, hogy a sütemény szépen kicsusszanjon a formából.

Egész diókkal díszíthetjük a tetejét. Lekvárral kenhetjük, ha arra szottyan kedvünk. Tejfehérjére nem érzékenyek tejszínhabbal is díszíthetik.

Tejfehérjementes.
Gluténmentes.



Szomszédunkban egy tüneményes magyar vizsla lakik. Nagyon szeretjük, nyugodt kutya, gyakran gyönyörködünk a természetnek ebben a remekbe szabott teremtményében. És szomszédaink engedélyével finom falatokat is juttatunk neki, ha éppen úgy alakul. Minek következtében a vizsla szolid ugatással szokta felhívni magára a figyelmet, akárhányszor csak meglát. „Itt vagyok – mondja az ugatás – ha éppen szeretnél adni valamit, én készen állok rá!” Az esetek többségében természetesen nem tömjük az ebet, de most a hétvégén jó dolga volt. Úgy alakult, hogy megmaradt némi fasírtgolyó. A kutyus ügyesen, óvatosan vette el a kezemből az ízletes falatokat. Hamar a végére értünk a készletnek, kicsit falánk az állat. Gyermekeim elbűvölve nézték a folyamatot, majd kissé csalódottan a kiürült dobozt.
- Varázsolj még! – kérte áhítattal a hangjában a kisfiam. Valószínűleg kutyus sem gondolhatta másképpen.

Barátnőm lepett meg ezzel a tortával. Békebeli süteményekre emlékeztet az íze, elkészíteni roppant egyszerű….mégis sikerült elkövetnem Murphy kisasszony baklövését, amit eddig soha. Mikor betoltam a sütőbe a tepsit, végignéztem a konyhapulton és meglepve láttam, hogy az egyik legfontosabb összetevő, a sütőpor kimaradt. Sejtettem, hogy anélkül nem lenne ugyanaz, ezért a sütőformát gyorsan kikaptam a sütőből, nem baj, van másik alapon átöntöttem, ami szerencsés húzásnak bizonyult, mert egy teflonbevonatú akadt a kezembe

A süteményt kisfiam keverte össze, én csak az eszmei irányítást nyújtottam hozzá. Kettőnk közül az egyikünk tökéletes munkát végzett

unk egy sütőformát. Vagy a biztonság kedvéért kettőt. Ki tudja, mire lesz az jó.

A cukrot kimérjük egy mély tálba. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgájukat a cukorhoz adjuk, a fehérjéket egy másik mély tálba tess

Először felverjük a fehérjét habnak, majd ugyanezzel a mixerkarral összekeverjük a sárgákat is. Ha elég gyorsan dolgozunk, nem fog összeesni a hab, és így nem kell mosogatni a keverőkaroka

A cukros tojáshoz adjuk a kakaót, a rumot, a darált diót és a sütőport! Alaposan elkeverjü

A fehérje egyharmadát hozzáadjuk a cukros masszához, óvatosan elkeverjük, vigyázva, hogy a fehérje lehetőleg ne törjön össze. Ha kellően homogén, hozzáadjuk a többi fehérjét is, és ezzel is elkeverjü

Szétnézünk, hogy mindent beletettünk-e, ami belevaló. Ha igen, a massszát a sütőformába öntjük, és 40 percig sütjük

A sütőből kivéve egy kicsit pihentetjük. Még melegen a tálalótálra borítjuk, és a sütőforma tetejére 2-4 percig vizes konyharuhát terítünk. Ez segít abban, hogy a sütemény szépen kicsusszanjon a for

Egész diókkal díszíthetjük a tetejét. Lekvárral kenhetjük, ha arra szottyan kedvünk. Tejfehérjére nem érzékenyek tejszínhabbal is díszíthet

