Boldog Új Évet Mindannyiunknak!

- kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnénk!!!

Az elköszönő Óévnek ehelyütt köszönöm ezt a blogot. Soha sem sejtettem, hogy ilyesfajta hobbira fogok szert tenni (pláne hogy számítógép is van benne; aki tudja, tudja....), mindenestere rengeteg önfeledt percet köszönhetek neki. Remélem az Új Évben sem lesz ez másként...

A németek jó csúszást kívánnak egymásnak ilyenkor (Guten Rutsch!) - talán a hazafelé csúszkálásra gondolva? Én is egy csúszós (de nem sikamlós) sztorival csúszok át az új évbe.

A karácsonyi betlehemezés után a nagy tömeg vége felé igyekeztem kifelé a templomból, kisfiam kezét fogva. A hívek még ott sereglettek a szépen megvilágított templom előtt, hogy ki-ki boldog karácsonyt kívánjon egymásnak, mielőtt csengettyűszó és angyalszárnysuhogás közepette haza tér meleg otthonába. Hogy-hogy nem, a tömeg nyomott, kisfiam lemaradt, én elábrándoztam és nem vettem észre, hogy bizony van még egy lépcsőfok előttem. Viszonylag sokáig kérdéses volt, hogy meg tudom-e őrizni az egyensúlyom, de aztán eldőlt a dolog és vele együtt én is. Szépen lassan úsztam a levegőben, először térdre esve - egyúttal a figyelem kellős közepébe is zuhanva. Talán jelenése van? - gondolhatták a hívek. Aztán arcra is borultam, eleget téve a mohamedán hagyományoknak is - igazából a kezemben lévő fényképezőt próbáltam védeni.

Az eséshez is érzék kell, jól kell kiválasztani tudni a pillanatot. Most - megint - bebizonyosodott, hogy ebben a művészeti ágban van keresnivalóm. Az évnek épp azokat a perceit választottam, amikor mindenki a lehető legjobban van eltelve a szeretet, a segíteniakarás, az áhitat és az együvé tartozás érzésével. Körülbelül ötvenen segítettek fel.

Mindenesetre csúszás- és pofáraesésmentes vidám estét, boldog új évet kívánok...a többi esős szösszenetemet jövőre Veled ugyanitt....

Karácsonyi sütemények - tojás nélkül

Vaníliás kifli

Szinte minden családban ismerik, és mindenhol máshogy. Hallottam már lányt sikítani a süti láttán: PÚDERES MACSKA!!!! Az egyik barátunk karácsonyi ajándéknak készíti – természetesen máshogyan mint én. Amikor Szilveszter este összejövünk, az első kérdések egyike, hogy idén mennyit készített. A számok 500-nál szoktak kezdődni.
Egyik legszebb sütésemet ért dicséretem is ezekhez a kiflicskékhez fűződik. Én is ajándékba vittem vendégségbe, szépen elrendeztem egy papírtálcán, celofánba csomagoltam. Odafelé tankoltunk is, és én fáradtam a kasszához. A mögöttem sorban álló úr nagyon csalódott képet vágott, amikor kérdésére azt a választ kapta:
- Nem, ezt nem itt vettem, hanem én sütöttem.
Azért is jó süti, mert a gyerekekkel együtt lehet sodorni, hajlítani, a sütés egy kis gyurmázás is egyben.


Hozzávalók

21 deka vaj vagy margarin
11 deka dió
7 deka porcukor
28 deka liszt
2 zacskó vaníliás cukor

A szóráshoz: vaníliás cukor-porcukor keveréke.


Összekeverjük a hozzávalókat. Két kezünk között egy diónyi darabot megsodrunk, majd patkó alakúra hajlítunk. Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre fektetjük.

175 fokos sütőben addig sütjük, amíg a szélén nem látjuk, hogy enyhén barnulni kezd (nem szabad megbarnulnia). Ez körülbelül 20 perc.

A sütőből kivéve még azon melegében szitán át megszórjuk vaníliás cukorral elkevert porcukorral.

Teához is kitűnő.


Advent van, várakozás Jézus születésének napára.
Ilyenkor minden édesanya gondol arra, hogy ő is mennyire várta a saját gyerekét. A Sors úgy akarta, hogy én sokáig várjak. Évekig.
Nagymamám ránk hagyományozott babonája szerint az embernek az az imája meghallgatásra talál, amit egy olyan templomban tesz, ahol azelőtt sosem járt (és nyomatékul még adakozik is). Párizsban a San Sulpice templomban Szent Antalnak gyertyát gyújtottam és arra kértem, hogy ha neki ott ülhet a karján egy kisbaba, engedje meg, hogy az enyémen is ott üljön.
Kislányomat nagyon sokáig cipeltem a karomon. Amíg a testvére be nem költözött a pocakomba.

