2008. március 28., péntek

Ronda és finom



- avagy rumos-mazsolás csokoládés szelet

Ez a recept dédnagymamám egyik kézzel írott, sárgalapú szakácskönyvéből származik. Ahonnan a hókifli is. Az ő megoldása ott ér véget, hogy lekvárral megkenjük a tésztát. Én azt gondoltam, hogy tegyünk hozzá még valamit, amitől csokisabb az összhatás. Mondtam már, hogy a családom csokis sütemény-rajongó?
Az eredmény elég ronda lesz, mivel a lekvár és a krém csúszik egymáson. Javíthatunk a dolgon, ha sikerül valóban vízszintesen vágni a lapokat. Na de az íz kárpótol a látványért!


Hozzávalók:



Tészta
14 deka vaj vagy margarin
15 deka cukor
5 tojás
8 deka olvasztott csokoládé (legegyszerűbb a vaj egy részével együtt felolvasztani, akkor nem ég oda)
13 deka liszt
10 deka mazsola
1 vaníliás cukor

Krém
3 tojássárgája
3 deci tej
1-2 teáskanál kakaó
4-5 deka kristálycukor
1 vaníliás cukor
10 deka étcsokoládé

Az összeállításhoz
rum vagy rumaroma
sárgabarack- vagy eperlekvár

A tészta hozzávalóiból értelemszerűen tésztát keverünk. A tojásfehérjéket felverjük habnak, majd egy másik tálban összekeverjük a többi hozzávalót. A vajas piskótánál először mindig a vajat keverjük a cukorral, azután egyesével adjuk hozzá a sárgájákat, így nem lesz szemcsés a tészta. Úgy szoktam, hogy előre felütöm a tojásokat és egy külön tálba teszem a sárgákat, innen adogatom egyesével a cukros vajhoz. Ezután jön a többi hozzávaló, végül a hab, melynek először egyharmadát keverjük el egyenletesen a masszával, majd a többit is.
Kivajazott-lisztezett hosszúkás sütőformában megsütjük. Ha jó minőségű, nem leragadós sütőformánk van, a lisztezést hagyjuk el.

A krémhez, ami tulajdonképpen egy házi puding, habverővel összekeverjük a cukrot, a tojássárgájákat, majd a kakaót, végül hozzáöntjük a tejet is, és a homogén lébe beletördeljük a csokoládét. Lassú tűzön kevergetve besűrítjük.

A tortából három lapot vágunk, megöntözzük rummal, megkenjük lekvárral és a csokis krémmel. Úgy gazdálkodunk, hogy az oldalára, tetejére is jusson a krémből.

A kevésbé édesszájúak hagyják ki a csokikrémet, vagy a lekvárt.

A sütemény elfogyasztása után nem árt egy alapos mosakodás a gyerekeknek. A kisfiam egyre inkább magáról akar gondoskodni, így az önállósodás folyamatában most ott tartunk, hogy ő nyitja ki a csapot. Miután megkérdezi tőlem:
- Felhangosíthatom?

2008. március 21., péntek

Rakott brokkoli


Tél végén az ember ki van éhezve a zöldre. De a frissre még várni kell. Még szerencse, hogy van brokkoli.
Mivel húsmentes ételről van szó, a nagyheti böjtbe is beilleszthető.


Hozzávalók:
1 nagyobb fej brokkoli (a rózsái 50 dekát nyomnak, szárral együtt 80 deka)
25 deka rizs
4 deci tejföl
4-5 tojás
10 deka sajt
1 csokor újhagyma, vagy 1 szál póréhagyma, vagy 1 fej vöröshagyma
rozmaring
bors
szerecsendió

étolaj
diónyi margarin

A brokkolit megfőzzük sós, bazsalikommal ízesített vízben. A rizst is megfőzzük a szokott módon. A hagymát feldaraboljuk, ha az intenzívebb hagymás ízt kedveljük, akkor vöröshagymát válasszunk (én ezt tettem). Összekeverjük a tojásokat a tejföllel 5 dekányi reszelt sajttal és a lehetőleg frissen reszelt szerecsendióval. Egy tűzálló tálat kikenünk margarinnal, és a készleteket háromfelé osztva a következőképpen rétegezzük: rizs, brokkoli –melyet még frissen őrölt borssal meghintünk -, hagyma, tejfölös szósz. A tetejére reszelt sajtot tegyünk, nem baj ha egy kis füstölt sajt is kerül bele. A sajt szebben pirul, ha apró margarindarabkákat teszünk a tetejére.
Addig sütjük, amíg a sajt aranybarna nem lesz.