Tejfehérjement

Gluténme

Szomszédunkban egy tüneményes magyar vizsla lakik. Nagyon szeretjük, nyugodt kutya, gyakran gyönyörködünk a természetnek ebben a remekbe szabott teremtményében. És szomszédaink engedélyével finom falatokat is juttatunk neki, ha éppen úgy alakul. Minek következtében a vizsla szolid ugatással szokta felhívni magára a figyelmet, akárhányszor csak meglát. „Itt vagyok – mondja az ugatás – ha éppen szeretnél adni valamit, én készen állok rá!” Az esetek többségében természetesen nem tömjük az ebet, de most a hétvégén jó dolga volt. Úgy alakult, hogy megmaradt némi fasírtgolyó. A kutyus ügyesen, óvatosan vette el a kezemből az ízletes falatokat. Hamar a végére értünk a készletnek, kicsit falánk az állat. Gyermekeim elbűvölve nézték a folyamatot, majd kissé csalódottan a kiürült dobo

- Varázsolj még! – kérte áhítattal a hangjában a kisfiam. Valószínűleg kutyus sem gondolhatta másképpen.

Karfiolkrémleves

Bár nincs kimondottan szezonja a karfiolnak, de azért még kapható, ha máshogyan nem mirelitben. Illetve az étel egy mélyhűtőtakarítási akciónak is lehet a végeredménye. Lassan ki kell ennünk, ami még az elmúlt nyár óta itt lapul, mert visszavonhatatlanul (?) tavasz van, annak pedig következményei lesznek a mélyhűtő-kapacitásra nézve is.

Hozzávalók

1 fej karfiol

vöröshagyma

1 szál fehérrépa

petrezselyem

2 leveskocka (lehetőleg bio)

őrölt szerecsendió

lestyán

só

bors

2 deci tejföl

A karfiolt rózsáira bontjuk, megmossuk, a fehérrépát megpucoljuk, 3 részbe vágjuk, a vöröshagymát felkockázzuk, a petrezselymet nem túl apróra vágjuk.

Mindezt lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Megfűszerezzük. A lestyán különösen jó ízt ad a levesnek, maggi fűszernek is szokták nevezni, csak sokkal jobb, mint egy ételízesítő.

Ha megpuhult a répa is, akkor a zöldségeket átmerjük egy magasfalú edénybe, adunk hozzá némi levet is. Botmixerrel összeturmixoljuk, majd visszaöntjük a főzőlábosba.

A magasfalú edénybe beleöntjük a tejfölt és szép lassan hozzámeregetünk a meleg levesből, habverővel homogenizálva azt. Ha kellően átmelegedett a tejfölös elegy, az egészet visszaöntjük a főzőlábosba és még egyszer alaposan átkeverjük.

Levesbetétnek pirított kenyérkockát adhatunk.

Vagy magát a karfiolt. Ez utóbbi esetben a karfiolt csak akkor tegyük a fővő levesbe, ha a fehérrépa már valamennyire megpuhult. Ha együtt kezdjük el főzni őket, akkor a fehérrépa puhulásáig a karfiol annyira megfő, hogy atomjaira fog esni. Ha a karfiolmintlevesbetét-megoldást választjuk, akkor természetesen a turmixolás-kevercsélés előtt tegyünk félre néhány szép karfiolrózsát, és ha kész a leves, akkor csúsztassuk vissza őket oda.

Igazából eleve úgy lenne egészséges főzni, hogy a lobogva forró vízbe tenni a zöldséget. Szerény véleményem szerint mire megfő a karfiol, amúgy is sokat veszít a vitamintartalmából, ezért ha egyszerűsíteni szeretnénk az életünkön, kezdjük el az összes zöldséget együtt főzni.

Néha az egészséges ételkészítési módnak megfelelően rakom bele a karfiolt, amikor jó kislány szeretnék lenni.

Gluténmentes.

Tojásmentes.

Tejfehérjementesen használjunk növényi tejszínpótlót.

Tavasz van, gyönyörű. Idén úgy döntöttünk, idusán elmerészkedünk a Múzeumhoz megmutatni a gyerekeknek is, amiről addig csak meséltünk.