Karácsonyi menü

Tepsis hal

Karácsonyi háziasszony kétféle van: aki mindig a szokásosat főzi, illetve aki folyton variál. Karácsonyi háziasszony koromban már évek óta nem variálok, a menü ugyanaz: borleves (gyerekeknek vanília sodó) és tepsis hal. Mivel ezeket az ételeket könnyen és gyorsan el lehet készíteni, és ez a tény semmit nem von le az élvezeti értékből. Így az anyukafeleségháziasszonyszakácsnőbombanő szerepkörből a nem kívánt rész törölhető.

A Tepsis halat Szenteste délelőttjén is el lehet kezdeni előkészíteni. Így a befejezés tényleg csak pillanatok műve.

Hozzávalók, hozzávetőleg, nem lehet elrontani az arányokat:

füstölt szalonna
főtt krumpli
halfilé - hosszában szeletelt, én szeretem az alaszkait, úgy képzelem, ott tisztább a tenger
olajbogyó
petrezselyem
olívaolaj
citromkarikák
bazsalikom, oregánó, só, bors

A tepsiben egyenletesen eloszlatjuk a vékonyra szelt füstölt szalonnát, rákarikázzuk a főtt krumplit.

Összevágjuk a petrezselyemet, felkarikázzuk a citromot.

A fűszereket, egyebeket összekészítjük a kezünk ügyébe, hogy még keresgélni se kelljen.

Ezután befaragjuk a fát a talpba, feldíszítjük, miután idén is jót vitatkoztunk életünk párjával arról, hogy az égőket, vagy a többi díszt kell-e előbb feltenni a fára. becsomagoljuk a még hátralevő ajándékokat. Megterítjük az ünnepi asztalt. Mindezt a lehető legnagyobb csöndben, hiszen a fát az angyalkák hozzák. Begyömöszöljük családunkat és magunkat ünneplő ruhába. Gyermekeinket többször is, mire egyszer úgy maradnak. Meghatódunk a templomi karácsonyváráson, szárnysuhogásokat vélünk hallani hazafalé az úton, sőt kislányunk lát is egyet az ágon ülve. Meggyújtjuk az égőket, a csillagszórókat, a fát nem. Dalolunk. Keresgélünk a fa alatt.

Az ajándékbontás után ráhelyezzük a krumplikra a megmosott, de még fagyos halfiléket. Fejtől-lábtól elrendezve őket, hogy minél egyenletesebben beboríthassuk a felületet.

A tetejére tesszük a citromkarikákat, megszórjuk a petrezselyemmel, a fűszerekkel, egy kis olívaolajjal. Elrendezzük az olajbogyókat is.

175 fokon 20-25 perc alatt megsül. Ezidő alatt összedobjuk a borlevest. Segítünk kibonani a barbie haját a papírdobozról, amit gondos kínai kezek ezerszeresen odacsavaroztak a doboz hátuljára. Félkézzel lerendezünk egy jenga-vetélkedőt. Én kicsi pónim sörényébe csillámló gyöngysort fűzünk. Huszadszor is elénekeljük a Kiskarácsonyt, igyekszünk nem rálépni a tűzoltóautó-arzenál legfrissebb darabjára. Fáradtan egy pillantást vetünk a konyhaablakban tükröződő ünneplő ruhás képmásunkra, miközben megállapítjuk magunkban csendben mosolyogva: az idén is sikerült...

Tartárral kívánjuk. Kínáljuk.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Karácsonyi sütemények III.

Mogyorós puszedli


Mindenkinek van favoritja a karácsonyi sütik között – hogy még véletlenül se maradhasson ki egyik se. A mogyorós puszedli Apukámé és a férjemé….meg a húgaimé, meg a kislányomé, meg az enyém, meg…….



Hozzávalók
3 tojásfehérje
22 deka cukor
15 deka darált mogyoró (török, mókus neveken szokott futni, egyszóval nem amerikai, hanem magyar, a bokorról)
3 deka zsemlemorzsa
1 zacskó vaníliás cukor


Egy tojásra lebontva is megadom a mennyiségeket és akkor azt felszorozva tetszőleges mennyiséget lehet készíteni. Ez akkor is jó taktika lehet, ha a mogyoró ára láttán úgy döntünk, hogy „inkább csak tíz dekát tessék adni, köszönöm szépen”.
Szóval nem is felszorzásról, hanem elosztásról beszélhetünk.

És itt el kell, hogy süssem kedvenc anekdotámat Karinthyról, amiből kiviláglik, hogy mennyire zseniális elme volt (Kosztolányi Dezsőné visszaemlékezéseiben olvastam).

Karinthy egyszer együtt vacsorázott egy nagyon gazdag ismerősével. A vacsora végén a gazdag ember egy meglehetősen nagyértékű bankót nyomott a pincér kezébe:
- Ezt osszák el, fiam.
A folyton pénzhiánnyal küzdő Karinthy egy jóval szerényebb összeget adott:
- Ezt pedig szorozzák meg!