Tejfehérjementesen: hagyjuk ki a sajtot, a tejföl helyett használjunk növényi eredetű tejszínpótlót

Kisfiam továbbra is nagyon várja a tavaszt. Ebben a fura, szeszélyes időben nem teljesen világos, hogy vajon megérkezett-e már. Délutáni alvásából felébredve örömmel kiáltja:
- Itt a tavasz! – de aztán elgondolkodik rajta, hogy ez igaz lehet-e, hiszen különösebb változást nem érzékel:
- Hoj a tavasz? Mit csináj?

Hallod Tavasz! Hol vagy és mit csinálsz???

2008. március 11., kedd

Egy tál dödölle


Ezzel a recepttel kiütöttem már a biztosítékot nyugat-magyarországi olvasóimnál. Mármint hogy nem addig van az, ez nem is dödölle. Mi tagadás, egy kicsit átvariáltam, úgy hogy egyszerűbb legyen elkészíteni. Ha valaki úgy gondolja az övé autentikusabb, ne habozzon megosztani velünk a Hozzászólások rovatban!
Ezt az ételt azért is szeretem, mert egyes számú főszereplője lehet a Hóvégi Sokadika ételsorának, miközben az íze szintén előkelő helyet biztosít neki az ételek birodalmában.
Önmagában is kitűnő. A férjem a szokott kíváncsiságával emelte fel a fedőt, hogy mi lesz a mai ebéd, és elégedetten nyugtázta, imígyen: „De jó, ezt szeretem!”
Néha vörösboros pörkölt mellé esszük köretnek, mennyei!

Hozzávalók:
1 kiló héjában főtt krumpli
15-20 deka liszt
1 teáskanál só
tejföl
lilahagyma
olaj a sütéshez

Lényeges, hogy új krumpliból nem lehet csinálni, csak olyanból, ami már annyira „régi”, hogy hámozni kell. A megfőtt krumplit megpucoljuk, áttörjük, hozzákeverjük a sót és a lisztet. A megadott mennyiség hozzávetőleges adat, annyit keverünk hozzá, amennyit felvesz, és jól gyúrható tészta lesz belőle. Apránként csináljuk, akkor nem hibázhatjuk el.
A tésztából nudlikat formázunk, körülbelül krokett méretűeket. Én kézzel csinálom, gyors és kevesebbet kell mosogatni. A konyhapulthoz tolt széken pedig legkisebbünk is kitűnően elszórakozik egy kisebb darabbal, amíg mi dolgozunk.
Forró olajban kisütjük. Mármint a dödölléket. Ha egy kicsit leragadnának, akkor a sütőlapáttal noszogatjuk őket, hogy forduljanak meg. Lehet aranybarnára is pirítani, én akkor szeretem, ha a közepe elkezd barnulni, de alapvetően fehér még a dödölle.
Egy mély tálba beleteszek egy adag kisült dödöllét, rákanalazok tejfölt, megszórom vékonyra felkarikázott lilahagymával. Így rétegezem.


Úgy is hallottam már elkészíteni, hogy a fent leírt nyers dödölléket tepsibe helyezzük, és a tetejükre teszünk olajon (zsíron! - a szerk.) pirított vöröshagymát. Majd sütőben (Egy frászt! Kemencében! – a szerk.) megsütjük.

2008. március 8., szombat

Bulgursaláta



Volt szerencsém egy kicsivel hosszabb időt eltölteni Törökországban. A török konyha isteni. Olyasmi, mint a görög, némi arabos beütéssel. Egészséges, sok zöldséget, gyümölcsöt, mindenféle magvakat használnak.
A bulgur nem más, mint búzaszemek felgőzölve és valamennyire megtörve, másképpen úgy is nevezik, hogy búzatöret. Most utána is néztem, mert a Lehel piacon, ahol beszereztem, megtévesztett a kiírás, miszerint török rizs. Nem az, de némi köze mégiscsak van hozzá, a receptből ez is kiderül.
A szupermarketekben is kapható.
Egyébként nem drága mulatság, egy kiló 400 forint és egy tekintélyes mennyiségű saláta megvan 25 dekából.