A műsorból nem sok mindent hallottunk, mert a kihangosítás csapnivaló volt. Így inkább a látványban gyönyörködtünk. Volt miben. Először is körülbelül 50 Petőfi állt a háttérben – jó, jó, tudom ám, hogy márciusi ifjak – de a gyerekek egyre csak Petőfit várták, hogy kijöjjön a lépcső végére és elszavalja a Nemzeti dalt. Nem jött, az túl sablonos lett volna, gondolom így vélekedett a rendező (egyébként a történelmi hűségnek ez meg is felelt). Jobb híján az ötven feketeruhás-kokárdás háttérben álló ifjat tudtuk felmutatni, mint Petőfit.

Szárnyra bocsátottak több tucat galambot, mint a szabadság madarait, valamint piros-fehér-zöld lufikat is, melyek messzire szálltak (Anyu ugye berepülnek valakinek az ablakán?)

Ágyúlövés is elhangzott, elég sok, és rettentő hangos.

A jó háromnegyedórás műsor alatt Apuanyu felváltva tartogatta kisebbikjét, aki érzete, hogy hogyan lehet fenntartani ezt a kellemes állapotot, arcocskáját egyre csak a miénkhez nyomta, így nem is volt igazán kedvünk átadni a másiknak az egyre nehezebb csomagot.

A nagymama ebéddel várta a megfáradt ünneplőket. Hogy ki ne maradjon az élményből, kisfiam összegezte számára a látottakat:

- Le akarták lőni ágyúval a madarakat, de nem sikerült.

Piros-fehér-zöld

Volt egy tavasz, lágy szellővel arcot simogató, a tél szorítása után meleget hozó. Egy tavasz, amikor a mindent megígérő fuvallat utcára hívta nem csak a mindig lánglelkű fiatalokat. Pedig a háztetőkön még…. Egyszerre lettünk nagykorúak, ország és osztály. Azóta is megünnepeljük minden március közepén egy közös sétával. Bár néha az az érzésem, hogy az érettségit végül is csak egyikünk tette le…A séta mellett idén az ebéddel is ünnepeltem. A színével, mert Petőfiék talán nem ettek csirkét márciusban, akkor a csirkének is szezonja volt, tavasz végén, nyár elején. Csak a nagyon gondos háziasszonyok, akik a szobában neveltek fel egy-egy példányt, dicsekedhettek ennél korábban egy-egy rántott csirke-ebéddel.

Paprikás csirke, ahogy én szeretem

Hozzávalók
csirkedarabok (most 2 combot, egy csontos csirkemellet, 4 szárnyat vettem – az egész csirkét hosszadalmas lenne felvágni és így olyan részek kerülnek az ételbe, amit igazán szeretünk)
2 nagy fej vöröshagyma
2 szelet füstölt szalonna
1 zöldpaprika
1 paradicsom
pirospaprika
piros arany, vagy Édes Anna, vagy házi darált paprika
só
étolaj
3 evőkanál liszt
bő két deci tejföl

A szalonnát felkockázzuk, étolajon sütjük, kis idő elteltével hozzáadjuk a kockákra vágott hagymát, majd a felkockázott paprikát, végül a paradicsomot is. Ha szépen átdínsztelődött, ráteszem a csirkedarabokat, hogy átsüljön-piruljon a bőre, fehéredjen a húsa.

Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a csirkehúst. Megfűszerezzük pirospaprikával, piros arannyal, sóval. Addig főzzük fedő alatt, amíg a hús megpuhul.

Ekkor mondhatnánk, hogy készen van, de nem mondjuk, most jön az a rész, amitől különösen szeretem ezt az ételt.Félrehúzzuk a tűzről, kiszedjük a csirkehúsdarabokat a léből. A levet átszűrjük, átpaszírozzuk egy másik edénybe. Közben a tejfölt habverő segítségével csomómentesen elkeverjük, egy kis vizet is adunk hozzá, az segít ebben. Lassan hozzámeregetünk a paprikás léből, addig, amíg a tejfölös elegy meleg nem lesz. Akkor visszaöntjük a főző lábosba, folytonos kevergetés mellett hozzáöntjük a többi paprikás levet is, és állandóan kevergetve, lassú tűzön besűrítjük, azaz behabarjuk. Ha kész, visszatesszük a csirkehúst.