Na és akkor az egy tojásra kivetített alapmennyiség:
1 tojásfehérje
7 deka cukor
5 deka mogyoró
1 deka zsemlemorzsa
némi vaníliás cukor---áááh egyszer élünk, döntsük bele az egész tasakot

A tojásfehérjéket felverjük kemény habnak, óvatosan hozzákeverjük a lehetőleg átszitált porcukrot (nagy göbök ne legyenek benne), a mogyorót, a zsemlemorzsát és a vaníliás cukrot.

Diónyi gombócokat formálunk belőle és sütőpapírral kibélelt sütőlapra tesszük egymástól kb. 5 centi távolságra.

150 fokon sütjük-szárítjuk, amíg a felülete repedezni illetve pirulni nem kezd.

A képen látható pirossági fokozatot nem szoktam elérni, inkább halványan veszem ki a sütőből. Így is jó volt, azért.



Tejfehérjementes.


Kisfiamat öltöztetem reggel. Egy hosszú betegség után először megy oviba. Mindent elkövet, hogy hátráltassa a folyamatot.
- Kisfiam, ne nehezítsd meg a dolgom, én érted dolgozom! – mondom neki az öltözködést értve a munkán.
- Ő viszont helyesen értelmezi a szituációt, a munkának azt a tevékenységet érti, ami elvesz tőle, ami miatt messzire megyek, és őt otthagyom az oviban:
- Én pedig nem érted megyek az oviba! - mondja mérgesen.
- Hát kiért?
- Apuért!
Estére már nagyon hiányoztam neki, mert bevallotta, hogy értem is megy az oviba. Remélem egyszer majd saját magáért megy oda…

Karácsonyi sütemények II.

Londoni szelet

Nem tudom, hogy mért Londoni, hiszen London nem tipikusan diótermő vidék, a barackról is inkább Kecskemét jut eszembe, a manduláról meg a Balaton-felvidék… Az biztos, hogy teához (is) jól csúszik, és még azok a férfiak is, akik egyébként a férfiasan tökéletes 007-es imidzsüket „én nem szeretem az édességet!” felkiáltással kívánják még kézelfoghatóbbá tenni, nos még ők is lecsusszantanak belőle jó párat. Persze a végén hozzáteszik, hogy "azért jó, mert nem is anyira édes". Ezért a képzeletemben inkább Legényfogónak hívom…



Hozzávalók
Az omlós tésztához:
21 deka liszt
12 deka vaj vagy margarin
7 deka cukor

3 tojássárgája

A tetejére:
4-6 tojás fehérje
25 deka darált dió
20 deka cukor
baracklekvár
3-4 deka mandula, hosszában felhasogatva (négy részre vágva, nem olyan bonyolult, gyorsan meg lehet csinálni)


A hozzávalókból elkészítjük a tésztát. Kinyújtjuk a tepsi méretére és a kivajazott, kilsztezett tepsibe tesszük.

Megkenjük baracklekvárral, a dióból egy kicsinyt elcsenünk, és megszórjuk vele a lekvárt, majd egy kis porcukorral a diót.

A tojások habját keményre verjük, hozzáadjuk a diót, a cukrot, szép óvatosan összekeverjük vele, majd a diós masszát a lekváros tésztára halmozzuk.

A tetejét megszórjuk a mandulahasábokkal.

175 fokon 50 percig sütjük. Ha látjuk, hogy pirulni kezd a mandula a tetején, illetve a massza kezd elválni a tepsi falától, akkor jó.

Kis, 3-3 centis kockákra szoktam vágni.

A gyerekeim szeretnek segíteni a háztartásban. Szívből remélem, hogy rácáfolnak Apukám axiómájára, miszerint „a gyerek addig szeret segíteni, amíg azzal több kárt okoz, mint hasznot hajt. Ha fordulna a kocka, akkor a gyerekek kedve elmegy a segítéstől”.
Kisfiam még az első típusba tartozik, vele sütni-főzni-háztartásni egyelőre többlet energiákat és türelmet kíván. Például diót úgy törünk, hogy az ő keze a markoló, ami kivesz egy diót a többi közül, odaszállítja, természetesen illúziókeltő hanghatások kíséretében a diótörőhöz, ami az én kezemben van, és ezek után törhetem meg én. A művelet alig vesz több időt igénybe, mint 5 perc, diónként. Viszont a kedvencével játszott: egy erőgéppel.

Múltkorában mit sem sejtő gyermekem találkozott egy Bionicle Harcossal, akit az unokatestvére felejtett a nagyszülőknél.
- Diótörjőőőőőőő!!! – kiáltott fel boldogan.

A második találkozásnál már sejthetett valamit, Féjejmetes Diótöjőőőőőőőnek titulálva a gyermekszerető játéktervező megvalósult álmát.