Hozzávalók:
25 deka bulgur
olívaolaj
1 teáskanál só
fél kígyóuborka
1 paradicsom
1 kaliforniai paprika
2-4- szál újhagyma (vastagságtól függően)
1 csokor petrezselyem
1 evőkanál piros arany
bazsalikom

A bulgurt megfőzzük úgy, mintha rizst főznénk. Ez esetben olívaolajat használunk, így is erősítve a mediterrános hatást. Az olajon egy kicsit átforrósítjuk a bulgurt, vigyázva, hogy ne kapjon oda. A térfogatáshoz képest kétszeres mennyiségű vízzel felöntjük, beletesszük a sót. Addig főzzük, amíg a vizet el nem fővi, illetve puha nem lesz. Inkább kevesebb vizet tegyünk hozzá, és utólag öntsünk még utána, minthogy túl puhára főjjön. Egyes helyeken azt olvasni, hogy könnyen puhul, elég forró vízzel felönteni. Ezt még nem próbáltam, török ismerőseink nekünk a fent vázolt módon mutatták. A bulgur önmagában is lehet köret rizs vagy krumpli helyett.

Ha kihűlt, hozzáadjuk az apróra vágott zöldségeket, a piros aranyat, hogy szebb színe legyen, a törökösen nagyra vágott petrezselymet – ami azzal az előnnyel is bír, hogy nyafogó gyermekeink tányérjáról könnyű kihalászni - és a szárított bazsalikomot. Nyáron, amikor a lelegelt bazsalikombokrok utánvétele zökkenőmentesen történik, a petrezselyem helyett friss bazsalikomot használok.

Frissen is jó, de akár napokig is eltarthatjuk a hűtőben.

Akár egy könnyű ebédnek, vacsorának is alkalmas.

Tojásmentes.
Tejfehérjementes.

Törökország a szívem csücske, bár némileg hamarabb búcsúztam tőle, mint ahogy az tervezve volt. Az odautazás előtt megismerkedtem a férjemmel ugyanis. Nehezen telt el az az év egymás nélkül. Néha nem könnyű eldönteni, hogy mit is csináljon az ember, melyik utat válassza.
Mint Pocahontas, az örökbecsű Disney műben, mely lányom kedvence. Az indián lány tanácsot kér apjától, hogy elhajózzon-e szerelmével, a sebesült John Smith-szel Angliába, akin csak ott tudnak segíteni, vállalva ezzel, hogy elhagyja népét, családját és talán sohasem látja őket viszont.
- Neked kell döntened, lányom, merre mész! – mondja az apja.
- Nem is úgy hívják, hogy Merremész! – háborodott fel a lányom, amikor ezt az oktalanságot meghallotta.

2008. március 2., vasárnap

Ami a babzsákból kimaradt, avagy Provancei babkrém


Ha már a logikai bukfenceknél tartunk. Fogalmam sincs, hogy Provance-ban esznek-e ilyen babpürét. Sőt biztos, hogy nem, hiszen én találtam ki, amikor nézegettem, hogy mi is legyen a lányom babzsákjának készítésekor megmaradt babbal. (Hiába, a nagyapám sváb volt, hogy egy kicsit keverjük a kultúrákat.) Akkor mitől provancei? A fűszerezéstől, az olívaolajtól, a lila hagymától, melynek színe a provancei levendulamezőket idézi és attól, hogy olyan rusztikus étel, amilyen rusztikus Provance…legalább is, amilyennek képzelem az ott eltöltött pár nap emlékei nyomán.

Hozzávalók:
20 dkg gyöngybab (fehér)
4-5 kanál olívaolaj
egy kis csokor petrezselyem
4-5 gerezd fokhagyma
1 fej lilahagyma
provancei fűszerkeverék (rozmaring, kakukkfű, borsikafű, bazsalikom, tárkony)

babérlevél


A babot előző nap beáztatjuk, majd sós, egy gerezd fokhagymával és két babérlevéllel ízesített vízben puhára főzzük. Ha megfőtt, a levét egy külön tálba öntjük. A babot egy magasfalú edényben a botturmixszal pürésítjük, hozzá-hozzá öntve a főzőlevéből, illetve az olívaolajból, mert különben nagyon száraz és nem lesz püré állagú. Nem baj, ha nem teljesen krémesítjük és pár babdarab megmarad benne. Ha kész, hozzákeverjük az apróra vágott lila hagymát, a petrezselymet, a provancei fűszerkeveréket, 4-5 gerezd fokhagymát. Ha szükséges utánasózunk. Hűtőbe tesszük pár órára, hogy összeérjenek az ízek. Pirítósra kenve fogyasztjuk.

Tejfehérjementes.
Tojásmentes.


És még egy kis bukfencezés a logika világában. Azt mondja a kisfiam:
- Nem tudok énekelni, fáj az ujjam!