Nokdelivel, fokhagymás uborkasalátával tálaltam, nemcsak a trikolor kedvéért.

A magyaros érzésre túrós, mákos, almás (és persze túrósmákosalmás) rétessel erősítettem rá, na meg gyümölcslevessel , tele finom pándi meggyel. Meggynagyhatalom vagyunk ugyanis, díjnyertes, csodálatos beltartalmú meggyfajtákat állítanak elő nemesítőink. Amerikában nem is ismerik a meggyet, csak a cseresznyét. Pedig az élet akkor szép, ha egy kicsit savanyú is, jól tudjuk mi ezt itt Közép-Kelet-Európában….

Volt egy tavasz, lágy szellővel arcot simogató, a tél szorítása után meleget hozó. Egy tavasz, amikor a mindent megígérő fuvallat utcára hívta nem csak a mindig lánglelkű fiatalokat. Pedig a háztetőkön még….

Egyszerre lettünk nagykorúak, ország és osztály. Azóta is megünnepeljük minden március közepén egy közös sétával. Bár néha az az érzésem, hogy az érettségit végül is csak egyikünk tette le…

A séta mellett idén az ebéddel is ünnepeltem. A színével, mert Petőfiék talán nem ettek csirkét márciusban, akkor a csirkének is szezonja volt, tavasz végén, nyár elején. Csak a nagyon gondos háziasszonyok, akik a szobában neveltek fel egy-egy példányt, dicsekedhettek ennél korábban egy-egy rántott csirke-ebéddel.

Paprikás csirke, ahogy én szeretem

csirkedarabok (most 2 combot, egy csontos csirkemellet, 4 szárnyat vettem – az egész csirkét hosszadalmas lenne felvágni és így olyan részek kerülnek az ételbe, amit igazán szeretünk)

2 nagy fej vöröshagyma

2 szelet füstölt szalonna

1 zöldpaprika

1 paradicsom

pirospaprika

piros arany

só

étolaj

3 evőkanál liszt

Bő két deci tejföl

A szalonnát felkockázzuk, étolajon sütjük, kis idő elteltével hozzáadjuk a kockákra vágott hagymát, majd a felkockázott paprikát, végül a paradicsomot is. Ha szépen átdínsztelődött, ráteszem a csirkedarabokat, hogy átsüljön-piruljon a bőre, fehéredjen a húsa.

Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a csirkehúst. Megfűszerezzük pirospaprikával, piros arannyal, sóval. Addig főzzük fedő alatt, amíg a hús megpuhul.

Ekkor mondhatnánk, hogy készen van, de nem mondjuk, most jön az a rész, amitől különösen szeretem ezt az ételt. Félrehúzzuk a tűzről, kiszedjük a csirkehúsdarabokat a léből. A levet átszűrjük, átpaszírozzuk egy másik edénybe. Közben a tejfölt habverő segítségével csomómentesen elkeverjük, egy kis vizet is adunk hozzá, az segít ebben. Lassan hozzámeregetünk a paprikás léből, addig, amíg a tejfölös elegy meleg nem lesz. Akkor visszaöntjük a főző lábosba, folytonos kevergetés mellett hozzáöntjük a többi paprikás levet is, és állandóan kevergetve, lassú tűzön besűrítjük, azaz behabarjuk. Ha kész, visszatesszük a csirkeh

Nokdelivel, fokhagymás uborkasalátával tálaltam, nemcsak a trikolor kedvéért. A magyaros érzésre túrós, mákos, almás (és persze túrósmákosalmás) rétessel erősítettem rá, na meg gyümölcslevessel persze, tele finom pándi meggyel. Meggynagyhatalom vagyunk ugyanis, díjnyertes, csodálatos beltartalmú meggyfajtákat állítanak elő nemesítőink. Amerikában nem is ismerik a meggyet, csak a cseresznyét. Pedig az élet akkor szép, ha egy kicsit savanyú is, jól tudjuk mi ezt itt 

100.000

Gondolkodtam rajta, hogy tartsak-e egy kis önünneplést. Először úgy gondoltam, hogy nem, aztán azt hogy mégis. Kicsivel több mint egy éve tettem fel a számlálót a blogra, azóta 100.000 kattintás esett itt, épp ma történt a jeles esemény, amíg másfajta módon szórakoztattam egy másfajta közönséget. Sem a számot, sem az időtartamot nézve nem egy rekorder eredmény, de én büszke vagyok a kis virágomra, mély erdő rejtekén.
Köszönöm, hogy kiszagoltátok. Nélkületek semmit sem érne.

Kukoricakrémleves sajtcsipsszel

Hull a hó és hózik…elállhatna már!!!!! Sajnos nem is tudom véka alá rejteni amúgy is alacsony szintű elragadtatottságomat a hóval szemben. Ennek következtében kicsiny gyermekeim sem annyira lelkesek már, pedig nekik még annak kellene lenniük. Talán én magam is így kaptam ezt a téllel szembeni ellenszenvet, és a szüleim is, meg az ő szüleik is, mindannyian kinéztek a decemberi-januári-februári hóesésre a panel, a belvárosi bérház, az óbudai vendéglő, a falusi ház, a téli szállás, a jurta ablakán, és felsóhajtottak: már megint esik a hó! Vajon melyik őshaza volt az örök tavasz és nyár otthona, aminek emléke nem ereszt, generációkon átívelve azt hagyományozza ránk, hogy így sóhajtozzunk: „bezzeg régebben már rövidujjú pólóban jártunk március 15-én”!
A gondolataimba is folyton a nyári tél képei kúsznak be, a Svájcban látott furcsa július.
A lányom gleccserekről tanul az iskolában, és arra a mondatra ragadtatta magát: „A szüleim bementek a gleccserbe!” Jól ki is nevették, főleg az osztály Okostojása, hogy a gleccserbe nem is lehet bemenni. A tanítónő maga is furcsállta ezt a mondatot. No, én erre vérszemet kaptam és elővettem az albumból azokat a fotókat, amiket akkor készítettünk, amikor a gleccserbe vágott jégbarlangban jártunk. Lanovkával kellett lemenni a bejáratig, a barlangban pedig jégszobrok, jégbútorok voltak kifaragva a mesterségesen kialakított zegzugos járatrendszerben. Gyönyörű égszínkék volt az életnagyságú barlangi medve, az asztal székekkel, a sárkány. Egészen addig úgy képzeletem, a gleccser olyan 20 centi vastag lehet, alaposan meglepődtem, hogy a természet mennyire hatalmas, és az ember mennyire játékos. Kislányomnak elmagyaráztam mi látható a képeken, ő bevitte az iskolába és csillagot is kapott a szorgalmi feladatért. De a legjobb, hogy Okostojás is visszakozott, mondván: „igazad volt”!

A kukoricakrémleveshez egy mexikói történet jobban illett volna – ennek begyűjtésén még fáradoznom kell – viszont a meleg, nyáridéző leves ebben a cudar időben nagyon is jól tud esni.

Hozzávalók
2 kukoricakonzerv
2 deci tejföl
2 leveskocka (lehetőleg bio)
só
fűszerek: bami göreng, vagy wok fűszerkeverék vagy szerecsendió (de ez el is hagyható)

A kukoricát a leveskockákkal és a fűszerekkel feltesszük másfél liter vízben főni.

Ha felforrt, félrehúzzuk, a kukorica egy részét félretesszük levesbetétnek, a levest botmixerrel pépesítjük.

Ezután kétféleképpen dönthetünk. Végezzük el a következő folyamatdiagramra emlékeztető vizsgálatot: Rendelkezünk-e 7 éven aluli, vagy egyéb okból finnyás családtaggal?
Igen: a levest szűrjük át egy másik edénybe. Ezután habarjuk be, a tejfölhöz lassan adagoljunk a meleg levesből, és ha kellően felmelegedett a tejfölös elegy, öntsük a leves többi részéhez.
Nem: habarjuk be a levest a szűrési fázist kihagyva (ez egyébként 2 -3 percet vesz igénybe).


Kukorica-, szalonna- vagy Sajtcsipsszel tálaljuk.



A Sajtcsipsz receptjét Stahl Judit ajándékfüzetében találtam. Ő természetesen parmezánnal és dióval csinálja.

Én magyarítottam a dolgon: trappistával és zabpehellyel készítettem.

A trappistát reszeljük le, tepsibe helyezzük kis halmokba rendezve, a tetejét szórjuk meg kis zabpehellyel. A tepsibe terítsünk sütőpapírt, vagy használjunk nem tapadó tepsit.
200 fokon 5-10 percig süssük.

Tojásmentes.
Gluténmentesen csipsz nélkül.
Tejfehérjementesen csipsz nélkül, tejföl helyett növényi tejszínpótlóval.

Gyerekeinknek Apukájuk meséli a Jancsi és Juliskát. Kisfiunk kikerekedett szemmel, tágult pupillákkal hallgatja a rémtörténetet. Hogyan zárja be a boszorkány Jancsit, hogyan akarja felhizlalni, majd megenni Ahhoz a részhez érünk, hogy Juliska belöki a gonoszt a kemencébe. Kisfiam megérteni véli a szándékot:
- Azért, hogy megegyék!

Röszti

De jól esik ez az étel lelkem sváb vonulatának. Igaz ez némi képzavar, mert az étel svájci eredetű, na de a spórolósságot mindkét nép vonatkozásában szokás emlegetni.
Kedves Olvasó, átélte már, hogy nem sikerül eltalálni a főttkrumpli mennyiségét, melyet a vasárnapi ebéd – mondjuk rántotthús – köreteként szolgált fel? Persze, hogy előfordult, a magyar ember túlvásárolja magát kenyérrel, túlfőzi magát krumplival-tésztával-rizzsel – most a lakodalmi menükről nem is beszélve; tudom, amit tudok, egy bő 150 fős lagzival a hátam mögött – csak nehogy kevés legyen!!!!
Hétfőn általában aztán farkasszemet nézünk a krumplihegyekkel – és egy nagy sóhajtás közepette előbb-utóbb (kedden-szerdán-szombaton) a kukában landol az, amit hús nélkül már senki nem fogyaszt el. Ilyenkor jöhet az illatos krumplisaláta, vagy ez a külön időráfordítást alig igénylő, rafináltan egyszerű darab. Ami olyannyira az ínyére volt kisfiamnak, hogy a lelkemre kötötte, hogy ilyet holnap is süssél, azaz további krumplifőzésre kellett vetemednem, mert kifogytam a felhasználatlan főttkrumpli-készletekből.

Az étel elkészítésének kétféle módja van. A Zürich környékiek esküsznek a nyers krumplira, a berniek viszont a főtt krumplira. Mi most ez utóbbit vesszük alapul.
A röszti hozzávalóiban számos összetevő szerepelhet – szalonna, hagyma, alma, zöldség, sajt – és mint látni fogjuk, akár a húsleves maradéka is.

Az étel a 19. században szorította ki a reggelifélék közül a kásákat. Azóta változott az elfogyasztás ideje, ebédre vagy vacsorára eszik.

És még egy tapasztalat Svájcból. Volt szerencsém autóval keresztülhaladni Svájcon, elsősorban alsóbbrendű utakon, hiszen úticélunk Furkapass, a 2000 m fölötti hegyi hágó volt, ahol júliusban májusi cserebogár repked a maradék hókupacok felett, mellette pitypang nyílik, és amely hágón a bennszülött svájciak nem merészkednek át, hanem autóikat vonatra téve, a hegy gyomrában teszik meg az adott útszakaszt. Magam is ezt kívántam volna, amikor a hegytetőn átjutva a félelmetes mélységekbe tekintettem, és arra gondoltam, hogy azokat a teheneket ott a hegyoldalban oda kellett, hogy ragasszák, különben ledőlnének onnan bemutatva a magyar népmesék „átbucskázik a fején”-fordulatát a gravitáció parancsát követve.
Nos az ország majd felén áthaladtunk már, de élelmiszerboltot, egyet sem találtunk. „Ezek nem esznek???” – tettük fel a kérdést, aztán nagy nehezen mégis csak ráleltünk egy méregdrága és elegáns – vagy lehet, hogy A szupermarketre. Pedig a svájciak híresek a csokiról, a sajtról, a fondüről – és a rösztiről is.

A maradék rizs felhasználásáról itt olvashat.

Hozzávalók
héjában főtt krumpli
margarin vagy étolaj
tojás
sajt
szerecsendió
só

A főtt krumplit lereszeljük az almareszelőn, összekeverjük a tojásokkal, fél kiló krumplira számítva körülbelül kettővel. Megfűszerezzük.

Egy teflonserpenyőben (már a 19. században is azt használtak!) olvasszuk fel a margarint – én magam ezt jobban kedvelem -, vagy forrósítsuk fel az étolajat.

Simítsuk bele a krumplis masszát, aztán ha pirul az alja, forgassuk át, hogy a tojás átsüljön.

A sajtot is lereszeljük közben – elég a nagylyukú reszelőn, és a végén megszórjuk a rösztit, hogy szépen ráolvadjon.

Ha a vasárnapról maradt húslevest is kedvetlenül nézegetjük a „mit is kezdjek vele?”- életérzéssel, akkor szedjük ki belőle a zöldségeket, krumplinyomóval törjük össze, és adjuk a tojásos-krumplis masszához. A levet öntsük üvegbe és tegyük el a mélyhűtőbe, jól jön még akkor, amikor húsleves-alaplére van szükségünk.

Főzhetünk azonban külön e célból brokkolit, amit szintén a masszához adunk. Piríthatunk hagymát, szalonnát, és ezen forgatjuk át a nyers tojásos masszát. Vagy mindezt félretesszük és a sajt mellett/helyett halmozzuk a kész röszti tetejére.

Savanyúsággal vagy friss salátával tálaljuk.

Gluténmentes.

Kisfiunk nem hagy fel a tervével, hogy lepuskálja a pulykát és az asztalunkra teszi. Gondoltuk, itt az ideje hát, hogy ő is szembesüljön a valósággal a Mezőgazdasági Múzeum jóvoltából, mint ahogy az a lányunkkal is történt.
A beavatási szertartás azonban máshogy alakult, mert a múzeumot közben átszervezték. Más lett a rendező elv, mint a korábbiakban, amikor azzal szembesültünk, hogy abból az édes-aranyos pihe-puha kiscsibéből hogyan lesz csirkecomb az asztalunkon. És mindez levezetve a többi haszonállat vonatkozásában is, melyet a berendezett hentesbolt látványa még élethűbbé tett. Az új kiállítás izgalmas, látványos, jurtával, téli szállással, régészeti ásatással, mely plexi járólapok alatt foglal helyet, mikroszkóppal, illatdobozokkal.
A vadászati-halászati rész szerencsére ugyanaz maradt, mint messzeringó gyermekkorom világában. Igaz, a viza az emlékeimben SOKKAL nagyobb volt, de a bölény, az most is hatalmas. Lesunnyogott feje éppen olyan magasságban van, mint a kisfiamé. Egy jó darabig nézegette a csöppség a hatalmas állatot, majd tisztelettudó hangon megkérdezte:
- Ez lát engem?
Mikor kiderült, hogy nem, egyből rávágta, hogy akkor ő bölényvadász is lesz, és ki is nézte a duplacsövű puskákat hozzá, amik a bölény melletti tárlókban foglalnak helyet.
Azért arról is biztosított, hogy pulykában és malacban sem fogunk hiányt szenvedni.
Amikor pedig elhagytuk az épületet, csak ennyit mondott:
- Ez gyönyörű volt!


Most azt hiszem a blog legegyszerűbben elkészíthető ételéhez sikerült összehoznom az egyik leghosszabb posztot…